Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-22 / 302. szám
A költségvetési förvényjavaslat vitája az országgyűlés e!5!l (Folytatás az 1. oldalról. külföldről is importál mozdonyokat, a szerszámgépgyártó vállalatokat jobb munkára serkenti a szerszámgép-import, a MALÉV-et a külföldi társaságok jelenléte és versenye. A kis- és középméretű gazdasági szervezetek esetében sokkal nagyobb a verseny lehetősége, s ennek még fokozottabb teret kell nyújtani a gazdaságirányítás eszközeivel. Szakítani kell azzal a központi szervekben bizony nem ritka felfogással,- hogy a kis- és középméretű gazdasági tevékenység általában a fejletlenség jele. Megfigyelhető, hogy a gazdaság egy részében mindig újratermelődik a kis- és középméretű gazdasági tevékenység szükségessége, sőt olyan új szükségletek is keletkeznek, amiket kis- és középméretű szervezetben lehet a legjobban kielégíteni. Ez a jelenség a koncentrációs folyamat járuléka, szinte szerves tartozéka, ami tapasztalatilag igazolható és amit bűn lenne figyelmen kívül hagyni. Hazánkban az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem területén fontos kiegészítő szerepük, a szolgáltatásban pedig ezután is fő szerepük lesz a kis- és középüzemeknek. Gazdasági fejlődésünkhöz szilárd támaszt jelent számunkra a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal való együttműködés, amit nemzeti vívmányként tartunk számon. Természetesen ez a gyümölcsöző kooperáció sem lehet mentes a fejlődés problémáitól, itt is képeseknek kell lennünk a meglevő eredmények megtartásán túl új lehetőségek közös feltárására. Mi azt valljuk, hogy a nemzeti szuverenitás talaján állva keresnünk kell az új lehetőségeket a szocialista országok sokoldalú együttműködésének fejlesztésére, nem zárkózva el a közös vállalkozásoktól és a nemzeti piacok egymáshoz va'ó közelítésétől. Vályi elvtárs expozéjában ismertette. hogy a gazdasági reform miiven irányban változtatja az árpolitikát. Egyetértve mindazzal, amit mondott, szeretném hozzáfűzni, hogy ezek a válto-ások az árpolitikában nem a visszakozás, hanem a továbbfejlődés szándékából következnek. Csak olyan fegyvert engedünk ki a kezünkből, amely már rozsdás. A gazdasági élet mai lüktetése, a sok vertikumú gazdaság. a széles külföldi érintkezési felület, a fogyasztási igények változékonysága ma már a gazdasági élet egészében nem bírja el a hosszú időre befagyasztott árakat, s a jövőben még kevésbé bírja el. Ahol pedig az árak felfelé és lefelé is erősen mozgékonyak, vagy az áruválaszték gyakran cserélődik. ott nem érdemes állami apparátusok feladatává tenni az árak megállapítását, mert ezt olcsóbban és végső fokon jobban megoldia a piaci mechanizmus, a kereslet és kínálat ütköztetésével. Ár- és bérpolitika Most, amikor sok tekintetben változtatásra szánjuk el magunkat, hasznosítanunk kell azt a sokéves tapasztalatot, hogy az élelmiszerek, az alapvető szolgáltatások árai központilag hatásosan rögzíthetők. Ugyanez a törekvés azonban az iparcikkek zöménél hajótörést szenved azon, hogy két-három év alatt szinte az egész áruválaszték kicserélődik. Ezért feltétlenül helyes sokkal szűkebbre, az alapvető tömegfogyasztási cikkekre vonni a hatósági árak körét. E cikkeknél ugyanis az állam garantálni tudja, hogy az adott árakon megfelelő árukínálat is legyen. Hangsúlyozni szeretném, hogy az árpolitika el nem különíthető ikerpárjának tekintjük a bérpolitikát. Az árak és a bérek jövő évi alakulását pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülésén behatóan elemeztük és az életszínvonal alakulása szempontjából külön mérlegeltük. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tervezett árintézkedések ésszerűek, az emberek többsége minden bizonnyal megérti annak indokoltságát. Lényeges és fontos, hogy az árak mozgása nem ró megkülönböztetett terhet a társadalom egyetlen jelentős rétegére sem, nem jár tehát az elárt életszínvonalnak a rétegek közötti újraelosztásával. A bérek és keresetek emelésére mindenütt lehetőség lesz, ahol értékesíthető árut termelnek, vagy forgalmaznak, ahol a termelékenység nő. Az állami szolgálatban dolgozók keresete általában lépést tarthat a vállalati dolgozók keresetének alakulásával. Kezdetben sok ember számára bizonyára furcsa lesz, hogy bizonyos árak ezután kötetlenebbül változnak, de hamarosan megszokjuk, nem fordul fel fenekestül a gazdasági élet, hiszen a mi viszonyaink között az infláció lehetősége — nem elméletileg, de gyakorlatilag — ki van zárva. Az új árpolitika kapcsán azonban egy fontos követelményt mindig szem előtt kell tartani: mind az állami szerveknek, mind a pártnak kötelessége ügyelni arra, hogy az árak alakulása soha ne hozza lehetetlen helyzetbe a három- négymilió magyar háziasz- szonyt. Pártunk eddig is, ezután is a munkásosztály érdekeire építi gazdaságpolitikáját, és me3z- szemenően figyelembe veszi a parasztság érdekeit. Amikor alapvetően új gazdálkodási módszereket javasolunk, nagyrészt a munkásélet tapasztalataiból merítünk, a haladó munkás- és paraszttömegek véleményére támaszkodunk. Az ő véleményük pedig az, hogy az államot — amióta az szocialista állam — mindenkor elismerik és tiszteletben tartják, tudják, hogy az állam boldogulása összefügg saját boldogulásukkal. Ezért is szorgalmazzuk a tanácsok és a vállalatok nagyobb, fokozódó önállóságát. Számolunk azzal, hogy a társadalmi érdek és az egyéni érdek mellett markánsan jelentkezik majd a kollektív közösségi érdek, amely a gazdasági életben mint vállalati, vagy szövetkezeti érdek fog megnyilvánulni. Nincs okunk félni ettől, mert ez is közösségi összefogásra buzdítja a dolgozókat és nem mindenáron való egyéni érvényesülést állítja előtérbe. Az öntudatos munkás bizonyára továbbra is törekszik majd az egyéni érvényesülésre, de any- nyira és úgy, ahogy a szocialista élet szabályai megengedik, erkölcsileg jóváhagyják. Most a közösségi célck nagyrésze közelebb kerül a munkáshoz, a paraszthoz, s ez növeli a közösségi felelősségtudatot Így gondolkodunk a szocializmus elvi kérdéseiről, amikor javasoljuk és támogatjuk a gazdasági reform bevezetését. Azt várjuk, hogy a széles mua- kástömegek, a szövetkezeti tagok újult lendülettel végzik majd munkájukat; hogy új értelmet kap a szocialista munkaverseny, amelyben kifejeződik államunk gazdasági érdeke és szocialista erkölcsünk, hogy a magasabb követelményekhez igazodó tartalmat kap a vezetők és dolgozók egymáshoz való viszonya. Az értelmiség feladatai Az új gazdasági mechanizmus áj feladatok elé állítja az értelmiséget, növeli az értelmiséggel szembeni társadalmi követelményeket, ugyanakkor kilátásba helyezi a nagyobb er- j r öl esi és amennyiben lehet — I '.nyugi elismerést. Azt tapasz-: 1 táljuk, hogy az értelmiség köré- j ben döntően tért hódítottak a gazdasági reform eszméi, különösen a műszaki, gazdasági és tudományos területen. A kulturális tevékenység jövőjével kapcsolatban — különös tekintettel az új gazdasági mechanizmusra — helyenként még mindig találkozhatunk aggodalommal. Hallani olyanfajta aggodalmakról, hogy vajon a kultúra nem kommercializá- lódik-e az új gazdasági feltéAz 1967-es év eredményei jelentősek. Nemzeti jövedelmünk 5—6 százalékkal nőtt, az ipari termelés növekedési üteme —0,5 százalék, az építőiparé 10—11 százalék. A mezőgazdaságban az állattenyésztés értékében 2—3 százalékkal emelkedett, a növénytermelésé viszont körülbelül ugyanilyen mértékben csökkent, főleg a tervezettnél gyengébb kukorica- termés következtében. Beruházásokra 1967-ben kb. 12 százalékkal fordítottunk többet, mint az előző évben Az életszínvonal alakulását jellemzi, hogy a lakosság fogyasztása egy év alatt 6—6,5 százalékkal emelkedett. Külkereskedelmi mér- egünk szocialista viszonylatban kedvezően alakult, tőkés viszonylatban az import a tervezettnél nagyobb mértékben nőtt. lp6S-as elképzeléseinket, az elért szlavón'.!, az 5 éves terv előirányzatai és a reform bevezetésével kapcsolatos köveelmények alapján alakítottuk ki. Abból indultunk ki, hogy bár az új irányítási rendszer az eddiginél nagyobb fejlődési ütem elérésére alkalmas, mégis az első évben, az átmenet idején éppen az átmenet problémái miatt, viszonylag szerényebb célokat tűztünk ki. A nemzeti jövedelem előirányzott növekedése 5—6 százalék, az ipari termelés növekedésének tervezett üteme 6—7 százalék, a mezőgazdaságé 3—4 százalék. Beruházásokra lényegében az idei várható, teljesítésnek megfelelő összeget irányoztuk elő. A munkások és alkalmazottak reálbéremelésének tervezett nagysága 1,5—2 százalék, a reáljövedelmeké pedig — amely a többletfoglalkoztatásból és a közvetett juttatásokból eredő jövedelmeket is tartalmazza —; 3—4 százalék, a parasztság reálfogyasztása, ugyancsak 3—4 százalékkal nő. Csökkentjük egyes, a vasműszaki és tartós fogyasztási cikkek, ruházati termékek, mosószerek árszínvonalát, és emeljük a költségvetésből dotált bútorok és néhány nem alapvető szolgáltatás, valamint a lapok I árát. Ugyanakkor csökkentjük l egyes élelmiszerek árszínvonalát is az élelmisze- 1 szerek belső arányainak jatelek közepette? Erre azt tudom mondani, hogy a jövedelmezőség elve a kulturális életben korlátozva és sajátosan érvényesül, azaz biztosítható, hogy ne keresztezze a jövedelmezőség követelménye a kulturális fejlődést. Pártunk kulturális politikája nem változik, a kulturális tevékenységet érintő új gazdasági szabályok célja, hogy az eddigi kultúrpolitikát az eddigi anyagi eszközökkel az eddiginél hatásosabban érvényesítse. Mindent összevetve, bizakodva tekinthetünk a jövő erzte-i- dő elé. Ha társadalmunk politikai erejét a tervek és a programok mögé tudjuk állítani akkor nemzetünk új lehetőségeket teremt saját szocialista jövőjének formálásában. A párt nevében az 1968. évre szóló költségvetési javaslatot elfogadom. A nemzeti jövedelem 5—6 százalékkal növekszik Tímár Mátyás felszólalása vitása, a tejtermékek, vaj, sajt, baromfihús nagyobb fogyasztása érdekében. Ide tartozik a cukorár csökkentése is. Megváltozik egyes építőanyagok ára is. A ráfordításoknak megfelelően emelkedik a tégla, csökken a cement és a fa nyílászáró szerkezetek ára. Az áremelések és csökkentések egy családi ház költségeinél körülbelül kiegyenlítik egymást. A ruházati cikkeknél a fogyasztói árak nivellálásának hatására a forgalom kb. 7 százalékánál 10 százalékot meghaladó áremelkedés következik be. An- ak érdekében, hogy a szüksé- :s mértékű áremelés ne érint- 3 kedvezőtlenül a lakosságot, a jházati termékek 1988. január 1-i induló árszínvonalát átlagosan 1,8 százalékkal leszállítjuk. Az árszintcsökkenés a forgalom 60 százalékánál kb. 5—10 százalékos, 18 százalékánál 10—20 százalékot meghaladó mértékben érvényesül. A hatósági árak és a forgalmi adó csökkenése következtében a fő tömegfogyasztási cikkek árai ösz- szességükben kereken 1,3 mill.árd forint értékben csökkennek. Vanhak olyan termékek, amelyeknek az árát eddig sem az űrhatóság állapította meg. Ilyenek például a zöldség és a gyümölcs, egyes divatáruk, helyi építőanyagok, díszműáruk, ezt a kört most kiszélesítjük. A i szabadáras cikkek körébe tartoznak majd például az import szövetek, a divatcipők, a szőrmeáruk, a kozmetikai termékek. Ezekkel a szabadáras for- | galmi kör a lakossági árufor- ; galom 23 százalékára bővül. I Sok kedvező jel mutat arra, hogy az új nyereségérdekeltségi | rendszer ösztönzői alapján vál- ! lalataink keresik az árualapok j szélesítésének lehetőségeit, tö- rekszenek a választékok bővítésére, a hiánycikkek pótlására. Bővítjük a szocialista országokból származó fogyasztási cikkek áruválasztékát, s ez egyben ösztönzi a hazai j ipart is a termékek korszerűsí- í tésére, fejlesztésére. 1968-ban az I előző évnek megfelelően im- j portálunk fogyasztási cikkeket a tőkés országokból is. Szólni kívánok röviden fejlesztési, beruházási politikánkról is. Fejlesztési politikánkban az elsődleges szempont a fejlődés ütemének gyorsítása, egyensúlyi helyzetünk javítása. A belső piac terén fejlesztési politikánkat meghatározza az a követelmény, hogy a lakosságot mind jobban és mind szélesebb választékban elégítse ki az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások. Figyelembe kell venni, hogy Magyarország gazdaságában, az ország méreteinél, nyersanyag- szegénységénél íogya, igen jelentős szerepe van a külkereskedelemnek, külkereskedelmünk fejlődési üteme nagyobb, mint a nemzeti jövedelemé, s ezért a fejlesztés szempontjából az export és import színvonala nagy szerepet játszik. Külkereskedelmünk alakulásában különös fontossága van a magyar-szovjet kapcsolatoknak. Bár a széles körű reform problémamentesen nem oldható meg, optimizmussal tekintünk megvalósítása elé és biztosak vagyunk, hogy eredményei nem hosszú időn belül megmutatkoznak. E gondolatok jegyében javaslom, hogy az 1968. évi költségvetést az országgyűlés fogadja el. Felszólalt a vitában Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és a szakszervezetek új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos feladatait hangsúlyozta. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter a kohó- és gépipari vállalatok idei várható eredményeiről és reformkészületeiről tájékoztatta az országgyűlést. Darvas József író, Békés megye 8. választókerületének képviseletében a többi között ezeket mór dta: „A gazdasági mechanizmus reformjának sikere akkor biztosítható igazán, ha legközvetlenebb céljait nemzeü üggyé tudjuk tenni. A tegnapi vitában szót kérő képviselők egyhangúlag támogatták a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot. Mdndies Mihály általános iskolai igazgató, Bács- Kiskun megye 13. számú választókerületének képviselője a gazdasági és a tudati fejlődés összefüggéseinek problémáival foglalkozott. E bonyolult pro- lémakörön belül mindenekelőtt a szocialista hazafiság elmélyítésével kapcsolatos tennivalóra hívta fel az országgyűlés figyelmét. Az illetékes szervek támogatását kérte az ilyen célokat szolgáló honismereti mozgalom számára. Az országyűlés pénteken folytatja munkájú^
