Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

1968. január 7. vasárnap 3. oldal Kádár János távirata a CSKP KB első titkárához Első lépések az új mechanizmusban Három vállalat célkitűzései ALEXANDER DÜBCEK ELVTÁRSNAK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, Prága Kedves Dubcek Elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a magam nevében gratulálok önnek Csehszlo­Amiről hosszú időn át oly sokat beszéltünk, vitatkoz­tunk — az új gazdasági mechanizmus — életbe lépett. A megye vállalatai — mint ismeretes — több mint egy éve ízlelgették már a nagyobb önállóságot — kevesebb kötelező tervmutatóval dolgoztak az elmúlt esztendő­ben —, de az igazi próbatétel mégis ezekben a napok­ban kezdődött. Három vállalat vezetőit kérdeztük meg, hogyan készültek fel — milyen terveket szőttek — 1968-ra. terű. Emellett a műszaki fejlesztés során az idén újabb 5 millió forint érté­kű építőipari gépet állítunk munkába. Eddig elsősorban mező- gazdasági létesítményeket építettünk, a jövőben in­tézmények, üzemi műhely- csarnokok, stb. építését is vállaljuk. Sőt újra életre keltünk egy teljesen elha­nyagolt ágazatot; épületek felújításával is foglalkozunk. Víztisztító berendezések vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárává történt megválasztásához. Őszintén jó egészséget, eredményes munkát, sikere­ket kívánok önnek magas megbízatásához, a csehszlo­vák nép, a nemzetközi kommunista mozgalom érdeké­ben álló tevékenységéhez. Meggyőződésem, hogy a né­peink és pártjaink közötti testvéri együttműködés a proletárnemzetköziség szellemében tovább fog erősödni. Elvtársi üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Műszaki fejlesztés — export Az ÉM Fémmunkás Vál­lalat kecskeméti gyáregysé­gének igazgatója elmondta, hogy az új gazdaságirányí­tási rendszerre való felké­szüléshez legfontosabb alapnak 1967-es kötelezett­ségeik teljesítését tartották. A gyár — hála a dolgozók helytállásának, munkájuk kitűnő eredményeinek — minden termelési mutatót teljesített, sőt túlteljesített az elmúlt évben. 205 milli­ós tervük volt, és 210,5 mil­lió forint értékű vasszerke­zetet gyártottak. Ezt — a lakásépítési programhoz és a kiemelt beruházásokhoz — igényelte a népgazdaság. Nagy gondot fordítottak a műszaki fejlesztésre és a gyártástechnológia színvo­nalának emelésére. A hid- roglóbusz oszlopok körvar­ratait például eddig kézzel hegesztették, a jövőben au­tomatizálják a műveletet. Ez azért is jelentős, mert több hidroglóbuszt szeret­nének exportálni, mint a korábbi években. Üzletkö­téseik kedvezően alakulnak, s a külföldre megrendelt — Üj, alapvető termékek ink közé tartozik például a gyártását kezdjük meg — hangsúlyozta Nagy Lajos, oz OVF Lajosmizsei Vízgé­kaposvári, szekszárdi és sárvári tanács. Felkészül­tünk az ipari üzemek Hidroglóbusz alkatrészek a Kecskeméti Fémmunkás Vállalat udvarán. víztornyok száma máris el­érte az 1967-es mennyisé­get. Felújítással is foglalkozunk Alexander Dubcek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának új első titkára. — Idei termelési kapaci­tásunk máris ki van tölt­ve — válaszolta Tóth Er­nő, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vál­lalat igazgatója — Vállala­tunk egyébként az új me­chanizmusra való felkészü­lést még a párt Központi Bizottságának 1966-ban megjelent határozata után megkezdte. 