Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-24 / 19. szám
1968. január 34. szerda 5. oldal A Jégtörő III. sötét kor- rnányállásában szorongott a hajó valamennyi utasa. A kapitány, Tóth József szavát hallgattuk: — Készültséget rendelek el!... A szolgálatosokon kívül mindenki lefekszik, de csak a cipőt lehet levenni. A riasztó csengetésre mindenki a helyére, illetve a fedélzetre jön. Értjük egymást? A hajón — ezt megtanultuk, hiszen szerdán délután 50 óra a jég fogságában III. Hajnali kitörés gyelte, amely ziháló motorral alig száz méterre tőlünk rombolta a jeget. Az ég borús volt, s a pásztázó fényszórók sugárkévéjében látni lehetett: havaseső esik. A hajó előtt tíz négyA kapitány már a tele- gráf nyelét fogta, amikor hajónk megbillent. Felettünk a folyó teljes szélességében, körülbelül 1500 négyzetméternyi jég leszakadt ... Fogságban, fél oldalra dőlve így állt a nyolcas. megpróbáltunk gyalog a jégmezőn áthaladva elhagyni a hajót — a kapitány szava szent, s ezért mindenki bólintott. Néhány percig még beszélgettünk, aztán irány a kabin. Nehezen aludtunk el, ugyanis néhány kilométerről még bent a hajótérben is hallatszott a felénk haladó, a jéggel küszködő hajók dohogása... Amikor Kanczler Ferenc kormányos álmomból felrázott, éppen hajnali fél 5 volt. — Jöjjön fel, a tízes itt áll a nyolcas előtt, s ha nem csalódom, most kezdődik a tánc. A hídon bundájába burkolózva ott állt már a kapitány. A Jégtörő X-et fizetméteres szakaszról eltűnt a jég, s á víz örvénylőén áramlott lefelé. A Jégtörő VIII-as, amély tegnap este kissé balra elénk állt, manőverezni kezdett — Mit csinálnak ezek?! — mérgelődött a bunda gallérja mögött Tóth kapitány. — Nem tud előre menni a jégtuskótól... S mintha csak ezt az előrelátó megjegyzést igazolta volna, a Jégtörő VIII-as orra mozgás közben felénk fordult. A hajó keresztbe állt az áramlási irányra.-. Kiáltást hallottunk. — Nem tudunk elfordulni!... Húzzatok hátra!... alatt, s ezért oldalt billent A Jégtörő III-on felberregett a riasztócsengő. Még egy perc sem telt el, amikor mindenki a fedélzeten volt — Hátra!... Jobbmi... Egészen jobbra!... Szabad vízben úszott már a hajónk, de a nyolcas még mindig féloldalra dőlve a jégen feküdt — Előre!... Felette bontunk! ... S hajónk nekilendült a nyolcast tartó jégtuskónak, amely málladozva omlott szét a vízben. A Jégtörő VIII-as kiegyenesedett... A Jégtörő III. orra finoman koppanva ütődött a szeremlei gátőrház előtt a parthoz. Baráti kézfogással búcsúztunk a kapitánytól, :a tisztektől, a matrózoktól, akik 50 órán keresztül társukká, barátokká fogadtak bennünket. A hajósoktól, ezektől az igazán kemény férfiaktól vettünk búcsút, akik a nagy ellenfél, a jég ellen is győztek. A parton integettünk: — Szerencsés hajózást! Gémes Gábor— Pásztor Zoltán A gépházban Tóth József üzemvezető Palóca Lajos segédgépésszel a tele- gráf jelzését figyelték, ök is érézték a hajó billenősét, s ugrásra készen álltak. Csilingelve billent hátra a telegráf vasnyelve: „Hátra ... teljes erő.” Égy mozdulat, s a hajócsavar 600 lóereje húzta hátra, el a nyolcastól a Jégtörő III-at. Millió tonnányi jégtömeg, iszonyú energiával ragadta magával a Jégtörő X-et, amely szembe állva a jég gél, néhány száz méter után kiszabadította magát A nyolcas helyzete azonban egyre rosszabbodott, ugyanis a lezúduló jég a hajót oldalba kapta, majd feltorlódott a hajógerinc Magyar siker az indiai gyermekrajz kiállításon Százezer résztvevő közül egy magyar kislány, a 14 éves Rácz Rózsa nyerte az indiai Shankar gyermek- rajz-pályázat fődíját, a köztársasági elnök aranyérmét. Ez az első eset, hogy a 15 éve esztendőnként megújuló nemzetközi gyermekraj zpályázat első díját magyar gyerek viszi el. Rácz Rózsával együtt kilenc magyar gyerek kapott díjat, köztük a 15 esztendős Kürthy Hanna, a huszonnégy Nehru-díj egyikét. A magyar gyermekek nevében Veress János delhi ideiglenes ügyvivő vette át a díjakat Morardzsi Deszai miniszterelnök-helyettestől. (MTI) Pályázat tankönyvek írására A Művelődésügyi Minisztérium pedagógusképző osztálya és a Tankönyvkiadó Vállalat pályázatot hirdet a tanárképző főiskolákon, a tanító- és óvónőképző intézetekben egységesen használható tankönyvek írására: pedagógia (általános pedagógia, neveléselmélet, oktatásélmélet, iskolaszervezettan) körülbelül 40 ív terjedelemben; neveléstörténet (egyetemes és magyar) és összehasonlító pedagógia, körülbelül 25 ív terjedelemben; pszichológia (általános lélektan, fejlődés- és gyermek- lélektan, neveléslélektan) körülbelül 30 ív terjedelemben; logika (intézmény- típusonként logika gyakorlatok és példatár is) körülbelül 15 ív terjedelemben. A pályázat benyújtásának határideje 1968. június 30. A pályamunkának tartalmaznia kell a tankönyv részletes tervezetét és egy teljesen kidolgozott, szabadon választott fejezetet Pályadíjak: mind a négy könyvnél egy-egy hatezer forintos első, és egy-egy háromezer forintos második díj. A pályázatok eredményét ez év augusztus 31-ig hozzák nyilvánosságra. A pályamunkákat két példányban kell beküldeni a Tan- könyvkiadó Vállalat pedagógiai szerkesztőségébe. Az érdeklődőknék ugyanott adnak részleteset* felvilágosítást (MTI) A hajnali manőver leginkább rajtuk, a gépészeken múlott. Áfák és az egészség A zöldnövényzet nyáron a levegő portartalmának 50, télen pedig 37 százalékát nyeli el, a nyári napok forróságát 10—15 fokkal enyhíti és a páratartalmat 15— 30 százalékkal növeli. De a növényzet fő feladata az, hogy elnyeli a széndioxidot és helyette éltető oxigént bocsát ki. Ebből a szempontból a nyárfa a leghasznosabb, amely öt nyári hónap alatt kb. 44 kg széndioxidot nyel el, ezt követi hasznossági szempontból a tölgy, majd a hársfa. A szakemberek szerint a zöldövezetek létesítésénél a levegő tisztasága és oxigéngazdagsága szempontjából 1 hektár nyárfa hasznossága megfelel 2,7 hektár hársfáénak, 4,2 hektár fenyőének, 5,9 hektár vörösfenyőének, vagy 6,9 hektár jegenyefenyőének. (SZPUTNYIK) 19. A kalyibában átöltözés után, ezeket magához vette. Azonban ezeket a holmikat megnézni csak „légmentesen” biztos helyen lehet. De egy ilyen kaszárnya csodálatosan megépített valami. A mosdóhelyiségeknek például nincs ajtajuk. Nehogy egy pillanatra ellenőrzés nélkül legyen, akit ellenőrizni akarnak. Hol nézhetné meg a tárcát? Mégiscsak képtelenség, hogy itt van a zsebében és nem kukkanthat bele. A legénységi szobában mindig tartózkodik néhány ember, ott nincs alkalma, a kantinban még kevésbé... és a városba nem engedik ki. Átkozott dolog. — Na?! — kérdezte diadalmasan Tropoauer. — Nem találok szavakat... Ember! Hogy Te ezzel a zseniddel itt vagy és nem Svédországban ülsz a No- bel-díjadon!... — Mit várhat egy költő manapság a korától? — kérdezte tragikus megadással, és ujjaival végigszántott ritkás. de hosszú fürtjein. — Szóval tetszett? — Óriási! Csak az utolsó két sor mintha, tudj isten. .. — Igen!... Ez az — lelkendezett a költő —, nagyszerűen látod a lényeget! Magam is éreztem, hogy ennél a résznél kissé hanyatlott a kedvem, és ott kell befejezni, ahol egyedül maradok a mindenségben mint egyetlen csillag... Kivett egy tintaceruzát, megnyálazta, és nyomban kihúzta a két sort. — Most jön a harmadik ének, kissé hosszú, de felülmúlja az eddigieket. — Mit nekem hosszú, ha egy Troppauer-versről van szó! Olvasd, mert ledőllek! Te... halhatatlan!... A kaszárnyaudvaron két tiszt sietett át. Nagy felfordulás volt. Délután felrobbant egy kézigránát a mosókonyhában, és nyolc katona közül csak egy maradt életben, súlyos sebekkel. Most izgatottan várják az ezredparancsnokságról a vizsgálóbizottságot a szakértővel. De közben telefonértesítés jött, hogy a bizottság csak reggel száll ki, addig hagyjanak mindent úgy, ahogy most van. Felelősek azért, hogy a bizottság érkezéséig semmit se mozdítsanak el a helyéről. Nyomban elzavarták a kíváncsiskodó katonákat a mosókanyha környékéről, és egy hadnagy harsányan rendelkezett: — Latouret őrmester! — Igen, hadnagy , úr. — A bizottság érkeztél g őrséget állít a mosókonyhába! Minden úgy maradjon, ahogy most van! Senki sem léphet be a helyiségbe. ... Galamb ott tartott gondolatban, hogy a fene egyen meg minden rejtélyt. Neki már sohasem lesz ehhez való érzéke, Troppauer viszont ott tartott versében, hogy „ha megrendül majd a mindenség, és valahonnan felcsendül egy átok...” Felcsendült! — Troppauer, maga bárgyú, nyolepúpú teve, hogy az a... Szóval felcsendült az átok. Latouret őrmester ajkáról, hogy valóban megrendült a mindenség, és ha csak a fele igaz annak, amit állított, az is elég lett volna ahhoz, hogy a Troppauer család legtávolabbi felmenői is elsüllyedjenek szégyenükbe». A költő, irataival és zilált fürtjeivel, porig alázva vacsorázni ment. Galamb állt, mint a cövek. Latouret a bajuszát húzogatta és nézte. Arcán kigyúltak sebhelyek. — Közlegény! — Igen, őrmester úr! Kis hatáspauzát tartott. — A mosókonyhában nyolc halott fekszik, illetve az, ami megmaradt belőlük. Hatórás őrséget áll... öt perc múlva teljes menetfelszerelésben jelentkezik az őrparancsnokságon. Kegyetlen dolog volt. A hadnagy nem is gondolt arra, hogy magányos posztot küldjenek ki éjszakára a szörnyű helyre. Még kevésbé olyan embert, aki hajnalban indul a sivatagba. — Megértette? — Megértettem, őrmester úr! — Mit vigyorog!!? — üvöltötte magából kikelten, mert azt várta, hogy Galamb elsárgul az iszonyattól és dühtől. — Talán örül az őrségnek? — Örülök, őrmester úr! — mondta őszintén, mert csakugyan örült. Ezen a magányos helyen nyugodtan megnézheti a zsebében őrzött tárcát. Biztos, hogy nem zavarják. Az őrmester pulykavörös lett a méregtől. — Örült! Maga őrült!... Majd megtanítom én búsulni, ne féljen ... Maga ... maga ... Rompez! Rom- pez! Mert széthasítlak! „Szegény, hogy mérgelődik” — gondolta Galamb, miközben felment a szobába. Pilotte az ágyán ült, és azzal foglalkozott, hogy éjszakára alaposan bedörzsölje a lábát faggyúval, ö már tudta, hogy mit jelent az, ha egvszer a század elindul!... Hildebrandt levelet írt, de közben figyelte a készülődő Galambot, és lopva társára nézett, aki látszólag aludt. ÍFolvtatiulai
