Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-30 / 24. szám

1968. január 30, kedd 1 oldal Jól indultak Gondos elemzés Emlékszem én is a tizen­nyolc év előtti napokra. Olyan volt a község mint egy felbolydult méhkas. Akkor talán a legmeré­szebbek sem hitték volna, hogy a fejlődés ilyen gyors lesz Tataházán is. A Petőfi Termelőszövetkezet jól in­dult. Szerencsésen talál­koztak ennél a gazdaság­nál a kedvező feltételek. Szorgalmas parasztok, jó vezetés és kiváló földek. A fejlődés ütemes, mond­hatnánk szolidan léptek előre évről évre. Fél évti­zeddel ezelőtt a község többi termelőszövetkezete is csatlakozott a Petőfihez. Most már több mint ötezer holdas a gazdaság. A tag­lói szám tavaly ugrásszerűén nőtt, mert a családtagok és az alkalmazottak is mind beléptek. Jelenleg 872 gaz­dát tartanak számon. A verseny eredménye Az elmúlt esztendőben az állóeszközök értéke 5 mil­lió forinttal nőtt és jelen­— Nem lehetünk meg­elégedve az eredmények­kel — hangoztatta Galicz István növénytermesztési agronómus. — A hozamok növelésével még sok he­lyen tudjuk csökkenteni az önköltséget. Eddig sem kellett szé­gyenkezniük, hiszen az el­múlt évben egy mázsa bú­za 84, ugyanennyi kukorica 91, a cukorrépa 24 forintba került. Egy kiló súlygyara­podás a malacoknál és a süldőknél 20,3, a hízott ser­tésnél 17,6 forint volt Ezek a számok eredmé­nyes gazdálkodásról tanús­kodnak. azonban még szá­mos elemzés hátra van. Egyes ágazatokban még mindig magas a költség, például a szarvasmarha­tenyésztésben. — Többet kellene törőd­nünk a közös védelmével — hívta fel a figyelmet az elnök. — Nem egyszer sza­naszét hagyjuk szerszáma­inkat, gépeinket. Márpedig a sajátunkat gondosabban A tizennyolcadik zárszámadás Export­csomagolás — A vezetőség beszámo­lójának első mondatai ben­nem is megindították az emlékezést. — A tizennyol­cadik záíszámadási köz­gyűlésre jöttünk össze. Csaknem két évtizede an­nak, hogy a község gazdái­nak nagyobb része új útra tért. Nem volt könnyű az átállás, hiszen a megszo­kottal való szakítás soha­sem zökkenőmentes. Az alapító tagok azóta is itt dolgoznak a szövetkezet­ben, közülük többen már nyugdíjasok, de becsülettel helytállnak, őket köszönt­sük elsősorban most a zár­számadás közgyűlésünk elején. Ezek voltak Galicz Jó­zsef elnök bevezető szavai. Csendesen beszélt. Az utób- bi időben rakoncátlankodik a szíve, többet kellene pi­hennie. A beszámoló má­sodik részét a párttitkár mondta eL leg meghaladja a 34 millió forintot. A bevétel 5,4 mil­lióval fölözte az előirányza­tot. Ez egyben növelte a tagság jövedelmét is. Bor­sodi József növénytermesz­tési brigádvezető szerint a verseny segítette elő első­sorban a jobb eredménye­ket. Az ő területükön pél­dául a tervezettnél 70 má­zsával több cukorrépát ter­meltek. Kukoricából pedig az előirányzott 26 mázsa helyett 28 és fél mázsát törték holdanként májusi morzsoltbam számítva. Szinte valamennyi fonto­sabb terményből magasabb hozamokat értek el, mint az előirányzott. Ez is elő­segítette a bevételek nö­vekedését. Ezért minden 100 forint kereset után még 26 forint jövedelemkiegé­szítést, illetve prémiumot kaptak a gazdák. így jött ki az egy dolgozó tagra