Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-06 / 4. szám
1968. január 6. szombat 3. oldat Egy év számokban Ötvenmillió forintnyi Még a leltár tart | A tapalasztalatok azt | mutatják, hogy a szövet- j kezetek többsége — az ál- i lami kereskedelemhez hasonlóan — az eredeti tervnek megfelelően — január 11-ig befejezi a leltározást. Néhány helyen — a szövetkezeti hálózat egy kis részében, például a vas- és műszaki szaküzletekben, a rövid és kötöttáru boltokban — a leltározás néhány nappal eltolódhat. Ezeken a helyeken azonban gondoskodnak arróL hogy főleg az árváltozás következtében keresettebb cikkek a vásárlók rendelkezésére álljanak. Az ilyen cikkeket, külön leltározzák, s ideiglenes árusítóhelyeken kultúrtermekben, más szövetkezeti üzletekben stb. árusítják, amíg a szaküzlet nem végez a leltározással. Visszapillantva az Állami Biztosító megyei igazgatóságának múlt évére, a számok hűséges tükörképei nemcsak a végzett munkának, hanem annak is, hogy az időjárási tényezők, kártevők, betegségek stb. milyen kárt okoztak egy-egy tsz-ben, illetve a megyében összesen. S a kép ezúttal nem kedvezőtlen. Legalábbis nem annyira, mint például 1965-ben volt. Tavaly az igazgatóság 49,4 millió forintot fizetett ki kártérítés címén, míg két évvel korábban 136 milliót. Mi a kárérték csökkenésének magyarázata? Természetesen a véletlennek is köze van hozzá, de sokkal kevesebb, mint hinnénk. Elsősorban az okozza az örvendetes csökkenést, hogy a termelőszövetkezetek nagyobb gondot fordítanak a növényvédelemre, az állategészségügyre; s hogy kevesebb kárt okozott például a tűz, az is a megelőzés, az előrelátás következménye. Az Állami Biztosító megyei igazgatóságának legnagyobb ügyfelei a termelőszövetkezetek. Az úgynevezett termelőszövetkezeti | általános vagyonbiztosítást Hogyan lehet több sertéshús? Az első kérdést tegyük fel úgy, ahogy a legtöbben felteszik; miért kevés a sertéshús? A választ érdemes oly módon keresnünk, hogy megnézzük; egyes időszakokban, miként alakult a sertéshústermelés; menynyit fogyasztott a lakosság. Az utóbbi évek sertésállományának és hústermelésének alakulása arról tanúskodik hogy a fejlődés túlzottan ingadozó. Nézzük meg a számokat. 1960-ban 230 000 tonna sertéshús került kereskedelmi- forgalomba; 1965-ben 370 000 tonna, viszont 1967-ben (a nem végleges, csak előzetesen becsült adatok szerint) alig 300 000 tonna. Az egyik oldalon tehát azt látjuk, hogy a sertéshústermelés egyik évről a másikra elég nagy mértékben ingadozik, viszont ugyanakkor a másik oldalon az igények meglehetősen egyenletesen fejlődnek. Ennek megfelelően növekedett a sertéshúsfogyasztás is: 1934—38-ban az egy főre jutó évenkénti sertéshúsfogyasztás 15 kiló vöt és még 1950-ben is csak éppen elérte a 16 kilót; 1960-ban már megközelítette a 25 kilót, 1965- ben pedig 29-re emelkedett. A második kérdés: milyen tényezők akadályozzák a sertéshústermelés nagyobb növelését; az olyan iramú fejlődést amely biztosítékot nyújtana a hazai igények kielégítésére és az export fokozására? A hazai sertésállomány fajta szerinti összetétele nem gátolja a hústermelés nagyobb arányú növelését. De hiába kedvező az állomány fajta szerinti összetétele, ha a szaporítási, felnevelési és hizlalási módéi: egy kiló súlygyarapodáshoz kereken három és fél kiló keményítő értéket használunk fel, holott az előbb említett országokban ugyanezt a gyarapodást elérik 2—2 kiló tízdekás keményítő értékkel. Az igazság az, hogy a gazdaságilag legfejlettebb országokban sem tekint nagy múltra a korszerű sertéstenyésztési, tartási és hizlalási eljárások kidolgozása, alkalmazása. Persze, ez nekünk sovány vigasz; ezért határozott úgy a közelmúltban a mezőgazdasági kormányzat, hogy az egész országra kiterjedő sertéstenyésztési és hústermelési programot kel kidolgozni. Ennek a programnak vám nak olyan elemei, amelyek általánosan megvalósíthatók, és kitűz különleges feladatokat is, amelyeket egyes gazdaságokban hajtanak végre, azért, hogy hazai körülmények között kialakítsák és később elterjesz- szék a legkorszerűbb eljárásokat. Az általános elveket és tennivalókat röviden a következőkben foglalhatjuk össze: — a gazdaságok egy-egy sertéstartásra használt épületét egyszerre kell betelepíteni állománnyal és ugyancsak egyszerre kívánatos kiüríteni. Ily módon ugyanis a két nevelési, illetve hizlalási szakasz között el lehet végezni az épület karbantartását, fertőtlenítését, s ezzel jelentősen növelhető az állategészségügyi biztonság; — célszerű egy-egy kocacsoportnál a pároztatást és a ma- lacozási időszakot ösz- szetömöríteni, mert így a malacok nagy csoportja egyidőben választható el; — A tudományos vizsgálatok és a . gyakorlati tapasztalatok egyaránt arra ösztönöznek, hogy egy-egy állománycsoportot (falkát) minél ritkábban mozgassák, telepítsék át más épületbe, mert minden ilyen áttelepítést, megsínylenek a sertések; — a malacoknál alkalmazni kell a „doppingoló takarmányozást”, mert így lehet jól kihasználni a fiatalkori fejlődési erélyt, amely nagyon fontos a további nevelés, illetve, a hizlalás alatt. Fontos eleme a sertés- hústermelés fejlesztésének az árkérdés, a nagyobb anyagi érdekeltségek megteremtése. Ezért született az az intézkedés, hogy 1967. október elseje óta az addigi 19 forintos kilónkénti felvásárlási ár helyett — a nagyüzemi felárral együtt — a gazdaságok 22 forintot kapnak a hússertés kilójáért; a számítások azt mutatják, hogy azokban a gazdaságokban, amelyekben a takarmány legalább 80 százalékát saját maguk termelik, a sertéshústermelés így már 8—12 százalékos tiszta haszonnal jár. Ez az eredmény tovább fokozható, ha általánosabbá válik az a törekvés, hogy a jobb munkamegosztás érdekében a sertéstenyésztő gazdaságok egyesülésekbe tömörülnek, igyekeznek elavult telepeiket felújítani, illetve teljesen korszerűeket építeni. H. L. kártérítés 11967-ben a megye közös | gazdaságainak 95 százaléka j kötötte meg. Ez kiterjed I a tűz, jég, fagy, árvíz, ál- I lat- és egyéb károk megtérítésére. Mindössze hat olyan tsz van a megyében, amely semmiféle biztosítást nem kötött tavaly. Az Állami Biztosító évenként bővíti a kocká- j zatvállalások körét. A ter- ! melőszövetkezeti általános vagyonbiztosítást például január elsejétől kibővítve köthetik meg a közös gazdaságok, s ebben az aszály kivételével szinte minden j kockázatot vállal a bizto- } sító. A teljesség igénye nélkül említjük a vihart, {a növények téli kipusztu- I lását, homokverést, zöld növények tavaszi fagvká- i rát stb. Lehetőség nyűik a j kenyérgabona és a nagy- | üzemi szőlők termés-, il- i letve tavaszi fagybiztosítá- I sára. Néhány szót még a közkedvelt és egyre nagyobb tömegeket vonzó biztosítási formáról, az önsegélyező csoportokról. A múlt év szeptemberében taglétszámuk meghaladta a 65 ezret a megyében — 1963- ban még „csak” 23 ezer tagja volt. A kül- és belföldi üdültetésen, országjáráson, kirándulásokon túl az idén az önsegélyező csoportok tagjainak ingyenes színházlátogatását is lehetővé teszi az igazgatóság. Kecskeméten ebben az évben hat esetben a teljes színházi nézőteret e csoportok tagjai töltik meg. G. S. Két gépkocsi áll a havas j fák alatt, vendégeket hozott. S még jó néhány friss | kerék- és lábnyomról ítélve ma többen is megfordultak már itt. — Igen, télen is nyitva tartunk — mondja Varjú Sándor, a bajai Új Élet Halászati Tsz párttitkára. Társaságában igyekszünk a Kiskunhalastól egy-két kilométerre, a Sóstó partján július végén megnyitott halászcsárdába. A htsz-nek — a bajain és a nagyba- racskain kívül — ez a harmadik vendéglátó' üzeme. Létrehozását a halasi tanács, s a halászati szövetkezet vezetői összefogásának köszönhetik mindazok, akik a környéken szeretik a különböző halételeket. A kétholdas park szegélyén emelkedő épületet a város adta, s az Új Élet rendezte be. A harka- kötönyi halastavából kifogott harcsát, pontyot, s a Sóstó vizének „lakóját”, a Új gyalogos aluljáró épül Kecskeméten szerek elavultak, korszerűtlenek. Ezt is számok bizonyítják. A törzskönyvi adatok szerint az egy-egy kocára jutó évenkénti ellések száma hazánkban 1,7—1,8; viszont a legfejletteb nyugat-európai államokban 1,9—2,1. És ugyanígy: az ország sertés- állományában az egy ellés- re jutó választott malacok száma 8,8, viszont a nyugat-európái országokban 9,8—10,8. A nálunk gazdaságilag fejlettebb országokban az átlagos napi súlygyarapodás meghaladja a 760 grammot, viszont hazai sertéstenyésztésünk még a 650 grammot sem éri Segítenek a nyugdíjasok A bajai járás községeiben a cipész és a férfiszabó szakmában hiányzik leginkább a fiatalabb korosztály. Emiatt határozott korábban úgy a járási tanács vb, hogy a ktsz-eknél törekedni kell a nyugdíjasok foglalkoztatására. A határozat eredményeként tavaly már mintegy huszonöt \yugdí jas segített a szolgáltatásban. A legjobb eredményt a Katymári Ktsz érte el, amely hat nyugdíjast foglalkoztat. Régóta sok-sok bosszú« Ság kútforrása a kecskeméti Daróczi közben, illetve a Kandó Kálmán utca elején húzódó vasútvonal, az áthaladó vonatok és a gyakori tolatások miatt lezárt sorompó. A gyakran negyedórás várakozásra is késztetett hunyadivárosiak éppúgy, mint a Baromfi- ipari Vállalat dolgozói számtalanszor kérték az alul- vagy felüljáró építését. Ezúttal jó hírrel szolgálhatunk az érdekelteknek: j 2,8 milliós költséggel még az idén elkezdődik, s remélhetőleg be is fejeződik [ a kritikus helyen a gyalo- j gos forgalom lebonyolítását szolgáló aluljáró. A létesítmény költségeit a megyei, valamint a városi tanács, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Baromfiipari Országos Vállalat, valamint a Gáz- és a Vízmű Vállalat együttesen viseli, Verseny a hitelért AZ ÚJ mechanizmus megfosztotta a humoristákat egyik kedvenc szatíratémájuktól: a beruházási keretek ésszerűtlen, bürokratikus felhasználásától. Hány, de hány vicc, karikatúra született arról, hogy az év végi hajrában délszaki növényeket, szőnyegeket és festményeket vásároltak a népgazdaság pénzén egyes vállalatok, mondván: „Másképp úgyis elveszik”. Nem is volt sok túlzás ezekben a viccekben. Két éve még együtt bosszankodtunk a megyei Beruházási Bank vezetőjével azon, hogy az egyik hosszú ideje veszteségesen működő vállalat kacsalábon forgó iro- dabezendezést vásárolt, a még jó állapotban levő régi helyett. Ilyesmire ezután aligha kerül sor. Központi erőből csak a népgazdaság számára igen jelentős, nagy beruházásokat finanszírozzák. Az üzemek főleg saját anyagi forrásukra támaszkodva végzik a fejlesztéseket. A MEGYÉBEN előreláthatólag 1 milliárd 200 millió forint értékű beruházás valósul meg 1968-ban, s ebből 350 milliót már saját erőből — részben középlejáratú hitellel — hajtanak végre az ipari és mezőgazdasági üzemek. Ezenkívül mintegy 150 millió forint hosszúlejáratú bankhitelt igényelnek. A középlejáratú, azaz három évre szóló hitel folyósításánál a pénzintézet csak azt vizsgálja, hogy megvan-e a reális alapja a visszatérítésnek, eléri-e az üzem a várt nyereséget. (Fejlesztésre ugyanis a nyereség bizonyos hányada fordítható.) Ilyen típusú hitelt kért a többi között a Kecskeméti Konzervgyár, a Kalocsavidéki Konzerv- és Fűszerpaprikaipari Vállalat, valamint a megyei nyomda. Beérkezett és elfogadásra talált az első hosszúlejáratú hitelkérelem is. A Kunfehértói Állami Gazdaság 91 millió forintot kapott törkölyfeldolgozó, borkősav- gyártó üzem építésére. 1969 szeptemberére el is készül a feldolgozó. Üzembe helyezésének eredményeképpen, körülbelül 466 ezer dollárt takaríthat meg évente a népgazdaság. Ennyit költenek borkősav importálására. . A KUNFEHKRTÖIAK hitelkérelme versenytárs nélkül „futott”, de könnyű megjósolni, hogy a jövőben vetélkednek majd a vállalatok a hosszúlejáratú kölcsönökért. Előfordulhat ugyahis, hogy többen garantálják a hitelfeltételek betartását (minden beruházásra fordított 100 forint után 7 forint nyereség stb.) mint amennyiüknek a bank pénzéből jut. Ez esetben az győz majd a nemes vetélkedésben, amelyik a legtöbb előnyt tudja felsorolni a beruházása mellett. Sokat nyom a latban az elbírálásnál, hogy mikorra térül meg a beruházás költsége, s előnyben részesülnek a népgazdaság fizetési mérlegét javító, azaz exportnövelő, vagy importcsökkentő fejlesztések. B. D. is van vendég csukát, Rébék Benő aranyérmes főzőmester készíti el. A csárda egyre közkedveltebbé vált. Ma már nemcsak a halasiak keresik fel (amiben az autó- buszjárat sűrítésével az AKÖV is segített), de a Soltvadkert és a város között megépített műútnak köszönhetően még távolabbi vidékek autósai is. Sőt, mivel az országutak jugoszláv vándorai is mind sűrűbben közlekednek errefelé, közülük is számosán betérnek egy-egy jó halfalatért. — Az átlagos havi forgalom elérte a 180 ezer forintot — tájékoztat a párttitkár, amiből látszik, hogy a gazdasági kérdésekkel való foglalkozást is fontosnak tartja. S már sorolja is a jövőre vonatkozó elképzeléseiket, terveiket. Nemcsak a halászati szövetkezetét, de megint csak az együttműködés eredményeként, a halasi városi tanácsét is. Az utóbbi a halászcsárdára alapozva tervezi, hogy fürdőt építtet a Sóstó partján. Nemzetközi camping- tábor létrehozása is szóba került. Ehhez a csárda előtti park kitűnően megfelelne. Jó hírverésre nyilván több külföldi horgász felverné itt a sátorfáját. S ez a remény, elgondolás, máris újabb ötletet szült: nemzetközi horgászversenyeket is kellene itt rendezni. Egyszóval: az idegenforgalom fellendítését is célozzák a közös elgondolások, tervek. Megvalósításukhoz a bajai Új Élet máris hozzáfogott: a sűrű nádassal szegélyezett Sóstó vizébe amur halfajtát telepített. A növényevő hal elvégzi a „nádvágást”, s ezzel a tó tiszántartását, a süllőével vetekvő ízű húsával pedig elősegíti a csárda étel- választékának bővítését. — Még azt is szeretnénk elérni, hogy a város és környéke lakói, intézményei az esküvői, s egyéb társasebédeket a csárdában rendezzék meg — jegyzi meg végül Varjú elvtárs. A kellemes hangulatú hatalmas helyiség, az aranyérmes mester sültje- főztje, s esténként a hangulatos muzsika kétségtelenül vonzóerő ahhoz, hog'' ez az óhaj is megvalósul jón. S akkor télen is töt" nyom árulkodik majd ar ról, hogy vendég van halászcsárdában. T. I. Közvilágításra takarékoskodna Érsekcsanádon csupán a főútvonal közvilágítása van kiépítve. A lakosság javaslatára a helyi tanács tehát a község közvilágítását iktatta programjába a következő évekre. Ehhez mintegy 80—100 lámpa félsz relésére van szükség. A b vítés terveit máris kész a DÁV bajai üzletigazgatr sága. A munkálatok költ ségeit a fejlesztési alapbó és más bevételekből fedezik.
