Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-28 / 305. szám

1. oldal 1967. december 28, csfitBrtOTt Vihar egy vegyesbolt körül NSvekeäik a Jogi munka szerepe a As Igazságügyi Minisztérium tájékoztatója Ha kimutatás készülne arról, .cgy a megyében az utóbbi há- am-ncgy hónapban melyik üz- ;-t foglalkoztatta legtöbbet a :ülönböző hivatalos fórumokat, jIső helyre minden bizonnyal íyugodtan pályázhatna a Kecs- cemét és Vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezet 15. számú, menteleki vegyesboltja. Az előzmények Mi váltotta ki a bolt körüli szenvedélyes vitát a lakosság körében Ménteleken? Erre a kérdésre próDáltunk választ kapni az érdekelt meghallga­tása után. Demo vies János tanár, a mén telekiek tanácstagja szer­kesztőségünkhöz kopogtatva, egy levelet mutatott, amelyhez a következő magyarázatot fűzte: — Nyolc éven át, ez év szep­tember 1-ig Luspai Eéla volt a boltosunk, akit Helvéciára he­lyeztek. Ezt a levelet az Alkot­mány Tsz mintegy száz tagja írta alá, arra kérve a járási fmsz vezetőségét: helyezze visz- sza a régi boltost. — A válasz? — A címzett ragaszkodik döntéséhez. Megindokolja Lus­pai Béla áthelyezését, s Gyulai Lajos, a jelenlegi boltos levál­tásával nem ért egyet, mert ezt nem tartja indokoltnak. A boltban tartott villám-köz- véleménykutatás során Derno- vics János teszi fel a kérdése­ket a vevőknek: — Elégedettek-e a kiszolgá­lással? Nagy Pálné, az Alkotmány Tsz tagja: — Szerintem az új boltos semmivel nem rosszabb a régi­nél, akihez azok ragaszkodnak, elsősorban, akiket soron kívül szolgált ki annak idején. Zsíros Béláné, tsz-tag: — ötvenegy forintot számolt egy esetben Gyulai Lajos 31 forint értékű áruért. De amikos reklamáltam, a 20 forint kü- lönbözetet visszakaptam. Gyulai Lajosné: — Kérem, én nem tudok semmiről, a férjem pedig nincs itt. Ha hiányzik a blokk ... Alkotmány Tsz központja. Feszültség vibrál a levegőben, amikor kiderül jövetelünk cél­ja. Fekete Pál, a termelőszövet­kezet pártalapszervezetének tit­kára és felesége ezt mondja: — Október elején 53 forint értékű áruért 93 forintot szá­molt az új boltos. A különbö- zetet később visszakaptuk. De tessék megkérdezni az Angyal családot is, bizonyára otthon vannak már. Angyal Sándomé: Rózsika lányom 70 forintot vitt magával, de csak három forintot kapott vissza, 13 fo­rint helyett. Visszavitte az árut, a boltos megtalálta a blokkot, aminek alapján megkapta a 10 forintot. — A blokk a birtokukban van? — Nincs. Eddig a válaszok, amelyekhez csak azt fűzzük hozzá egyelő­re, hogy alapos vizsgálatot igé­nyelnek. Elsősorban azt kellene tisztázni, hogy véletlenül, vagy szándékosan fordultak-e elő az említett tévedések. Mert, hogy megtörténtek, mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy Gyu­lai Lajos visszafizette a kü­lönbözeteket. Ám, Gyulai Lajos védekezé­se, amit a ménteleki látogatá­sunkat követő napon adott elő a szerkesztőségben, éppen olyan figyelmet érdemel, mint a vá­sárlók észrevételei: — Aki kéri, mindig megkap­ja a vásárlási blokkot — mond­ta. — De mindaddig, amíg nincs blokk, nem lehet bizonyí­ték ellenem. Ha tévedtem is a számolásban, maguk a vevők bizonyítják a tévedés korrigá­lását, amikor azt mondják, hogy megkapták a különbözetet. Szemtől-szemibe velem még egy vevő sem közölt olyan problé­mát, aminek megoldását ne tar­tottam volna fontosnak. Vevőankétot! Az ügyben felkerestük Mohá­csi Bélát, a Kecskemét és Vi­déke Körzeti Földművesszövet­kezet kereskedelmi főosztályve­zetőjét. — Sokat foglalkoztunk a méntelek! lakosság kérésével — mondotta. — A régi boltos visz- szahelyezésére azért sincs lehe­tőség. mert írásban leszögezte, hogy ragaszkodik új, Helvécián levő munkahelyéhez. Az Alkot­mány Tsz tagságának aláírásai­val érkezett beadványra azt vá­laszoltuk, hogy semmiféle okunk, jogi alapunk nincs Gyu­lai Lajos áthelyezésére, mert munkáját rendesen, szabályo­san, a fogyasztók érdekeinek megfelelően ellátja. Olyan la­kossági panaszokkal, amelyeket nem támaszt alá írásos bizonyí­ték, nem foglalkozhatunk, enél- kül nem vonhatunk egy keres­kedőt sem felelősségre. — Tehát semmiképpen nem adnak hitelt a méntelekiek pa­naszainak, akár igazak, akár nem? — Pillanatnyilag nem. De rö­videsen vevőankétot tartunk a helyszínen, amelyen szembesít­jük az érdekelteket. Mert ép­pen ideje, hogy lecsillapodja­nak a kedélyek a ménteleki bolt körül. Nekünk is ez a véleményünk! Ezért az ügy fejleményeire, a tanulságok levonására vissza­térünk. Bubor Gyula Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetése a vállalatokon belül is valamennyi munkate­rület összehangolt, céltudatos tevékenységét követeli meg. Ho­gyan alakult a vállalat életé­ben a jogi munka, erről tájé­koztatták az Igazságügyi Minisz­térium törvényelőkészítő főosz­tályán — jogszabályelőkészítés tapasztalatai alapján — az MTI munkatársát: Az új gazdasági mechaniz­musban előreláthatólag kibon­takozik majd a vállalati vezetés és a kollektívák alkotó tevé­kenysége. Ez elsősorban termé­szetesen a vállalat gazdasági és műszaki vezetésére ró feladato­kat, mert rajtuk múlik, hogy a vállalat korszerű gyártmá­nyokkal jelentkezzék, s ezek megfelelő piacot találjanak. De ebbe az irányító tevékenységbe szervesen beágyazódik és érde­mivé válik a jogi munka is. Állíthatjuk, hogy a helyes gaz­dasági elhatározások, ésszerű kockázatvállalás, bátor műszaki munka ellenére is fennakadhat, távlatilag zsákutcába is kerül­het az a vállalat, amely nem fektet^ megfelelő súlyt a jogi munkára. Egy rosszul megkötött szerződés veszélyeztetheti vagy felboríthatja a sikeres termelő- munka eredményeit, visszahatá­sa mérgezheti a kollektív erő­feszítés légkörét. Ezért a jogi szakemberek a törvényesség biztosítását szolgáló tevékeny­ségét a gazdasági döntések, megállapodások területére is megfelelően ki kell terjeszteni. A korábbi helyzethez képest döntő jelentőségű lesz a helyes szerződéstípus kiválasztása, a szerződésből folyó jogok és kö­telezettségek meghatározása, a szerződésszegés következmé­nyeinek pontos körülírása. A jogi munka súlyának növekedé­se előtérbe helyezi a vállalati jogász munkakörét és tevékeny­ségét is. A jogtanácsos szerepe nem kizárólag a szerződéses kapcsolatok terén bővül, hanem a vállalat belső életében is. A kollektív szerződésen túl egész sor olyan szabályzatot, ügyren­det kell készíteni, amely — a jogszabályok keretei között — a vállalat működését és gazdál­kodását, a dolgozók minden­napos életét rendezi. A közvélemény figyelme az utóbbi időben a vállalati kol­lektív szerződésekre irányult: ez érthető, mert megkötésük most folyik. De a kollektív szerző­dések mellett kiemelkedő je­lentősége van a vállalat szer­vezeti-működési szabályzatá­nak, s a dolgozók érdekvédel­mének fontos eszközei a bal­esetvédelmi és az újítási sza­bályzatok. A jogtanácsos sze­repe ezek létrehozatalában is jelentős, mert egyrészt az ő közreműködése biztosítja, hogy e belső szabályzatok a jogsza­bályok keretei között mozogja­nak, de reá hárul e szerződé­sek. szabályzatok megszerkesz­tésének bonyolult munkáia is — fejeződött be az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatója. (MTI) Mini-Alu-Mini A piac máris ha­talom. Túl vagyunk