jutó 26 és fél ezer forint kereset. kell őriznünk, módjára. A zárszámadás után csak­nem 5 millió forintot osz­tottak ki mint az elmúlt évről elmaradt járandósá­got. K. S. A Baromfiipari Országos Vállalat kiskunhalasi gyár- Jó gazda ■ egysége jelentős mennyisé­gű csirkét exportál külföld- ! re. Képünkön ízléses cso­magolásban rakja ládákba i Veréb Katalin a konyha­készre feldolgozott csirkét, amelyet Ausztriába szállí­tanak. (Pásztor Zoltán felvétele.) Dióhéjban Az országgyűlési képvi­selők megyei csoportjának ülésén valamennyi részt­vevő szinte azonosan kezd­te felszólalását: „Csak most, a csoportvezetői ösz- szefoglaló hallatán döb­bentem rá, hogy mennyi mindent kihagytam a múlt évi munkámról szóló fel­jegyzésből!” S ezt pótlan­dó sok-sok minden szóba került. Az elhangzottakból igyekszünk feljegyezni né­hány mozaikot. • A jelenlegi választási ciklusban új küldöttként képviseli a megyét, s ezen belül a kalocsai járás Du­na menti községeit Molnár István, a Kalocsai Sütő­ipari Vállalat igazgatója, aki az első év tapasztalatai alapján kijelentette: — Képviselőként helyt­állni — sokkal nehezebb munka, mint ahogyan meg­választásunkkor gondolni mertem! De hadd jegyez­zem meg: Sok minden erőt adó, nem utolsósorban az országgyűlésen tapasztalt őszinteség, közvetlenség, az ország vezetőinek szerény­sége. El is gondolkoztam rajta: akadnak még, akik okulhatnának e példán ... • — „Majd meglátjuk!” — szóltak oda annak idején a hartai nagygyűlésen, ahol a nyugdíjrendezésről, a gyermekgondozási segély­ről és más kormányelha­tározásokról tájékoztattam választóimat. S milyen jó érzés volt a parlamenti székben ülve hallgatni a kormánynak a végrehaj­tásról szóló beszámolóját! Legalább annyira, mint amikor odahaza mondat­ták: „Hát mégis igaza volt, Pali bácsi!” (Idős Oláh Pál hartai képviselő felszóla­lásából.) • — U gyancsak kerekre nyűt a szemem, amikor az első fogadóórámon tízen vártaik — sorolta Mészáros Béla, tiszakécskei képvise­lő. — Közöttük öten mun­katársaim, a Tiszagyöngye Tsz-ből. — Hát ti, mit ke­restek itt? — kérdeztem. — „Panasszal jöttünk.. — mondták. Mit tehettem? Feljegyeztem és eljártam, a főleg községfejlesztést érintő panaszokban. De azért megsúgtam tsz-ünk tagjainak; bármikor meg­találtok. gyertek ott kinn is, ne várjatok a fogadó­napra ... * — Előreléptünk tavaly a növénytermesztésben, de lemaradtunk az állatte­nyésztéssel ... Nagyon megjegyeztem ezt Iván élvtársnő tájékoztatójából — szólt Fekete Pai­ne, kiskunfélegyházi kép­viselő. — Hogy miért? Be­széljen a példa: Kunszál­láson még tavaly szeptem­berben kiselejtezték az apaállatot, azóta nincs sza­porulat. De vajon ezt a képviselőnek keH szóvá tennie? Hogyan vélekedik erről a helyi tanács? ... * — Szülőfalum, Csávoly nem tartozik választókör­zetembe. Képviselőtársam és barátom, dr. Veréb Já­nos azonban nem neheztel érte, hogy e község gond­jaival is foglalkozom, mert lakosai gyakran megkeres­nek ... — fűzte a szót mo­solyogva Mándics Mihály. Röviddel később össze­foglalta tapasztalatait a bajai járás másik képvise­lője. dr. Veréb János is. Végül egy levelet mutatva, így szólt: — Csakugyan nagy egyet­értéssel osztozunk a mun­kán Mándics barátommal. Azért valami nekem is jut Csávolyböl. Onnan való ez a panasz. Bizor yságául, hogy két képviselőt tarta­nak számon a választók... • Mint oly sok minden, a lakásgond is szóba került az ülésen. Ennek kapcsán említette Pesír István, kis­kunfélegyházi képviselő: „A mi tsz-ünk vályogve­réssel is foglalkozik, hogy segítse a lakásépítést. Van is keletje a vályognak. Előfordul, hogy liter pá­linkát hoz ösztönzőül az építtető, gondolván, hogy hamarabb hozzájut. De va­jon, mit vehetnek oda, ahol téglát kapni ? ...” * D r. Varga Jenő ország- gyűlési képviselő, megyénk tanácselnöke indítványoz­ta a többi között: Fontos lenne, hogy a negyedik öt­éves terv irányelveinek előkészítése sokkal hama­rabb kezdődjön el, mint ahogyan az a mostani terv­időszak előtt történt. Fel­mérni, hogy például a kommunális ellátottságban mi az a legfontosabb igény, aminek zöld lámpát kelle­ne adni. Mert akadnak olyan területek, ahol már 1980-ban tartanak, de van a megyében nem egy hely­ség, ahol — például vil­lany- és vízellátottság dol­gában még csak 1900-nál tartunk. Szükség van, rá, hogy meggyorsuljon az a bizonyos utolérési folya­Alapokmány— díszkölésben ALAPSZABÁLYA eddig is volt minden termelőszö­vetkezetnek. A most esedé­kes munka — új alapsza­bály készítése, vagy az ed­digi átdolgozása — azon­ban mégis kiemelkedő je­lentőségű a közösség életé­ben. A tsz-nek ezt a fontos okmányát ugyanis eddig törvények, rendeletek, min­ták Írták elő. A szabad döntés lehetősége szűk kör­re korlátozódott és nem is mindig a legfontosabb kér­désekre vonatkozott. Most azonban igen lényeges a változás. A tsz-törvény és a végrehajtását szabályozó utasítások ugyanis szinte csak keretjellegűek. In­kább a cselekvés határait szabják meg. Ezen belül igen fontos ügyekben az alapszabály rögzíti, hogy a közösségen belül mi a kö­vetendő. És mondjuk meg a kü­lönböző döntésekben nem azonos módon érdekelt a kollektíva, és az egyes tsz- tag; közelebbi — bár nem okvetlenül pontos — kife­jezéssel: a vezetőség és a tagság. ITT VAN például a ház­táji. A törvény csak annyit mond, hogy a fél és az egész hold között mozog. Az alapszabály rögzíti, hogy ezen belül ki, mennyi mun­káért, mekkora földterület­hez jut. Nyilván minden tsz-tag — legyen fiatal, vagy öreg, tehenész, vagy csak nyáron dolgozó házi­asszony — azt kívánná, hogy neki 1600 négyszög­ölet adjanak. Ha azonban ezt mondaná ki az alap­szabály. számos tsz közös területe egyszerre össze­zsugorodna, a közös jószág­nak nem tudnának kukori­cát termelni, oly nagy te­rületet foglalna el a háztá­ji gazdálkodás. A vezető­ség nyilván a közöst fogja védeni, tehát az egyéni és 'csoportérdekek ütköznek. A sort tovább is folytat­hatjuk. A tsz-tagnak ez­mat, mert a jövedelmét te­kintve korszerűen élhetne a lakosság, de a kommu­nális ellátottág ennek nem egyszer gátja. * É s még egy-két — az ülésen elhangzott igazság: — A mi tsz-eink nagyon szeretik a tanácsokat és ezért nehezen tudnak ön­állóak lenni... * A nyanyelvén ért az em­ber. Jól példázza ezt an­nak a vaskúti néninek az esete, aki vélt sérelmével évek óta panaszkodni járt a helyi tanácshoz. Miután első ízben anyanyelvén, németül tárgyalt a képvi­selővel, megnyugodott és hálálkodva távozott. Azóta nem látták a tanácsnál. * Az új földtörvény na­gyon jó — bátran állíthat­juk. Erről azonban akkor győzzük meg igazán azo­kat. akiket érint, ha végre­hajtásában a törvény kö­vetkezetessége mellett, atör- vény emberségességét sem tévesztjük szem elől. * H a logikusan végiggon­dolva is érezzük a pana­szos igazát, és mégsem lá­tunk megoldást, úgy vala­mi sántít. Alighanem el­avult törvénnyel állunk | szemben..« után fizetett szabadság jár. A törvény azonban csak azt írja elő, hogy az egész éven át folyamatosan dolgozó ta­got a gyári munkáséval azonos értékű szabadság il­leti meg. A többiről nem beszél, tehát az alapsza­bályba foglalják majd rész­letesebben a közösségek, hogy ki kaphat szabadsá­got, milyen esetben, mikor és mennyit. Az érdekek megint ütköznek, mert a tag sok szabadságot szeret­ne, a vezetőségnek pedig arra is gondolni kell, hogy mindig legyen, aki a mun­kát elvégzi. Hasonló a hely­zet a kötelezően ledolgo­zandó munkanapok számá­val és a különböző jutta­tásokkal, a szabad idővel és még néhány területen. VÉGEREDMÉNYBEN ki­mondhatjuk, hogy amint a törvény biztosítja a tsz-ek szabad gazdálkodását, úgy kell az alapszabálynak biz­tosítania a tagok jogait, a termelőszövetkezet belső demokráciáját. Mégpedig az eltérő érdekek egyeztetése útján. Receptet erre nem lehet adni, mert ez való­ban olyan eset. amikor a vezetők és tagok jogalkotó munkáját helyettük, senki el nem végezheti. Mivel az adottságok, hagyományok, szokások és kívánságok mindenütt mások, ezt ter- melőszövetkezetenkint kell kidolgozni. Sehol ne tekintsék az alapszabály megszövegezé­sét kizárólag a jogász fel­adatának. De még csak a vezetők munkájának se. A belső törvény csak akkor lesz jó, ha előzetesen ki­fejtheti véleményét, kíván­ságát a vezető is, meg a tag is. AZT MONDTUK, hogy előzetesen. Nem véletlenül használtuk ezt a kifejezést. Mert ha egy már kész, véglegesnek tekintett szö­veget terítenek a tagok elé, az nem sokat ér. Azon már nem sokat lehet vitatkozni, legfeljebb dühös lesz a tag­ság, és a közgyűlésen uta­sítja vissza az egész ja­vaslatot. Ez a vezetőknek is kínos perceket szerezne. Akkor kell a véleményeket kérni, akkor vitatkozni, amikor még laza, formál­ható az elképzelés. És azt kell a tsz-gazdák elé ter­jeszteni, amiben már az ő álláspontjuk is benne fog­laltatik. Különben a leg­szebb díszkötéssel sem vá­lik az alapszabály a kö­zösségi élet mindenki ál­tal tisztelt alapokmányává. Mit kérünk a tagoktól? Főleg azt, hogy ne akarják gúzsba kötni a vezetők ke­zét. Ezt ugyan a törvény se engedi, de a mai gazda­sági életben nem is boldo­gul, a lehetőségeket nem tudja kihasználni az a tsz, ahol minden apró-cseprő ügyben közgyűlési határo­zatot ír elő az alapszabály. De ne rugaszkodjon el a tagság a tsz adottságaitól se. A vezetők viszont ne vi­gyék végletekig a közös erősítését. Gondoljanak ar­ra, ha van miből, és azt a tagságnak adják, ezzel is közös célokat szolgálnak. PERSZE, amit így sike­rült elmondanunk, az sem több laza keretnél De hát ismételjük, ezt a munkát mindenütt otthon kell el­végezni .,. & B.

Next

/
Thumbnails
Contents