Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-30 / 24. szám

1968. január 30, kedd 5. oldal Tanulmány a nőkről Gáz! engedlek a Rákóczi úti vezetékile Rövidesen megoldódik Kecskeméten annak a 300, Rákóczi úton lakó család­nak a fűtési gondja, akik immár két hónapja erre a jó hírre várnak. Hétfőn délelőtt értesítést kaptunk a Gázmű Vállalattól, hogy január 29-én reggel, a Rá­kóczi úti vezetékrendszer­be — miután a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat munkásai a hibá­kat kijavították — gázt en­gedtek. A különböző nyo­máspróbák sikeresek vol­tak, ezért a Gázmű Válla­lat szakemberei — a ki­küldött értesítések szerint — már ma megkezdik a konvektorok beszabályozá­sát, s ahol ez hiányzik, an­nak felszerelését. Az információ szerint kedden a Rákóczi út 30— 32., 34. számú házakban kerül sor e munkák elvég­zésére. Szerdán és csütör­tökön a 20., 22., 24.,' pénte­ken és szombaton a 18. és a 8-as számú házban dol­goznak a szerelők. Egyéb­ként a hősugárzók, boyle- rok felszerelése is megtör­ténik a jövő héten. Az ajtónyitásra a magas fiatalember fölemeli rán­cokba vont homlokát a vas­kos könyvről; — Jó reggelt kívánok! Az udvariassága kifogás­talan, csakhát az időpont­tal van egy kis baj. Mert­hogy nem reggel van. ha­nem este. Ez az aprócska eset jól érzékelteti a Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági. Technikum diákjai között uralkodó hangulatot. így van ez' már karácsony óta, és így lesz február 5-ig. A föld forgására alapított időszámítás megszűnik, egyetlen időegységet is­mernek csupán: vizsgától vizsgáig. Akármelyik szobába nyi­tunk be, a kép ugyanaz. Könyvek, füzetek az asz­talon, lehajtott fejek. Per­sze a tanulásnak egészen különös változatai is le­hetnek. Furcsa némajáté­kot játszik két fiú a klub­szobában. Időnként mint­egy vezényszóra abbahagy­ják az olvasást, a ping­pongasztal mögé állnak, és néhány percig pattogtatják a kaucsuklabdát. — így egyeztünk meg, minden harminc oldal után lejátszunk egy szettet. Egy másik szobából olyanfajta mormogás szűrő­dik ki, mint a szerzetesek oratóriumából. Persze sen­ki sem imádkozik, a han­gosan tanulók szektáját kü­lönítették el. Egymás mo­raja nem zavarja őket. — Melyik a legjobb mód­szer? — kérdezem három elsőéves lánytól. — Mindenkinek a magáé — válaszolja Odor Teréz. — Az a fontos, hogy ne rettenjen meg az ember a tananyag nagyságától, és ne mondjon le a megértésről. Jobb a fél anyagot gondol­kodva megtanulni, mint az egészet mechanikusan be­vágni. — Melyik tantárgy a leg­nehezebb? — Ez is egyénenként vál­tozik, de sokkal könnyebb a felkészülés az olyan tárgyból — például nö­vénytanból —, amelyből év közben tartottak beszámo­lót.' Nem jó mindent a vizsgaidőszakra hagyni, csak kapkodás lesz a vége. vagyunk — mondja Ódor Teréz. — Tisztában voltunk vele mit választunk. Az in­tézetet nem lehet megunni, mert csupa érdekes, hasz­nos dolgot tanulunk itt. De hogy jól választottunk-e, az majd csak a gazdaságban derül ki. Mert az, hogy bánni tud.junk az emberek­kel, legalább olyan fontos, mint az elméleti tudás. — Évről évre jobbak az évfolyamaink — dicséri ta­nítványait Tóth Ferenc, a kollégium igazgatója. — Az érettségizők egyre reá lisabban gondolkodnak nemcsak az egyetemről ki maradtak választják a tech­nikumot. Meglátszik az az eredményekén is, mostani elsőseink közül senkit sem kellett eltiltani a vizsgáktól a gyakorlati eredmények gyengesége miatt. Ez most fordult elő először az inté­zet történetében. — Társadalmi munkára, kulturális aktivitásra sem kell biztatni senkit — teszi hozzá Harmath Ilona, a kollégisták KISZ-titkára. — Soha nem fogadják üres falak a klubrendezvények előadóit. Keleti Márton. Gyárfás Miklós, Hildebrand István, Szenes Iván, Fényes Sza­bolcs. A szerzőgárda szinte biztos záloga a könnyű szó­rakozásnak és a közönség- sikernek. Gyárfás megteremti a dramaturgiai alaphelyzetet: Három különböző generá­cióba tartozó hölgy válni óhajt férjétől. Mindhárman rátör. Állandóan magya­rázza a nézőnek, hogy mi történik a vásznon, és eb­ből mi a tanulság. Mint­hogy azonban a történe- tecske eléggé egyszerű, a magyarázat kifejezetten zavaró. A neves szereplők közül Bodrogi Gyulának neve­tünk legszívesebben. Egy kedves, meggondolatlan, Készülnek a szabadtéri játékokra Szegeden A Szegedi Szabadtéri Já­tékok rendezőbizottsága nyilvánosságra hozta a Dóm téri színpad idei műsorát. J úlius 20-án harsannak meg először a fanfárok, és augusztus 20-szal bezárólag öt mű 14 előadását tart­ják meg. A legnagyobb esemény­nek a világhírű Rigai Ba­lett vendégjátéka ígérke­zik. Csajkovszkij halhatat­lan remekművét, a Hattyúk tavát mutatják be. Rapszó­dia címen új műsorral lép színpadra a Magyar Álla­mi Népi Együttes. A régebbi nagysikerű be­mutatók közül továbbra is színen marad Simándy Jó­zseffel, Moldován Stefániá­val és Radnai Györggyel a főszerepekben; a Bánk bán. A János vitézt és az Aidát új szereposztásban adják elő. Az előbbiben többek között Palcsó Sándor, An­dor Éva, Kibédy Ervin és Alfonzó. az utóbbiban spa­nyol és amerikai vendég- művészek mutatkoznak be. A belépőjegyek ára vál­tozatlan. Továbbra is ér­vényben marad a 33 száza­lékos egyéni utazási ked­vezmény, kellő számú je­lentkező esetén különvona- tokat is indítanak. Tavaly megyénkből 15 ezren tekintették meg a Játékokat, de az érdeklődés jóval felülmúlta a kapható jegyek számát, ezért az idén az IBUSZ- és Exp- resszirodák, illetve a kö­zönségszervezők csaknem kétszer ennyit rendeltek. A jegyeket március elsejétől kezdve lehet élő jegyeztetni. Bíró Mária szavaival a legtöbben egyetértenek. Neki Ödor Terézzel együtt jól sikerültek az eddigi vizsgák. A harmadik ba­rátnő irul-pirul kissé, mert agrometeorológiából csak elégségesre futotta a tudá­sából és a szerencséjéből. — Az eltelt félévről mi a véleményük? Nem bánták meg a pályaválasztásukat? — 'Véletlenül mindhár­man paraszti származásúak A klubélet persze vizsga­időszakban szünetel. Csak tv-t néznek esténként. Már aki. Egy lány szemmellát- hatóan óriási küzdelmet vív magában, hogy a krimit vá­lassza, vagy a kémiát. Vé­gül a kémia mellett dönt. — Még ha kinyomozná a detektív, hogy milyen té­telt húzok holnap! De így? Nincs az a gyilkosság, ami jobban izgatna. Szabó János Ülésezett a KISZ megyei vb Hétfőn délelőtt Kecske­méten tanácskozott a KISZ Bács-Kiskun megyei Vég­rehajtó Bizottsága. A vb tagjai és a meghívottak előtt Matus György, a ba­jai járás, Szabó Attila, a dunavecsei járás KISZ-tit- kára ismertette a tsz-ekben dolgozó fiatalok múlt évi termelési versenyének ta­pasztalatait. Ezután Faragó Gyula, a kecskeméti járás és Baglyos György, a kis­kőrösi járás KlSZ-bizott- ságának titkára terjesztet­te elő a két járási KISZ- bizottság jelentését a te­rületükön működő terme­lőszövetkezeti csoportok­ban és szakszövetkezetek­ben folyó KISZ-munkáról. ugyanahhoz a fiatal ügy­védnőhöz fordulnak, és a férjek korosztályukra való tekintet nélkül beleszeret­nek a csinos jogtudorba. Ennyi elég is Keleti Már­tonnak, könnyű kézzel hal­mozza a mulatságos és a mulatságosnak szánt jele­neteket egymásra. Hilde­brand elegánsan fényképez, a Fényes—Szenes szerzőpár pedig hatásosan alkalmaz­za vezérmotívunként egy korábbi slágerét, minthogy a jó teafüvet többször is ki lehet főzni. Mindennél fontosabbak azonban a színészek. Sok­mindent szemére hányha­tunk a rendezőnek, de azt nem, hogy a szereposztás­sal takarékoskodni próbál­na. Kiss Manyi. Ruttkai Éva, Polonyi Gyöngyi, Pá- ger Antal, Latinovics Zol­tán, Bodrogi Gyula, Ven- czel Vera. A kétszavas sze­repekre is olyan színészek jutnak, mint Básti Lajos, Benkő Gyula, Várkonyi Zol­tán. Sőt! Ha már hazai sztárparádéról van szó, Darvas Ivánt sem lehetett kihagyni. Viszont szerep nem jutott neki, ezért nar­kissé primitív ifjú férjet alakít — férfiről szokatlan ezt mondani — rendkívüli bájjal és jókedvvel. Reme­kül komédiázik Ruttkai Éva és Latinovics Zoltán is. A többiekkel mostohán bánt a forgatókönyv. Maga a film különben arra a Karinthy aforizmá­ra épül, hogy „A férfi és a nő nem érthetik meg egy­mást, mert mindegyik mást akar. A nő férfit, a férfi nőt.” Node, melyik férfi me­lyik nőt? Ez itt a kérdés. A film férj hősei úgy vé­lekednek, hogy akkor len­ne ideális a házasság, ha a feleség mellett a függet­lenséget is garantálná. Csakhogy ez már nem is lenne házasság, úgyhogy akkor maradjunk inkább mégis házasok, biztos, ami biztos. A házassággal sok min­den eltűnne az életünkből. Többek között a férjek és feleségek tündéri villámhá­borúiban gyönyörködő víg­játékok. Némelyikért iga­zán kár lenne. Sz. J. i 24. • — Alázatosan jelentem, úgy szólt a parancsom, hogy a villanyt ne pazaroljam. — Mi?!! Cochran akkorát nyelt, hogy az ádámcsutkája tíz centiméteres síkban mozgott fel és alá, a szeme ki­dülledt, és megállt, mintha két gomb nyomulna elő az agyából. — Mi?í... Mi volt ez?!. í. Ismételd!... Különben ne ismételed... ezt az altisztet, aki ilyen takarékos, nyomban el kell indítani oda, ahol harcok dúlnak! Ott a legnagyobb pocsékolás folyik! Oda kell az ilyen! Kérlek, kapitányom, ez az őrparancsnok levált egy altisztet a menetszázadnál... Most már értek mindent! Az őrmester bosszúja! Hogy sötétben, egye­dül és menetelés előtt ideállítson egy bakát, akire haragszik, mert egész Orant felforgatta, és holnap vezércikkben fognak rólunk megemlékezni a lapok! Hát kérlek, a menetszázadot a sivatagban ez az őr­mester állandó őrjárattal előzi meg. Parancsa: min­den menetelési etap előtt az őrmester földeríti az utat nyolc emberrel a legközelebbi pihenőig. A nyolc embert, minden etapnál váltják, az őrmestert nem. Ez a legény, akit ide állított az őrségre, mint inva­lidus, végig a vöröskeresztes kocsin megy... Majd én megtanítom az őrmester urakat!... És ha lehet, ma éjjel már ne legyen több riadó. Ajánlom maga­mat! ... Jó éjszakát! Gratulálok!!... — Vigyázz! Kardsüvöltés, bakaneszörrenés és a táborszernagy csizmáinak lomha kongása, ahogy a néhány sápadt tiszttől követve elcsörtetett. ... A legénységi szobához vezető lépcsőn Hilde­brandt és Pencroft ültek egymás mellett suttogva. — Hogy az ördögbe történt?... — kérdezte Penc­roft. —Elsősorban — mondta még mindig lihegve Hilde­brandt, mert jó másfél órát futott, amíg visszatért a főbejáraton át, részegnek tettetve magát —, első­sorban az a tejfelesszájú vagy hülye, vagy nagyon is okos, és nincsenek idegei. Azt akartam, hogy mire megtámadom, már félőrült legyen a félelemtől. Hiába volt minden... Azért leütöttem volna, mert észre­vétlenül rohantam rá... De az ördögbe! Valahon­nan a közelből két lövés dördült. — Ez hogy lehet? — Ügy, hogy nem ketten voltunk a mosókonyhá­ban, hanem hárman. Én elbújtam, mialatt a siheder az őrmesternél lejelentkezett. De úgy látszik, valaki megelőzött, és mivel a lövések a kemence felől jöt­tek, valószínű, hogy á mögött bújt el az illető. Tehát van valaki még itt a légióban, aki ezzel az üggyel foglalkozik... És ez most már ismer engem, mert ő ott volt a sötétben, mikor én a félhomályban be­léptem, hogy elbújjak. — És ki ez a tejfölösszájú? — Azt nem mondta Lorsakoff. Csak vagyont ígért a krokodilusos karóráért. Bizonyára összefügg az ügy­gyei ... De holnap megtudjuk. Indulás előtt még a pályaudvaron beszélünk vele. — Meg kell tudnunk, hogy ki van itt, aki az órára Vadászik. Az is lehet, hogy a fiú cinkosa. — Nekem van egy feltevésem. Vedd sorra azokat, akik a szobában voltak, mikor Galamb megmondta, hogy hová megy őrségre. Én nyomban átláttam, hogy a mosókonyhában nyugodtan megtámadhatom, és aztán elbújhatok, míg ő jelentkezik az őrparancs­noknál. Ugyanez másnak is az eszébe juthatott kö­rülöttünk. Ki volt a szobában? Te, Adrogopollusz. a gróf úr, Troppauer, Pilotte, Jazmirovics, a hülye Kréta, Lindman és én. Pencroft élénken felelt: — Talán megtudhatjuk, hogy kiment ki ezek kö­zül ... — Tudok jobbat. A robbanáskor szétvetett a lég­nyomás egy nagy hordó míniumot, és a festék ki­folyt. Az én cipőm is tele volt vörös ragaccsal. Azt remélem, hogy az ismeretlen, aki rám lőtt, nem vette észre cipőjén a vörös festéknyomokat, és erről fel­ismerjük ... — Ezt az embert kell elsősorban elintézni..; Néhány légionista jött a kerti útról, csoszogva, dör­mögve. Elhallgattak. Mire az egyik katona meggyúj­totta lent a villanyt, Pencroft, az amerikai, már ha­nyatt fekve aludt, úgy, hogy lábai messze lógtak a lépcsőn, szája szélén egy habfoszlány rezgeti, és hor- tyogott. Hildebrandt nvitott zubbonyban ült, derék­szíja a nyakáról lógott le, sapkája az orra hegyét fedte, és félig elnyelt szavakkal magyarázott valamit egy igen tisztelt „pénztáros kisasszonynak”, miköz­ben olyanokat csuklott, hogy szinte bukfencet vetett. A hazaérkező katonák maguk sem voltak sokkal jó­zanabbak. kivéve az altisztet, aki megvetően köpött egyet a két alak láttán. Legutolsónak jött Troppauer, sapkája helyett ba­bérkoszorúval a fején, és karját messze kinyújtva hirdette a szörnyű vészt, amely a költő személyében holnaptól kezdve minden lázadó arabot fenyeget. ÍFolutatiuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents