Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-04 / 2. szám

1968. január 4, csütörtök 5. oldal Zárt ajtók Zene - dobozolva ILYENKOR, a hosszú té­li estéken hálás szerep vár a falusi művelődési ottho­nokra: helyet adni azoknak, akik idejüket hasznosan szeretnék eltölteni. Kisebb községekben jóformán egyetlen lehetőségét adja a művelődésnek, szórakozás­nak. hiszen rajta kívül csak a kocsma és — esetleg — a cukrászda kínál vala­mit, de egyik sem azonos rangban az előbbivel. Minden művelődési ott­honnak napra, sőt órára szóló programja van. Isme­retterjesztő előadások, klubestek, szakkörök — és még sokfajta rendezvény szerepel a programban. Ha szerény is a lehetőség, al­kalmas arra, hogy az em­berek válogathassanak. De néha csak papíron. Lássuk, miért. Nemrégiben csatlakoz­tunk a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának munkatársaihoz, akik esti ellenőrzésre indultak a du-i navecsei járásba. Mit lát­ták, mit tapasztaltak? Csak felsorolásképpen. HARTA. Az igazgató bent van. ő is csak vélet­lenül. „Most jöttem haza Pestről.” Sehol egy lélek a szobákban. „Elromlott a tv.” De egyébként sem jön senki, nem nyitják az ajtót a fél óra alatt, míg ott va­gyunk. A kocsmában nótázás. Este hét óra. Az eszpresz- szóban két-három fiatal. SOLT. A nagyterem fűt­ve, két fiú pingpongozik. Nappal az iskola tornate­remnek használja a helyi­(Tudósítónktól.) Száznál több párt-, tanácsi és ter­melőszövetkezeti vezető ré­szére tartottak tegnap elő­készítő tanácskozást Baján, az MSZMP járási bizottsá­gának székházában. A meg­beszélés résztvevői a járás tsz-eiben január közepén megrendezendő falusi téli tanfolyamok előadói lesz­nek. Az idén a bajai járásban 45 tanfolyamót indítanak, s a gazdák csaknem 250 előadáson ismerkednek majd az időszerű politikai séget. Az igazgató sehol sem található. Néhányan a bélyeggyűjtők közül beszél­getnek az egyik szobában. Másképp az életnek semmi jele. APOSTAG. Be sem me­gyünk a faluba, a járási népművelési felügyelő tart vissza: az igazgató katona, nincs ki helyettesítse. Kö­vetkezésképpen: élet sincs a kul túrót thonbán. DUNAVECSE. Nívós if­júsági klub, kedves, szép este. KÜNS7ENTM1KLÓS. A Déryné Színház előadása. Telt ház. SZABADSZALLÄS. Moz­galmas élet. A nyugdíja­sok klubja és az ifjúsági klub programja zajlik. „Jó hogy jöttek az elvtársak, a tervkészítésben meg­akadtam” — mondja az igazgató. Hadd tegyük még az előbbiekhez: az említett községeken kívül jártunk Dunapatajon is. Az igazga­tót ott sem találtuk meg, a szép, minden igényt ki­elégítő művelődési ház aj­tajai zárva, ablakai sötétek. Lehangoló kép. Éppen a legkisebb falvakban, ahol a művelődési otthonra — mint — mondottuk — nagy feladat hárul, ott veszik semmibe a nyitvatartási kötelezet tséget. Véletlen, szórványos eset­ként kezelnőfe, ha a műve­lődésügyi osztály munka­társai nem mondanák:: gyakoriak a zárt ajtók az ellenőrzések alkalmával. Nem jól van ez így... B. J. és gazdasági tudnivalókkal. A járási pártbizottság a tanfolyamok színvonalának emelése érdekében a prog­ramot úgy állította össze, hogy az előadók sorában minél több helyen a járás vezető szakemberei — köz­tük a pártbizottság, a ter- melőzzZ... kezetek területi szövetsége és a járási ta­nács mezőgazdasági veze­tői, valamint a Hazafias Népfront és a TIT járási elnökségének tagjai —1 is ott legyenek. Az elmúlt nyár egyik délutánján volt szerencsém végignézni a kecskeméti Aranyhomok Szálló kert­helyiségében a beat-zene- kar felkészülését az esti produkcióra. Az első gitá­ros kombináltfogóval a ke­zében dirigálta dús üstökű zenészeit, akik az elektro­technikusokat megszégyení­tő hozzáértéssel szerelték a hahgerősítőkből. drótokból, konnektorokból, T-dugókból épített bonyolult mechaniz­must. A technikai fejlődés for­radalmi változást hozott a tánczenében is. Nemrégiben hallottam az egyik ki­mondhatatlan nevű — együttes vezetőjének a nyi­latkozatát. Elmondta, hogy műszaki specialistát is fog­lalkoztatnak, s szerepét kulcsfontosságúnak tartják. De mindez még semmi ahhoz képest, amit a kö­zelmúltban a tv-ben lát­tam. Elektromos orgonán játszott az országos hírű zenész és dobos helyett mindössze egy kis skatulya kísérte. Külföldről — ha jól emlékszem Japánból — származik a bármiféle rit­mus szolgáltatására köny- nyen beállítható csudado­boz, ami bizony könnyen „eleheti” a dobosok ke­nyerét. Kétlem Január 8-án kezdődik a IL félév Az általános és a közép­iskolákban hétfőn, január 8-án véget ér a téli szünidő és újból megkezdődik a ta­nítás. Az első tanítási na­pon kapja kézhez csaknem másfél millió diák az ellen­őrző könyvet, amely már tartalmazza, hogy a tanév első részében milyen osz­tályzatot ért el a különböző tantárgyakból, illetve ho­gyan értékelték magatartá­sát, szorgalmát a pedagó­gusok. Az általános isko­lák első osztályaiba járó tanulókat — akiknek szá­ma csaknem 150 ezer — a korábbi években kialakult gyakorlatnak megfelelően — félévkor ezúttal sem osztályozzák. ezt szó nélkül tűrnék. Miért ne lehetne például olyan dobot szerkeszteni, amelyen egy kis ládikó or- gonálna. úgy ahogy éppen a dobos akarja. Ez lenne az igazi tromf az önmagukba csavarodott billentyűverők- rtek. Attól tartok azonban hogy a fejlődés még ittsefn áll meg. Könnyen előfor­dulhat, hogy valamelyik — gazdaságosságra törekvő — vendéglátóüzem vezetője így okoskodik: ha már van dobot is és orgonát is he­lyettesítő szerkezét, akkor csak össze kell kötnöm a kettőt, s máris megspórol­tam a zenészek munkabé­rének hagy részét. A kap- csológombok kezelését ugyanis egy nyugdíjasra is rábízhatom — havi ötszá­zért. Szédítő perspektíva és még mindig tovább szár­nyalhat a képzelet. Ameny- nyiben ugyanis gépekkel helyettesíthetők a zeiiészek, akkor bizonyára a hallga­tók is. És ez bizony nem is lenne rossz. Jómagam például számos gitárpro­dukció élvezetét bíztam vol­na örömmel fülem helyett egy drótidegekkel és nem túl érzékeny hangfelfogó lemezkével ellátott dobozra. B. D. Hét filmgyártó, filmfor­galmazó vállalat gazdaság­irányító szerveként január 1-vel megalakult a Magyar Filmtröszt. Életre hívását a gazdaságirányítási rend­szer reformja tette szüksé­gessé, s az határozza meg feladatkörét is. A fennható­sága alatt működő vállala­tok tevékenysége szorosan kapcsolódik egymáshoz — a MAFILM produkcióinak például a Filmlaboratórium készíti a kópiát, s ezeket a MOKÉP forgalmazza, a Hungarofilm pedig expor­tálja. A tröszt feladata egyebek között az is, hogy egyez­tesse a kultúrpolitikai irányelveket a gazdaságos­Oreg autó nem Két lelkes autóbarát az 1901-es Párizs—Madrid autóversenyen halálos bal­esetet szenvedett Louis Re­nault (aki abban az időben a legeredetibb konstrukció­kat hozta ki), valamint de Dión márki, (a differenci­álmű feltalálója) eredeti autóit helyreállította. A két „old-timer” autóépítő állan­dó résztvevői a „veterán- rallye”-nek Franciaország­ban és az NSZK-ban. Az 1906-os, 6 lóerős Renault­sportmodell és a De Dion- Bouton „versenyautó” olyan Ságra való törekvéssel, ki­dolgozza a műszaki fejlesz­tés lehetőségeit, s ügyeljen á külföldi kötelezettségek teljesítésére. A tröszt kezeli a filmlapot, s a létesítendő kulturális alap filmcélokat szolgáló részét is. A filmtröszt tagjai to­vábbra is megtartják eddigi vállalati önállóságukat — nem a tröszt dönti el pél­dául, hogy hány filmet ké­szítsen a MAFILM és a Pannónia Stúdió, vagy hogy milyen külföldi produkció­kat vásároljon meg a Hun­garofilm —, az új irányító központ csupán gazdasági tevékenységüket szervezi és egyezteti. „t'én” autó korból származik, amikor a mai versenypályákról még nem is álmodtak, s amikor még a „tartós teljesítmény” a sportkocsiknál 24 órán nem terjedt túl. A „De Dión Bouton”-nak rövid alváza van és nehéz motorfedelét hatalmas hű­tő zárja el elöl, fekete sá­toreleje igen „sportos” és erőteljes. Karosszériáját sárvédők egészítik ki, és két ajtaja a végigfutó felhágó­ra nyílik. Ilyen volt egy akkori so­rozatgyártású kocsi. A motorfedő alatt kellő hely a motornak, széles, kényel­mes ülés két személy ré­szére, igen kényelmes, jó tágas rakfelület hátul a bőröndök részére. Amikor 1910-ben a Szaj­na elöntötte a Renault- műveket, Louis Renault már nem élt, de ez a ké­pünkön is. látható konst­rukciója lendítette fel újra az üzemet és tette lehetővé az új gyár felépítését. Épí­tésénél célul tűzték, hogy 100 000 kilométert tegyen meg javítás nélkül. Peter Dieterlich-nek, a gépkocsi­kat újjáépítők egyikének, „marne-i taxi”-ja legalább félmillió kilométert lesza­ladt már. Az előző tulajdo­nos a kocsit 1938-ig min­dennapi útjain rendszere­sen használta. 1964-ben a kocsi a 3. „Radunodelle Palme” veterán rally-n a harmadik helyre futott. Mindkét kocsitulajdonos természetesen az eredeti kocsibizonyítványokkal is rendelkezik. Tanfolyamvezetők előkészítője azonban, hogy Megalakult a Magyar Filmtröszt A két kocsimatuzsá lem még ma is fut. 2. És érthetelen módon szép ívben visszarepült az asztalához, egész társaságát, valamint néhány liter rumot a földre rántva. A többi már gyorsan ment. A vendégek egy része felugrált, és az idegen felé rohant. Ez egy széket ra­gadott meg és leverte a lámpát. Általános zűrzavar támadt. Csörömpölés, ordítás, verekedés zaja töltötte be a helyiséget, és egy alkal­mas pillanatban Galamb az egész bárpultot a vere­kedőkre dobta, majd utánahajította a kocsmárost a konyhakéssel, a csaposlegényt a tüzes piszkálóval és a főpincért a fiával... ... Másnapra rendbe hozták a vendéglőt, este szólt a zene, és a kórházban tartózkodó törzsvendégeket leszámítva, együtt volt a szokott esti közönség. Kilenc órakor nyílt az ajtó, és belépett a vidám idegen. Szalmakalapját főúri grandezzával emelte meg, és udvarias vigyorral a középre lépett. A kocsmáros, a csapos, a főpincér és a fia meg­dermedtek. — Hölgyeim és uraim! — kezdte Galamb. — a teg­nap esti svédtorna miatt élhalasztott koncertemet szíves engedelmükkel ma tartom meg. A karnagy úr ideadja a harmonikáját, és az előadás kezdetét ve­szi. Ezután átvette a zenész harmonikáját, felállt egy székre, ráült a támlájára, kiskabátját egy elegáns mozdulattal odadobta a főpincérnek, és mély érzéssel eljátszotta, hogy: „Louis, a fűtő elhajózott az Űj- Hebridákra”. A második strófát énekelve adta elő. A szám kétségkívül tetszett. A hangulat még fagyos volt, de többen már elengedték zsebükben a bicskát, és ez errefelé egy neme a békülékenységnek. Mikor azonban Galamb rázendített a „Hej tengerész, hej tengerész, Mit neked vihar és mit neked vész” kez­detű indulóra, amelyet rövid sztepptánccal fejezett be, mindenki tapsolt, és vad lábdobogással követel­ték, hogy a művész folytassa koncertjét. Harrincourt záróráig megalapozta népszerűségét, tányérjára bőségesen hullott aprópénz, és mikor egy fésűre feszített selyempapíron elzümmögte a „Kacagj bolond, bár festett arcodon könny csorog...” kezde­tű slágert, olyan jókedv kerekedett, hogy Lala, a bi­ciklitolvaj, aki különben is nagyvonalúságáról volt közismert, eperbólét hozatott, és hajnalig még sok üveg rum fogyott el. Harrincourt volt a kikötő kedvence. Nem igen akadt olyan ember, aki összemérhette volna vele az erejét, és mégis lehetőleg elkerült minden nézetel­térést, és a legrosszabb tréfákat is eltűrte. Szolidsága miatt elnevezték Galambnak. Esténként vendégszerepeit a mulatókban. Nemcsak szájharmonikán játszott. Ha kellett, hegedült, cite- rázott és kártyakunsztokat is mutatott. Senki sem hallotta még káromkodni. A tizennégy éves sziva- rossal olyan udvariasan beszélt, mintha a fiúcska a legrégibb törzsvendégekkel egyenrangú gazember volna. Mindig simára volt borotválva, és Miminek, aki a „Bicskadobó” nevű helyiségben a likőrt kezel­te, virágot küldött a születésnapjára. Féltékeny éjszakai lovagok többször le akarták szúrni, és ritkán ok nélkül. Ezeket atyai gyengédség­gel ő maga vitte el a legközelebbi kötözőhelyre. Ilyen volt Galamb. Sem a kormányos, akit Rongy Eleknek hívtak, sem a vitorlamester nem ismerte a fenti előzménye­ket, ami még nem lett volna baj, de a két tengerész elhozta az étterembe a kövér Yvette-et, egy kedvük­re való hölgyet, aki nyolcvan kiló volt ugyan, de teljesen babaarcú. Yvette állandóan tapsolt Galamb­nak, aki éppen szerepelt. Már ez nem tetszett a kor­mányosnak. De később a kövér Yvette példátlan szemtelenséggel kivett a vitorlamester tenyeréből egy teljes ötfrankost, és odadobta ennek a jöttment komédiásnak. — Hej! Pojácái Add vissza az ötfrankost! — mondta a vitorlamester a kocsma közepére lépve. Legnagyobb csodálkozására a színművész átnyúj­totta a pénzt. — Parancsoljon, öregem. Csak ne izgassa fel ma­gát, mert unokafivéremet így ütötte meg a guta egy alkalommal. Metzben volt vegyeskereskedő a szeren­csétlen. — Még pimaszkodsz?! Nesze!..: A többit leírtuk. A vitorlamester olyan pofont ka­pott Galambtól, hogy lenyelt egy negyed font ba­gót, a kormányost pedig addig verte, amig ez komo­lyan nem kérte, hogy hagyja már abba. Ebből az al­kalomból be is mutatkozott, hogy ő Rongy Elek. Most együtt ittak a sarokaszalnál, és a kormányost már az sem zavarta, hogy a kövér Yvette (aki tel­jesen babaarcú volt) nem vette le a szemét Galambról. — Csodálkozom — mondta a kormányos, tülökké dagadt orrát időnként egy pohár vízbe mártva —, hogy ilyen randa mesterséget választottál. Aki ek­kora pofont tud adni, az előtt nyitva a világ. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents