Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Üzemről üzemre ■4 - f.-w/ }»•'•* v ••*-/’■' - ■ Az óév utolsó munkanapján Heti négy óra Alapos okuk van a Villamos­szigetelő és Műanyaggyár Kis­kunfélegyházi Gyáregységében dolgozóknak arra, hogy jó han­gulatban, bizakodással várják az új évet: január 2-től kezdő­dően bevezetik az üzemben a 44 órás munkahetet. Az ezer dolgozó közül körülbelül hét­száz nő, számukra különösen „jól jön” minden második hé­ten a szabad szombat. A rövidített munkahétre való áttérést körültekintően előké­szítették a félegyháziak, hiszen a felszabaduló munkaórák ter­melését a termelékenység nö­velésével kell pótolniuk. A töb­bi között műszaki fejlesztéssel emelik a munka hatékonysá­gát: Korszerű gépekkel felsze­relt új műhelycsarnokot he­lyeznek üzembe. Ajándék — jutalomból Az egymást követő ünnepek alaposan próbára teszik az em­ber zsebét. Jól jön ilyenkor minden családban egy kis „mellékes”. A ZIM Kecskemé­ti Gyáregységében dolgozó Má­jus 1. szocialista brigád tagjai nem panaszkodhatnak, nemré­giben ötezer forint jutalmat kaptak a vállalat vezérigazga­tójától. Igaz, hogy meg is dol­goztak érte becsülettel: ponto­san, ütemszerűen. végezték a kádöntvények tisztítását,, s így folyamatosan dolgozhattak a zománcozok. A zömmel törzs­gárdistákból álló, ezüstkoszo­rús szocialista brigádnak nagy része volt abban, hogy a gyár­egység az idén is maradéktala­nul teljesítette tervét. Hódít a műbőr és a poliuretán Az elmúlt években sok és jogos kritika érte a hazai bú­toripart amiatt, hogy messze elmaradt a világszínvonal mö­gött, nem alkalmazta az új anyagokat és formákat. A le­maradást, ha nem is szüntet­ték meg teljesen, de jórészt pó­tolták azóta. Mint cseppben a tenger, megmutatkozik a fejlő­dés a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyáregy­ségének munkáiéban is. Alig két évvel ezelőtt kénytelenek voltak beutazni a fél országol az üzem vezetői, hogy vevőt találjanak a súlyos, korszerűt­len bútorokból álló garnitúrák­nak. Az idén gyártott 5® millió forint értékű bútor nagy része azonban már a legkényesebb ízlést is kielégíti. A székeket, foteleket például nagyrészt könnyű poliuretán-hab, párná­zatta! és tetszetős műbőr hu­zattal látják el. A gyártmány- fejlesztés kifizetődik, hiszen jövőre — a gyáregység törté­netében először — a nyugati piacra is szállítanak Kecske­métről bútort. Kész a prototípus Az üzem- és gyártmányfej­lesztés jegyében telt az idei év a Kismotor- és Gépgyár Bajai Gyáregységében. Tovább bőví­tették és korszerű új gépekkel látták el a Dózsa György úti gyártelepet, a Szegedi út men­tén pedig megkezdték az új üzem építésA. Elkészült az ala­pozás, sőt a hétezer négyzetmé­teres központi műhely acél­bordázatát is összeszerelték már. 1970-ig 134 millió forintot költenek e beruházásra. Elké­szülte után a jelenlegi 80 mil­lió forintról 150 millió forintra növekszik a gyáregység évi termelése. Főleg a járműfej­lesztési cikkek gyártását fokoz­zák. Már az idén elkészült a — nyugati licencből vásárolt — MAN-motor szűrőiének a prototípusa. Ezt az alkatrészt a jövő évtől kezdődően, a Győ­ri Vagon- és Gépgyárnak ké­szíti kooperációban a bajai gyáregység. Száz asszony tésztát gyúr Furcsa módon előbb aratott sikert a külföldi piacokon — New Yorktól Oslóig — a Ka­locsai Sütőipari Vállalat kéz­zel gyúrt tarhonyája, mint itt­hon. A mindössze néhány asz- szonyt foglalkoztató kis rész leg termékeit ugyanis szinte teljes egészében exportálják. Nemrégiben jelent meg a ha­zai boltok polcán a kiváló mi­nőségű áru és ez főképpen an­nak köszönhető, hogy Hajóson is létesített tésztakészítő üze­met a vállalat. Száz asszony naponta húsz mázsa tarhonyát gyúr itt, s ebből már bőven jut a kereskedelemnek: januárban például 700 mázsa került a bol­tokba A kereslet azonban még ennél is nagyobb, s ezért to­vább fejlesztik a hajósi üze­met, a helybeli asszonyok, lá­nyok nagy örömére. A község­ben ugyanis eddig alig volt munkaalkalom a nőt- vámára. B. D. HO fillér 1967. DEC. 31. VASÁRNAP Petőfire emlékeznek A centenárium — 1923 — óta minden év fordulójának éjsza­káján bensőséges ünnepségre gyülekeznek Kiskőrös lakói Petőfi szülőházánál. Ma, fél órával éjfél előtt szintén el­hallgat a zene a kiskőrösi szó­rakozóhelyeken, s a lakosság a Petőfi-ház felé veszi útját. Év­ről évre ezres tömeg szokott kegyelettel adózni ilyenkor a Költő emlékének. Lobogó fáklyákat hozó KISZ- fiatalok felvonulása nyitja meg az ünnepséget, amelynek meg­hatottságát emeli a méltóság- teljesen kongó éjféli harangszó, az új év kezdete... Majd fel­zeng a Himnusz dallama; sza­valatok, ünnepi beszéd, és meg­zenésített Petőfi-versek hang­jai mellett emlékezik Kiskőrös népe. A ^zülőház udvarának gé- meskutja mellett elhelyezett kandeláberen kigyúl az ünnepi láng, a honvédség alakulatai díszsortűzzel tisztelegnek, s a fehérre meszelt kis ház falára felkerül a kegyelet koszorúja. Rajtunk múlik A mióta az idő múlását számontartják az emberek, szo- kássá vált, hogy minden esztendő első óráiban boldog új évet kívánjanak egymásnak. A régivel — az elmúlttal — általában nem voltak elégedettek. Arany János például így búcsúzott az óesztendőtől: Mehetsz, mehetsz jó év! Amit hoztál vidd el, Megelégedtem már sovány böjteiddel; Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged; Kívánok jó utat s jó egészséget. — A szocialista társadalmat építő ember tudja: az, hogy mi­lyen lesz az új esztendő nem csupán a jókívánságokon, hanem elsősorban azon múlik, hogyan munkálkodunk saját létünk jobbra fordulásán. S e szempontból viszont már az sem közöm­bös. mit tettünk az elmúlt évben. Nem alaptalan az Arany János-i bútól távoli jókedv, hiszen megyeszerte sikerekre csendülhetnek össze ma este a poharak. £[ oha olyan gazdag gabonatermést például nem takarítot- tak be még Bács-Kiskun szántóföldjeiről, mint 1967- ben. Bevált a Bezosztája I-es búza és több mezőgazdasági nagy­üzem átlagtermése a 30 mázsát is elérte. Termőre fordult mint­egy 10 ezer hold. újtelepítésű szőlő és gyümölcsös, amelynek terméseredményei jóval magasabbak a régi telepítésűeknél. A zárszámadási előkészületek folyamatban vannak, s az adatokból máris arra lehet következtetni, hogy jelentősen csökkent a mér­leghiányos tsz-ek száma. Iparunk 17 százalékkal termelt többet, mint az előző évben Különösen az élelmiszeripar fejlődésének üteme figyelemre méltó. A Kecskeméti Konzervgyár például csaknem 100 millió, a Baromfifeldolgozó Vállalat 60 millió forint értékű áruval ter­melt többet, mint 1966-ban. A megye építőipara ebben az esz­tendőben érte el az 1 milliárd forintos termelési kapacitást. Az ipartelepítés és fejlesztés révén 4500 új munkahely létesült. Megkezdődött a nagyközségek iparosítása, s öt minisztériumi vállalat közül négy már falun létesített gyáregységet, illetve üzemet. A harmadik ötéves tervben előirányzott 14 ezer lakásból eddig 5200 épült fel, s ebből 3000-be költöztek be 1967- ben. És sorolhatnánk még tovább — 2100 méter csatorna, 10 ezer méter vízvezeték, 5000 méter gázvezeték, 21 kilométer út, a bérből és fizetésből élők jövedelmének 7—8 százalékos növeke­dése, a kiskereskedelmi forgalom 11—12 százalékos emelke­dése stb. Van hát mire koccintani. Az aggodalmaskodók azonban azt mondják a jókívánságokra: eddig rendben van, de mit várha­tunk vajon a gazdaságirányítás reformjától? — Na bumm! — mondják erre sokan új magyar szójátékkal, a kedélyeskedők pedig csak annyit, hogy BUM — mármint boldog új mechanizmust. Népünk alapvető vonása a jó humor­érzék. És miért ne lenne igazuk? Ha már az idén jól alapoz­tunk, akkor az új évben is folytathatjuk a lendületes munkát, hiszen csak rajtunk múlik. A tervek már elkészültek. Megyénk építőiparának egymilliárdos kapacitása például 100 millió fo­rinttal növekszik, ám annyi máris a megbízatása, hogy 74 millió forintos építési igényt még így sem tud kielégíteni. Mezőgazda­ságunk fejlesztésére jellemző, hogy 1968-ban csupán építkezésre 450 millió forintot fordítanak. Több termelőszövetkezet 10—15 ; 1 beruházással alakít ki korszerű majorokat. JTJ ács megye ipara az új évben már túlhaladja majd a 8 milliárdos termelési szintet. (1966-ban 6,3 milliárd fo­rint értékű árut termelt.) Lakásépítésre, kommunális beruházá­sokra 392 millió forintot fordítunk. Tovább folytatjuk a megye, s ezen belül a nagyközségek iparosítását, amelynek nyomán háromezer új munkahely létesül, zömmel női munkaerők fog­lalkoztatására. Mindebből láthatjuk, hogy az új mechanizmustól valóban nincs mit tartanunk. Gáspár Sándor, a szaktanács főtitkára országgyűlési felszólalásában hangsúlyozta: „Az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetése a szocialista rendszer érdekéber való, a dolgozók érdekeit szolgálja, mert gyorsabban nő a nem­zeti jövedelem, társadalmi méretekben nagyobb lesz az eloszt­ható alap, az életszínvonal emelésére szánt összeg.” Akik pedig az árreformtól tartottak, ma már láthatják, hog1 az valóban nem jeleni életszínvonal csökkenést. Mint a pénz ügyminiszter mondta a parlamenti beszédében: „A hatósági áremelések együttesen egy év alatt mintegy 830 millió forint terhet okoznak, ezzel szemben az árcsökkenések több mint 1600 millió forint megtakarítást eredményeznek. Együttesen tehát c hatósági árváltozások 770 millió forinttal kevesebb kiadást je­lentenek a lakosságnak.” Á z új mechanizmus célja az is, hogy hatékonyabb mun- kára ösztönözzön. Rajtunk múlik, mennyire akarjuk ter­veink megvalósítását. A vázolt megyei célkitűzésekért érdemes jobban dolgozni az új esztendőben. m

Next

/
Thumbnails
Contents