Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

«. oldal 1967. december 31, vasárnap ...... KIS ----------------­Né gy teremnyi szépség Szilveszteri az éteren keresztül „Igen“ — ax utolsó pillanatban A legszerencsésebb kismalac Kis híján 250 művészi foto, a stílusok csaknem valamennyi válfajában, a hagyományostól az absztraktig — ebben gyö­nyörködhet a látogató, aki Ceg­léden az „öt világrész fotómű­vészeié” kiállítást végigjárja. Kalauzunk Tóth István, aki a tárlatot nagy fáradsággal és műgonddal megrendezte és aki immár évek óta rangos helyen áll a művészi fényképezés él­vonalában. Az irányzatok, színek, for­mák csodálatos kavalkádját kí­nálja a négy terem. Yousuf Karsh, a portréfotózás klasz- szikus művésze — érdekes mó­don — mindegyik képéhez né­hány, a „riportalanyra’’ jellem­ző sort csatolt. Ilyeneket: „Einstein: Szomorú és nyu­godt, mint aki az emberek min­dennapos kis ügyein túl a vi­lágegyetembe pillantott... — Hemingway: Sajátságosán szelíd ember — a legszemérmesebb akit valaha fényképeztem.. Az amerikai Aubrey Bodine is egy tucatnyi képével szere­pel. Amellett, hogy művészi nagyságához kétség nem férhet, ő arról is híres, hogy két évti­zede a világ legnagyobb, ötezer dolláros fotohonoráriumát ér­demelte ki az egyik világszintű kiállításon — 52 ezer benevezett közül! Az osztrák Fischer bravúros technikával absztrahál, s a fe­kete-fehér harcával a végletekig fokozza a kép hatását És még­sem válik öncélúvá. — A kiállítás nagy vesztesége — mondja a rendező-művész —, hogy Baltermanc mesternek, a szovjet fotóművészet „nagy öregének” a kiállítási anyaga nem érkezett meg. Pedig, hogy lencséjével milyen döbbenetes erejű riportázsokat pillant meg, azt mindennél érzékletesebben A kecskeméti városi ta­nácsháza egyik alagsori lépcső­je — mindjárt a földszint után — csukott ajtóba ütközik. Ezen „titokzatos” hangulatú szó: KÖ- NYOMDA. Mi van belül? Jól­lehet, idegeneknek tilos a be­menet, lopózzunk be csendesen. Alagsori folyosó, vége felé rozsdásodó, súlyos gépek, ami­lyeneket nyomdászatról szóló régi metszeteken látni. Egyik, lakat nélküli ajtón benyitunk. Szabályos nyomdaüzem. Az öreg monstrumok formája jel­legzetes. Amott az a nagy — sokszorosítógép, fekete festókes hengerekkel. Errébb ez a kisebb — lehúzó A többi gép is isme­rős. Közöttük néhány stenciléző képviseli a „modern” színeket. Szemben az udvar szintjén álló nagy ablakok, rálátással a romantikus, várkastélyszerű fa­lakra. Néhány cserép zöldnö­vény a párkányon, az asztalo­kon üvegek, tégelyek, festék- tartók. Nyomatpróbák grafikáik-' dokumentálja a katalógus főhe­lyén közölt egyik képe, a Veres- csagin vásznaira emlékeztető „Krími háború, 1942.” Az elnyomott portugál nép sorsát tükrözik Gageiro „szocio- fotoi”. Markáns munkásfigurát ábrázol, a háttérben gyárkémé­nyekkel, „Szimbólumok” című képe; a „Kálvária” rabszolgái a volgai hajóvontatókat idézik, míg az „Aggódás” tragédiát su­gárzó asszonyalakjai mögött Lorca szövegét sejtjük ... For­radalmáralkatra vaíll szinte mindegyik műve! S végül, de nem utolsósorban a magyarok: Angelo festmény­számba menő „Májusi reggele”, Gink Károly Szabó Lőrinc­portréja, Németh József csodá­latos színkompozíciói, Zirmer Erzsébet szuggesztív Kodály- képe és Tóth István kétszeres nagydíjas „Boszorkánytánca”. — A nagy sikerű tárlat — amelyre, joggal, a tv és a sajtó is felfigyelt már — újév napján záruL J. T. ról. Majdnem fekete vasikörző, borotvapengék... Máshol egész ív kimutatások, stencilezett szö­vegek stószai. Fakókék munkaköpenyben, kerek arcú. kék szemű, kissé már gyérülő hajú, zömök férfi lép ki a szomszédos helyiség­ből. Lédeczi József kőnyorndai szakmunkás. Csendes szavú em­ber. szinte hasonult a nyugal­mat árasztó környezethez. bzívesen magyarázza a hi­vatalos kimutatások, rajzok, szövegek készítésének techniká­ját. Ügynevezett tojáspapírra gépelik, rajzolják — szalaggal, vegytintával az eredetit. Erről préselik rá a lehúzó gépen a három-négy ujjnyi vastag kő­lapra, ahonnan a sokszorosító „veszi le” akár ezerszámra. — Milyen kövek ezek? —kér­dezem a gépekhez támasztott, légláalarkú súlyos lapokról. — Elődeimtől úgy vettem át. hogy anyaguk „bajorországi égetett agyagpala” — mondja Sokan, sokféleképpen jelle­mezték, méltatták már egy-egy fejünk fölött elszálló év jelen­tőségét, az óév méltó búcsúzta­tásának fontosságát. A legkü­lönbözőbb mérlegeket készítik el ilyenkor az emberek. Ez alól mi sem vagyunk kivé­telek — mondották a Kecske­méti Városi Tanács anyakönyvi hivatalában. — Több mint két­ezer névadóünnepség zajlott le a megyeszékhelyen 1967-ben.1 Közvetlenül karácsony előtt hu­szonhárom pár mondta ki a bol­dogító igen-t. Az utolsó pilla­natban, tehát december 30-án tizenöten kötöttek házasságot. Családtagok, barátok, jó is­merősök küldték és küldik táv­iratilag, szóban, írásban, cso­magban egymásnak újévi jókí­vánságaikat Hogy mennyire így van ez, a postások, kézbesítők a megmondhatói. A külföldről érkező és külföldre menő aján­dékcsomagok mellett a csomag­listán vezetnek a hazai disznó­toros kóstolók, a teli demizso- nok. — Szilveszter éjszakáján — ahogy ez már hagyomány — megerősített apparátus dolgozik majd a kecskeméti megyei pos­taközpont telefonügyeletén — kaptuk a felvilágosítást. — A hazai és külföldi interurbán elő­jegyzések már hetekkel ezelőtt megkezdődtek. Nincs tehát aka­dálya, hogy ma éjjel 23 órától éjfél után egy-két óráig elhan­gozzanak a kölcsönös jókíván­ságok. hogy a határainkon be­lüli állomásokon kívül kapcsol­juk a kontinensünkön, az Ausztráliában, az Amerikában hívott állomásokat. Évről évre növekszik azoknak a száma, akik turistamódon kö­szöntik az új esztendőt. Kecske­métről harminc résztvevővel ma. 31-én reggel 8 órakor indul Pécsre a szilveszteri turistajá­Lédeczi József. — 25—70 kilós egy-egy. — S azok a nyomatok? — mutatok a klasszikus figurákat mutató nagyobb méretű papír­lapokra. — A művészitelep grafikusai­nak is műhelye ez. A művészek „egyből” a kőre festik-rajzolják a képet... Azokkal a pengék­kel „radíroznak”, ha kell. — A közelben „Timsó” feliratú üveg. — Azzal meg a követ tisztít­ják le. — Maga is timsóval? — Nem. Habkővel — mutat egy szappanformájú követ. — Régen dolgozik itt? — 1960 óta — mint kisegítő. Most december elsejével sorol­tak át szakmunkássá. 1290 Ft- ról 1540-re ugrott a fizetésem. Nem beszél róla,, de tu­dom, hogy 8 évi munkája alap­ján tekintettek el a szakmun­kás vizsga letételétől. De gon­dolom. nem 1960 óta ismeri a szakmát. — Mondhatom, hatéves ko­rom óta. Nagyaoám, nagybá­tyáim itt dolgoztak. Kulmann István vezetésével 1907-ben in­rat. A program? Városnézés, majd szórakozás a Nádor-szál­lóban — kivilágos-kivirradtig. A Kecskeméti Aranyhomok Szállóban már több mint egy hete lefoglaltak minden szobát. Az étteremben, a bárban, a cuk­rászdában előreláthatólag nyolc­száz vendég szórakozik. A kül­földiek közül legnagyobb szám­ban — összesen nyolcvanan — jugoszláv nemzetiségű turisták érkeznek a hírős városba. A MENTŐAUTÓ szirénázva szágudott a kórház felé. A ko­csiban négyéves kisfiú feküdt eszméletlen állapotban, mellette az apja, aM ugyan öntudatánál volt félig, de igen rosszul érez­te magát. Minden perc számí­tott, a gyerek élet, halál kö­zött lebegett. Az ápoló, aki a betegekkel együtt ült az autó­ban, szemét nem vette le a ki­csiről, tapintotta a pulzusát, fi­gyelte lélegzését. A kórház ka­puja már nyitva volt, az apát és a fiút rögtön orvosi kezelés alá vették. Főleg a gyerek, ifj. Szíjjártó Vince életének meg­mentésén fáradoztak, hiszen apja Szíjjártó Vince (Kecskemét, Miklovics telep I. u. 22. szám) a halálos méregadag kétszere­sét adta be neki. Ő maga pedig mindössze a felét vette be — öngyilkos akart lenni. Ma már mindketten túl vannak a tragé­dián. A kis Vince talán el is felejtette, hogy mi történt vele augusztus 31-én. A szülők, ro­konok, ismerősök azonban nem felejtették el. különösen nem a 33 éves apa, akit tettéért a bí­róság tízévi börtönre ítélt. MI INDÍTOTTA a fiatalem­bert ilyen szörnyű cselekedetre, arra, hogy egyetlen gyermekét a háláiba küldje? Volt-e ko­moly oka, tud-e elfogadható ma­gyarázatot adni az emberölés kísérletére? Ezéken a kérdése­ken töprengtem, amikor a na­pokban a börtönből fölvezették a láthatóan öntelt. magabiztos embert a tárgyalóterembe. A bíró kérdésedre bőbeszédűen vá­laszolt, és állandóan azt han­goztatta, hogy neki öt szakmá­ja van, több, mint ötezer fo­rintot keresett havonta, házat épített, munkahelyén megbe­csülték stb. A későbbiek folya­mán azonban a büntetőbíró dúlt ez a kőnyomda. Aztán Kul- mann Ferenc, Kulmann Pál következett. Pali bátyámtól vet­tem át... Hányszor beugrottam ide iskolából jövet almáért... Volt idő — a húszas—harmin­cas években —, amikor tizen­öten is dolgoztak itt. Könyvkö­tészet is ment, több helyiségből állt az üzem... Vagy négy esz­tendeje selejteztünk ki egy több mint 160 mázsás sokszo­rosító gépet... Van még 40 kö­vünk. Mintegy hatvanat a Kép­zőművészeti Főiskolának adtunk át... A törötteket, használha­tatlanokat meg járdának építet­ték be a szociális otthonban. Megjegyzi még. — Pénzt is nyomtak ezeken a köveken. Emlékszem, a piros 2 koronásokra ... Még gyerek voltam nem is tudom, tán ti­zenkilencben? — Igen, akkor — erősíti meg_ később Balanyi Béla dr.T az Állami Levéltár vezetője. — Nálunk is van ezekből. Kitűnő munka volt. Mind a két olda­lon pontos nyomással ... —th —n A tánc, a cigányzene mellett a Kecskeméti Katona József Színház művészeinek szilvesz­teri kabaréja szórakoztatja a kö­zönséget. A tombolasorsolás fő­nyereménye ezúttal is az a kis­malac lesz, „aki” — társaival ellentétben — sorsolással nyert jogot arra, hogy ne pecsenye formájában kerüljön leendő gaz­dájának birtokába... B. Gy. kérdései a legapróbb részletekre is fényt derítettek. — Miért hagyta ott a munka­helyét? — El voltam keseredve! — Miért? — Otthagyott a feleségem. Hazament a szüleihez. — De azért, mert maga ivott, verte az asszonyt.., Erre nem válaszol a vádlott — tehát megfelél a valóságnak. A házaspárnak hatezer forinton felül volt a havi jövedelme. Fiatal koruk ellenére olyan csa­ládi házuk, amit — az egyik tanú szerint — mindenki meg­csodált. ha arra járt. Berendez­ték, televíziójuk volt, anyagi gondokkal tehát nem küzdöttek. A FÉRJ inni kezdett, gyakran megverte a feleségét, akire gya­nakodott. Ha csak egyféle va­csora volt, éjszaka is kirángatta az asszonyt az ágyból, hogy főz­zön mást. Lehet-e csodálkozni ezek után; hogy a fiatalasszony megunta ezt az állapotot, és kisfiával együtt a szüleihez "ment? Szíjjártó Vince azonban ma­gához vette a gyereket, s el­határozta. hogy mindkettőjük­kel végez. A munkahelyén ak­kor már egy hete nem látták. Egyik ismerősétől permetező­szert vásárolt és augusztus 31- én reggel ebből — DA—40-es szerről van szó — két kanállal a gyerek bambival töltött po­harába tett, és megitatta vele: — Idd meg kisfiam, orvosság, és ettől meggyógyulsz —, biz­tatta a csöppséget. Aztán ő ma­ga is ivott egy keveset borral keverve, majd lefeküdtek. Jóval elmúlt már dél, mikor az apa felébredt. A gyerek gör­csökben fetrengett, hányt, fal­fehér volt. Szíjjártó Vince ki- támolygott áz udvarra, és kia­bálni kezdett: — Megmérgez­tem a gyermekemet! Az utcán meghallották, azon­nal mentőkért, rendőrségre te­lefonáltak. Perceken belül szi­rénázva száguldott az autó a kórház felé. A kisfiút majdnem egy hónapig ápolták, gyogyít- gatták.'.. Ez a hátborzongató eset kí­sértetiesen hasonlít arra a tra­gédiára, amely Katymáron tör­tént. Hortyányi József kútba dobta ötéves, kisfiát, mert ösz- szeveszett a feleségével, és az elköltözött tőle. A gyilkos apát tizenöt évre ítélte a bíróság. Mindkét bűnügynek azonos vo­nása, hogy a szülők a közöttük támadt haragot, sérelmeket a gyermeken torolták meg. kivet-» kőzve emberi mivoltukból, ahe­lyett, hogy inkább beismerve spj-'t hibájukat, gyengeségüket, r békés megoldást keresték vol­na — éppen a gyerek érdeké­ben. A BÍRÓSÁG Szíijártó Vincét a tízévi börtön mellett ötévi időtartamra eltiltotta a köz- ügyekben való részvételtől. Az ítéletet- az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője eny­hítésért jelentett be fellebbe­zést. G. S. A kiállítás egyik szép fotója: Tóth István nagysikerű Bo­szorkánytánca. _ Január 3-i számunkban megkezdjük P. Howard (Rejtő Je­nő) 1945 éta új kiadást nem látott, érdekfeszítő kalandos regé­nyének közlését. Talán felesleges is említeni, hogy a kitűnő ké­pességű humorista írásaiban az izgalomnál mindig többet talál az ember. A kényszerűségből választott álnév alatt meghúzódó, a múlt társadalmát és emberét nagyon ismerő és értő író iro­nikus bírálata csillan, fel a regény hasábjain. Még pénzt Is nyomtak rajta „Megmérgeziem a gyermekem...“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents