Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

Jobbágy Károly:

Amíg a csillagszóró pcrccg

s szikrája robbanva röpül,

orrodba fojtó szaga ül,

gondolkozz el — csupán egy percet -*

mi lenne ha.,i

ez a karácsony éjszaka

csodát tenne és szárnyat adna

s a kilőtt golyó nem zuhanna

erőt vesztve, hanem suhanna,

száguldana a föld körül;

minden kilőtt gépfegyvertöltény

míg célt nem ér — mert ez a törvény —í

repülne, amíg ideér,

nyárból ide, hol peng a téli

itt süvítene cefetül, ,

itt verné át az égő gyertyát,

hogy hullanának a cukorkák,

s a „békességben” a lenge tűit,

mely úgy lűnik, hogy van és altat,

ölében hordja a nyugalmat

s boldog jövőt nevetve szül. II

egyszeriben csak leomolna,

futnánk kiáltva és sikoltva,

átkozva létünket belül...

Ám ne ijedj meg!

Mert hogy van vonzása a földnek, a golyó itt senkit sem öl meg ott fütyül gyilkos végzetül Távol-Keleten a vadonban, ahol ma épp úgy Karácsony van, akár csak itt, és bomba is van, téged

csupán csak m elkerül.

Bárányi Ferenc:

Már több az ember

Hosszú az út a szándéktól a tettig s gonosz szándék és tett közt egyre hosszabb, gyakorta kész a rosszra még az ember, de nem könnyen cselekszi már a rosszat,

már több az ember megkínzott magánál s felépül majd megálmodott-magáig, még akkor Is, ha itt-ott még a lelkén farkas-idők mély harapása ásít,

a magassága felnőtteké, de lelke nyíló világa kamasz-csenevész még.

a természet erejét már legyűrte — s legyűri majd tudata gyöngeségét.

GYERTYAFÉNYNÉL,

t‘\/ ,i

ÍN BAWTA LAvJosT

mrneM

S

zótlanul ülünk, várunk, hogy ünnepet csináljunk önmagunknak.

A szomszéd szobából szuszo- gás és koppanás hallatszik. Karácsonyfát díszít a feleségem. Tudom, csücsöríti a száját Így tesz mindig, ha öröme van.

A gyerek a küszöbön áll, szája tátva, tekintete az anyján, a gömbölyű fényességen, a tésztafigurákon kapkod.

Édes szag fut felénk. A cukorka, a sütemény, a narancs szaga. S hirtelen a csendben zümmögni kezd egy légy. A csuda tudja, hogyan maradt itt. Bosszant. Az ördögből jött ide! Megzavarta az ünnepet. Pimaszul a falra ül, a székre, a narancsra. aztán belekóstol az egyik süteménybe. Idegesít. Rákapok. A karácsonyfa megremeg, a felfüggesztett sütemény a földre zuhan, de a légy tovább száll. Ügyesebb, mint én.

Szaladunk utána. S hirtelen, egy pillanatra ez a zümmögő feketeség visszahoz egy régi emléket Ha nem lenne itt, talán halálomig nem jutna

eszembe.

V

idékről jött mtinkásgye- rek voltam. Nem értettem semmihez, de a karom erős volt, megfogtam a munkát Fizettek érte. Igaz, nem sokat, de volt szalonnára, hagymára való, meg ligeti hintára, lány mellé. Hárman jártunk ide: Szepi, Su- lek, meg én.

Egykorúak voltunk, együtt dolgoztunk, meg aztán a pénztárcánk is egyformán üres — és ez elégnek bizonyult a barátsághoz.

Szepinek isteni szobája volt Házmesterlakás mellett lakott A berendezést maga tákolta, a falat meg egy nő díszítette. Szepihez járt aludni és néha képeket hozott a hóna alatt így élt Szepi. Mi ketten Su- lekkel elfelezett garázsban. Egyik fele legényszállás volt, a másik istálló.

Mondtuk is:

— Jó hely ez, gőzfűtése». A deszkafalon túl van a kazán.

Príma volt. Meleg. A lovak teste jól fűtött így éltünk 1937-ben, karácsony napján. Kiborítottuk zsebünkből a pénzt Két pengő harminc fillér feküdt a pokrócon. Hivatalosak voltunk Szepihez, a nővel együtt meghívott bennünket a karácsonyi ünnepekre.

: — No. — mondta Sulek —, kiteszünk magunkért, veszünk enni-, innivalót meg ajándékot is. Ügy illik.

Néztem a pénzt, elment a kedvem az egésztől.

— Ne menjünk — mondtam —, ezért semmit nem vehetünk. Megünneplik ők Krisztus születését ketten is.

Sulek csak erősködött: . .

— Bolond vagy —. mondta —, veszünk két liter bort, öntünk hozzá egy liter vizet. Három liter már szép ajándék... Aztán veszünk ' egy veknit, és olcsó lókolbászt.

— Lókolbászt ne — mondtam én —, elegem van itt a szomszéd lovakból.

Sulek felém nézett

— Jó, ne menjünk — mondta. — Áldozunk az alvás istenének, magunkra húzzuk a pokrócot, rajcsúrozzon, akinek telik.

Felugrottam, csípőre, tettem a kezem, ráparancsoltam Sulekra:

— Feküdj hanyatt hunyd be a szemed, aztán én szépen elmondom a karácsonyt.

Engedelmes volt. Elsimítottam rajta a takarót, mókásan homlokon csókoltam, aztán elkezdtem a beszédet:

— Igazítsd meg a nyakkendőd, most belépünk... Állj meg. Látod, ott a karácsonyfa . . . Vigyázz a lépésekre, te bolond! Az egész szoba tele van ajándékokkal... Nézd, az ágakon sütemények, meg figurák helyett tízpengősök lógnak, úgy csillog mindegyik, hogy különbül, mint a sok csinált dísz... Látod-e?

— Látom — mondta Sulek és nevetett és nem nyitotta ki szemét, mert tovább akarta látni. S ekkor hirtelen az orrára szállt egy légy. Csíphette nagyon, mert fintorgott, kapkodni kezdett. felugrott, aztán futott a légy után. El is kapta. Markába szorította, szokott mozdulattal ßssae akarta nyomni, de hirtelen megmerevedett, rám nézett és felkiáltott:

— Ingyen viszünk ajándékot.

— Betörjük a sarki üzletet?

— kérdeztem.

— Én? — nézett rám. — Értsd meg, legyeket viszünk.

Megértettem éh,, mit akar a betyár. Nekem sem kellett több. Belementem a játékba. Átszaladtunk az istállóba és versenyt hirdettünk; ki fog több élő legyet. És ordítva kapkodtuk a levegőt. . • •

Egy óra múltán eredményt hirdettünk. Sulek nyert. Húszat fogott. Óvatosan. egyenként gyufásdobozba raktuk a züm- mögőket, az egészet szép papírba csomagoltuk és röhögve, hogy mi lesz majd, elindultunk Szepihez.'

A nő nyitott ajtót, kicsi, vörös, pisze orrú. Aztán valahonnan a homályos sarokból megszólalt Szepi is:

— Azt hittük, már nem is jöttök!

— Jöttünk mi — mondta Sulek —, csak elhúzódott a bevásárlás — és zsebéből elővette a papírba csomagolt gyufásdobozt Sz idegesen zümmögő legyekkel. .

Szepi átvette, ránk nézett,- tekintetében értetlenség, ült

— Sok a pénzetek — kérdezte —, miért kellett költeni?

Alig tudtam visszatartani a röhögést. Elfordítottam az arcom, a falhoz hátráltam, levettem a kabátot és bel én evet tem. Ekkor hirtelen sikítást hallottunk, Szepi kinyitotta a csomagot, markából szétrepültek a megvadult legyek. A nő a levegőbe kapkodott. Szepi ordított:

— örültek! örültek!

Stílekből kibukott a nevetés.

Felém bökött és kuncogva mondta:

— Ez a betyár azt mondta, karácsonykor ajándékot illik ..

— és rázkódott, rázkódott, hogy meggörbült a teste.

Érre aztán nevetni kezdtünk

mind a négyen. Szepi meg az asztalra ugrott:

—Szedjük össze! ■— kiabálta és. kapkodta a legyeket csudára.

Nekünk sem kellett több. Hancúroztunk az ágyon, a széken, asztalra ugrottunk, repül- . tünk a legyek után.

És lassan megint zümmögni kezdett a gyufásdoboz. Éjfél felé már csak négy légy volt szabadon.

— Mindenkinek jut még egy — perdült Szepi és kezdődött az üldözés megint.

Egymás után hallatszottak a győzelmi kiáltások:

— Már csak három.

— Kettő.

— EgyIsmét dobozban VQltak a legyek. Legalábbis azt hittük. Szepi a tenyerébe tette, megigazította nemlétező nyakkendőjét, udvariasan meghajolt a nő előtt és azt mondta:

— Hölgyem, igaz. hogy sokba került, de az ajándék magának szól.

A nő meg csak nevetett, nevetett:

.— Hát ilyet, hát ilyet, bolondok! — És láttam, bőgj- a nevetéstől könny. is csurog az arcán.

És ekkor hirtelen zümmögni kezdett egy légy... Egy szabadon hagyott légy. Utána kaptam. de Szepi visszahúzta a kezem.

— Hagyd — mondta —. most már hagyd —, és láttam neki is könny csurog az arcán. De már nem nevetett.

•

I eégtek a csillagszórók.

Homály van. De a légy még mindig itt zümmög. Idegesít. Megint rászáll a karácsonyfa díszeire, eszi a süteményt.

Kirohanok a konyhába, hozom a törülközőt, egy óvatlar, pillanatban rácsapok és megölöm ...

A gyerek szalad a szobában a most kapott rolleren.