Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-08 / 290. szám

1967. december 8. péntek 5. oldal Forradalmak fegyverei a Hadtörténeti Múzeumban A róka, a nyussi és a többiek Korabeli képek, plakátok idézik fel a Tanácsköztársaság napjait. A budai Várban sok ezer év harci eszközei pihennek béké­sen egymás mellett. A legrégibb fegyver a kőbalta, a legújabb a rakéta. Igaz, ez csak képen látható, hiszen aligha fémé el az Országos Hadtörténeti Mú­zeum termeiben. De a korszerű tankok, vadászgépek „eredeti­ben” is láthatók — a múzeum udvarán. Csatacsillag Órák hosszat járhat itt a lá­togató, s mindig talál újat, meg­lepőt. A csatacsillagnak és több más fegyvernek ma már a neve is alig ismert. Kevesen láttak háromfedelű vadászgépet is. S vajon ki sejtené azt, hogy még az első világháborúban is hasz­náltak buzogányokat? Nagyon sok különös fegyvert halmoztak fel itt a múzeumban. 1918-ban alapították, tehát jövőre lesz 50 éves. Érthető, hogy a múzeum leggazdagabb anyaga az elmúlt 50 évre emlékeztet. Itt minden tárgynaJk külön története van. Sok régi, elrozs­dásodott fegyvert a múzeum előtt, az esztergomi bástya fel­tárásakor találtak meg. De a legkülönösebb történetek az 1919-ből származó emlékekhez fűződnek. Ez természetes. Az Árpád-kori nyílhegyet, a XV. századból maradt cséphadarót. a kuruc zászlót, vagy Petőfi kardját nem kellett rejtegetni. Bár a „régi kardok” is a német terjeszkedés, vagy az úri elnyo­más, az önkény ellen felkelt népünk emlékei voltak, az el­lenforradalmi rendszer nem pusztította ezeket. De az már valóban rejtély, hogyan tudták megőrizni az első munkáshata­lom üldözött zászlóit: a Csepeli Vörös Ezred 2. zászlóalja, a 3. számú Nemzetközi Ezred, a Bu­dapesti Vörös Vasas Hadosztály, vagy a 31 Vörös Ezred lobogó­ját, melyet Kun Béla adott át az északi hadjárat hőseinek. Internacionalisták hagyatéka A magyar vöröskatonák fegy­verei között látható egy orosz puska. Ilyennel főként orosz földön, a polgárháború­ban harcolt sok-sok ezer ma­gyar katona —. a szovjethata­lom oldalán. A százezer magyar internacionalista hagyatéka kö­zött van Zalka Máté kardja és Sziklai Sándor kaukázusi tőre. A két magyar internaciona­lista nevével találkozhatunk a spanyol polgárháborúról szóló Évekkel ezelőtt az ilyen felte­vés elvileg még megengedhető volt. Az 1958. évi expedíció után azonban világossá vált, hogy a robbanás helyén nincse­nek meteoritdarabok. Ezt meg­erősítették a további expedí­ciók is, amelyek gondosan át­kutatták a katasztrófa egész területét. A 3. számú feltevés, ahogyan ez várható is volt, már nem da­rabokról beszélt, hanem „me­teoritesőről”, vagyis egy ára­datról, amely nem túl nagy „ka­vicsokból” állt. Akkor viszont a robbanás helyén látni kellene a kis szilánkok „szóródását” és sok-sok kis krátert, ahogyan ez a Szihote Aliny-i meteoriteső alka’mával megfigyelhető volt. A tunguz táj Sábán pedig a 3. számú hipotézis ellenére egyet­len kozmikus „kavicsot” sem találtak. A 4. számú feltevés még job­ban felaprózta a titokzatos tun- guz-testet. E hipotézis szerint a Föld egy kozmikus porfelhővel talá’ kozott. Meg kell mondanunk, hogy ezek a hipotézisek majdnem egy időben keletkeztek. „Fontosak” azonban egymás után lettek, éspedig éppen ilyen sorrend­ben, ahogy elsoroltuk. Négy hipotézis — négy lépés, egy irányba. A felgyülemlett tények nem nyitottak utat ta­lálomra, csak egyfelé: a felté­telezett tunguz-test egyre ki­sebb darabokra aprózódik. Elő­ször gigászi meteor volt, aztán néhány meteorittömb, aztán da­ra, végül a daraszemcsék porrá váltak. Ugyanígy fejlődött az erede­ti meteorit-hipotézisen kívül az egyik variációja, az üstökös-hi­potézis is. Először „kozmikus jéghegyről” beszéltek, amely jégből és szilárd részekből állt. Egy ilyen jéghegy után azon­ban je'entős mennyiségű szi­lárd üledéknek kellett volna maradnia. És íme, az egyik hi­potézist kisegíti a másik: az üstökös nem jégből volt, ha­nem hóból, vagyis tulaidon- képpen porból — hópörból. Minél kisebbek a tunguz-test feltételezett részecskéi, annál könnyebb megmagyarázni, hogy a robbanás térségében marad­kiállításon is. A gyűjtemény egyik legszebb darabja a „Spa­nyol szabadságért” érdemrend, amellyel a hősi halált halt Zal­ka Mátét — Lukács tábornokot — tüntették ki. Sziklai Sándor nevét is még kétszer olvashat­juk: a második világháború ide­jén a magyar antifasiszták so­raiban harcolt. 1956-ban pedig a Köztársaság tér mártírjai kö- zött esett el. Kétségtelen, hogy a múzeum legmeg'rendítőbb része a máso­dik világháború magyar antifa­sisztáinak küzdelmeit ismertető kiállítás. Magyarországon, szov­jetföldön, Csehszlovákiában, Ju­goszláviában, Lengyelországban, Franciaországban, Belgiumban’ Olaszországban, s ki tudná fel­sorolni még hány helyen küz­döttek a magyarok a fasizmus ellen. S a gyűjtemény különös érdekességét csak fokozza az, hogy a partizánok közül még so­kan, akik az egykori ejtőernyős ruhát, a géppisztolyt használták, ma itt élnek körünkben — or­szágosan ismert politikusok, tár­sadalmi közéleti személyiségek. Évkönyv a fegyverekről Most a múzeum alapításának 50. évfordulójára készül. Jövőre megjelenik az első tudományos évkönyv, és vándorkiállítást rendeznék az 50 éves szovjet hadsereg tiszteletére. Előkészí­tik már a Magyar Vörös Hadse­reg 50. évfordulójának megün­neplését is. A múzeum új meg­lepetése lesz az a dioráma ki­állítás, amely a magyar had­történelem egy-egy jellegzetes csatáját mutatja be eredeti tár­gyak és rajzok kombinációjával. A török korból Szigetvár ostro­ma kerül diorámára, a kuruc időkből a győrvári csata, 1849- ből pedig Buda elfoglalása. A kiállítás felidézi majd a ma­gyar oartizánok abroncspusztai csatáját is. Aczél Kovách Tamás 300 ezer könyv Pannonhalmán Pannonhalma európai hírű könyvtárában nemrégen fejez­ték be a leltározást. Mint kide­rült, a könyvállomány elérte a 300 000 kötetet. A könyvtár ékességeiből, az ősinyomtatvá­nyokból 250-et őriznek az apát­ság falai között. Ritkaságszám­ba megy a folyóiratgyűjtemóny is. amelynek kiegészítése és bő­vítése napjainkban is tart. ványok nincsenek. Ugyanakkor a részecskék kisebbedése meg­nehezíti magának a robbanás­nak a megmagyarázását: kicsi test kicsit robban. Emellett még az 1908. évi robbanás tömör, egy központú volt. Éppen ez az el­lentmondás vetett véget a to­vábbi hipotézis-alkotásnak. A négy hipotézis „felaprítot­ta” a teoritot porrá, sőt meg­fagyott gázfelhővé, melynek ré­szecskéi nagyságrendben az egyes molekulákhoz állnak kö­zel. Logikusan következik eb­ből, hogy az 5 számú feltevés mi lesz: atomokból, vagy még inkább elemi részecskékből ál­ló áramlat volt (ez esetben már „felhőt” sem mondhatunk). Ha pedig még egy lépést teszünk előre, eljutunk a 6. számú fel­tevéshez: a robbanást foton­áram okozta, vagyis fénysugár. És ez az utolsó, a befejező lé­pés, mert a fotonokra való ap­rítás már olyan részecskékhez vezet, amelyek csak félig-med- dig részecskék, sok vonatkozás­ban pedig húllámtermészetűek. (Folytatása következik) Szeretet mozgatja a bábokat A közönség meglehetős zajjal foglalja él a színházat. Igazi törzsközönség, feszélyezettség nélkül üdvözlik egymást a te­rem ellenkező sarkaiból is. Rop­pant türelmetlenek. sürgető tapssal ostromolják a függönyt. man, önfeledten, néha kifeje­zetten pajkosan. — Ez az együttes összetartó ereje — jegyezte meg Báron László, a művészeti vezető. — A csoport 25 tagja (túlnyomó többségük óvónő), teljes oda­Akik a bábukat életre keltik. A csengő viszont nagy hatással van rájuk: hatalmas pisszegés­be kezdenek, és igyekeznek ké­nyelmesen elhelyezkedni a szé­ken. A kényelem az ő esetük­ben állandó izgés-mozgást je­lent, s így természetesen az sem zavarja őket, hogy lábuk nem ér le a földre. Sőt! A haflgu-’ latos kalimpálás beletartozik a műélvezetbe. Mert hát a nézőtér átlagos életkora úgy 4—5 év. Mintegy 1000 óvodás látogatja rendsze­resen — igazi bérlettel felsze­relve — a kecskeméti Városi Művelődési Ház Gyermekszín­házában a Ciróka Bábegyüttes előadásait. Csak az óvónők a megmondhatói, milyen élmény a gyerekeknek egy-egy bábelő­adás. Ünnepként készülnek jói ismert barátaik, a róka, a nyuszi és a többiek viszontlá­tására. Az óvodában még na­pokig emlegetik a látottakat, és folytatják az előadást, ter­mészetesen most már magukra osztva ki a szerepeket. Miért szeretik a gyerekek annyira ezeket a bábelőadáso­kat? Túl azon. hogy nagyszerű él­mény megelevenedve látni a mesék világát, a paraván mö­gött kaptam választ a kérdésre. Épp A pajkos kismozdony cí­mű mese előadása folyt, nyolc óvónő sürgött-forgott a pará­nyi színpadon, csoda, hogy össze nem ütköztek. A mesének csu­pa tárgy a szereplője: villamos. Gépkocsik, közlekedési jelzőlám­pa, labda, hinta, és természete­den a főhős, a pajkos kismoz­dony. Nehéz lenne eldönteni- vajon a gyerekeknek vagy a közreműködő óvónőknek oko­zott nagyobb örömet az elődás. Az óvó nénik nemcsak szerepel­tek, maguk is játszottak, vidá­H ;ugosz'áv műsora péntek 17.30: Adás gyermekeknek. — 18.15: Jugoszláv beat-együttesek. — 18.45: Szeretem az egész világot (szórakoz­tató). — 19.05: Panoráma. —- 20.40: Viktor Róbert. — amerikai film. — 22.10: Richter Szvjatoszláv hangver­senye. adással vesz részt a munkában. Legtöbbjük maga is édesanya, férjes asszony. Tudják, hogy a játékhoz nem elég elsajátítani a mozgástechnikát, a gyerekek a bábon is megérzik a szeretet hiányát. Magam is csodálkozom, how tudnak időt szakítani a nagy türelmét igénylő bábját­száshoz. — Mennyi ideig tart egy elő­adás betanulása? — Egy tízperces jelenet körül­belül két hónapig. Tavaly 101 próbánk volt. és ehhez még hozzá kell számítani azokat az órákat, amikor a bábokat ké­szítettük. Színes kelmék, gombok, zsi­nórok. fadarabok a műhelyben Így ránézésre nem is gondol­nánk, hogy az ügyes ujjaik ol­ló, tű és cérna segítségével mi­lyen jellemző, ötletes figurákat varázsolnak elő a filléres anya­gokból. A homályos raktárt fel- vidítia a polcokon sereglő me­sevilág, élén a legközelebbi be­mutató sztárjával. Télapóval. A Ciróka Bábegyüttes néhány hete kapta meg a Művelődés- ügyi Minisztériumtól a Kiváló Együttes címet. Az elismerés­ben része volt annak is, hogy ők az úttörői és ma is mércéi az egész megye bábjátszásának. 84 bábcsoport működik ma már a megyében, az évenkénti fesz­tiválok, és legutóbb a kecske­méti, kunszállási és tiszakécskei gyermekkéVwok televíziós sze­replése azt bizonyítja, hogy pél­dájuk hatásos volt. Esetlen bm = hik van csunán, s ebben együtt érez velük a mo­dern bábművészet minden ked­vese: Az erősebb nem vajmi kevés vonzalmat árul ei a báb- iátszás iránt, és ez csaknem le­hetetlenné teszi régóta dédelge­tett tervüket, hogy rendszeresen tartsanak felnőtt előadásokat is. Tavalyi országos fecztiválgyőz­tes műsoruk, a zsúfolt ház e’őtt lezajlott kecskeméti bemutató, pedig arról tan'i'k'-dik, hogy érdemes lenne. De hát a kétne­mű együttes toborzása csak al­kalmilag sikerült. Várják tehát a fiúkat, és ad­lig is nevükhöz illően tovább -írogatják szívből jövő játékuk­kal az óvodásokat. Sz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents