Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
1968. január 19, péntek 5. oldal Premier előtt Zombori vendégek a Nagy Prélón A tűz m©ra|lása les*? Farsangra készül a Bácska Beszélgetés Nem könnyű az interjú kérdés-felelet ritmusára tördelni a vele folytatott beszélgetést. Minden mondata szenvedélyesen áradó vallomás, válaszai színes, életteli novellákká kerekednek. A premierre folyton visszatér, most mindenekelőtt ez foglalkoztatja. A próba legapróbb részlete sem kerülte el figyelmét, tökéletes szakértelemmel száll vitába a rendezővel. Később is többször felír egy-egy emlékeztető szót a noteszébe: „Ezt még meg kell beszélni Turiánnal!” Pap Károly származása, tanácsköztársasági és emig- rációs múltja, műveinek forradalmi koncepciója, zsidó tematikája nyílt kihívás volt a fasizálódó ma- / gyár társadalommal szemben. írói munkássága kérlelhetetlen ítéletet mond kora felett. De hogyan tud- I ta elviselni ezt a fojtó légkört Pap Károly, az ember? Ezt szerettük volna elsősorban megtudni életének legközelebbi, sőt egyetlen közeli ismerőjé- •------tői, özvegyétől. — Ez az. amit benne sohasem lehetett szétválasztani, az írót és az embert. Az írás az élete. A legkisebb, a látszólagos megalkuvást is elutasította. Mikes Lajos és több barátja számtalanszor kínált neki Állást a legtekintélyesebb lapoknál. Nem akart, nem tudott beilleszkedni önérdeke ellenére sem a megtagadott társadalom mechanizmusába. Csak az igaz alkotás öntöirvényének en- - gedelmeskedett. Ezért ír- i jak róla, hogy társtalan je- 1-Jensée volt az irodalomban. — Méltatói között Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula nevét találjuk. Baráti viszony is ösz- szefűzte veliik? ■— Németh László és Illyés Gyula volt a legjobb barátja. Móricz egyenesen fiának tekintette. „Rám ddvinációszerű hatása volt. Pap Károlynéval Ügy ittam, mint az élő forrást.. ” Ezt írta M óricz első novelláiról. A szigorú, arisztokratikus ízlésű Babits mindent megtett, hogy megkaphassa a Baumgar- ten-díjat, csak a hivatalos hatalom akadályozta meg. Kárpáthy Aurél azt mondta, a Mózes előjátékáról, hogy csak Shakespeare-i mértékkel mérhető. Törekvései tehát rokonok voltak a század legj elesebbjeivéL A torz irodalomszemlélet okozta, hogy viszonylag feledésbe merült’. Pedig többen felismerték, hogy biblikus vagy mai zsidó témái voltaképpen forradalmi és antiklerikólis tartalmat rejtenek. — Hogyan írta Pap Károly a Mózest? — Utolsó nagy fellobba- nása volt. A munkaszolgálatosoknak szánta vigaszul Mózes, a szabadító alakját. Lázban töprengett egész nap, és aztán ha hazamentem a munkából, késő éjszakáig diktált egyfolytában. Mit mondjak ezekről az időkről? Az illegális bemutató napján vacsorára sem tellett. Annyi pénzem volt csak, hogy egy villamosjegyet váltsák az alkalmi színházig, ő nem nézte meg az előadást, pedig a közönség tombolva követelte a szerzőt. Annyira érezte már a veszélyt, hogy ez sem tudta földeríteni. Mózest Mányai Lajos játszotta, felejthetetlenül. 44 januárjában volt a bemutató. Károlyt májusban vitték el. Az utolsó értesülésem róla, hogy a buchen- waldi tábor 72 713. számú foglya volt. — Mi a véleménye a kecskeméti előadás próbáiról? ■— Premier előtt egy szót sem. Kimondhatatlanul hálás vagyok Turián Györgynek és Osztovits Leventének, a dramaturgnak, amiért műsorra tűzték. Megtört a 23 éves gyászom. Azóta nem léptem át színház küszöbét. A Mózest gyászoltam. — Végül saját írói munkásságáról szeretnénk hallani. — ősz fejjel fogtam már tollat. Három kötetem jelent meg eddig. A jövő héten az Anna gyermekévei című készülő regényemből olvasnak fel a rádióban, s talán rádióra alkalmaznak egy egyfelvoná- sosomat is. Az írásaimat a férjem emléke élteti. Minden cselekedetemnek az a célja, hogy az ő nagysága, mint a sokáig lappangó tűz, újra fellobogjon. A kecskeméti előadás talán már a közelgő tűz morajlása lesz... Szabó János A délszláv népi hagyományok felelevenítése teszi különösen színessé, érdekessé a Bácskában a farsangot. Az idén február 3- án rendezi meg a népfront baján a bunyevác Nagy Prélót, magyarul „fonókát”, amely évről-évre sok vendéget vonz az ország más részeiről, sőt Jugoszláviából is. A mostani farsangban Baja testvérvárosa, Zombor énekesei, zenészei, táncosai szórakoztatják a vidám ünnepség résztvevőit. • Hozzáláttak az asszony- bálak szervezéséhez is a város körzeti nőtanácsainak a titkárai. A legnagyobb szabásúnak az alsóvárosi bál ígérkezik, amelyre előreláthatólag február közepén kerül sor a népfront kerületi helyiségében, a hajdani bunyevác olvasókörben. A iievelílotífionok legfőbb feladatairól A gyermekvédelmi munka területén előtérben álló feladatokról, az újabb tervekről tájékoztatta az MTI munkatársát László József, a Művelődésügyi Minisztérium gyermekvédelmi osztályának vezetője: — Idei terveinkben egyebek közt szerepel, hogy a megyei művelődési osztályoknak javasoljuk a nevelőotthonok prófilirozását. Ennek végrehajtásához azzal nyújtunk segítséget, hogy irányelveket dolgozunk ki, s azokat rendelkezésükre bocsátjuk. Az elgondolások szerint úgynevezett állandó nevelőotthonok is lennének. Ezekben olyan állami gondozott gyerekekkel foglalkoznának, akik teljesen árvák vagy elhagyottak. Egy másik kategóriába sorolható intézményben azok a gyerekek kapnának helyet, akik — családi problémájuk rendezése után — visz- szakerülhetnének szüleikhez. — A gyámhatóságok munkájának korszerűsítésére valószínűleg az 1968— 69-es tanév kezdetére megjelenik az állami gondozásról szóló kormányrendelet és a gyámhatósági eljárásokra vonatkozó jogszabály. A dokumentumokban foglaltak alapján nagyobb hangsúlyt kap a társadalmi segítség igénylése a gyermekvédelem területén. Az új rendelkezések nyomán több felelősség hárul majd a szülőkre gyermekeik nevelésében, gondozásában. — Fontos feladatnak tekintjük a nagykorúság előtt nehezebb körülmények között élő fiatalok fokozottabb segítségét. E téren kiemelkedő szerepet töltenek be a szakszervezetek, a KISZ, a nőtanács és a szocialista brigádok. — A fenti problémák megoldásának előmozdítására az állami és társadalmi szervekkel egyetértésben még ebben az esztendőben közös tájékoztatók és ajánlások kiadását tervezzük. (MTI) Csallóközi Józsefné, a nőtanács körzeti titkára hosz- szú évek óta főrendezője az asszonybálnak. Nagyanyja idejében még házaknál, szűkebb körben rendezték meg az asszonybá- lakat. Aztán egyre népszerűbbé váltak és az utóbbi években már több száz menyecske és lány ropta reggelig a kólót és a csárdást. Férfiaknak nem tanácsos hívatlanul bekíváncsiskodni a bálhelyiségbe, még a zenészek is csak szoknyába, kendőbe öltözve muzsikálhatnak. A bácskai asszonyok ugyanis azt vallják, hogy egy évben egyszer ők is kirúghatnak a hámból. B. D. Egy új szakkönyv margójára Tudomány a gyakorlat szolgálatában A közeljövőben hagyja el a sajtót, s jelenik meg az Akadémiai Kiadó, nagyüzemi gazdálkodás kérdéseiről szóló sorozatában dr. Frigyesy Ferencnek, a Duna—Tisza Mezőgazdasági Kísérleti Intézet fiatal kutatójának könyve: „A termőhelyi alkalmasság megállapítása a zöldségtermelésben”. A szakkönyv létrejöttének körülményeiről, mindenekelőtt pedig az intézetben általa végzett munkáról beszélgettünk nemrégiben a szerzővel. — Munkahelyem, az intézet termelésfejlesztési osztálya a tudományos kutatómunka mellett jelentős gyakorlati tevékenységet is kifejt. Korábbi, tájkutatási tennivalóink lényegében egy mezőgazdasági jellegű „népszámlálással” értek fel. Ezt követően az üzemszervezési témák kerültek munkánk előterében. Frigyesy Ferenc egyébként szakmunkásként kezdte az intézetben, de mint külső munkatárs már ezt megelőzően elkészítette, megbízásra, a Duna—Tisza közi lápok hasznosítási tervét. Mikor azután jelenlegi munkakörébe került, a megye zöldségtermesztésére alkalmas területeinek a megállapítását kapta egyik tudományos feladatául. — A témát jó négy éve az MSZMP megyei bizottsága kezdeményezte. Nagy lelkesedéssel fogtam a kidolgozáshoz, s egy évre rá letettem az asztalra az anyagot. Nemcsak a megyei, de az országos fórumok is jónak találták. Dr. Erdei Ferenc javaslatára dolgoztam át mostani formájában. — Mely szempontok indokolják. teszi fontossá a könyv megjelenését? — Ahhoz, hogy a mező- gazdasági termelés jól szervezetté — divatos kifejezéssel élve, „iparszerűvé” — válhassék, a termelésre ható valamennyi tényező alaposabb ismeretére van szükség. Legfőbb ezek közül a termőhely. Tanulmányom komplexen vizsgálja a termelőhelyet, s módszert ad annak elbírálására: több, számításba jöhető termőhely közül melyik a legalkalmasabb. Bár témám a zöldségtermelés, a módszer egyéb termelési ágazatra is alkalmazható. A könyv gyakorlati tanácsokat nyújt a beruházások, sőt a feldolgozó üzemek telepítését illetően is. Behatóan foglalkozik az öntözési és a szervestrágya- ellátási lehetőségekkel, a termelés szakosításával, a munkaerő-ellátottság és a szállítás problémáival stb. Számos táblázat, térkép teszi a témát még szemléletesebbé. Alkalmunk volt a nyomdai munka utolsó szakaszában levő szakikönyvvel kéziratban megismerkednünk. S úgy véljük: az ország zöldségtermelésében rangos helyet betöltő megyénk szakemberei feltétlenül hasznos segédeszközt kapnak benne. J. T. 15. Mi van? Miért nem kell ennek bemutatkozni? Mo$t már mindegy. Ha nem, akkor nem. Erőszakoskodni nem fog. Az ezredes jelentősen bólint, es magukra hagyja őket. Mi ez? Hova megy?... A tábornok mosolyogva a vállára vereget, és félhangosan azt mondja: — Jó színben van, barátom. — Azután gyengéden belekarol, és továbbsétál vele. Hajnalban falhoz állítják. Most már biztos. Hatalmas erkélyre érnek, ahonnan márványlépcso vezet a palota mögötti parkba. A földrész legszebb virágritkaságai, pálmái, sok apró színes égővel teliaggatva. És a lefelé vezető hófehér márványlépcső fokain egy-egy katona áll díszőrségen. Végig minden fokon. — Nézze meg a szökőkutat — súgta gyorsan a tábornok. — Lehet, hogy Macquart nem jött el, de sebaj. Most csak azzal törődjön, hogy később fejkérje táncra Colettenét, a többit a szökőkútnál tisztázhatja. Lambertier vicomte majd megszólítja. Hát csak menjen. De mondom, lehet, hogy Macquart nem jött el. — De sebaj. Ezt már tudom ... Iránv a szökőkút! A tábornok bizonyára nézi, tehát oda kell mennie. A roppant medence nedvesen csillogó márványszobrai felett ezres világítótömbök ontották a fényt. Táncoló vízsugarak sziporkáztak, és finom muzsika szólt a súlyos virágszagtól fülledt kertben. Valaki a vállára tette a kezét: — Igazán örülök, hogy látom! Galamb jól alkalmazott egykedvűséggel felelt: — Boldog vagyok, vicomte Lambertier... A másik halálosan elfehéredett, és megremegtek a térdei. — Az Istenért! Megőrült?... A nevemen szólít?! Na jó. Hát ezt most már hagyjuk. Itt egy megbeszélt szörnyű tréfáról lehet csak szó. Tyleg akarják őrjíteni. Csak ne lenne ez a pasas olyan fehér, és ne vacognának rémületében a fogad. De már mosolyog, és a szökőkút egyik nimfájára mutatva, vidáman mondja: — Elhozta a vázlatot? Magánál van? Galamb a szökőkút egy más nimfájára mutatott: — Nincs nálam. — Jól tette, hogy nem hozta magával. Egész bizonyos, hogy figyelnek bennünket. Viszontlátásra holnap, Macquart nem jött el. Galamb fölényesen legyintett: — Sebaj... A vicomte eltűnt. Na, most gyerünk. Legfőbb ideje. Egykedvűen továbbsétált. Egy inas megállt előtte, és szendvicseket kínált. Hohó, hiszen ő éhes! De milyen éhes! Megevett két szendvicset. Egy másik inasnál néhány tortát. Most már kereste az inasokat. Végigette magát két-három sétányon, azután pokolian szomjas lett. Frissítőt is kínáltak. Galamb nem mert megállni sehol, mert elfelejtette a nevét, és így kerülnie kellett a bemutatkozást. Ezért minden útjába kerülő inasnál felhajtott egy pohár italt, és továbbment. Különleges koktélt gyűjtött magába. Pezsgő, málnaszörp, vermut, mandulatej, vörös chablis és egy kis pohárka erősen hígított szalmiákszesz, amit szúnyogcsípés esetére hordtak körül. Nézd csak, hogy forog lassan a park! — Később, mikor a tapsoló vendégek harmadszor ismételtették vele a „Louis elment az Üj-Hebridák- ra” című dalt, Galamb csodálkozva látta, hogy zongorázik, és a pódiummal szemben álldogálnak a zenészek hangszereikkel. Miért nem játszanak ezek? Arra már nem emlékezett, hogy ő zavarta le őket. Szent Isten, hiszen előkelő helyen van... Őrnagy úr... Gyerünk azzal a C-moll etűddel... Hogy is van innen? Fene ezt a Chopint! Mindig baja volt vele... Hát amíg eszébe jut az a futam, addig, ha megengedik, eljátssza a „Vidám bányászok dalát” ... ...Verbier márki meghódította a társaságot. Az ilyen bált úgyis csak az tette kedvessé, ha a vendégek között egy-egy közvetlen, vidám, ’ spicces ifjú akadt. Galamb most már elment volna, de egyre újabb társaságba keveredett, és folyton azt dúdolta a foga között: „Gyerünk fiam, gyerünk innen... baj lesz ebből ... eredj haza ...” A gyomra mintha koktélkeverőnek képzelné magát, kavargatta az italt. Ott valami oldalajtóféle van ... Gyerünk ... Egy virágágy mögül kilépett valaki, és megfogta karját. —• Macquart vagyok. — Nekem azt mondták, hogy maga nem jön... — hebegte ijedten. — Tévedtek. Három ember holnap útban lesz a terep felé. Lorsakoff engem küldött magához. Legyen szíves mondja meg, hány óra van. Galamb kihúzta az arany zsebóráját. — Egy óra múlt... (Folyia.iju.Kj