az „eszi — nem eszi” korszakon, amikor még annyi portékát tudtunk kirakni az ország „pultjára”, hogy a Kedves Vevő emelt nagy kalapot, ha óhaja maradéktala­nul teljesült. Ma már gazdag raktá­rakkal rendelkezik a nemzet „boltja”, van miből válogat­ni. Ha valami nem. tetszik, félrehúzzuk a szánkat: nem kell. Kényeseboek vagyunk, s mindin­kább azok leszünk. Mi, a Kedves Ve­vők összessége, aki­ket a PIAC — ösz- szefoglaló névvel is tisztelnek. Mégjobban kinyí­lik a szemünk az új mechanizmusban, hiszen a termelés, a kereskedelem azt se tudja máris, hogy játsszon minél jobban a kedvünk­re. Igyekszik min­den szeszélyünket kielégíteni... Hogy ne mondjunk mást: itt van a cipőipar. Hol van az idő, ami­kor még abban a hiszembén jártuk az élet útjait, hogy cipő, csizma csak bőrből készülhet. Jöttek a textilcipők, műanyagcsizmák, aztán ez utóbbiak is a szivárvány min­den színében. Meg sem álltak az ezüs­tig, aranyig. A vé­letlenen múlott, hogy a csizmater­vezők figyelme nem terjedt még Id nem­zeti fémünkre, a fe­hér aranyra. Pedig határozottan érde­kes kopogása lenne az alumínium-csiz­mának. Jó lesz jobban kö­rülnézni, mert amit mi elmulasztunk, könnyen elkoppint- hatják előlünk az élelmes világpiacon. Az alumíniumot emlegettük. Nos, máris kihagytunk egy ziccert. Fran­ciaországban már forgatják a „Kicso­da ön, Polly Mag­go?” című flmerikai filmet. Mint hírlik, különösen a divat- szakemberek estek tőle transzba, ami nem is csoda, mert szenzációs újdonsá­got mutat be a film. A női szereplők ugyanis alumí­nium ruhát vi­selnek. A megyénk-fia üzem, a Kecskeméti Fém- és Vasipari Ktsz figyelmét ezért hívjuk fel erre a sztoryra. Országo­san híresek arról, miként egyengették eddig is az alumí­nium karrierjét. Le­gyen az autóbusz, golyóstoll, háztar­tás, vagy csomago­lástechnika, a ktsz alumíniumkészítmé­nyei megtalálták fe­léjük az utat. Rajta hát, készüljön fel a Fém- és Vasipari, kooperáljon vállal­kozó kedvű ruha­ipari ktsz-szel, hogy mire a „Kicsoda ön, Polly Maggo?” film ideérkezik, el­készüljön néhány alumíniumruha-köl- temény nullszériája. Kíváncsian várja például a férfinép az alumíniumból hegesztett mini­szoknyákat. Ragyo­gó lehetőségeket sejtünk. Csörögnek- zörögnek majd ugyan egy kicsikét, de antul inkább a lényegre vonják a férfiszemeket. Éde­sek lesznek a kívül- belül tükrös felüle­tű szoknyácskák. Ajánlunk egy szép csengésű nevet is: Mini-Alu-Mini. Tóth István V. És alig észrevehetően elmo­solyodott. Maszniszon elkapta ezt a mosolyt. Felujjongott ma­gában és belépett Valentyinával az étterembe. Már az előcsarnokban nagy volt a hangzavar, női kacajok, zeneszerszámok hangolása. Or­rukat megcsiklandozta a drága éttermek jellegzetesen izgató illata, mely a parfőm. szivar­füst és a készülő ételek illatá­nak különleges keveréke. Az őszhajú, próféta kinézésű portás megszokott mozdulattal tárta ki előttük az üvegajtót, mely mögött lépcső vezetett a terembe. Maszniszon és Valentyina Iva­novna besétáltak és a bejárat közelében foglaltak helyet. A szórakozóhely zsúfolva volt már. Az asztaloknál szerencsés üzlet­emberek, elegáns hölgyek ül­tek. Játszani kezdett a zenekar, néhány pár táncolt. Valentyina Ivanovna emelke­dett hangulatban Volt, sokat ne­vetett. Maszniszon szintén ele­mében volt. Sört ittak, beszél­gettek és nézegették a közönsé­get Maszniszon észrevette, hogy bájos partnemője sok férfi fi­gyelmét magára vonta és ez megelégedéssel töltötte el. Va­lentyina gesztenyeszín hajával, pajkos arcocskájával és két nagy, mindig nevető szemével valóban nagyon kedves jelen­ség volt. — Ideje visszavonulnunk egy szeparéba — türelmetlenkedett az ügyvéd. — Maradjunk még — vála­szolt lágyan Valentyina Iva­novna — igazán olyan kelle­mes itt. Két óra tájban nagy zajjal kicsapódott az előcsarnok ajta­ja. a terem küszöbén valaki érthetően és józanul megszólalt: — Uraim, figyelem! Csende­sebben! Figyeljenek ide gentle­mens! ... A nyugodt, de parancsoló bang azonnal lekötötte minden­ki figyelmét. Maszniszon, aki háttal ült a bejáratnak, meg­fordult és majdnem torkán akadt a csirkecomb: A küszö­bön Ljonyka Pantyelejev állt. Mellette még ketten. — Csend! Csend! — kiáltott mégegyszer Ljonyka, és kezé­ben acél kék colt villant. A mel­lette állók szintén tompán vil­logó revolvereket szögeztek a teremben ülőkre. A mulatóban pillanatok alatt csend lett. Valaki elejtett egy üveget, valahol hisztérikusan si- koltott egy nő. — Senki ne mozduljon uraim! — folytatta Ljonyka —, a höl­gyeket kérem, hogy ne nyugta­lankodjanak. intelligens bandi­ta vagyok. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Leonyid Pan- tyelejev. — Űristen! — kiáltott fel el- szörnvedve valamelyik dáma. — Ljonyka Pantyelejev!... — Méltóságos asszonyom —, Ljonyka választékosán megha­jolt —. önnek tökéletesen. Iga­za van. Tehát jó estét, ponto­sabban kellemes éjszakát kívá­nok, barátaim. Engedjék meg, hogy előadjam a programot. Asz'°ztenseim mindjárt körül­járják az asztalokat. Kérem ne tartóztassák fei őket. készítse­nek ki mindent az asztalra, ami kiválthatja a mi őszinte érdek­lődésünket. Hölgyeim, ez önök­re is közvetlenül vonatkozik. Figyelmeztetem önöket: a leg­kisebb inkorrektség — kilenc gramm és kampec. A főpincért és pincéreket kérem várakoz­zanak a színpadon. A zenészek nyugodtan pihenhetnek, Scho- penekkel szemben cégünk nem támaszt követelést. Megkez­deni ... Az „asszisztensek” lezúdultak a terembe, Ljonyka a küszöbön maradt, szemmel tartotta a ter­met. Valentyina Ivanovna fogai a pohár széléhez verődve kocog­tak. Maszniszon elkékült és fé­lelmében hangosan szipogott. Az „asszisztensek” tünemé­nyes gyorsasággal dolgoztak. Az urak és hölgyek zúgolódás nél­kül rakták az asztalra a pénz­tárcákat, gyűrűket, brossokat, cigarettatárcákat. Egyik-másik gavallér sietősen segített leven­ni hölgye fölbevalóját. Égett a munka. Maszniszon, magához térve, gyorsan kihúzta zsebéből pénz­tárcáját és cigarettatárcáját, akkurátusán kirakta az asztal­ra. — Nos — szólt rekedten, — Valja vegye le ezt... gyorsan... — Mit? — kérdezte suttog­va Valentyina Ivanovna — Ezt... hörögte Maszni- szon — ezt a, minek is neve­zik? És ujjával Valja brilliáns brosstűjére bökött, Valentyina Ivanovna idege­sen elnevette magát, de a bross­tűt levette. Ebben a pillanatban vette észre őket Ljonyka. Elmosolyo­dott és odament az asztalhoz. — Ah — mondta — a jus- ticia ... szórakozik ... Maszniszon fölpattant és mindkét kezét feléje nyújtotta. — örvendek, he-he-he, rend­kívül örvendek — hebegte — Micsoda rendkívüli találko­zás ... Hggy van ? — Vagyok — mordult Ljon.y- ka és észre sem véve a feléje nyújtott kezet, leült az asz­talhoz. Maszniszon nem tudta mit csináljon, állva maradt. Valen­tyina Ivanovna megszokott mozdulattal igazította meg fri­zuráját, majd elszántan legyin­tett kezével és púderezni kez­dett. — Foglaljon helyet Plevako úr* — mondta békülékenyen Ljonyka, — de előbb mutasson be a hölgynek. — Khm, khm — nyögedezett Maszniszon — örömmel... Val­ja, izé, Valentyina Ivanovna, e-e-engedje meg, hogy bemu­tassam az én, az én ... baráto­mat ... khm, khm ... »Plevako, a kor híres orosz ügy­védje volt. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents