Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-04 / 2. szám
1968. január 4, csütörtök 5. oldal Zárt ajtók Zene - dobozolva ILYENKOR, a hosszú téli estéken hálás szerep vár a falusi művelődési otthonokra: helyet adni azoknak, akik idejüket hasznosan szeretnék eltölteni. Kisebb községekben jóformán egyetlen lehetőségét adja a művelődésnek, szórakozásnak. hiszen rajta kívül csak a kocsma és — esetleg — a cukrászda kínál valamit, de egyik sem azonos rangban az előbbivel. Minden művelődési otthonnak napra, sőt órára szóló programja van. Ismeretterjesztő előadások, klubestek, szakkörök — és még sokfajta rendezvény szerepel a programban. Ha szerény is a lehetőség, alkalmas arra, hogy az emberek válogathassanak. De néha csak papíron. Lássuk, miért. Nemrégiben csatlakoztunk a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársaihoz, akik esti ellenőrzésre indultak a du-i navecsei járásba. Mit látták, mit tapasztaltak? Csak felsorolásképpen. HARTA. Az igazgató bent van. ő is csak véletlenül. „Most jöttem haza Pestről.” Sehol egy lélek a szobákban. „Elromlott a tv.” De egyébként sem jön senki, nem nyitják az ajtót a fél óra alatt, míg ott vagyunk. A kocsmában nótázás. Este hét óra. Az eszpresz- szóban két-három fiatal. SOLT. A nagyterem fűtve, két fiú pingpongozik. Nappal az iskola tornateremnek használja a helyi(Tudósítónktól.) Száznál több párt-, tanácsi és termelőszövetkezeti vezető részére tartottak tegnap előkészítő tanácskozást Baján, az MSZMP járási bizottságának székházában. A megbeszélés résztvevői a járás tsz-eiben január közepén megrendezendő falusi téli tanfolyamok előadói lesznek. Az idén a bajai járásban 45 tanfolyamót indítanak, s a gazdák csaknem 250 előadáson ismerkednek majd az időszerű politikai séget. Az igazgató sehol sem található. Néhányan a bélyeggyűjtők közül beszélgetnek az egyik szobában. Másképp az életnek semmi jele. APOSTAG. Be sem megyünk a faluba, a járási népművelési felügyelő tart vissza: az igazgató katona, nincs ki helyettesítse. Következésképpen: élet sincs a kul túrót thonbán. DUNAVECSE. Nívós ifjúsági klub, kedves, szép este. KÜNS7ENTM1KLÓS. A Déryné Színház előadása. Telt ház. SZABADSZALLÄS. Mozgalmas élet. A nyugdíjasok klubja és az ifjúsági klub programja zajlik. „Jó hogy jöttek az elvtársak, a tervkészítésben megakadtam” — mondja az igazgató. Hadd tegyük még az előbbiekhez: az említett községeken kívül jártunk Dunapatajon is. Az igazgatót ott sem találtuk meg, a szép, minden igényt kielégítő művelődési ház ajtajai zárva, ablakai sötétek. Lehangoló kép. Éppen a legkisebb falvakban, ahol a művelődési otthonra — mint — mondottuk — nagy feladat hárul, ott veszik semmibe a nyitvatartási kötelezet tséget. Véletlen, szórványos esetként kezelnőfe, ha a művelődésügyi osztály munkatársai nem mondanák:: gyakoriak a zárt ajtók az ellenőrzések alkalmával. Nem jól van ez így... B. J. és gazdasági tudnivalókkal. A járási pártbizottság a tanfolyamok színvonalának emelése érdekében a programot úgy állította össze, hogy az előadók sorában minél több helyen a járás vezető szakemberei — köztük a pártbizottság, a ter- melőzzZ... kezetek területi szövetsége és a járási tanács mezőgazdasági vezetői, valamint a Hazafias Népfront és a TIT járási elnökségének tagjai —1 is ott legyenek. Az elmúlt nyár egyik délutánján volt szerencsém végignézni a kecskeméti Aranyhomok Szálló kerthelyiségében a beat-zene- kar felkészülését az esti produkcióra. Az első gitáros kombináltfogóval a kezében dirigálta dús üstökű zenészeit, akik az elektrotechnikusokat megszégyenítő hozzáértéssel szerelték a hahgerősítőkből. drótokból, konnektorokból, T-dugókból épített bonyolult mechanizmust. A technikai fejlődés forradalmi változást hozott a tánczenében is. Nemrégiben hallottam az egyik kimondhatatlan nevű — együttes vezetőjének a nyilatkozatát. Elmondta, hogy műszaki specialistát is foglalkoztatnak, s szerepét kulcsfontosságúnak tartják. De mindez még semmi ahhoz képest, amit a közelmúltban a tv-ben láttam. Elektromos orgonán játszott az országos hírű zenész és dobos helyett mindössze egy kis skatulya kísérte. Külföldről — ha jól emlékszem Japánból — származik a bármiféle ritmus szolgáltatására köny- nyen beállítható csudadoboz, ami bizony könnyen „eleheti” a dobosok kenyerét. Kétlem Január 8-án kezdődik a IL félév Az általános és a középiskolákban hétfőn, január 8-án véget ér a téli szünidő és újból megkezdődik a tanítás. Az első tanítási napon kapja kézhez csaknem másfél millió diák az ellenőrző könyvet, amely már tartalmazza, hogy a tanév első részében milyen osztályzatot ért el a különböző tantárgyakból, illetve hogyan értékelték magatartását, szorgalmát a pedagógusok. Az általános iskolák első osztályaiba járó tanulókat — akiknek száma csaknem 150 ezer — a korábbi években kialakult gyakorlatnak megfelelően — félévkor ezúttal sem osztályozzák. ezt szó nélkül tűrnék. Miért ne lehetne például olyan dobot szerkeszteni, amelyen egy kis ládikó or- gonálna. úgy ahogy éppen a dobos akarja. Ez lenne az igazi tromf az önmagukba csavarodott billentyűverők- rtek. Attól tartok azonban hogy a fejlődés még ittsefn áll meg. Könnyen előfordulhat, hogy valamelyik — gazdaságosságra törekvő — vendéglátóüzem vezetője így okoskodik: ha már van dobot is és orgonát is helyettesítő szerkezét, akkor csak össze kell kötnöm a kettőt, s máris megspóroltam a zenészek munkabérének hagy részét. A kap- csológombok kezelését ugyanis egy nyugdíjasra is rábízhatom — havi ötszázért. Szédítő perspektíva és még mindig tovább szárnyalhat a képzelet. Ameny- nyiben ugyanis gépekkel helyettesíthetők a zeiiészek, akkor bizonyára a hallgatók is. És ez bizony nem is lenne rossz. Jómagam például számos gitárprodukció élvezetét bíztam volna örömmel fülem helyett egy drótidegekkel és nem túl érzékeny hangfelfogó lemezkével ellátott dobozra. B. D. Hét filmgyártó, filmforgalmazó vállalat gazdaságirányító szerveként január 1-vel megalakult a Magyar Filmtröszt. Életre hívását a gazdaságirányítási rendszer reformja tette szükségessé, s az határozza meg feladatkörét is. A fennhatósága alatt működő vállalatok tevékenysége szorosan kapcsolódik egymáshoz — a MAFILM produkcióinak például a Filmlaboratórium készíti a kópiát, s ezeket a MOKÉP forgalmazza, a Hungarofilm pedig exportálja. A tröszt feladata egyebek között az is, hogy egyeztesse a kultúrpolitikai irányelveket a gazdaságosOreg autó nem Két lelkes autóbarát az 1901-es Párizs—Madrid autóversenyen halálos balesetet szenvedett Louis Renault (aki abban az időben a legeredetibb konstrukciókat hozta ki), valamint de Dión márki, (a differenciálmű feltalálója) eredeti autóit helyreállította. A két „old-timer” autóépítő állandó résztvevői a „veterán- rallye”-nek Franciaországban és az NSZK-ban. Az 1906-os, 6 lóerős Renaultsportmodell és a De Dion- Bouton „versenyautó” olyan Ságra való törekvéssel, kidolgozza a műszaki fejlesztés lehetőségeit, s ügyeljen á külföldi kötelezettségek teljesítésére. A tröszt kezeli a filmlapot, s a létesítendő kulturális alap filmcélokat szolgáló részét is. A filmtröszt tagjai továbbra is megtartják eddigi vállalati önállóságukat — nem a tröszt dönti el például, hogy hány filmet készítsen a MAFILM és a Pannónia Stúdió, vagy hogy milyen külföldi produkciókat vásároljon meg a Hungarofilm —, az új irányító központ csupán gazdasági tevékenységüket szervezi és egyezteti. „t'én” autó korból származik, amikor a mai versenypályákról még nem is álmodtak, s amikor még a „tartós teljesítmény” a sportkocsiknál 24 órán nem terjedt túl. A „De Dión Bouton”-nak rövid alváza van és nehéz motorfedelét hatalmas hűtő zárja el elöl, fekete sátoreleje igen „sportos” és erőteljes. Karosszériáját sárvédők egészítik ki, és két ajtaja a végigfutó felhágóra nyílik. Ilyen volt egy akkori sorozatgyártású kocsi. A motorfedő alatt kellő hely a motornak, széles, kényelmes ülés két személy részére, igen kényelmes, jó tágas rakfelület hátul a bőröndök részére. Amikor 1910-ben a Szajna elöntötte a Renault- műveket, Louis Renault már nem élt, de ez a képünkön is. látható konstrukciója lendítette fel újra az üzemet és tette lehetővé az új gyár felépítését. Építésénél célul tűzték, hogy 100 000 kilométert tegyen meg javítás nélkül. Peter Dieterlich-nek, a gépkocsikat újjáépítők egyikének, „marne-i taxi”-ja legalább félmillió kilométert leszaladt már. Az előző tulajdonos a kocsit 1938-ig mindennapi útjain rendszeresen használta. 1964-ben a kocsi a 3. „Radunodelle Palme” veterán rally-n a harmadik helyre futott. Mindkét kocsitulajdonos természetesen az eredeti kocsibizonyítványokkal is rendelkezik. Tanfolyamvezetők előkészítője azonban, hogy Megalakult a Magyar Filmtröszt A két kocsimatuzsá lem még ma is fut. 2. És érthetelen módon szép ívben visszarepült az asztalához, egész társaságát, valamint néhány liter rumot a földre rántva. A többi már gyorsan ment. A vendégek egy része felugrált, és az idegen felé rohant. Ez egy széket ragadott meg és leverte a lámpát. Általános zűrzavar támadt. Csörömpölés, ordítás, verekedés zaja töltötte be a helyiséget, és egy alkalmas pillanatban Galamb az egész bárpultot a verekedőkre dobta, majd utánahajította a kocsmárost a konyhakéssel, a csaposlegényt a tüzes piszkálóval és a főpincért a fiával... ... Másnapra rendbe hozták a vendéglőt, este szólt a zene, és a kórházban tartózkodó törzsvendégeket leszámítva, együtt volt a szokott esti közönség. Kilenc órakor nyílt az ajtó, és belépett a vidám idegen. Szalmakalapját főúri grandezzával emelte meg, és udvarias vigyorral a középre lépett. A kocsmáros, a csapos, a főpincér és a fia megdermedtek. — Hölgyeim és uraim! — kezdte Galamb. — a tegnap esti svédtorna miatt élhalasztott koncertemet szíves engedelmükkel ma tartom meg. A karnagy úr ideadja a harmonikáját, és az előadás kezdetét veszi. Ezután átvette a zenész harmonikáját, felállt egy székre, ráült a támlájára, kiskabátját egy elegáns mozdulattal odadobta a főpincérnek, és mély érzéssel eljátszotta, hogy: „Louis, a fűtő elhajózott az Űj- Hebridákra”. A második strófát énekelve adta elő. A szám kétségkívül tetszett. A hangulat még fagyos volt, de többen már elengedték zsebükben a bicskát, és ez errefelé egy neme a békülékenységnek. Mikor azonban Galamb rázendített a „Hej tengerész, hej tengerész, Mit neked vihar és mit neked vész” kezdetű indulóra, amelyet rövid sztepptánccal fejezett be, mindenki tapsolt, és vad lábdobogással követelték, hogy a művész folytassa koncertjét. Harrincourt záróráig megalapozta népszerűségét, tányérjára bőségesen hullott aprópénz, és mikor egy fésűre feszített selyempapíron elzümmögte a „Kacagj bolond, bár festett arcodon könny csorog...” kezdetű slágert, olyan jókedv kerekedett, hogy Lala, a biciklitolvaj, aki különben is nagyvonalúságáról volt közismert, eperbólét hozatott, és hajnalig még sok üveg rum fogyott el. Harrincourt volt a kikötő kedvence. Nem igen akadt olyan ember, aki összemérhette volna vele az erejét, és mégis lehetőleg elkerült minden nézeteltérést, és a legrosszabb tréfákat is eltűrte. Szolidsága miatt elnevezték Galambnak. Esténként vendégszerepeit a mulatókban. Nemcsak szájharmonikán játszott. Ha kellett, hegedült, cite- rázott és kártyakunsztokat is mutatott. Senki sem hallotta még káromkodni. A tizennégy éves sziva- rossal olyan udvariasan beszélt, mintha a fiúcska a legrégibb törzsvendégekkel egyenrangú gazember volna. Mindig simára volt borotválva, és Miminek, aki a „Bicskadobó” nevű helyiségben a likőrt kezelte, virágot küldött a születésnapjára. Féltékeny éjszakai lovagok többször le akarták szúrni, és ritkán ok nélkül. Ezeket atyai gyengédséggel ő maga vitte el a legközelebbi kötözőhelyre. Ilyen volt Galamb. Sem a kormányos, akit Rongy Eleknek hívtak, sem a vitorlamester nem ismerte a fenti előzményeket, ami még nem lett volna baj, de a két tengerész elhozta az étterembe a kövér Yvette-et, egy kedvükre való hölgyet, aki nyolcvan kiló volt ugyan, de teljesen babaarcú. Yvette állandóan tapsolt Galambnak, aki éppen szerepelt. Már ez nem tetszett a kormányosnak. De később a kövér Yvette példátlan szemtelenséggel kivett a vitorlamester tenyeréből egy teljes ötfrankost, és odadobta ennek a jöttment komédiásnak. — Hej! Pojácái Add vissza az ötfrankost! — mondta a vitorlamester a kocsma közepére lépve. Legnagyobb csodálkozására a színművész átnyújtotta a pénzt. — Parancsoljon, öregem. Csak ne izgassa fel magát, mert unokafivéremet így ütötte meg a guta egy alkalommal. Metzben volt vegyeskereskedő a szerencsétlen. — Még pimaszkodsz?! Nesze!..: A többit leírtuk. A vitorlamester olyan pofont kapott Galambtól, hogy lenyelt egy negyed font bagót, a kormányost pedig addig verte, amig ez komolyan nem kérte, hogy hagyja már abba. Ebből az alkalomból be is mutatkozott, hogy ő Rongy Elek. Most együtt ittak a sarokaszalnál, és a kormányost már az sem zavarta, hogy a kövér Yvette (aki teljesen babaarcú volt) nem vette le a szemét Galambról. — Csodálkozom — mondta a kormányos, tülökké dagadt orrát időnként egy pohár vízbe mártva —, hogy ilyen randa mesterséget választottál. Aki ekkora pofont tud adni, az előtt nyitva a világ. (Folytatjuk).
