Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-28 / 305. szám
1. oldal 1967. december 28, csfitBrtOTt Vihar egy vegyesbolt körül NSvekeäik a Jogi munka szerepe a As Igazságügyi Minisztérium tájékoztatója Ha kimutatás készülne arról, .cgy a megyében az utóbbi há- am-ncgy hónapban melyik üz- ;-t foglalkoztatta legtöbbet a :ülönböző hivatalos fórumokat, jIső helyre minden bizonnyal íyugodtan pályázhatna a Kecs- cemét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet 15. számú, menteleki vegyesboltja. Az előzmények Mi váltotta ki a bolt körüli szenvedélyes vitát a lakosság körében Ménteleken? Erre a kérdésre próDáltunk választ kapni az érdekelt meghallgatása után. Demo vies János tanár, a mén telekiek tanácstagja szerkesztőségünkhöz kopogtatva, egy levelet mutatott, amelyhez a következő magyarázatot fűzte: — Nyolc éven át, ez év szeptember 1-ig Luspai Eéla volt a boltosunk, akit Helvéciára helyeztek. Ezt a levelet az Alkotmány Tsz mintegy száz tagja írta alá, arra kérve a járási fmsz vezetőségét: helyezze visz- sza a régi boltost. — A válasz? — A címzett ragaszkodik döntéséhez. Megindokolja Luspai Béla áthelyezését, s Gyulai Lajos, a jelenlegi boltos leváltásával nem ért egyet, mert ezt nem tartja indokoltnak. A boltban tartott villám-köz- véleménykutatás során Derno- vics János teszi fel a kérdéseket a vevőknek: — Elégedettek-e a kiszolgálással? Nagy Pálné, az Alkotmány Tsz tagja: — Szerintem az új boltos semmivel nem rosszabb a réginél, akihez azok ragaszkodnak, elsősorban, akiket soron kívül szolgált ki annak idején. Zsíros Béláné, tsz-tag: — ötvenegy forintot számolt egy esetben Gyulai Lajos 31 forint értékű áruért. De amikos reklamáltam, a 20 forint kü- lönbözetet visszakaptam. Gyulai Lajosné: — Kérem, én nem tudok semmiről, a férjem pedig nincs itt. Ha hiányzik a blokk ... Alkotmány Tsz központja. Feszültség vibrál a levegőben, amikor kiderül jövetelünk célja. Fekete Pál, a termelőszövetkezet pártalapszervezetének titkára és felesége ezt mondja: — Október elején 53 forint értékű áruért 93 forintot számolt az új boltos. A különbö- zetet később visszakaptuk. De tessék megkérdezni az Angyal családot is, bizonyára otthon vannak már. Angyal Sándomé: Rózsika lányom 70 forintot vitt magával, de csak három forintot kapott vissza, 13 forint helyett. Visszavitte az árut, a boltos megtalálta a blokkot, aminek alapján megkapta a 10 forintot. — A blokk a birtokukban van? — Nincs. Eddig a válaszok, amelyekhez csak azt fűzzük hozzá egyelőre, hogy alapos vizsgálatot igényelnek. Elsősorban azt kellene tisztázni, hogy véletlenül, vagy szándékosan fordultak-e elő az említett tévedések. Mert, hogy megtörténtek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Gyulai Lajos visszafizette a különbözeteket. Ám, Gyulai Lajos védekezése, amit a ménteleki látogatásunkat követő napon adott elő a szerkesztőségben, éppen olyan figyelmet érdemel, mint a vásárlók észrevételei: — Aki kéri, mindig megkapja a vásárlási blokkot — mondta. — De mindaddig, amíg nincs blokk, nem lehet bizonyíték ellenem. Ha tévedtem is a számolásban, maguk a vevők bizonyítják a tévedés korrigálását, amikor azt mondják, hogy megkapták a különbözetet. Szemtől-szemibe velem még egy vevő sem közölt olyan problémát, aminek megoldását ne tartottam volna fontosnak. Vevőankétot! Az ügyben felkerestük Mohácsi Bélát, a Kecskemét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet kereskedelmi főosztályvezetőjét. — Sokat foglalkoztunk a méntelek! lakosság kérésével — mondotta. — A régi boltos visz- szahelyezésére azért sincs lehetőség. mert írásban leszögezte, hogy ragaszkodik új, Helvécián levő munkahelyéhez. Az Alkotmány Tsz tagságának aláírásaival érkezett beadványra azt válaszoltuk, hogy semmiféle okunk, jogi alapunk nincs Gyulai Lajos áthelyezésére, mert munkáját rendesen, szabályosan, a fogyasztók érdekeinek megfelelően ellátja. Olyan lakossági panaszokkal, amelyeket nem támaszt alá írásos bizonyíték, nem foglalkozhatunk, enél- kül nem vonhatunk egy kereskedőt sem felelősségre. — Tehát semmiképpen nem adnak hitelt a méntelekiek panaszainak, akár igazak, akár nem? — Pillanatnyilag nem. De rövidesen vevőankétot tartunk a helyszínen, amelyen szembesítjük az érdekelteket. Mert éppen ideje, hogy lecsillapodjanak a kedélyek a ménteleki bolt körül. Nekünk is ez a véleményünk! Ezért az ügy fejleményeire, a tanulságok levonására visszatérünk. Bubor Gyula Az új gazdasági mechanizmus bevezetése a vállalatokon belül is valamennyi munkaterület összehangolt, céltudatos tevékenységét követeli meg. Hogyan alakult a vállalat életében a jogi munka, erről tájékoztatták az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő főosztályán — jogszabályelőkészítés tapasztalatai alapján — az MTI munkatársát: Az új gazdasági mechanizmusban előreláthatólag kibontakozik majd a vállalati vezetés és a kollektívák alkotó tevékenysége. Ez elsősorban természetesen a vállalat gazdasági és műszaki vezetésére ró feladatokat, mert rajtuk múlik, hogy a vállalat korszerű gyártmányokkal jelentkezzék, s ezek megfelelő piacot találjanak. De ebbe az irányító tevékenységbe szervesen beágyazódik és érdemivé válik a jogi munka is. Állíthatjuk, hogy a helyes gazdasági elhatározások, ésszerű kockázatvállalás, bátor műszaki munka ellenére is fennakadhat, távlatilag zsákutcába is kerülhet az a vállalat, amely nem fektet^ megfelelő súlyt a jogi munkára. Egy rosszul megkötött szerződés veszélyeztetheti vagy felboríthatja a sikeres termelő- munka eredményeit, visszahatása mérgezheti a kollektív erőfeszítés légkörét. Ezért a jogi szakemberek a törvényesség biztosítását szolgáló tevékenységét a gazdasági döntések, megállapodások területére is megfelelően ki kell terjeszteni. A korábbi helyzethez képest döntő jelentőségű lesz a helyes szerződéstípus kiválasztása, a szerződésből folyó jogok és kötelezettségek meghatározása, a szerződésszegés következményeinek pontos körülírása. A jogi munka súlyának növekedése előtérbe helyezi a vállalati jogász munkakörét és tevékenységét is. A jogtanácsos szerepe nem kizárólag a szerződéses kapcsolatok terén bővül, hanem a vállalat belső életében is. A kollektív szerződésen túl egész sor olyan szabályzatot, ügyrendet kell készíteni, amely — a jogszabályok keretei között — a vállalat működését és gazdálkodását, a dolgozók mindennapos életét rendezi. A közvélemény figyelme az utóbbi időben a vállalati kollektív szerződésekre irányult: ez érthető, mert megkötésük most folyik. De a kollektív szerződések mellett kiemelkedő jelentősége van a vállalat szervezeti-működési szabályzatának, s a dolgozók érdekvédelmének fontos eszközei a balesetvédelmi és az újítási szabályzatok. A jogtanácsos szerepe ezek létrehozatalában is jelentős, mert egyrészt az ő közreműködése biztosítja, hogy e belső szabályzatok a jogszabályok keretei között mozogjanak, de reá hárul e szerződések. szabályzatok megszerkesztésének bonyolult munkáia is — fejeződött be az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatója. (MTI) Mini-Alu-Mini A piac máris hatalom. Túl vagyunk az „eszi — nem eszi” korszakon, amikor még annyi portékát tudtunk kirakni az ország „pultjára”, hogy a Kedves Vevő emelt nagy kalapot, ha óhaja maradéktalanul teljesült. Ma már gazdag raktárakkal rendelkezik a nemzet „boltja”, van miből válogatni. Ha valami nem. tetszik, félrehúzzuk a szánkat: nem kell. Kényeseboek vagyunk, s mindinkább azok leszünk. Mi, a Kedves Vevők összessége, akiket a PIAC — ösz- szefoglaló névvel is tisztelnek. Mégjobban kinyílik a szemünk az új mechanizmusban, hiszen a termelés, a kereskedelem azt se tudja máris, hogy játsszon minél jobban a kedvünkre. Igyekszik minden szeszélyünket kielégíteni... Hogy ne mondjunk mást: itt van a cipőipar. Hol van az idő, amikor még abban a hiszembén jártuk az élet útjait, hogy cipő, csizma csak bőrből készülhet. Jöttek a textilcipők, műanyagcsizmák, aztán ez utóbbiak is a szivárvány minden színében. Meg sem álltak az ezüstig, aranyig. A véletlenen múlott, hogy a csizmatervezők figyelme nem terjedt még Id nemzeti fémünkre, a fehér aranyra. Pedig határozottan érdekes kopogása lenne az alumínium-csizmának. Jó lesz jobban körülnézni, mert amit mi elmulasztunk, könnyen elkoppint- hatják előlünk az élelmes világpiacon. Az alumíniumot emlegettük. Nos, máris kihagytunk egy ziccert. Franciaországban már forgatják a „Kicsoda ön, Polly Maggo?” című flmerikai filmet. Mint hírlik, különösen a divat- szakemberek estek tőle transzba, ami nem is csoda, mert szenzációs újdonságot mutat be a film. A női szereplők ugyanis alumínium ruhát viselnek. A megyénk-fia üzem, a Kecskeméti Fém- és Vasipari Ktsz figyelmét ezért hívjuk fel erre a sztoryra. Országosan híresek arról, miként egyengették eddig is az alumínium karrierjét. Legyen az autóbusz, golyóstoll, háztartás, vagy csomagolástechnika, a ktsz alumíniumkészítményei megtalálták feléjük az utat. Rajta hát, készüljön fel a Fém- és Vasipari, kooperáljon vállalkozó kedvű ruhaipari ktsz-szel, hogy mire a „Kicsoda ön, Polly Maggo?” film ideérkezik, elkészüljön néhány alumíniumruha-köl- temény nullszériája. Kíváncsian várja például a férfinép az alumíniumból hegesztett miniszoknyákat. Ragyogó lehetőségeket sejtünk. Csörögnek- zörögnek majd ugyan egy kicsikét, de antul inkább a lényegre vonják a férfiszemeket. Édesek lesznek a kívül- belül tükrös felületű szoknyácskák. Ajánlunk egy szép csengésű nevet is: Mini-Alu-Mini. Tóth István V. És alig észrevehetően elmosolyodott. Maszniszon elkapta ezt a mosolyt. Felujjongott magában és belépett Valentyinával az étterembe. Már az előcsarnokban nagy volt a hangzavar, női kacajok, zeneszerszámok hangolása. Orrukat megcsiklandozta a drága éttermek jellegzetesen izgató illata, mely a parfőm. szivarfüst és a készülő ételek illatának különleges keveréke. Az őszhajú, próféta kinézésű portás megszokott mozdulattal tárta ki előttük az üvegajtót, mely mögött lépcső vezetett a terembe. Maszniszon és Valentyina Ivanovna besétáltak és a bejárat közelében foglaltak helyet. A szórakozóhely zsúfolva volt már. Az asztaloknál szerencsés üzletemberek, elegáns hölgyek ültek. Játszani kezdett a zenekar, néhány pár táncolt. Valentyina Ivanovna emelkedett hangulatban Volt, sokat nevetett. Maszniszon szintén elemében volt. Sört ittak, beszélgettek és nézegették a közönséget Maszniszon észrevette, hogy bájos partnemője sok férfi figyelmét magára vonta és ez megelégedéssel töltötte el. Valentyina gesztenyeszín hajával, pajkos arcocskájával és két nagy, mindig nevető szemével valóban nagyon kedves jelenség volt. — Ideje visszavonulnunk egy szeparéba — türelmetlenkedett az ügyvéd. — Maradjunk még — válaszolt lágyan Valentyina Ivanovna — igazán olyan kellemes itt. Két óra tájban nagy zajjal kicsapódott az előcsarnok ajtaja. a terem küszöbén valaki érthetően és józanul megszólalt: — Uraim, figyelem! Csendesebben! Figyeljenek ide gentlemens! ... A nyugodt, de parancsoló bang azonnal lekötötte mindenki figyelmét. Maszniszon, aki háttal ült a bejáratnak, megfordult és majdnem torkán akadt a csirkecomb: A küszöbön Ljonyka Pantyelejev állt. Mellette még ketten. — Csend! Csend! — kiáltott mégegyszer Ljonyka, és kezében acél kék colt villant. A mellette állók szintén tompán villogó revolvereket szögeztek a teremben ülőkre. A mulatóban pillanatok alatt csend lett. Valaki elejtett egy üveget, valahol hisztérikusan si- koltott egy nő. — Senki ne mozduljon uraim! — folytatta Ljonyka —, a hölgyeket kérem, hogy ne nyugtalankodjanak. intelligens bandita vagyok. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Leonyid Pan- tyelejev. — Űristen! — kiáltott fel el- szörnvedve valamelyik dáma. — Ljonyka Pantyelejev!... — Méltóságos asszonyom —, Ljonyka választékosán meghajolt —. önnek tökéletesen. Igaza van. Tehát jó estét, pontosabban kellemes éjszakát kívánok, barátaim. Engedjék meg, hogy előadjam a programot. Asz'°ztenseim mindjárt körüljárják az asztalokat. Kérem ne tartóztassák fei őket. készítsenek ki mindent az asztalra, ami kiválthatja a mi őszinte érdeklődésünket. Hölgyeim, ez önökre is közvetlenül vonatkozik. Figyelmeztetem önöket: a legkisebb inkorrektség — kilenc gramm és kampec. A főpincért és pincéreket kérem várakozzanak a színpadon. A zenészek nyugodtan pihenhetnek, Scho- penekkel szemben cégünk nem támaszt követelést. Megkezdeni ... Az „asszisztensek” lezúdultak a terembe, Ljonyka a küszöbön maradt, szemmel tartotta a termet. Valentyina Ivanovna fogai a pohár széléhez verődve kocogtak. Maszniszon elkékült és félelmében hangosan szipogott. Az „asszisztensek” tüneményes gyorsasággal dolgoztak. Az urak és hölgyek zúgolódás nélkül rakták az asztalra a pénztárcákat, gyűrűket, brossokat, cigarettatárcákat. Egyik-másik gavallér sietősen segített levenni hölgye fölbevalóját. Égett a munka. Maszniszon, magához térve, gyorsan kihúzta zsebéből pénztárcáját és cigarettatárcáját, akkurátusán kirakta az asztalra. — Nos — szólt rekedten, — Valja vegye le ezt... gyorsan... — Mit? — kérdezte suttogva Valentyina Ivanovna — Ezt... hörögte Maszni- szon — ezt a, minek is nevezik? És ujjával Valja brilliáns brosstűjére bökött, Valentyina Ivanovna idegesen elnevette magát, de a brosstűt levette. Ebben a pillanatban vette észre őket Ljonyka. Elmosolyodott és odament az asztalhoz. — Ah — mondta — a jus- ticia ... szórakozik ... Maszniszon fölpattant és mindkét kezét feléje nyújtotta. — örvendek, he-he-he, rendkívül örvendek — hebegte — Micsoda rendkívüli találkozás ... Hggy van ? — Vagyok — mordult Ljon.y- ka és észre sem véve a feléje nyújtott kezet, leült az asztalhoz. Maszniszon nem tudta mit csináljon, állva maradt. Valentyina Ivanovna megszokott mozdulattal igazította meg frizuráját, majd elszántan legyintett kezével és púderezni kezdett. — Foglaljon helyet Plevako úr* — mondta békülékenyen Ljonyka, — de előbb mutasson be a hölgynek. — Khm, khm — nyögedezett Maszniszon — örömmel... Valja, izé, Valentyina Ivanovna, e-e-engedje meg, hogy bemutassam az én, az én ... barátomat ... khm, khm ... »Plevako, a kor híres orosz ügyvédje volt. (Folytatása következik)
