Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-06 / 288. szám

¥987. december 8. szerda 8. oldal Nagy szó: a mienk Mutasd ki a kationt, megmondom mit tudsz! Segítség Budapestről, Szegedről Analízis a kémiai szakkörben A lengyel lakásépítési prog­ramról olvasom lapunkban: „a társasházakat lakóik sokkal jobban védik, gondozzák, óv­ják a károsodástól, hiszen sa­ját erejükből tartják fenn.” Ügy érzem, ebben a mondat­ban egy nagyon fontos tapasz­talat összegeződik, amelyről mi is tudunk, amelyet mi is emlegetünk, de a gyakorlatban a kelleténél ritkábban számo­lunk vele. A „mienk” érzése. Nagy erő, nem használjuk fel eléggé. Sajnos, némiképp még ködös fogalom. Bendszerünket, a köz­tulajdont, politikai és gazda­sági eredményeinket értjük alatta, de nem érezzük ugyan­ezt „kicsiben”, legalább is nem eléggé és nem mindenki. Hogy: a mi városunk, a mi üzemünk, a mi utcánk, házunk, parkunk stb. Tessék csak végigmenni az új lakótelepeken. Kecskeméten például a Leninvároson. El­görbült díszkerítések, letördelt facsemeték, összegázolt virág­ágy — és szemét. Amikor időnként rendbehozzák a köz­séggazdálkodási vállalat embe­rei, rövid időre megszépül, megfiatalodik, de aztán hama­rosan elcsúfítják megint a la­kók, a gyerekek. Mert bár nem mindenki felelőtlen és nem mindenki rongál itt sem, de nagyon sok a közömbös. A jobb érzésűek sem szólnak rá a rendbontóra, két okból: mert egyrészt úgysincs foganatja. Nem bünteti a rongálást sen­ki, de aki szól, kockáztatja, hogy le kell nyelnie néhány sértést. Másrészt: az emberek nem érzik eléggé magukénak azt, ami kívülesik lakásuk fa­lain, mert például nem kérték a parkosításban és a rendfenn­tartásban a segítségüket. nők mondta, hogy amíg a jár­daépítést vállalatra bízták, rengeteg bosszúságot okoztak a rongálok. Már a végén tüs­késdróttal kerítették körül éj­szakára a puha cementet, s reggel mégis cipőtalp és ke- rékpámyomokat találtak az építők. Amióta azonban az ut­ca lakói maguk építik a jár­dát, a tanács csak az anyagot veszi meg hozzá, azóta meg­szűnt a rongálás. Nemcsak több járdát építenek így, mert megtakarítják a munkadíjat, de jobban is vigyáznak a la­kók a kezük munkájára. Ugyanígy jártak el Felsőszent- ivánon a parkosítás esetében is. És nincs kitördelt fa, szét­rúgott virágágy. Az emberek féltik, becsülik azt, amit ők hoztak létre. Tudják és érzik: ez a miénk. Hogy miért nem érzik ezt akkor, ha készen kapják? Nem nehéz rá a felelet. A történe­lem évszázadain át az „enyém” szellemében nevelődtek. Hosz- szú az út innen a „miénk” fel­ismeréséig. De le lehet rövidí­teni, meg lehet könnyíteni, ha figyelünk rá és felhasználjuk a jó módszereket. Anyagiakban talán nem je­lent számottevő megtakarítást egy városnegyed parkosításá­ban a lakosság közreműködé­se. Gépekkel gyorsabban is el­végezhető ez a munka. A ne­velésben azonban, abban, hogy a köztulajdont a sajátunknak is érezzük, igen nagy a szere­pe. Ezt az alkalmat nem sza­bad elszalasztani, bűn nem tö­rődni vele. Meg kell ragadni mindenütt, az előbb említette­ken kívül például a klubok, művelődési házak, óvodák épí­tésében, felújításában és min­den más lehetséges esetben. Habhat kémcső sorakozik az állványokon, valamennyiben Színezett folyadék. Az állványo­kat kiosztják a résztvevők kö­zött és Fodor István kémia ta­nár kihirdeti a feladatot: — Gyerekek, egy óra áll ren­delkezésetekre, ez alatt meg kell határoznotok, milyen fémet tar­talmaz a kémcsőben levő folya­dék. A jelenlevők nekilátnak a munkának. Ki-bejárnak a ké­miai szertárba, vegyszereket hoznak ki, mert a kémcsőben levő kation meghatározása csak hosszas vegyszeres kísérlet út­ján lehetséges. A Kecskeméti Katona József Gimnázium kémiai szakköré­nek egyik gyakorlati óráján tör­ténik mindez. Fodor István tanár, a szak­kör vezetője így tájékoztat: — Iskolánk első, második és harmadik osztályosai részére szerveztük meg az idén is a szakkört kémiából. A jelentke­zés önkéntes, de az csak ter­mészetes, hogy a kémiában leg­jobban jártasak jelentkeznek. Osztályonként 3—4 tanuló. Ennyi elég is, hiszen a nagyobb létszám már zavarná a mun­kát. A középiskola kémiaanyaga eléggé nehéz, komolyan fel kell gyűrkőzni annak, aki helyt akar állni. Mutatják ezt a ké­Pirandello- centenárium Szicíliába utazott a Katona József Színház 30 fős társula­ta. A „trupp” vezetője Both Bé­la, a Nemzeti Színház igazga­tója indulásuk előtt a Ferihe­gyi repülőtéren elmondotta, hogy Szicíliában nagyszabású eseménysorozattal ünnepük a Világhírű olasz író, Luigi Pi­randello születésének 100. év­fordulóját. A világ különböző részeiből neves társulatokat hívtak meg, akiknek repertoár­éban Pirandello-darabok sze­repelnek. Az ünnepség rendezői még az elmúlt évben látták a Katona József Színháznak A „Csörgősipka” produkcióját, s meghívót küldtek számukra is a centenáriumra. Egy előadást tartanak Palermóban. A máso­dik előadásuk Agrigentóban lesz, ez a város egyébként a jubileumi ünnepségek központ­ja. Az elképzelések szerint a társulat tagjai megtekintik a reprezentatív Pirandello-em- tákldálítást, ellátogatnak az író szülőházába, s virágot visznek agrigentói sírjára. miai előadóterem falán sorako­zó táblák is, amelyeken a laikus számára ismeretlen, meg­fejthetetlen szövegek láthatók. „Vegyületcsoportok összefüggé­sei.’’ — „Sók oldékonysága.” — „A periódusos rendszer.” — „A molekulák keletkezése.” — „Az elemek jelleme.” És a táb­lázatokat át- meg átszövik a ti­tokzatosnak tűnő kémiai képle­tek, ábrák. A tanulók azonban — leg­alábbis akik itt vannak —, ott­honosak a képletek olvasásá­ban. — A szakkör idei feladatá­nak a minőségi analízist jelöl­tük meg, — mondja Fodor Ist­ván. — Vagyis arra akarjuk rá­vezetni a szakköri tagokat, hogy az ismeretlen oldatokban, ve- gyületekben meg tudják hatá­rozni az egyes elemek, alkotók A Bajai Türr István Mú­zeumban megnyílt tárlat, ame­lyen a zombori képzőművész­csoport mutatkozott be, az első lépéseket jelenti a két város kulturális együttműködésének megteremtése és fejlesztése út­ján. Jólesően láttuk, hogy egyes művészek világa mennyire ro­kon az alföldi festőkével. Ez természetes is, hiszen az Al­földnek szerves folytatása a Vajdaság, így a művészek inspi­rációikat részben rokonjellegű tájból merítik. Ilyen „hazai” festőnek érez­zük Sztanicskov Radiselávot. Külváros és Tanya című olaj­képeinek nagy kavargó szín­foltjai Koszta József és Holló László művészetét idézik. Ha­sonló technikával dolgozik Szpászity Vladimir. Vastagon rakott szürke, kék és sárga szí­nei az érzések hevességéről, a pillanat termékeny ihletéről beszélnek. Jakobcsity Iván a posztimpresszionizmus hagyo­mányainak megfelelően festi meg a Vajdaság tájait. Az elvontság felé átmenet Vi- torovity Mileta művészete. A konstruktív képmezőkkel dol­gozó grafikus színes fametsze­tei avatott kézre vallanak. Míg az említett művészek többnyire ismert forma- és gondolatvilágban otthonosak, a többiek alkotásai már az abszt­rakció mélyebb rétegeiben fo­gantak. Másity Dusán tónusai az ismeretlentől és a mélység­től való szorongásos félelmet sugallják. Elhagyott romok bor­zalma, bánat és rezignáltság keveredik Beszity Pávle finom színkultúrájú, kapart, hólyago­jelenlétét. Ez már — megmond­juk őszintén —, nem középisko­lás tananyag, de a szakkörnek nem is a napi tananyag ismé­telgetése a célja, hanem annál lényegesen több. Mi már az egyetemi anyagból szeretnénk ízelítőt adni, ami a felvételnél nem közömbös, feltétlen segít­séget ad. Megkérdem Róka Jánost a Ill/c-ből, hogyan oldja meg most a feladatot. Mielőtt hoz­zákezdene, így okoskodik: — Ha a kémcsőben levő szí­nes folyadékba sósavat öntök és ennek nyomán fehér csapa­dék keletkezik, akkor nyilván­való, hogy ezüst, ólom, _ vagy higany található a folyadékban. Aztán beszélgetés helyett már csinálja is. Közben a tanulók egymás között is megbeszélik a lehetőségeket, kollektív fel­adat ez, amelynek megoldásá­ban segíthetnek egymásnak. Aztán — nem is olyan hosszú töprengés után — megmutatja Róka Jancsi az eredményit: — Tetszik látni, nátrium- hydroxidot használtam, a csa­padék barna színű lett. A vizs­gált sóban tehát — ez van ugyanis a folyadékban — ezüst található. A tanár is helybenhagyja: he­lyes az eredmény. A feladatot tizenkét tanuló közül tizenegy helyesen oldotta meg. Pedig nem volt könnyű. — Nagy segítséget kapunk szakköri munkánkhoz a Buda­pesti Műszaki Egyetemtől és a Szegedi József Attila Tudo­mányegyetemtől is. A kiselej­tezett mérőeszközök, vegyszerek nagyon jól jönnek, mert kevés az iskola pénzügyi kerete az Ilyesmire. Az egyes vállalatok is készségesek, ha hozzájuk for­dulunk — tájékoztat Fodor Ist­ván. Balogh József sított és spriccelt kollázsain. Hasonló felfogásban dolgozik Szávovity Bratiszláv is, akinek Emlékezés egy meleg nyárra című képe nagy tetszést aratott. Sztosity Zorán-Vránszki vö­rös koloritból építi fel meghök­kentő hatású olaj-, papír-, fém­képeit, amelyek a dadaizmus hatását mutatják. Brankov Bra- niszláv grafikái a teljes nom- figuráció és a felismerhető áb­rázolás határán is érzékletesen vetítik ki örvénylőén dinamikus belső látomásait. Kocsis Eupén néhány gipsz- és márványfejjel mutatkozott be, amelyek közül a klassziku­san formált Beba portréja volt a legnagyobb élményünk. A bajai közönség megértette a zombori művészek mondani­valóját, amit az bizonyít leg­jobban, hogy az első héten több mint 500 látogatója volt a tár­latnak. A kiállításról hiányol­tuk Milán Koniovicnak, a zom­bori képzőművészek nesztorá­nak értékként tisztelt műveit, de a bemutatott alkotások így is beszédesen dokumentál iák szomszédaink magas fokú mű­vészi életét. Mészáros Fülöp A iugoszlBv jy üiisara *« SZERDA 17.05: Bábjáték. — 17.25: Expect.- ció. — 18.13: Kiváncsiak egyesülete. — 19.00: Találkozások Tiíóval, Csolá- kovics Rotloljub visszaemlékezései. — 19.30: Tv-posta. — 20.10: Labda­rúgás: Anglia—Szovjetunió. — 22.25: Az idővel lépést tartva. Ismétlem, a Leninváros nem az egyetlen hely. Ám, van el­lenpélda is. Hadd mondom el a felsőszéhtivánit, igen tanul­ságos. Ez a község kitűnő eredményeket mutat fél a községfejlesztésben. Vízvezeté­ket építettek, kövesutat, több kilométer járdát A tanácséi­nak itt és ilyen tárgyilagosak maradni? Elég az hozzá, hogy amikor a szerkesztő-újságíró had a hosz- szú-hosszú üzemnézés után meg­torpant, egy boltozatos, szür­késfekete falú pinceágban ta­lálta magát. Fala bársonyos ta­pintású a nemes penésztől. Ilyen speciális mikroflórában és mik­roklímában érlelődnek a világ­hírű egri borok... De üljünk a hosszú asztalhoz, melyen min­denki előtt párosával állnak a decis, talpas pohárkák. A „pla­fonon” petróleumlámpát imi­táló vilianysór, előttünk faggyú­gyertyák égnek. Mennyei illa­tok szállonganak, s ezektől már alig látja magamformájú bor­nemissza a mindenki mellé oda­tett listát, amely aszongya, hogy: „Borbemutató.” Borkóstoló Kérem szépen, elég az hozzá, hogy tizenegy fajta borral ke­rültünk meghitt összeköttetésbe. Kezdődött az Egri leánykával, amely kedves vendéglátónk, Dancz Pál igazgató fogalmazása szerint „cseppfolyós és szilárd állapotban” egyformán kiváló. Mondom, az egri leányka. Némi kis vita alakult ki az egri le­ánykák „szilárdsága” körül, de ez mint felesleges, borba me­rült. Csak úgy záporoztak a jel­zők a borképviselők jellemzé­sénél: bársonyos, simulékony, nehéz, könnyű, édeskés, keser­nyés, savanykás, illatos, zama­tos. ízek harmóniája, friss, íidé... Egerszóláti olaszrizling, Egri Amellett az sem elhanyagol­ható szempont, hogy az új gaz­dasági mechanizmus viszonyai között anyagilag is kifizetődő a lakosság áldozatkészségére tá­maszkodni; ugyanabból az összegből eredményesebben munkálkodni a község, város szépítésén és fejlesztésén. M. L. rizling, Debrői hárslevelű, Egri leányka édeskés, Domoszlói muskotály, Egri bikavér, Egri medoc noir, Eger csillaga, Egri merengő, Medoc cordiál — mu­tatkoztak be szép sorjában a bo­rok, melyekről ízesebbnél íze- sebb káderjellemzést hallhat­tunk minden hörpölés előtt... Irtózatos önfegyelemmel je­gyeztem meg egy-egy részletet. Hogy az egerszóláti olaszrizling- gel itt honosították meg első­ként az országban a szélessoros szőlőtelepítést, meg hogy ez még reprezentatív bor, kevés van belőle. De majd... A bikavér­ről is fülemben maradt, hogy 4 bor házasításának eredménye, de máshol hiába kísérletezné­nek, ilyet csak Egerben hoznak össze. A dessertborokból. Eger csillaga, Egri merengő, Medoc cordial, több fajta koktél ké­szíthető. Bennük van a kiváló borok étrendi hatása, de likőr­tulajdonságokat is hordoznak ... Aztán elvesztettem a fonalat, 9 ki tudja, melyik bornál, hasz­talan magyarázták már, hogy ilyen szesztartalom, amolyan évjárat, emilyen íz — csendesen röhencséltem magamban: én már tintaceruza ízt éreztem... Később világosítottak fel, hogy betintáztam... Már haza­felé mentünk szállásunkba, mi­kor kollegám megkérdezte egyik fénylő neonreklámnál: mi van odaírva? Ál... Állami Bo..; Borkós­toló — betűztem folyékonyan, de kiigazítottak, hogy az Állami Biztosító. Tóth István Vajon mit rejt a kémcső? Egy órán belül kiderítik a fiatal kémikusok. Azomboriak kiállítása Baján

Next

/
Thumbnails
Contents