Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

<t<»e»Tnh»r sí. vasáru an 3. oldal Számvetés, pihenő gépek között A Kecskeméti Konzerv­gyár dobozüzeme máskor a leg­zajosabbak közé tartozik. Most szinte ünnepélyes csend fogad. Pihennek a vastag lemezekkel megbirkózó acélollók, s az anyaggúlák között szundikálni látszik a kis targonca is. — Utókarácsony? — Nem. Leltározunk. Tiszta lappal kezdjük az új évet, az új mechanizmust. Szelepcsényi Béláné az egyi­ke azoknak, akiknek a két ün­nep között is be kellett jönniök a nagy számvetésre. A gyár munkásgárdájának a zöme elő­re ledolgozta ezeket a napokat, s most szabadságon van. • — Azt mondja tiszta lap­pal kezdik az új évet. De vajon milyen kedvvel? Mit ígér az új mechanizmus első éve a mun­kásnőnek, a családanyának? Kissé váratlanul éri a kérdés a fiatalasszonyt, időt kér a vá­lasz megfogalmazásához. — Az elmúlt hónapokban, mi­óta tudjuk, hogy január 1-től megváltoznak a fogyasztói árak, sokat latolgattuk, hogy, s mint alakul a sorsunk, nehezebb lesz-e az élet, mint eddig. Az országgyűlésben elhangzottak megnyugtathatták azokat is, akik nagyobb áremeléstől tar­tottak. Engem legalább is meg­nyugtattak. A Szelepcsényi család rövide­sen beköltözik új lakásába. A bútor már megvan, de a „má­sodik műszak” megkönnyítésére, néhány háztartási gépet szeret­ne vásárolni a fiatalasszony. Ezenkívül egy hűtőszekrényt is. örömmel hallották, hogy e cik­kek olcsóbbak lesznek jövőre. — Nagyon jó az is, hogy le­szállítják a vágott baromfi árát. Nekünk munkásasszonyoknak nincs időnk piacra járni, alku­dozni a termelőkkel. Mindent a boltban veszünk. A karácsonyi menünkben két kacsa szerepelt. Jövőre olcsóbb lesz a karácso­nyunk. Rövidesen bekapcsolódik a társalgásba Tóth Istvánná és Morvái Istvánná is. Tóthné négy gyerek anyja, s mint mondja: mind a négynek farkas-étvágya van. Karácsony­ra például nem kevesebb, mint hat rúd mákos és diós kalácsot dagasztott. Havonta elfogy ná­luk négy-öt kiló cukor. Érthető tehát, hogy elsősorban a cukor árának a leszállítását fogadta örömmel. No meg a tejtermé­kekét, amelyekből mindig sze­repel valamelyik a reggeli, vagy esti „étrendben”. Az igaz, hogy az új szobabú­tor — aminek az árát évek óta gyűjtögeti — valamivel később kerülhet a lakásba, mint tervez­ték. Az áremelés miatt néhány száz forinttal még meg kell tol­dani a tőkét. Bútort azonban egy életben csak egyszer, vagy kétszer vesz az ember, élelmi­szert pedig mindennap, — vé­lekedik Tóthné. • Morvái Istvánná, a szakszer­vezet versenyfelelőse érthető, hogy megint más szemszögből vizsgálja a reformintézkedése­ket: — Bizonyos vagyok benne, hogy jövőre könnyebb lesz munkaversenyt szervezni min­den üzemben, mint eddig. Job­ban differenciálhatunk az anya­gi juttatásoknál, többet adha­tunk azoknak, akik a legtöbbet teszik a termelési feladatok vég­rehajtásáért. Az árreformról csak ennyit: beszélgettem né­hány szocialista brigáddal az országgyűlés után. Kivétel nél­kül azt mondták az asszonyok, hogy elsősorban a kisebb kere­setű gyári munkások érdekeit vette figyelembe a párt és a kormány, mert a legfontosabb cikkek zömének az árát válto­zatlanul hagyta, illetve csök­kentette. Sokan felfigyeltek Gás­pár Sándor elvtársnak arra a kijelentésére is, hogy a szak- szervezetek ellenőrzik majd az árak alakulását, s megvannak az eszközök ahhoz, hogy közbe­lépjenek, ha a munkástömegek érdekeit sértő módon akarja nö­velni a jövedelmét egy-egy üzem, vagy kereskedelmi válla­lat. ■ Az idén a jubileumi munka­versenyben 77 szocialista brigád 850 dolgozója vett részt. Nem kis mértékben nekik köszönhe­tő, hogy az elmúlt három évinél lényegesebb, jobb gazdasági eredménnyel zárja az évet a Kecskeméti Konzervgyár és kö­rülbelül 10 napi munkabérnek A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács szombaton ülést tartott. Jóváhagyólag tu­domásul vette Apró Antalnak, a kormány elnökhelyettesének tájékoztatóját a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának Bu­dapesten tartott XXI. üléssza­káról és végrehajtó bizottságá­nak 32. üléséről. Az ülésszakon megállapítot­ták, hogy a legutóbbi időszak­ban elfogadott ajánlások jelen­tős része olyan problémák meg­oldását segíti elő, amelyeket az 1966—1970. évi népgazdasági tervek összehangolása során tártak fel. A tervek koordi­nálására iránvuló tevékenység az együttműködés alapvető módszere — ez mozdítja elő a leghathatósabban a KGST-or- szágok fejlődését. Egvséses ha­tározat született arról, hogy a tagországokban folyó gazdasági mechanizmus-reformokkal kap­csolatban meg kell szervezni az információk és a tapasztalatok cseréjét A sokoldalú együtt­működés szélesítésének, különö­sen a gyártásszakosítás és a kooperáció továbbfejlesztésének fő útját az ülésszakon részt vett delegációk a minisztérium, az ágazatok és a vállajatok kö­zötti kapcsolatok erősítésében látták. A Minisztertanács meg­bízta az illetékes minisztereket és az országos hatáskörű szer­vek vezetőit, hogy a többi KGST-ország megfelelő szervei­vel bővítsék tovább közvetlen kapcsolataikat a kölcsönös ér­dekeket szolgáló gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködés területén. A Minisztertanács ezután megtárgyalta az állami személy­zeti munkáról szóló előterjesz­tést és a további tennivalókra határozatot hozott. (MTI) KISZ-titkárok téli tanfolyama December 30-án ért véget Kecskeméten a középiskolák, kollégiumok és szakmunkáskép­ző intézetek ifjúsági vezetői részvételével lefolyt háromna­pos tanfolyam. Az előadásokat a KISZ megyei bizottságának munkatársai és vezetői tartot­ták. köptük Borsos György el­sőtitkár is. aki az időszerű bél­és külpolitikai kérdésekről tar­tott tájékoztatót. A gazdag programú tanfo­lyam tapasztalatait Fekete László, a KISZ megyei bizott­ságának munkatársa foglalta össze, s kifejezte azt a remé­nyét, hogy a hallgatók alap­szervezetükben hasznosítani fogják a tanultakat megfelelő részesedést fizethet a dolgozóinak. — Jövőre legalább kétheti munkabérnek megfelelő része­sedést szeretnénk osztani. Ehhez azonban nagyón sok területen tovább kell javítani a munkán­kat. Éppen ezért a kollektív szerződésünkben is szigorúan ér­vényesítjük azt az elvet, hogy a kiváló dolgozók többet keres­senek, több előnyt élvezzenek a nagy átlagnál — magyarázza röviddel később Faragó Sándor főköhyvelőhelyettes, a szerző­dést készítő bizottság tagja. Né­hány példát is említ arra, ho­gyan nő a nyereségrészesedés, a jövedelem a munkában eltöltött évekkel, s azzal egyenes arány­ban, milyen a dolgozó munká­jának a minősége. Külön ki­emeli, hogy a sokszorosan ki­tüntetett szocialista brigádok tagjai, s a gyár régi dolgozói „védettséget” élveznek az eset­leges elbocsátások esetén is. s A kollektív szerződés terveze­tét már ismerik a dolgozók, a műhelyek termelési tanácskozá­sain elhangzottak azt mutatják, hogy egyetértenek az új elosz­tási elvekkel és jól tudják azt is, hogy az elosztanivalót ma­guknak kell megtermelni. Békés Dezső Sörben az évszakok El kell, hogy oszlassuk az olvasó gyanúját: nem a nyári száznapos kánikula idejéről visszamaradt, a kosár alján megfeneklő cikktől kíván sza­badulni a szerkesztő. Mivel­hogy megszoktuk: a sörről cik­kezni a nyári hónapokban szo­kás, amikoris oly igen össze­szűkül a folyékony kenyér „ke­resztmetszete”, hogy hetekig kell várnunk a pultok előtt, ha olykor szemünk mértékével is észlelni kívánjuk. Ilyenkor a szomjúság táplálja a méltat­lankodásunkat. Máskor, főleg tavasz felé, reménykedésünk­nek adunk kifejezést, hogy na majd most, ezen a nyáron az­tán lesz sör ... S aztán megint csak szomjazunk. De most nincs nyár, sem ki­kelet, hanem tél van, csúnya és hideg, amilyennek álta’á''”'n a telet ismerni véljük. Me. X, a sör nem kerüli el a beszéd­témát. Sem városon, sem fa­lun. Főleg az utóbbi helyen. Izsákon hallottuk például — hiába, nagy matematikusok az ottaniak —, hogy ha mostan­ság érkezik x-hektó magyar sör, legalább 2-szer x-hektó külföldi sör érkezik mellé. Ho­lott az igényeket kielégítené az x-hektó kőbányai is. Mégis, a fogyasztási szövetkezetnek át kell vennie a külföldi kontin­genst is, mert különben a ha­zait sem kapják meg. Ezt ugye, magyarul árukap­csolásnak hívják. Még akkor is, ha nagykereskedelmi szinten zajlik. És mit tehet a fogyasz­tási szövetkezet? Ha túl akar adni a sörön, mégpedig a bel- honi olcsóbbon és a külhoni drágábbon egyaránt, az eset­ben úgy jár el, hogy tét napig import sört, egy napig hazai sört mér a vendéglő és árusít a kereskedelem. Aztán kezdi elölről, két napig ez, egy napig az. Bezzeg, a nyáron eszükbe sem jutott panaszkodni ezért — vethetnénk a szemükre. Igen ám, csakhogy akkor az arányok egészen másfajta di­vatja járta. Miszerint: érkezett x-hektó magyar sör és mellé csupán 0,3-szor x-hektó külföl­di. Aminek következtében az izsákiak velünk együtt szom­jazták át a kánikulát. Most nem szomjaznak. To­tóznak — hogy mely napon következik az olcsóbb magyar sör. És két pohár között eset­leg arra gondolnak, hogy az új mechanizmus már az első év­ben módot kereshetne a téli és a nyári arány megfordítására. Elvégre nem vagyunk púpos tevék, hogy zsigereinkben hal­mozzuk fel nyárára az üdítő folyadékot. —ni —el. Seprűkötők Kunbaján Régen kocsma volt a helyiség. Most seprűkötő műhely. Erre a célra a kunbajai Béke Csillaga Tsz bérli a fogyasztási szövet­kezettől. — De csak ezen a télen — adja tudtunkra Selymes János, a tsz elnöke. — Jövőre már sa­ját épületünkbe költözünk, ahol kedvünkre terjeszkedhetünk. Ez utóbbi kijelentés nem vé­letlenül hangzik el. Jelenleg ti- zenketten dolgoznak a műhely­ben. Főleg az idősebb korosz­tályokból. A terv az, hogy a fiatalabbak bevonásával a sep - rűkötő részleg létszámát, leg­alább harmincra növelik. S ezenkívül — már ezen a télen Is — meghonosítják a kosárfo­nást. Ez további tíz-tizenöt gaz­dának jelent rendszeres téli élfoglaltságot, jövedelmet Hogyan kezdődött? — Nevetni fognak — kezdi, mint egy anekdotát Baranyai István főkönyvelő. — Pár éve ahhoz sem volt seprű, hogy az irodát tisztán tartsuk. Körül­néztünk a gazdák között, hátha ért közülük valaki a seprűkö­téshez. így akadtunk Kisha- szondi Mártonra. — Én is csak öt éve tanultam bácsi, aki szintén a műhelyben betanítását. — Egy nálam is meg ezt a mesterséget — mond- dolgozik, s társával, Freidinger idősebb bácsalmási emberhez ja a hatvankilenc éves Marci Mihállyal vállalták a többiek jártam el, aki a szakmát megint csak egy öregembertől tanulta valamikor. Igény és adottság szerencsés találkozása hívta hát életre ezt a hasznos segédüzemet. Termé­keik messze a községen kívül is keresettek. Hat holdon termesz­tettek cirkot, ebből több mint tízezer seprűt kötnek. Azonkí­vül a növény magja értékes tá- karmány. Az itt dolgozók telje­sítmény szerint kapják a bérü­ket. Pár hetes gyakorlat után a napi átlagkeresetük 75 forint körül alakul. Különösebb beruházás? Alig hiszünk a fülünknek: legfeljebb 12 ezer forintra volt szükség az induláshoz. A szerszámokat, munkapadokat a szövetkezet "sp- és asztalosműhelyében ké- zítették. Szívós, masszív szer­ezetek: hasonlóak a segítségük­ül készített seprűkhöz. Ame- /ekre — háziasszonyok a meg­mondhatói — a porszívók vilá Az asszonyok színes fonállal varrják a seprűt. gában is van. A képen: Selymes Jánosné, Gyuricza Józseíné cs Luczek Józsefné- (Hatvani — Pásztor) A két mester — Kishaszondi Márton és Freidinger Mihály a cirokszakállt nyélre erősíti.

Next

/
Thumbnails
Contents