Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-12 / 293. szám
TIW7. flftoom'Kflt iQVfrfla, S. oldal Pártunk politikájának tudatosításában, a szocializmus építése ismereteinek terjesztésében jelentős szerepet játszanak a pártsajtó termékei, a napilapok, folyóiratok, egyéb kiadványok. Az a lenini meghatározás hogy „a sajtó'. kollektív szervező, propagandista és agitátor” napjainkban is érvényes — s igazsága ma már nem szorul különösebb bizonygatásra. Említett feladatát azonban csak úgy láthatja el egyre hi- ánytalanabbul a pártsajtó, ha a többi közt minél nagyobb olvasótábort szerveznek számára, ha propagálják, ha agitálnak mellette. iVem kampányfeladat Ezt a célt szolgálja az évenként indított, s az idén már ismét folyamatban levő sajtóterjesztési kampány. Hogy ez mennyire sokrétű tennivalót igényel, élénken példázza a kiskunhalasi járási pártbizottságon megtartott értekezlet, amelyen a járás és város pártbizottságainak illetékesei két másik járás, a kiskunfélegyházi, s kiskőrösi, valamint székhelyük pártbizottságainak agitációs és propaganda osztályvezetői, illetve főelőadói előtt ismertették terjesztési módszereiket, ezzel kapcsolatos tapasztalataikat. Mindenekelőtt említést érdemel, hogy a megbeszélésre éppen azért került sor Kiskunhalason, mert a városban és járásában több mint egy év óta állandóan, s jelentős mértékben növekszik a pártsajtó olvasóinak száma. Miért? Galántha Tibor, a járási pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője már a megbeszélés elején egy mondatban ösz- szegszte az eredmény forrását, miszerint:., Nem kampány-, hanem állandó, feladatnak tekintik a pártsajtó terjesztését! A járási pártbizottság ugyanis társadalmi üggyé avatta a feladatot. Megoldására annak idején összehívták a járási tanács és a tömegszervezetek vezetőit, s a segítségüket kérve megbeszélték kinek-kinek a tennivalóit. A községi párttitkárokkal hasonlóképpen tárgyaltak, majd a ktsz-ek mellett — amelyekkel már korábban megvolt a sajtóterjesztést illetően is a kapcsolatuk — a földművesszö- vetkezetek vezetőit is aktivizálták. Nemkülönben a legtöbb termelőszövetkezetét is. Az eredmény nem maradt el, s magában foglalja például, hogy a járásban nincs egyetlen pedagógus sem, és a tanácsi alkalmazott is kevés, aki ne volna a pártsajtó valamelyik termékének előfizetője. A jutalom: előfizetési díj Jánoshalma, Harkakötöny és Baiotaszállás több termelőszövetkezetében a legjobban dolgozó tsz-gazdákat azzal jutalmazták, hogy számukra égy évre kifizették valamelyik pártlap — legtöbb esetben, a Petőfi Népe — előfizetési díját. A jutalmazás e módja nem várt eredménnyel járt. A megjutal- mazottak egy éven át állandóan érezték erkölcsi megbecsülésüket, jobban, mintha egy alkatommal nem sokkal több mint másfél száz forintot, vagy ugyanolyan értékű tárgyjutalmat kaptak volna. S ami az eljárás tulajdonkfppe.ii célja volt: A szóban levő tsz-gazdák rászoktak a rendszeres újság- olvasásra, s nagyrészük egy év után előfizetővé vált. Az agitációs és propaganda osztály a postahivatalok vezetőivel is megvitatta a lapterjesztés feladatait, s ezt követően rendszeresen tartja velük ez ügyben is a kapcsolatot. A hat legnagyobb posta vezetői számára a fő pártmunkát az előfizetők szervezése jelenti. Ehhez évente négyszer kapnak elvi útmutatást a pártbizottságon, s ugyanakkor személyesen ők is beszámolnak lapterjesztő munkájuk eredményeiről, nehézségeiről. Közben havonta egyszer telefonon is adnak tájékoztatást. A kisebb postahivatalok vezetői viszont velük vannak hasonló kapcsolatban. Sokrétű kapcsolat ■ A járás székhelyén nemkülönben példás a lapterjesztés. iErre Gál Józsefnek, a városi pártbizottság főelőadójának a tájékoztatása révén derült fény. Elmondotta, hogy a párt- és tömegszervezetek, a tanács, valamint az ipari, s mezőgazdasági üzemek vezetőivel, de még a szocialista brigádok tagjaival is megvitatták a pártsajtó terjesztésének fontosságát, tennivalóik Ily módon a terjesztésnek olyan bázisa keletkezett, amelyre a feladat megoldásában mindig támaszkodhat a városi pártbizottság. E kapcsolat azt is eredményezte, hogy ma már az ipari munkásság olvassa a legtöbb pártkiadványt. Az utóbbiak iránt megnyilvánuló érdeklődés figyelemre méltóan hat a parasztság saraiból az ipara üzemekbe került dolgozókra. Számosán közülük, míg azelőtt cs.ak hetilapot olvastak, most valamelyik napilapra fizetnek elő. A városi pártbizottság kapcsolatot teremtett a hírlapárusokkal, sőt, az olvasókkal is. Az előbbieknél kiderült, hogy a posta sajtóterjesztési csoportja nem megfelelően foglalkozott velük, kevésbé vette figyelembe és igénybe az előfizetők számának növelésére irányuló hajlandóságukat. A pártbizottság munkatársaival történt megbeszélésük során mindegyik hírlapárus lelkesen vállalta új előfizetők szervezését, s állták is szavukat. Az olvasók véleménye Az olvasókkal teremtett kapcsolat révén a pártbizottság egyrészt megismerte a pártsajtóról alkotott véleményeket is. Ezekről többször tájékoztatta a szerkesztőségeket, köztük a miénket is, ily módon tehát az olvasók közvetve részt vesznek a lapok tematikájának meghatározásában. (Egyébként ezt a célt szolgálta a közelmúltban nem remélt eredménnyel zárult közvéleménykutatásunk is.) Kétségtelen, hogy a járásban és a székhelyén kifejtett példás propaganda nyomán a pártsajtó termékeinek olvasása kedvezően hat az emberek szocialista tudatának alakulására. Ez pedig a pártmunkások és az állami, valamint tömegszervezeti tisztségviselők számára nyilván megkönnyíti a tömegek mozgósítását a társadalmi élet különböző területein. Tarján István Üres lett egy iskolapad. Alpárról keresnek telefonon. — Itt Cseri Ferenc beszél a Búzakalász Tsz-ből. Emlékszik rám az elvtárs, ugye?... A pártház verandáján jót beszélgettünk a nyáron... — Mikor jön ki legközelebb Alpárra az elvtárs?... Nagyon fontos ügyben szeretnék valamit elmondani... Hirtelen jön a kérdés. Latolgatom, hangosan gondolkodom, mikor kerülhetne rá sor... — Ha holnap bent lesz az elvtárs, úgy is jó. Dolgom van Kecskeméten, felkeresem é n. Nagyon sürgős ... Tudja, így telefonon nem akarom... — Nehéz sóhaj. Arra gondolok, valami munkaügyi konfliktusa támadt. De mint villámcsapás, úgy ér a folytatás. — Meghalt a kisfiam... Baleset. Ami ilyenkor szokott kijönni hirtelen az emberből — csak a Segít a kunszeritmiklősi tsz is a Debar katasztrófa sújtottainak Több mint hatvanezer ember maradt hajlék nélkül a november 20-i debari földrengés után — jelentette be nyilatkozatában dr. Rhenák László, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság Végrehajtó Bizottságának tagja. A hajléktalanok ilyen nagy száma annak a következménye, hogy az elemi csapás nem. csupán Debart és környékét sújtotta, hanem az ugyancsak Macedóniában levő Sztrugait és sosztivári-körzet hegyi falvait is. Egyre nagyobb mennyiségben árad azonban segítség Debarba Jugoszláviából és külföldről egyaránt. A jugoszláv sajtó beszámolt arról, hogy — a többi között — segítséget kívánnak nyújtani a földrengés áldozatainak a budapesti Madách, Imre Gimnázium diákjai és a kunként mi klósi termelőszövetkezet tagjai is. Belgrádban hangoztatják: Debamak főleg meleg ruhaneműkre van szüksége. Csütörtök este egyébként újabb 6—7 fok erősségű földrengés rázta meg Debart, aminek következtében sok, korábban megrongálódott épület összeomlott. (MTI). hitetlenség ügyetlen, töredezett mondataira telik belőlem. „Az nem lehet ...Ez rettenetes!” — meg hasonlóak. Bennem is feltámad az apa rémülete... Nekem is van kisfiam ... — Ez... ez borzasztó, Cseri elvtárs ... Minden részvétem... Jöjjön csak... Reggel okvetlen várom... ... Jön is pontosan a fiatal apa. Sötét kabát, karján még sötétebb a gyászszalag. Viszonylag nyugodt. Ha lehet így mondani, „túlvan a legnehezebb napokon” ... Egyszerűen, a már megmásíthatatlan nal számot vetve mesél — mostmár néhai — ifj. Cseri Ferikéről. Aki Kürti tanító néni szerint is ritka szép szőke kisfiú volt... Olyan kis rendes, vigyázatos, önálló. Egyedül is feltalálta magát odahaza... Szerette öntözni a virágokat ... Takarékbetétje volt, kis kerékpárra gyűjtött... Mostmár másé lehet az a kis bicikli... Játszott kis pajtásával az utcán. Az átszaladt a másik oldalra, s hívta őt is... Ott kanyarodik az út... Jött egy motoros, és... nem tudott megállni ... A mentők gyorsan vitték Félegyházára, de segíteni nem lehetett a kisfiún... — Gondolhatja, mit éreztünk a feleségemmel... Mit tud ilyenkor mondani az ember. Vígasztal... De a szó, csak szó... Beszélünk ... Két apa... Lassan arra gondolok, bizonyára a gázoló motorosról... az ellen kellene talán írni? — A kivizsgálás megvolt — mondja Cseri Ferenc... Igaz, még nincs minden tisztázva ... De mit változtat már a tényen?... Tudja, inkább arra kérnénk az újságot a feleségemmel, hogy... Szóval, hogy nagyon nagy erőt adott, mennyire mellettünk volt mindenki a bajban.’ Soroljam? DaMH, Halász, Édes, Pataki doktorok, Nagy Mária műtősnő... Megpróbálták a lehetetlent... A szövetkezet egész vezetősége: mondjuk, mire van szükségünk... A tagtársak: a munkára ne legyen gondunk, ők mindent elvégeznek helyettünk... Az iskola- igazgató, a tanító néni... A szívüket, lelkűket ad.ták, csak hogy könnyebb legyen nekünk... Az osztálytársak, akik eljöttek szintén Kunszállásra... Mert ott volt a temetés. Csak tudnám szavakba foglalni, milyen jók is az emberek ... — Nincs egy fénykép Ferikéről? Ideadta..; A címben írt szavakkal. Tóth István V. 6. „Greenwichben, a királyi obszervatóriumban tartózkodtam, és miután reggel 10 óra 15 perckor erős mágneses vihar kezdődött, bizakodtam, hogy talán megjelenik az északi fény” — írja egy csillagászati beszámoló. Majd így folytatja: ,,Később, mikor az északi fény már gyengülni látszott, kelet-északkeleten. az égbolt alsó részén hirtelen egy nagy, zöldes, fénylő korong jelent meg, mintha csak most emelkedett volna a látóhatár fölé, és mozogni kezdett az égbolton, olyan egyenletesen és egyenes vo-nalúan, hogy a Nap, a Hold, a csillagok és a bolygók mozognak, csak ezerszer gyorsabban. Az, hogy eleinte kereknek tűnt, az optikai rövidülés eredménye lehetett. mert ahogyan a zenithez közeledett, egyre hosszabb és hosszabb lett, amikor a meridiánt átszelte, pont a Hold felett haladva el, majdnem ellipszis formájú volt, méghozzá nagyon nyújtott ellipszis. Nemhiába mondták többen a megfigyelők közül később, hogy ,,szivar alakú”, „torpedószerű” vagy „csónak alakú”. Ha ez a jelenség a következő században történt volna, nem kétséges, hogy a Zeppelin léghajóhoz hasonlítják. Azután, hogy a meridiánt átszelte, hossza csökkenni kezdett, és eltűnt nyugati irányban, kicsit délebbre. Az egész utat a felkeléstől a lenyugvásig nem egészen két perc alatt tette meg és greenwichi idő szerint 6 óra 5 másodperckor eltűnt. Ez a torpedó alakú fényfolt egyetlen, általam ismert égitestre sem hasonlított... Szilárdnak tűnt, és ezért gondolta sok megfigyelő, hogy meteor volt, nem a szó régi, tágabb értelmében, amely egyszerűen valamely, a Föld atmoszférájában megjelenő testet nevez így, hanem egy szilárd kozmikus test értelmében, amely valamely pályán mozogva behatolt a Föld atmoszférájába. Az én egyéni benyomásom az volt, hogy ez inkább egy reflektor fényére emlékeztetett, amely felhőbe ütközött és végigsiklott annak felületén.” 11 év és 8 hónap múlva, 1894. augusztus 26-án a Szokatlan optikai jelenség megismétlődött. Menzel közli egy tapasztalt megfigyelő leírását: „A Kasz- sziópeia csillagkép felé nézve hirtelen, nagy meglepetésemre, azt láttam, hogy egv fénylő, fehér folt. amely a csillagkéo két elsőrendű fényességű csillaga mellett helyezkedett el, váratlanul éles fénnyel fellobbant, és azonnal egy pontos körvonalú koronggá alakult, amelynek átmérőié a Jupiter átmérőiének körülbelül háromszorosa lehetett .. Ez a közlemény különösen értékes — szó van bpnne arról is. merről jött a sugár. Ismét ellenőrizhetjük tehát következtetéseinket. H’sz°n a sugár* lőhetett az égnek egy másik, a Hattyú 61-től távol eső pontjából is. A Kassziopeia csillagkép két legfényesebb csillaga azonban éppen a Hattyú csillagkép irányába esik. Sőt, a 61-es éppen ebben, a Kassziopeia felé eső részében helyezkedik el! Meg kell említenünk, hogy mindhárom jel (1882, 1894, 1908) sugarai csaknem egyforma színűek voltak: a megfigyelők, fehéres, kékes és zöldes színezetről beszélnek. Az 1908. évi „jel” nagy izzású volt (fehéres színezetű) és keskeny fénynyaláb lévén, rövid ideig tartózkodott a látómezőben. A két másik „jel” kevésbé „izzó” színezetű volt, vagy kevésbé koncentrált sugarak alkották. Ezért 2—5 percig is láthatóak voltak. Mindhárom „jel” körülbelül azonos szélességi körön volt megfigyelhető. Végül, a jelek közötti időtartam — 11—12 év — megfelel annak az időnek, amelv alatt a fény a Nap és a Hattvú 61 közötti távolságot me«teszi. Nincs kijárva, hogy a leiek közötti szünet is információt tartalmaz, vaevis arra a távolságra utal, amelyből a letet küldték. A ..nanrer>dsp°ren kívüli civilizáció nyomajt”. óav gondoljuk, nem a bibliában és nem a sziklarajzokban kell keresnünk. Ezeknek a jeleknek meg kell lenniük a csillagok spektrog- ramjában. Üjra meg kell vizsgálnunk a Földhöz legközelebb eső csillagok spektrumát. Fel kell használni a legújabb korszerű berendezéseket, hogy új spekt- rogramokat készítsünk, elsősorban a Hattyú 61-ről. A spektrumvonalak intenzitásának Változásai, melyeket régebben különböző véletlen okokkal magyaráztak, most a naprendszeren kívüli civilizáció optikai jeleként is értelmezhetők. Csillagközi távolságokra repülni, ez még a magasan, fejlett civilizációk számára is nehéz feladat. Ilyen repülés évtizedekig, esetleg évszázadokig is tarthat majd. Ahhoz, hogy ilyen útra vállalkozzunk, tudnunk kell, hová és miért renülünk. Ezért a csillagközi űrhajó érkezését feltétlenül nagy sugárfelderítés fogja megelőzni. Az út arrafelé fog vezetni, amerre értelmes lények vannak. Tehát: először suaárfelderí- tés. aztán sugármegbeszélés és csak ezután kezdődhet a repülés a csillagközi űrben. (Folytatjuk), Lapíerjeszti, segítőtársak
