Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-22 / 302. szám
1967. december 22. »intek S. oldal Dátum az acélgerendán Bács megyei Téli Tárlat Mint óriás hegedű húrjai, megzendülnek a drótkötelek és a daru magasba ragadja a tonnányi súlyt. A műhely túlsó vége felé távolodó acélgerenda megbillen egy kicsit és most elolvashatom az oldalára írt szöveget: Pét, december 14. A dátummal már találkoztam egyszer, itt a Kecskeméti Fémmunkásban. A kapu mellett, a frissen festett táblán így szerepelt: a Szocialista Munka Műhelye címért küzdő 1/B műhely december 14-re teljesítette évi tervét. Gratulálunk! • — A népgazdaság számára igen jelentős beruházásoknak: a Péti Nitrogénműveknek, a Gyöngyösi Hőerőműnek, s a Vörös Csillag Traktorgyárnak készítünk vasszerkezeteket. Minél Villanások A középiskola magasabb osztályaiban a tanár X. úrnak szólította, az egyetemen a profesz- szor — kolléga úrnak. Kedvenc éttermében — két forint borravaló ellenében — a pincér „doktor úrnak” titulálta, a hivatalban pedig „szakikám” volt. A legbüszkébbé azonban minden megszólítás közül az tette, amikor egy tinédzser fruska barackot nyomott a fejére, e szavak kíséretében: „Szia, vén gerinc!” • Mágikus képességekkel rendelkezett: szemtanúk állítása szerint több ízben megfejtette az önkiszolgáló boltban a poharas tejföl szavatossági idejét. * A most búcsúzó évet én a világport lkában „a puccsok esztendejének” nevezném. Hiszen a legutóbbi héten már nem is volt igazi napn-k nevezhető, amelyikre legalább egy junta nem nyomta volna rá a bélyegét. Városunk krónikásai viszont 1967-et bizonyára mint a túrások-fúrások, vagy az árkok és gödrök évét jegvzik majd fel, az utókor számára ... J. T. A ügoszláv műsora PÉNTEK 17.10: Az ön keresztrejtvénye. — 18.15: Fiatalok a kép r iyön. — 19C5- Panoráma. — 20.40: Pillantás a napba (jugoszláv film). — 22.10: Szórakoztató adás. — Szemjo-e-n — kiáltott ki az elő: ':_ba Ljonyka, ahonné: eg” hatalmas, lóképű bácsi ballagott nehézkesen ’épegetve, a! ír ea~ medve. — SzenMö-e-n — folytatta Ljonyka ugyanazzal a franciás a''3kiúló hanghord: - .ssal —, foglalkozzon kérem a bevétellel. Segédje szuszogva, nagyokat sóhajtva rakta el n^v bőrzsákjába az órák, levéltárcák, gyűrűk és cigarettatárcák halmazát. Az asztalnál vá’cozatlanul halotti csend uralkodott. Mikor Szemj.n befejezte dolgát, • L!y\.. - ismét ki’u 1+e az elő- £- :bába és leült az asztalhoz. Szót’—r.M íül.ö’l magának egv pohár icrt, koccr',Ttt a lázi------—1 £ - f*~e '---.M ajd választékos meghajlással b’ csúmtt a társaságtól. Természetesen nem felejtette el az hamarabb kapcsolódnak be a termelésbe az új üzemek, annál gyorsabban megtérül a népgazdaságnak a befektetett sok millió forint. A Szocialista Munka Műhelye címre pályázunk és a versenyvállalásunkban szerepelt az is, hogy határidő előtt az építők rendelkezésére bocsátjuk az acélszerkezeteket. Sikerült. Nagy részük már úton is van — mondja Zom- bori Mátyás, az 1/B műhely főnöke, s aztánj' sorra bemutatja azoknak a szocialista brigádoknak a vezetőit, amelyeknek oroszlánrészük volt a vállalás teljesítésében. • Csikós János pirosra cserzett arcán, kezén meglátszik, hogy télen, nyáron a szabad ég alatt birkózik a vassal. Tizenkét munkatársa van, s — hozzá hasonlóan — többségük a gyár törzsgárdájához tartozik. A brigádvezető őszintén bevallja; néhányszor — különösen kemény téli napokon — megfordult a fejében, hogy itthagyja az üzemet, könnyebb munkahelyet választ magának. Azonban mindannyiszor meggondolta a dolgot, és itt maradt — Jól keresek, de mint gyakorlott szakmunkás másutt is elérhetném ezt a fizetést. Nem a pénzért maradtam. A munkatársaimat, az egész műhely kollektíváját sajnáltam itthagyni. — Pedig korábban nem is volt olyan nagy dicsőség az 1/B-ben dolgozni. Igaz-e, János? — veszi át a szót társától Megy- gyes Sándor. — Két évvel ezelőtt még a legrosszabb csoportok közé tartoztunk. Szinte szégyelltünk bemenni a termelési tanácskozásra. A Csikós-brigád ötször, a Meggyes Sándor irányítása alatt dolgozó munkacsapat pedig Bensőséges, baráti hangulatú összejövetelen látták vendégül csütörtökön a Kisfái Mezőgazdasági Szakmunkástanuló-képző Intézet növendékei a hazánkban tanuló vietnami diákok egy csoportját Az intézet kultúrtermében — amelyet a nevelők és az intézet tanulói zsúfolásig megtöltöttek — énekszámokkal, népi táncbemutatóval és a vietnami nép előszobában hagyni névjegykártyáját. Ezek a romantikus részletek és excentrikus bohóckodások csak olcsó szemfényvesztések és cinikus játékok voltak csupán. A „rabló-gentlemen”, a vagány és lovag, a „NEP-ostora” durván és primitíven felmázolt álarca alatt a valóságban egy számító, pénzsóvár, kegyetlen* és nagyon veszélyes bűnöző rejtőzött s élt, aki a legsúlyosabb bűncselekményektől sem riadt vissza. Ljonyka arcátlanul és kegyetlenül kizsákmányolta még saját bűntársait is, akiket a legveszélyesebb ügyekbe hajszolt, a zsákmány oroszlánrészét viszont mindig magának tartotta meg A szó legszorosabb értelmében lefegyverezte őket hamisan ragyogó modorával. És a többiek mindent megbocsátottak neki. Megbocsátothatszor nyerte el eddig a szocialista címet. Nem a maguk nevében kellett tehát szégyenkezniük korábban sem. De ők úgy érezték, és úgy érzik ma is, hogy a műhely 68 emberének „együtt kell sírni, vagy nevetni”. • Nehéz pontos választ találni arra, hogyan tört az utolsók közül az élre az 1/B. Annyi bizonyos, hogy azóta megy jól a munka a műhelyben, amióta Zombori Mátyást nevezték ki csoportvezetőnek. Ügy ismerik, mint aki kitűnően érti a szakmáját, de legalább ennyire érti azt is, hogyan lehet a közös célra mozgósitani az embereket. — Mielőtt nekilátunk egy nagyobb munkához, mindig meghallgatja a véleményünket. Nem szégyen!! bevallani, hogy vezető létére is tanulhat egyet és mást az idős szakmunkásoktól — hallottam az egyik brigádvezetőtől. Sok jó ötlet született az idén is ezeken a kis műhelybeli tanácskozásokon. Közösen okos- kodták ki azt is, hogy 500 acélajtó tokját el lehet készíteni hulladékanyagból. Nem véletlen, hogy az 1/B az anyagtakarékosság tekintetében is a legjobb műhelyek közé tartozik. • Amíg beszélgettünk, szorgalmasan dolgozott a daru is. A Pétre induló acélszerkezet gerendái már szállításra készen sorakoznak a műhely sarkában. Csikós János invitál: Nézzem meg az új melegedőjüket az udvaron. Néhány brigádtagot éppen itt találunk, élvezettel szür- csölik a forró teát. Közben arról folyik a diskurzus: ki mit vesz karácsonyra az asszonynak, gyereknek. B. D. hősi harcáról írott verseikkel köszöntötték a növendékek a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyáregységében tanulmányaikat folytató vietnami fiatalokat és vezetőjüket, Búi Quang Huyén mérnököt. A műsor után ajándékokkal kedveskedtek a vendégeknek, majd vacsorával és tánccal zárult a szolidaritás jegyében létrejött ifjúsági találkozó. ták a durva hangnemet, a „jövedelmek” pimasz elosztását, az ordítozást, sőt, a gyakran elcsattanó pofonokat is. Elismert és teljhatalmú király volt ebben a zárt bűnözővilágban. Az ő rendelkezéseit szó nélkül végre kellett hajtani, kívánságai szentek, döntései megfellebbezhetetlenek voltak. ö viszont nem titkolt megvetéssel viszonyult a „fiúcskákhoz” (így nevezte bűntársait) és szükség esetén gondolkodás nélkül feládozta volna bármelyiket, vagy akár mindegyiket egyszerre. • Nincs semmi csodálatos abban, hogy ennek az embernek a tárgyalása, ilyen mohó érdeklődést váltott ki a városban. Nepman csimoták, a Nyevszkij sugárút jampecei, agyon áDolt dámák, akik nem tudták mivel agyonütni idejüket, a Vlagyi- mirovszkij klub vastagon kimázolt kokettjei, a gombamódra elszaporodott balettstúdiók csinos kisasszonykái, grófoknak titulált markáns arcélű hamis- kártyások, és a Széna-piac fürge zsebesei — azoknak az éveknek ez a sóvár, tarka emberi habja sietve elöntötte a korMEGYÉNK képzőművészeinek örvendetesen rendszeressé vált seregszemléje a Kecskeméti Katona József Múzeumban évről évre megrendezett Téli Tárlat. Az idei kiállítás minden eddiginél gazdagabb tükörképe képzőművészeti életünknek, amit az is mutat, hogy a tavalyi tizenkilenccel szemben az idén huszonnyolc művész mutatkozott be. Bár néhány egészen külön utakon járó alkotó is akad, a művészek többsége a posztimp- .esszionizmus és a Tornyai, Koszta, Rudnay nyomdokain járó alföldi iskola gazdag hagyományaihoz csatlakozik. A tárlat összhatása ennek ellenére sem egysíkú, mert a művészek élményvilágának, karakterének megfelelően képeiken többségüknél ^ összetéveszthetetlen, eredeti egyéniség jegyei uralkodnak. A tárlat változatos technikai megoldásokat vonultat fi, választott technikájában minden művész kitűnően felkészült. Témáik jelenkorunk valóságának friss inspirációiról vallanak. A műfaj beli sokoldalúságot efvet- len hiány csorbítja, de hát ez országos jelenség: az érthetetlen portréiszony. A MtJVÉSZFK rövid bemutatását a megyei tanács vb pályázatának díjnyerteseivel kell kezdenünk. Noel ö. Gábor Esti tanulás című festménye mind témája, mind megformálára alapján méltán kapta meg az I. díjat. Az előregörnyedten olvasó, vaskos, leegyszerűsítet férfialak kitűnő megfogalmazása á tudásvágynak és az erős akaratnak. Nagyszerű a Fo délután kemény szerkesztése, életkedvet sugárzó világos tónusa is. A második c’-'ias kép, a Vas- kú'.i utca, Weintrager Adolf megszokott sötét színvilágának melegebbé oldódását jelzi. Széles ecsetvonásaival továbbra is avatott kifejezője a nehézlevegőjű falusi hangulatoknak, mint a Sárgafalú ház és az Őszi alkony is bizonyítja. A különdíjasok közül az állandó útkereséséről ismert Goór Imre a legmeglepőbb. A kapu lágy kontúrjai, a Kék-zöld ház tiszta kompozíciója, pasztellszínei, a nyugtalan látásmódban bekövetkezett szintéizs eredményei. Marostordai Anna városmányzósági bíróság folyosóit, bejáratait, lépcsőit. Ljonyka érezve a tömeg kíváncsiságát, készségesen, észrevehetően megjátszva magát, művészi átéléssel mesélte a részleteket, igyekezett élesel- méjűen válaszolni a kérdésekre. A tanúvallomásokat megvető fintorral hallgatta, arcát gyakran a terem felé fordította és biztatóan mosolygott a csinos nőkre. Közvetlenül előtte ült Masz- niszon, az ügyvédje. Az ügyvéd fiatal volt, kissé piperkőc és hiú. Véletlenül lett Patyelejev védője, úgy jelölték ki és az, hogy ilyen szenzációs ügyben működik közre az elsőrendű vádlott védőjeként, főleg ilyen hatalmas tömeg előtt, kellemesen csiklandozta ügyvédi önérzetét. Fontoskodva tette fel kérdéseit a tanúknak vagy a vádlottaknak. jelentőségteljes képnél bólogatott, miközben a válaszokat hallgatta és szerette elnézően mosolyogva imételgetni kifejezéseiket, valami kitalált, természetellenes hangon tagolva a szavakat. (Folytatása következik) részletein finoman él az akva- rell líraiságával. Palkó Józsefnek elsősorban levegős tanyaképe és táj ábrázoló monotípiái sikerültek. A KÖZÖNSÉG régi kívánságának teljesítése volt a kecskeméti Művésztelep néhány alkotójának bemutatása. Ábrahám Rafael két litográfiája részlet a Mesterségek dicsérete című sorozatból. A legutóbbi miskolci biennálén is sikerrel szereplő művész ihletett mestere a grafika legfestőibb ágazatának. Stefániái Edit ikonszerű zománcmunkái szemléletesen győznek meg róla, hogy méltán hódít egyre nagyobb teret a képzőművészetben ez a korábban csaknem kizárólag iparművész technika. Michnay Andrea temperáinak elsősorban merész térfölbontása megragadó, Jelentősen emelte a kiállítás színvonalát a nemzetközi hírű szolnoki művész, Baranyó Sándor, két harsányan expresszív színezésű, dúsan festői olajképének részvétele. Sokkal kevésbé mondható ez el a másik Szolnok megyei, Gecse Árpád nagybányai ízű önarcképéről. A már említetteken kívül megyénkben a képzőművészet leg- éretebb, legkiegyensúlyozottabb művelői továbbra is B. Mikii Ferenc, Diószegi Balázs, Bozsó János, Vdvardy Gyula és Gáli Sándor. Mikii árnyalt tónusait az élet szeretete, az életért való küzdelem feszültsége fűti át Megdöbbentő Diószegi bálv.'ny- szerű Kiskőrösi asszonyainak drámaisága. Bozsó vásznain a fény csorduló derűjét egyszerűbb kolorit, merengőbb hangulat váltja fel. Udvardy Gyula csendéletein, enteriőrjein a lágy tónus, a meghittség keresője. Gáli Sándor egyetlen bemutatott képe a Piac eleven, moz- I galmas. VAT AMENNYI művész közül Tóth Menyhért a legkülönállóbb egyéniség. Fehérizzáshoz hasonló, a kompozíciót szivár- ványos lobogássá oldó képei, a 3ékelángok, a Szabadság köszöntése, a Párnahímzők nagy érzelmi hőfokú harmóniakeresés, tudatosan tiszta művészi rendszer termékei. A hagyománnyal való szakítás Vajda Lajos jelölte irányán kísérletezik egyre megfontoltabban és merészebben Bodor Miklós. Különösen a Bugaci boszorkányok című tollrajza megkapó. Csenky Tibor lé yenében ugyanezen az úton jár, és Molnár Pétert is rokonítja örekvéseikkel időtlen nyugalmat árasztó kavicsos csendélete. Imre Gábor egyedül képviseli a plasztika műfaj' 5th László tevékeny intellektusát nagyszerűen adia vissza em- ákplakettje. A Kodály-relief ngyszerűsége a nagy zeneszerző emberi nagyságát hangsúl; ózza elsősorban. B. Boros Ilona, Éber Sándor, Fcluhelyi József, Hajdú Katalin, Kovács László, Kun István, Nagy Sándor Zoltán, Szappanos István szépen komponált fest- m' yei és grafikái méltók a tárlat színvonal hoz. A TÁRLAT egésze képzőművészeti életünk fejlődését bizonyítja. Az ünnepélyes megnyíló után a megye kulturális vezetőinek a művészekkel való találkozása, meghitt bőszé1 getése, a mondok nyílt föltárása arra enge á következtetni, hogy a megye vezetői a jövőben még hat- "tósabban segítik a képzőmű- •íszet minél teljesebb, sokolda s Uíbb kibontakozását. Szabó János Vietnami fiatalok és mezőgazdasági szakmúnkásjelöltek találkozója