1968-as tervünk megha­ladja a 150 millió forintot. Szerződési kötelezettségein­ket az idén — bízva a za­vartalan anyagellátásban — Szalkszentmártoniak aktivitása Meglehetősen hosszú idő­nek kellett eltelnie, amíg a szalkszentmártoni Petőfi- ház „újra” Petőfié lehetett. Sokáig gazdasági célokra használták a műemlék-épü­letet. Néhány éve történt a fordulat, amikor az iskola úttörőcsapata két kis szobát kapott a házban. Majsai Károly, a csapat- vezető tanár minden igye­kezetével azon munkálko­dott, hogy méltó kultuszt teremtsen Petőfinek Szalk- szentmártonban, amely oly kedves, alkotásra ösztönző tartózkodási helye volt a költőnek. (112 verset írt a községben.) Az úttörők nagy lendü­lettel fogtak a Petőfi-emlé- kek összegyűjtéséhez. A költő emléke buzdítóan ha­tott a csapatra, országos hírnevet vívtak ki. Rövide­sen kiérdemelték a KISZ KB vörös selyemzászlaját. Mozgalommá lett Az úttörők kezdeménye­zése mozgalommá terebé­lyesedett a községben. Va­lóságos gyűjtőszenvedély lett úrrá az embereken, búj­ták a régi padlásokat, lom­tárakat. Öt nagy szobát megtöltő XIX. századi, vagy még régebbi bútort, háztar­tási eszközt, hoztak a Pe- tőfi-házba. A fővárosba el­származott szalkszentmár­toniak Petőfi korabeli fo­lyóiratokat, ritkaságszámba menő magyar és idegen nyelvű kiadványokat küld­tek haza: A szalkszentmártoniak aktivitása nemcsak a Pető- fi-hagyományra szorítkozik. Honismereti klubot alakí­tottak. Különössége a ha­sonló klubok értelmiségi jellegével szemben, hogy a negyven résztvevő legtöbb­je tsz-tag. Szorgalmas kis csoportokban kutatják köz­ségük múltját, jelenét. Kü­lön munkaközösség foglal­kozik a szövetkezetek, az ipar történetével, a helyne­vekkel, a temető néprajzá­val. Gyűjtésük napról nap­ra gyarapítja a Petőfi-ház értékes történeti és népmű­vészeti anyagát. Szalkszentmártonban te­hát lényegében készen áll egy kis múzeum. Egyetlen hibája van: Csupán az em­berek szeretete tartja fenn. Ahhoz, hogy tényleg mú­zeummá váljon, hathatós anyagi tárnogatásra lenne szükség. Számos átalakíta­ni, javítanivaló akad az épületen, tudományosan kellene rendszerezni a gyűj­teményt is. Csakhogy a Petőfi-háznak tulajdonképpen nincs gaz­dája. Az úttörőcsapat mind­össze két szobát használ. Sem az iskolának, sem az alapvető községfejlesztési gondokkal küzdő tanácsnak nincs pénze az átalakítás­hoz, a fenntartáshoz. Csupán megértés A megoldás csak az le­hetne, ha a megyei mú­zeumigazgatóság hatásköré­be utalnák az épületet. A múzeumigazgatóság ettől egyelőre idegenkedik, ra­gaszkodik a teljes épület­hez, tehát az úttörők távo­zásához. Arra is vannak tervek, hogy a községi könyvtár foglalja el a ház egyik szárnyát. Bizonyosak vagyunk ben­ne, hogy csupán némi meg­értés szükséges hozzá, hogy a múzeum, a könyvtár és a Petőfi-kultusz megterem­tésében nagy érdemeket szerző úttörőcsapat testvé­riesen megosztozzon az épü­let 13 helyiségén, és ezáltal a „szellem napvilága” még- inkább ragyogjon a Petőfi- ház ablakán. Sz. J. határidőre teljesítjük. Ezt az építkezések maximális koncentrálásával, a munka­helyek számának csökken­tésével is elő kívánjuk segí­pészeti Gyárának főmérnö­ke. — Erre az évre 30 millió forint értékű vízel­látást és csatornázást szol­gáló gépészeti, s technoló­giai felszerelést rendeltek. A tanácsok elsősorban víz­ellátási és csatornázási be­rendezéseket igényelnek tő­lünk. Nagyobb megrendelő­szennyvíztisztító gépészeti berendezéseinek gyártására is. Az idén ilyen felszere­lést készítünk többek kö­zött a Székesfehérvári Könnyűfémmű, valamint a Csepeli Vas- és Fémművek részére. Nagy Ottó Hidegben, fejjel lefelé — Vegye fel ezt a kabá­tot, szüksége lesz rá — nyújtja a prémes mikádót Baksa Miklós, a MA VAD kecskeméti kirendeltségé­nek a vezetője. Ö maga bundát vesz fel,, füles kucs­mát húz a fejére. Átvágunk az udvaron, megyünk fel a hűtőházba. Mínusz' 14 fok a terem­ben. Máglyába rakott őzi­kék, kimeredt nyakkal, fur­csán előreszegezett fejjel. Amott ládák, frissen gya­lult deszkából készítve. Mindegyikben negyven fá­cán. Aztán a nyulak vég­telen sora, összekötözött hátsó lábuknál rudakra fűzve csüngenek fejjel le­felé. Megborzongok, magam sem tudom, a látványtól-e, vagy csak a hidegtől. Agyar nélkül 104 kiló Beszél a kirendeltségve­zető, számokat, adatokat említ. — Három megyéből kap­juk az árut. Békésből, Cson- grádból és Bács-Kiskunból. Nyulat, fácánt, őzt, dámva­dat, meg szarvast. Sőt, vad­disznót is. — Mit? — kérdezem meg- ütődve. — Nézzen csak oda, a sarokba — mutat a hatal­mas, feketeszőrű állat tete­mére. — Egy hónapja lő- hették, Jánoshalmán. Száz­négy kiló, agyar nélkül. De volt már 135 kilós példány is. Telenként összejön be­lőlük egy vagonra való. Át­jönnek Gemencből, sőt tá­volabbról is. Nem, nem a hídon, hanem a vízen. A vaddisznó kitűnően úszik. A mostani vadászati sze­zonban, vagyis a télen nyál­ból majdnem 30 ezer érke­zett. De csak nyolcezer van bent belőle. A többit már elszállították, őzből alig fél­ezer van a hűtőben. Ausztráliával vetélkedve A lőtt vadak zömét ex­portálják. Kilencven száza­lékát Nyugat-Németország- ba. A többit Olaszországba, Görögországba, Spanyolor­szágba, valamint a Német Demokratikus Köztársaság­ba. A három mediterrán országba hűtőkamionokkal viszik az árut, a két Né­metországba pedig hűtőva­gonokkal. Kifizetődő a vadexport? Meglehetősen. Csak egyet­len adat: a nyúlért kilón­ként 1,9 nyugatnémet már­kát kapnak. —■ Az ország lőttvadex- portjának 70—75 százalékát innen bonyolítjuk le — mondja némi büszkeséggel Baksa Miklós. — Az egyik nyugatnémet vevőnk, Diszt- ler úr, csak tőlünk hajlan­dó átvenni az árut. Hogy szójátékkal éljek, csak a kecskeméti márkáért haj­landó márkával fizetni. Drótkefe, bicska, zsineg Nehézség azért adódik. Ausztrália újabban az öreg Európát is elárasztja lőtt nyulaival, méghozzá olcsón. Túlságosan mégsem kell tő­lük tartani; a magyar nyúl nemcsak küllemre szebb, de a húsa is ízletesebb. Az ám, a küllem! Sok múlik azon. Szeleczki Józsi bácsi, a brigádvezető sze­rint ezen a télen nincs ok panaszra, kevés csapadék hullott, a vadak nem „bocs- korosak”, azaz nem sáro­sak. A legszebb árut általá­ban Bács-Kiskun területé­ről kapják, mivel a homok a legkevésbé szennyezi a vadakat. Csinosítani való azért jócskán akad rajtuk a három hét alatt, amíg a hűtőben tartózkodnak. Tisz­títják, fésülik a tetemeket, fejüket papírba, vagy nej­lon-zacskóba bugvolálják, a vevő kívánsága szerint. Az itt dolgozó néhány ember szerszáma a drótkefe, a bicska, meg a kötözőzsineg. Van-e okunk tartani á vadállomány kipusztulásá­tól? — Mostanában aligha — válaszol a brigádvezető. — A fácánokat mesterségesen is tenyésztik, s azoknak is legfeljebb a felét lövik ki. Az őznek a nyári selejtező lövése is megengedett. A szarvas védett, abból kevés kerül puskavégre. A nyúl viszont jócskán megritkul. De itt nincs helye az ér­zelmeknek. Ha valamilyen csoda folytán csak egy té­len át szünetelne a vadá­szat, a következő évben már a városi kertekbe is betörnének a vadak, mint Aneliában pár évtizeddel ezelőtt. Ám az ember gon­doskodik az egyensúlyról Csak fel ne borítsa. Hatvani Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents