Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

1967. december 22. »intek S. oldal Dátum az acélgerendán Bács megyei Téli Tárlat Mint óriás hegedű húrjai, megzendülnek a drótkötelek és a daru magasba ragadja a ton­nányi súlyt. A műhely túlsó vé­ge felé távolodó acélgerenda megbillen egy kicsit és most elolvashatom az oldalára írt szöveget: Pét, december 14. A dátummal már találkoztam egyszer, itt a Kecskeméti Fém­munkásban. A kapu mellett, a frissen festett táblán így szere­pelt: a Szocialista Munka Mű­helye címért küzdő 1/B műhely december 14-re teljesítette évi tervét. Gratulálunk! • — A népgazdaság számára igen jelentős beruházásoknak: a Péti Nitrogénműveknek, a Gyöngyösi Hőerőműnek, s a Vö­rös Csillag Traktorgyárnak ké­szítünk vasszerkezeteket. Minél Villanások A középiskola magasabb osz­tályaiban a tanár X. úrnak szó­lította, az egyetemen a profesz- szor — kolléga úrnak. Kedvenc éttermében — két forint borra­való ellenében — a pincér „dok­tor úrnak” titulálta, a hivatal­ban pedig „szakikám” volt. A legbüszkébbé azonban minden megszólítás közül az tette, ami­kor egy tinédzser fruska barac­kot nyomott a fejére, e szavak kíséretében: „Szia, vén gerinc!” • Mágikus képességekkel ren­delkezett: szemtanúk állítása szerint több ízben megfejtette az önkiszolgáló boltban a poha­ras tejföl szavatossági idejét. * A most búcsúzó évet én a vi­lágport lkában „a puccsok esz­tendejének” nevezném. Hiszen a legutóbbi héten már nem is volt igazi napn-k nevezhető, amelyikre legalább egy junta nem nyomta volna rá a bélye­gét. Városunk krónikásai vi­szont 1967-et bizonyára mint a túrások-fúrások, vagy az árkok és gödrök évét jegvzik majd fel, az utókor számára ... J. T. A ügoszláv műsora PÉNTEK 17.10: Az ön keresztrejtvénye. — 18.15: Fiatalok a kép r iyön. — 19C5- Panoráma. — 20.40: Pillantás a nap­ba (jugoszláv film). — 22.10: Szóra­koztató adás. — Szemjo-e-n — kiáltott ki az elő: ':_ba Ljonyka, ahonné: eg” hatalmas, lóképű bácsi bal­lagott nehézkesen ’épegetve, a! ír ea~ medve. — SzenMö-e-n — folytatta Ljonyka ugyanazzal a franciás a''3kiúló hanghord: - .ssal —, foglalkozzon kérem a bevétellel. Segédje szuszogva, nagyokat sóhajtva rakta el n^v bőrzsák­jába az órák, levéltárcák, gyű­rűk és cigarettatárcák halmazát. Az asztalnál vá’cozatlanul halotti csend uralkodott. Mikor Szemj.n befejezte dolgát, • L!y\.. - ismét ki’u 1+e az elő- £- :bába és leült az asztalhoz. Szót’—r.M íül.ö’l magának egv pohár icrt, koccr',Ttt a lázi­------—1 £ - f*~e '---­.M ajd választékos meghajlás­sal b’ csúmtt a társaságtól. Ter­mészetesen nem felejtette el az hamarabb kapcsolódnak be a termelésbe az új üzemek, annál gyorsabban megtérül a nép­gazdaságnak a befektetett sok millió forint. A Szocialista Munka Műhelye címre pályá­zunk és a versenyvállalásunk­ban szerepelt az is, hogy határ­idő előtt az építők rendelkezé­sére bocsátjuk az acélszerkeze­teket. Sikerült. Nagy részük már úton is van — mondja Zom- bori Mátyás, az 1/B műhely fő­nöke, s aztánj' sorra bemutatja azoknak a szocialista brigádok­nak a vezetőit, amelyeknek oroszlánrészük volt a vállalás teljesítésében. • Csikós János pirosra cser­zett arcán, kezén meglátszik, hogy télen, nyáron a szabad ég alatt birkózik a vassal. Tizen­két munkatársa van, s — hoz­zá hasonlóan — többségük a gyár törzsgárdájához tartozik. A brigádvezető őszintén be­vallja; néhányszor — különösen kemény téli napokon — meg­fordult a fejében, hogy itthagy­ja az üzemet, könnyebb mun­kahelyet választ magának. Azonban mindannyiszor meg­gondolta a dolgot, és itt ma­radt — Jól keresek, de mint gya­korlott szakmunkás másutt is elérhetném ezt a fizetést. Nem a pénzért maradtam. A munka­társaimat, az egész műhely kol­lektíváját sajnáltam itthagyni. — Pedig korábban nem is volt olyan nagy dicsőség az 1/B-ben dolgozni. Igaz-e, János? — veszi át a szót társától Megy- gyes Sándor. — Két évvel ez­előtt még a legrosszabb csopor­tok közé tartoztunk. Szinte szé­gyelltünk bemenni a termelési tanácskozásra. A Csikós-brigád ötször, a Meggyes Sándor irányítása alatt dolgozó munkacsapat pedig Bensőséges, baráti hangulatú összejövetelen látták vendégül csütörtökön a Kisfái Mezőgaz­dasági Szakmunkástanuló-képző Intézet növendékei a hazánkban tanuló vietnami diákok egy csoportját Az intézet kultúrtermében — amelyet a nevelők és az intézet tanulói zsúfolásig megtöltöttek — énekszámokkal, népi táncbe­mutatóval és a vietnami nép előszobában hagyni névjegykár­tyáját. Ezek a romantikus részletek és excentrikus bohóckodások csak olcsó szemfényvesztések és cinikus játékok voltak csupán. A „rabló-gentlemen”, a vagány és lovag, a „NEP-ostora” dur­ván és primitíven felmázolt ál­arca alatt a valóságban egy szá­mító, pénzsóvár, kegyetlen* és nagyon veszélyes bűnöző rej­tőzött s élt, aki a legsúlyosabb bűncselekményektől sem riadt vissza. Ljonyka arcátlanul és ke­gyetlenül kizsákmányolta még saját bűntársait is, akiket a legveszélyesebb ügyekbe haj­szolt, a zsákmány oroszlánré­szét viszont mindig magának tartotta meg A szó legszoro­sabb értelmében lefegyverezte őket hamisan ragyogó modorá­val. És a többiek mindent meg­bocsátottak neki. Megbocsátot­hatszor nyerte el eddig a szo­cialista címet. Nem a maguk nevében kellett tehát szégyen­kezniük korábban sem. De ők úgy érezték, és úgy érzik ma is, hogy a műhely 68 emberének „együtt kell sírni, vagy nevet­ni”. • Nehéz pontos választ talál­ni arra, hogyan tört az utolsók közül az élre az 1/B. Annyi bi­zonyos, hogy azóta megy jól a munka a műhelyben, amióta Zombori Mátyást nevezték ki csoportvezetőnek. Ügy ismerik, mint aki kitűnően érti a szak­máját, de legalább ennyire érti azt is, hogyan lehet a közös célra mozgósitani az embereket. — Mielőtt nekilátunk egy na­gyobb munkához, mindig meg­hallgatja a véleményünket. Nem szégyen!! bevallani, hogy ve­zető létére is tanulhat egyet és mást az idős szakmunkásoktól — hallottam az egyik brigád­vezetőtől. Sok jó ötlet született az idén is ezeken a kis műhelybeli ta­nácskozásokon. Közösen okos- kodták ki azt is, hogy 500 acél­ajtó tokját el lehet készíteni hulladékanyagból. Nem vélet­len, hogy az 1/B az anyagtaka­rékosság tekintetében is a leg­jobb műhelyek közé tartozik. • Amíg beszélgettünk, szorgal­masan dolgozott a daru is. A Pétre induló acélszerkezet ge­rendái már szállításra készen sorakoznak a műhely sarkában. Csikós János invitál: Nézzem meg az új melegedőjüket az ud­varon. Néhány brigádtagot ép­pen itt találunk, élvezettel szür- csölik a forró teát. Közben ar­ról folyik a diskurzus: ki mit vesz karácsonyra az asszony­nak, gyereknek. B. D. hősi harcáról írott verseikkel köszöntötték a növendékek a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyáregységében ta­nulmányaikat folytató vietnami fiatalokat és vezetőjüket, Búi Quang Huyén mérnököt. A mű­sor után ajándékokkal kedves­kedtek a vendégeknek, majd vacsorával és tánccal zárult a szolidaritás jegyében létrejött ifjúsági találkozó. ták a durva hangnemet, a „jö­vedelmek” pimasz elosztását, az ordítozást, sőt, a gyakran el­csattanó pofonokat is. Elismert és teljhatalmú ki­rály volt ebben a zárt bűnöző­világban. Az ő rendelkezéseit szó nélkül végre kellett hajtani, kívánságai szentek, döntései megfellebbezhetetlenek voltak. ö viszont nem titkolt meg­vetéssel viszonyult a „fiúcskák­hoz” (így nevezte bűntársait) és szükség esetén gondolkodás nélkül feládozta volna bárme­lyiket, vagy akár mindegyiket egyszerre. • Nincs semmi csodálatos ab­ban, hogy ennek az embernek a tárgyalása, ilyen mohó érdek­lődést váltott ki a városban. Nepman csimoták, a Nyevszkij sugárút jampecei, agyon áDolt dámák, akik nem tudták mivel agyonütni idejüket, a Vlagyi- mirovszkij klub vastagon kimá­zolt kokettjei, a gombamódra el­szaporodott balettstúdiók csi­nos kisasszonykái, grófoknak titulált markáns arcélű hamis- kártyások, és a Széna-piac für­ge zsebesei — azoknak az évek­nek ez a sóvár, tarka emberi habja sietve elöntötte a kor­MEGYÉNK képzőművészeinek örvendetesen rendszeressé vált seregszemléje a Kecskeméti Ka­tona József Múzeumban évről évre megrendezett Téli Tárlat. Az idei kiállítás minden eddi­ginél gazdagabb tükörképe kép­zőművészeti életünknek, amit az is mutat, hogy a tavalyi tizenkilenccel szemben az idén huszonnyolc művész mutatko­zott be. Bár néhány egészen külön utakon járó alkotó is akad, a művészek többsége a posztimp- .esszionizmus és a Tornyai, Koszta, Rudnay nyomdokain járó alföldi iskola gazdag ha­gyományaihoz csatlakozik. A tárlat összhatása ennek ellené­re sem egysíkú, mert a művé­szek élményvilágának, karakte­rének megfelelően képeiken többségüknél ^ összetéveszthe­tetlen, eredeti egyéniség jegyei uralkodnak. A tárlat változatos technikai megoldásokat vonultat fi, vá­lasztott technikájában minden művész kitűnően felkészült. Té­máik jelenkorunk valóságának friss inspirációiról vallanak. A műfaj beli sokoldalúságot efvet- len hiány csorbítja, de hát ez országos jelenség: az érthetet­len portréiszony. A MtJVÉSZFK rövid bemu­tatását a megyei tanács vb pá­lyázatának díjnyerteseivel kell kezdenünk. Noel ö. Gábor Esti tanulás című festménye mind témája, mind megformálára alapján méltán kapta meg az I. díjat. Az előregörnyedten ol­vasó, vaskos, leegyszerűsítet férfialak kitűnő megfogalmazá­sa á tudásvágynak és az erős akaratnak. Nagyszerű a Fo délután kemény szerkesztése, életkedvet sugárzó világos tó­nusa is. A második c’-'ias kép, a Vas- kú'.i utca, Weintrager Adolf megszokott sötét színvilágának melegebbé oldódását jelzi. Szé­les ecsetvonásaival továbbra is avatott kifejezője a nehézleve­gőjű falusi hangulatoknak, mint a Sárgafalú ház és az Őszi al­kony is bizonyítja. A különdíjasok közül az ál­landó útkereséséről ismert Goór Imre a legmeglepőbb. A kapu lágy kontúrjai, a Kék-zöld ház tiszta kompozíciója, pasztellszí­nei, a nyugtalan látásmódban bekövetkezett szintéizs eredmé­nyei. Marostordai Anna város­mányzósági bíróság folyosóit, bejáratait, lépcsőit. Ljonyka érezve a tömeg kí­váncsiságát, készségesen, észre­vehetően megjátszva magát, művészi átéléssel mesélte a részleteket, igyekezett élesel- méjűen válaszolni a kérdések­re. A tanúvallomásokat megvető fintorral hallgatta, arcát gyak­ran a terem felé fordította és biztatóan mosolygott a csinos nőkre. Közvetlenül előtte ült Masz- niszon, az ügyvédje. Az ügyvéd fiatal volt, kissé piperkőc és hiú. Véletlenül lett Patyelejev védője, úgy jelölték ki és az, hogy ilyen szenzációs ügyben működik közre az elsőrendű vádlott védőjeként, főleg ilyen hatalmas tömeg előtt, kelleme­sen csiklandozta ügyvédi önér­zetét. Fontoskodva tette fel kérdé­seit a tanúknak vagy a vádlot­taknak. jelentőségteljes képnél bólogatott, miközben a vála­szokat hallgatta és szerette el­nézően mosolyogva imételgetni kifejezéseiket, valami kitalált, természetellenes hangon tagolva a szavakat. (Folytatása következik) részletein finoman él az akva- rell líraiságával. Palkó József­nek elsősorban levegős tanya­képe és táj ábrázoló monotípiái sikerültek. A KÖZÖNSÉG régi kívánsá­gának teljesítése volt a kecs­keméti Művésztelep néhány al­kotójának bemutatása. Ábrahám Rafael két litográfiája részlet a Mesterségek dicsérete című sorozatból. A legutóbbi mis­kolci biennálén is sikerrel sze­replő művész ihletett mestere a grafika legfestőibb ágazatának. Stefániái Edit ikonszerű zo­máncmunkái szemléletesen győz­nek meg róla, hogy méltán hó­dít egyre nagyobb teret a kép­zőművészetben ez a korábban csaknem kizárólag iparművész technika. Michnay Andrea tem­peráinak elsősorban merész tér­fölbontása megragadó, Jelentősen emelte a kiállítás színvonalát a nemzetközi hírű szolnoki művész, Baranyó Sán­dor, két harsányan expresszív színezésű, dúsan festői olajké­pének részvétele. Sokkal ke­vésbé mondható ez el a másik Szolnok megyei, Gecse Árpád nagybányai ízű önarcképéről. A már említetteken kívül me­gyénkben a képzőművészet leg- éretebb, legkiegyensúlyozottabb művelői továbbra is B. Mikii Ferenc, Diószegi Balázs, Bozsó János, Vdvardy Gyula és Gáli Sándor. Mikii árnyalt tónusait az élet szeretete, az életért való küzdelem feszültsége fűti át Megdöbbentő Diószegi bálv.'ny- szerű Kiskőrösi asszonyainak drámaisága. Bozsó vásznain a fény csorduló derűjét egysze­rűbb kolorit, merengőbb han­gulat váltja fel. Udvardy Gyula csendéletein, enteriőrjein a lágy tónus, a meghittség keresője. Gáli Sándor egyetlen bemuta­tott képe a Piac eleven, moz- I galmas. VAT AMENNYI művész kö­zül Tóth Menyhért a legkülön­állóbb egyéniség. Fehérizzáshoz hasonló, a kompozíciót szivár- ványos lobogássá oldó képei, a 3ékelángok, a Szabadság kö­szöntése, a Párnahímzők nagy érzelmi hőfokú harmóniakere­sés, tudatosan tiszta művészi rendszer termékei. A hagyománnyal való szakí­tás Vajda Lajos jelölte irányán kísérletezik egyre megfontol­tabban és merészebben Bodor Miklós. Különösen a Bugaci boszorkányok című tollrajza megkapó. Csenky Tibor lé ye­nében ugyanezen az úton jár, és Molnár Pétert is rokonítja örekvéseikkel időtlen nyugal­mat árasztó kavicsos csend­élete. Imre Gábor egyedül képvi­seli a plasztika műfaj' 5th László tevékeny intellektusát nagyszerűen adia vissza em- ákplakettje. A Kodály-relief ngyszerűsége a nagy zeneszerző emberi nagyságát hangsúl; ózza elsősorban. B. Boros Ilona, Éber Sándor, Fcluhelyi József, Hajdú Kata­lin, Kovács László, Kun István, Nagy Sándor Zoltán, Szappanos István szépen komponált fest- m' yei és grafikái méltók a tárlat színvonal hoz. A TÁRLAT egésze képzőmű­vészeti életünk fejlődését bizo­nyítja. Az ünnepélyes megnyíló után a megye kulturális vezetői­nek a művészekkel való talál­kozása, meghitt bőszé1 getése, a mondok nyílt föltárása arra en­ge á következtetni, hogy a me­gye vezetői a jövőben még hat- "tósabban segítik a képzőmű- •íszet minél teljesebb, sokolda s Uíbb kibontakozását. Szabó János Vietnami fiatalok és mezőgazdasági szakmúnkásjelöltek találkozója

Next

/
Thumbnails
Contents