Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

nm. december 24, vasárnap

8. oldal

Szív és akarat

Kevés megye akad az országban, amelyben a lapterjesztés a miénkhez hasonló nehézségekbe ütközik. Az óriási tanyavilág, s az ennek függvényeként sokhelyütt még nehezen ocsúdó, lomhán ébredező tudat — bizonyára csak szívós, türelmes munka árán leküzdhető akadályok. Annál örvendete- sebb, hogy éppen egy kiterjedt külterülettel bíró községet hozhatunk most fel követendő példaként, mint ahol a sajtó olvasottsága, a napi- és hetilapok terjesztése mintaszerű.

Hetényegyházáról van szó. A Petőfi Népe 320—330 és a Nép- szabadság 105 példányával ez a mintegy 3 és fél ezer lelkes falu olyan nagy községeket előz meg, mint Dunavecse, Lajosul izse vagy Tiszakécske. Az előbbi két nagyközségbe együttvéve sem jut el annyi lapunkból, mint Heténybe, s Tiszakécske is csak napi 271 példányszámmal szerepel a listán.

Trompák József né, a hetény- egyházi postahivatal vezetője három kézbesítő segítségével végzi a lapterjesztés nem éppen könnyű feladatát. Elsősorban rájuk hivatkozik, amikor az eredmények és a módszer felől faggatom.

— Kézbesítőink átérzik alapterjesztés jelentőségét, tisztában vannak azzal, hogy ez elsősorban politikai, művelődési kérdés. A külterületen vasárnap is pontosan, jól halad a kézbesítés. Munkatársaim közt van olyan, aki egymaga 266 előfizetőnek viszi el a napilapot. Agi- tációjuk világos és meggyőző. Nemhogy lemorzsolódásról beszélhetnénk, hanem még az árus példányok vásárlói is előbb- utóbb előfizetőkké válnak. Hiszen nem érdekes fillérezni, amikor az egy összegben lerótt havi díj ellenében „házhoz jön” az újság.

Répás István. Kalán József és Nagy Jenő — 777 házba kézbesíti rendszeresen a sajtótermékeket. .' ;

§ vajon hogyan vélekednek az olvasók?

— Egyre inkább meglelik a hasábokon mindazt, ami érdekli őket.

Trompákné és társai — mint mondják —, ezt a sok fáradsággal megszerzett előkelő helyet nemcsak tartani akarják, hanem a lehetőség szerint a jelenleginél is több olvasót szándékoznak bevonni a megyei lap barátainak, híveinek táborába. Szív és akarat, lelkesedés és hivatástudat párosul munkájukban. Köszönet érte!

J. T.

Gazdák új otthonai

Nemcsak a parcellás szőlők, falvaink is felújításra szorulnak. Kellő alapozás híján sorra rogyadoznak, vetemednek a vályog- és a vert falak. A sokévtizedes paraszti hajlékok — a tanyán és a belterületen egyaránt.

Talán érdemes lenne egyszer alaposan megnézni a falusi házak életkorának megoszlását. Bámulatos társadalomrajz kerekedhetne ki belőle.

Máris hallom az ellenvetést: a múlthoz képest az építkezés mérete falun is szédületes. És ez így is van. Az új házak valóban korszerűbbek elődeiknél: nagyablakosak, szellősek, fürdőszobásak, betonnal, de legalábbis téglával alapozottak. Eltűnőben a nádtetők is, velük együtt azok a mesteremberek, akik még értik a nádszegést, a hajlékcsinálásnak ezt az ősi módját.

Mégsem lehetünk nyugodtak. Nem, mert a falusi családiházépítés módja — a városépítészet forradalmának korában — változatlanul kisipari. Lényegében ma is az évszázadok alatt kitaposott utat követi.. Épper ezért túlontúl költséges, nem i szólva az anyagbeszerzés sokszor alig áthidalható gondjairól. Vagy arról, hogy a közművesítés nincs szinkronban ar építkezések ütemével. Az ide- illő példa — a fürdőszobának lomtárként való használata — eléggé közismert.

*

Annál különösebb ez a helyzet, hogy a majorok építkezésében — bár ott sem kielégítő mértékben, s nem minden vonatkozásban általánosít- hatóan — fokozatos fejlő !<: észlelhető. Az állattenyésztő- telepeken a vasszerkezeteket helyükre emelő daruk látványa ma már nem meglepő. Még kevésbé a hidroglóbuszoké. És tucatjával sorolhatnánk olyan falvakat, amelyek vízművel máig sem rendelkeznek, a határukban gazdálkodó tsz majorja viszont már évek óta dicsekedhet ilyen létesítménnyel. Egy-két éven belül meghonosodik a paneles istállóépítés is.

Gyorsabb tempót követel hát a falusi — és nemcsak a falusi — családiház-építés korszerűsítése is. De milyen módon? — ez a nagy kérdés. Az ember ilyenkor hajlamos az utópisztikus elképzelésekre. A televízió technikai műsorában láthattuk nemrég a műanyag rekeszekből laikusok által is egy

nap alatt — gyermekjáték mód jára — összerakható, minden komfortot kielégítő családi 1 zat Már ez sem tartozik egészen az utópiák birodalmába, noha még csak kísérleti jellegű kezdeményezés.

De maradjunk a realitás határain belül! Egy-egy községben, szerintem, a lakásépítések összpontosítása lehetne az első lépés. Falusi társasház-építé'.'e gondolok. Ilyen próbálkozás már több községben akad. Legkövetkezetesebb megvalósítása talán a hartai Lenin Tsz-ben figyelhető meg.

*

Fülöpszállás és Solt között, majdnem párhuzamosan a betonűttal, a síkság csupasz horizontja elé pompás házsor nőtt ki ebben az évben. Tsz-parasz- tok laknak bennük, korábban valamennyien tanyán, illetve volt uradalmi cselédházakból átalakított szükséglakásokban

Űi házsor

zott 50 ezer forintos „beszállás”.

— A tanyaközpontot jövőre tovább bővítjük — jelenti ki Oláh Pál elnök. — Tizenegy egyszobás ház épül ott még. De hasonló családi házakat a községben is építünk, méghozzá tizenötöt. Valamennyit a fiatalok részére. Még többre is lenne igény, csakhogy az építőbrigád kapacitása sem végtelen.

Társasházak: elől épülőfélben, mögötte már készen.

éltek. És valamennyien a har- tái Lénin Tsz gazdái.

Közös anyagbeszerzés és kivitelezés — a tsz építőbrigádja által. Az egyszobásak összköltsége 67 ezer, a kétszobásaké 120 ezer forint. Amazokból 12, emezekből 5 készült. Máris megjegyzem, hogy az „egyszobás” kifejezés meglehetősen szerény, vagyis a lakásban hálófülke is van, amely könnyen és kis költséggel alakítható át külön szobává. Ezeknél mindössze tízezer forint volt az építtető részére előírt befizetés, s ehhez képest kissé még soknak is tűnik a kétszobásnál meghatároazt ládáikban, hanem házaik végére szegezzék ki, a beme- szelteket pedig tisztítsák meg; — hasztalan, semmi intézkedés sem tétetett a rendetlenség megszüntetésére...

— A kapitányi hivatal figyelmét felkérjük azon macskára, mely a régi iskola utczában 10 nap óta háborítatlanul alussza örök álmát.

RENDŐRSÉG

(Az alcím miénk.)

— Egy emberfül mint corpus delicti. A kolozsvári törvényszék előtt a napokban egy vere- kedési eset fordult elő. A gyengébb fél mellénye zsebéből vette elő saját fülét, mely áldozatul esett verekedés közben, ellenfele leharapván azt. Nem tudjuk, mellékelve lesz-e az aktákhoz; — annyi bizonyos, hogy a legritkább corpus delictik közé tartozik.

IDEOLÓGIA

(Mai alcím.)

— Biharmegyei Tataros község bölcsei fölfedezték, miként kell a szomjas vetésekre esőt nyerni; miután a szárazság miatt ínséges évtől tartottak, elhatározták, hogy a szentegyház harangja vétessék le, és áztassák meg. A határozatot végre is hajtották, és csakugyan megeredtek az egek csatornái; tessék már most azon néppel elhitetni, hogy az esőt nem a megáztatott harang hozta. Tataros- nak is elkelne egy kis népnévelés; a pap jóknak pedig bizonyosan hiányzik a sütni valója.

KÜLFÖLD

(Űj alcím)

— Égy londoni lapban a következő hirdetés áll: „Száz darab arany pályadíj tűzetik ki a „Kleptomániá”-ról (lopáskor) írandó legjobb munkára. Főfigyelem azon kérdés kifejtésére legyen fordítva, hogy e veszélyes hajlam miféle körülmények között válik valóságos bűnné, és hogy vajon a klepto- manisták (tolvajkórban szenvedők) alkalmasak-e állami és bizalmi hivatalok betöltésére...”

TÄRSASÄG

(Régi)

— Finom társalgó. Egy házasulandó fiatalember, ki különben igen félénk és tartózkodó, a nők előtt valódi nevezetességgé nőtte ki magát finom társalgásával, úgy hogy már alig mer valakit megszólítani, a többek

közt meglátogatván egy fiatal lánykát, ily szavakkal lépett be hozzá: megbocsásson a kisasz- szony, bornyúkat akarok a közeli piacon vásárolni, s így meg nem állhattam, hogy a kisasz- szonyt is meg ne nézzem! Múlt húsvétkor pedig két testvér leányát öntözvén meg, ily szavakkal távozott tőlük: „Kívánom, hogy száradjanak meg.”

REAGÁLÁS A SAJTÓ CIKKÉRE

(Nem mai.)

— önbíráskodás. Kun László városi alkapitánx hihetőleg személyes bosszútól vezéreltetve, tegnapelőtt egyik munkatársunk szobájába lépett ... s midőn látta, hogy ez írással van elfoglalva ... orozva megtámadó, halátékára egy ütést intézve, mely szerencsére eltéveszté az irányt; munkatársunk azonban csakhamar magához jővén, oly eréllyel védte a birkózás és dulakodást is megkísérlő kapitány ellen maggt, hogy ő ki- gyelme dagadó orczákkal volt kénytelen távozni...

(S még mondja valaki, hogy nem voltak 100 évvel ezelőtt is harcos újságírók.)

összeállította: Tóth István

Elmondja, hogy az igény már korábban felmerült, hiszen a Lenin Tsz-be annak idején a község legszegényebb parasztjai léptek be. De csak az elmúlt pár évben jutottak el odáig, hogy a házépítési problémákat is közösen, szervezetten oldják meg.

•

Ami azonban a jövő pa- í’aszti lakásának előképe le?-- t, az a négylakájos, emeletes társasház. Egyben már laknak, a másik kettő épülőfélben. Kétszintesek a lakások is, háromszobásak: egy szoba lent, kettő fent. Nagyablakos, parkettás, központi fűtéses lakásokról van szó. Az utóbbi berendezéshez a széntüzeléses kályha a pincében található, minden lakáshoz kü- lön-külön. Ezt utólag már a lakók is elhibázottnak tartják, hiszen egyetlen, nagyobb kályhával is megoldható lett volna a fűtés, s azt akkor felváltva végezhetnék. Az esetből nyilván okulnak a másik két ház leendő lakói.

Ezek építését egyébként a KISZ szervezi. Egy-egy lakás

— 40 ezer forintos „indulással”

— 146 ezerbe kerül, de a fürdőszobaszerelés, boyler, festés é? központi fűtés nélkül. Az építkezésnek kezdettől fogva, sd a beköltözés óta is sok nézői van. A községrendezés távlati tervei szerint a falu errefelé terjeszkedik, rövidesen a piac és a sportpálya is ide kerül, a szocialista „negyed” járulékos létesítményeiként.

íme az első négy lakó: Gu- nyics Vilmos állattenyésztési brigádvezető, Kovács János, akinek a felesége gépkönyvelési csoportvezető, Faragó Gyula gépkocsivezető és Reppert Béla főkertész. Kimondottan hartai parasztember nincs közöttük tehát. Ez igaz, csakhogy a „parasztember” kifejezés időszerűségé már napjaikban is megkérdőjelezhető. A tsz vezetői bizakodnak, hogy ez a lakásFaragó Gyulánénak a pincében csak reggel kell a tüzet megraknia.

jüket az asszony szüleinél hagyták. Üjat ezután vesznek. Nagy- képernyőset.

A városépítészetnek, a környezet célszerű, tudatos megtervezésének tudománya van: az urbanisztika. Neves művelői vannak. Ezt a tudományt ki kellene terjeszteni a szocialista falvak leendő megépítésére is.

Hatvani Dániel

a pusztán.

forma gyorsan tért hódít Har- tán. Együtt jár a városiasodással. Az emellett szóló érv meg- fontolandóan komoly: az idén is majdnem 70 gazda volt, aki — négyezer forint ellenében — lemondott a háztáji földről. Minek vesződjön vele? Ez a gazda már nem folytat háztáji árutermelést, családja részére egykét hízót meghizlal, tart baromfit, de tehenet már semmi esetre sem. Az egy tagra jutó átlag- jövedelem 22 ezer forint felett van, de az állandó jelleggel dolgozóké 25 ezer felett. A növénytermesztőké is! A traktorosok évi jövedelme pedig 30— 40 ezer, az állatgondozóké 25— 30 ezer között alakul.

Hová kopogtassunk be? Talán Faragó Gyuláékhoz. A fiatal- asszonyt találjuk odahaza, kétéves kisebbik fiával. A nagyobbik óvodában van. Hét éve házasok.

— Hol laktak korábban?

— Az én szüleimnél — feleli Taragóné. Kissé szűkösen. Házasságunk óta gyűjtünk a Ia’sra. Csak a férjem keresetéül, ami havonta 2000—2600 kö- t van. Én a gyerekek miatt dig nem dolgozhattam. Talán ajd ezután. A háztáji földet viszont én látom el.

— Nem gondoltak arra, hogy inkább hagyományos családi házat építenek?

— Nem. Fel sem vetődött. A szüléink sem szóltak bele.

Illik, nem illik — körülnézek. A bútorok láthatóan hiányosak. Most arra gyűjtögetnek. És fizetik a 425, forint havi törlesztést. Pár hónapra még telektartozásuk Is van. Régi tévé-