Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-19 / 299. szám
19<W. 19. kpdd 5. oldal Határőreskü Mégis nagy a forgalom Derűs vasárnap délelőtt. A kiskunhalasi határőr-laktanya udvarán a szülők, hozzátartozók gyűrűjében feszes vigyázzállásban hallgatta az újoncegység Gazsó Béla alezredes szavait A határőrkerület politika’ • osztályvezetője arról a magasztos hivatásról beszélt, amelyet az ifjú katonáknak el kell látniok: a Magyar Népköztársaság határainak védelmét. A bátorságról, a nehéz szolgálat férfias próbáiról, a határőrizet megkönnyítését segítő modem fegyverekről és harceszközökről, valamint arról a nagy barátságról szólt, amellyel a dolgozók segítik a határ védelmének nehéz munkáját. Sok mindent kell elsajátítanak, meg kell edződniük a nemrég még iskolapadban tanuló, vagy műhelyekben, földeken dolgozó fiataloknak ahhoz, hogy igazi határőrökké váljanak. A beszéd szavai még ott visszhangoztak a laktanya falai között, amikor a csapatzászlónak tisztelegtek a katonák. S aztán felhangzott az eskü szövege: „Én, a dolgozó magyar nép fia esküszöm!...” Mellettem egy idősebb házaspár állt. A papa levett kucsmával, megilletődött büszkeséggel tartotta szemmel a fiát. A mama, csendesen sirdogálva sóhajtozott. Amikor a fiúk díszmenethez sorakoztak, szóba elegyedtem velük. — Bugacon lakunk, s tegnap este indultunk el. hogy ide érjünk fiunk eskütételére — mondta Vass Ferenc, a KPM Közúti Igazgatóságának dolgozója. — Amikor ideértünk, beHuszonötén a pódiumon Kiosztották a „Szép magyar beszéd''-verseny díjait A háromnapos Kodály-ürmep- ségsorozat második napján, vasárnap délelőtt huszonöt ünneplőbe öltözött fiú és leány foglalt helyet a Kecskeméti Óvónőképző Intézet dísztermének széksoraiban: a „Szép magyar beszéd” verseny résztvevői. De nemcsak ők jöttek el. hanem sokan azok közül, akiket érdekel nyelvünk tisztasága, a szép magyar beszéd. A bíráló bizottság soraiban tott és egy kötelező szöveget kellett elmondania. A délutáni órákban hirdették ki az eredményt. Első díjat kapott Maro- zsi Judit, a Kecskeméti Szövetkezeti Bizottság Orfeusz Irodalmi Színpadának szólistája; második lett Orosz István, a Katona József Gimnázium tanulója, harmadik díjat kapott Zsil- ka Márta, az óvónőképző intézet hallgatója. Érdekességként kell megemA verseny résztvevői, és a közönség. helyet foglalt: Montágh Imre, a Színház és Filmművészeti Főiskola tanársegéde, a zsűri elnöke, továbbá Somogyi György, a Kecskeméti Katona József Gimnázium tanára. Beke József igazgatóhelyettes, dr. Lukács László tanár és dr. Kraj- nyák Nándor, az óvónőképző intézet igazgatóhelyettese. Montágh Imre bevezetőjében utalt arra a mozgalomra, amelyet Kodály Zoltán harminc évvel ezelőtt, 1937 decemberében indított el a szép magyar beszédért, nyelvűn^ tisztaságának megőrzéséért. Ennek a mozgalomnak keretében rendezik meg évről évre a versenyeket, amelyeken a legjobb vers- és rzö- vegmonóók tesznek tanúbizonyságot tehetségükről, nyelvi kultúrájukról. Ezután megkezdődött a ver- senv, amelynek során minden indulónak egy szabadon válaszA IPSZIÉY műsora kedd 18.10: Riport (Titográd). — 18.30: Telesport. — 19.10: Turizmus. — 20.40: Dokumcntumfiim. — 20.55: „Hölgyek a bulognei erdőből” — francia film. líteni: Marozsi Judit és Orosz István, az első és második helyezett a két évvel ezelőtti Szép magyar beszéd versenyen ugyancsak első, illetve második helyezést ért el. B. J. szélgettünk vele. Egészen meg- emberedesedett a fiú ... Tetszik neki a katonaélet, igaz dicséretet is kapott a jó tanulásért. Nem féltem a gyereket, hiszen az érettségi bizonyítványa is jó volt. — Felesége szipogására csak megrántotta a vállát. — Tudja milyenek az asszonyok, mindig találnak okot a sírásra... Az öröm könnyei ezek, igaz mama? ... Vass Ferencné, akinek egyetlen gyermeke eddig Budapesten lakatoskodott, nem haragudott meg férje kifakadása miatt, sőt amikor szóba került — no persze tréfásan —, érdemes volt-e egész éjszaka utazni, ő válaszolt — Nem tudtam volna otthon maradni, s egyáltalán nem azért sírok, mert katona a fiam... Csak tetszik tudni, olyan szép ez az egész, és Feri csak 18 éves... Sütöttem egy kis tésztát, meg fasírtot, azt szereti... — mutatott egy kartondobozra. A pattogó katonainduló elnyomta szavait. A Vass házaspár búcsúzás nélkül furakodott a minket körülvevő tömegbe. Zokon vehette-e az újságíró, ha a szülők a fiukat, a fiatal határőrt akarták látni? ... Gémes Gábor A kecskeméti járás egyik legjobb könyvtára a lakiteleki. A könyvtáros, Aradi Aranka tanítónő példamutató munkát végez, nagy szerepe van abban, hogy a község apraja-nagyja szoros barátságot kötött a könyvekkel. Meghitt ez a kapcsolat, annak ellenére, hogy a könyvtár éppenséggel nem otthonos. 5000 kötet zsúfolódik itt össze egyetlen szobában. Leülni, olvasgatni nincs hely. Mégis mindig nagy a forgalom. Képünkön: Hankovszky Jenő és Kakó Miklós az általános iskolai kötelező olvasmányok között válogatnak. Jelentés egy szép estéről —■ Jogos volt-e a pofon, amely a Rozmaring eszpresszóban elcsattant? Joga volt-e Andrisnak ahhoz, hogy elragadtatott indulatában arcul üsse Julikát, akinek már fél éve udvarol? Szabad-e, lehet-e ilyesmit tenni egy mai fiatalnak? Félreértés ne essék: egy feltételezett eset megvitatásának voltunk tanúi néhány napja a dunavecsei művelődési ház ifjúsági klubestjén. Elöljáróban csak annyit: hosszas vajúdás, válság után feléledt ez az ifjúsági klub és a kezdeti eredmények azt mutatják: sikerült a válságból kikerülnie, most már bizalommal nézhetünk működése elé. Csatlakozva a megyei tanács egyik ellenőrző csoportjához, benéztünk a dunavecsei művelődési házba, milyen programot találunk vajon az esti órákban. A klubterem ablakának fényei már messziről jelezték: ma nem jöttünk hiába. És úgy is volt. A zsibongó, tréfálkozó fiatalok már nagyon várták a klubaz előadásra. A fiatalok megértőén vették tudomásul a művelődési ház igazgatójának bejelentését. Aztán már hozzá is fogtak a mai programhoz, ami — bár rögtönzött volt — semmivel sem sikerült rosszabbul, mintha előre készültek volna rá. Talán éppen a hirtelen programváltozás okozta a nagy aktivitást? Hogy folyt le az est, amelyen a pofon jogosságát kellett eldönteni? Nos, a foglalkozásvezető Sze- pes Lajos, a művelődési ház igazgatója magnóról lejátszott egy rövid történetet. Summázva annyi a história, hogy Andris egy vélt hazugság miatt felelősségre vonja Julikát és arculüti. Talán nem is a történet az érdekes, hanem a nyomában keletkezett vita, amely a dunavecsei ifjúsági klub aktivitását példázza. Néhány hozzászólást idézünk: Csapai Lajos: Eleve' kizárt, hogy egy fiú megüsse a lányt estet, mert rendkívül érdekes. Bármilyen vita merülhetett is előadást terveztek, a megyei rendőr-főkapitányság egyik tisztjével találkoztak volna. Félórával a kezdés előtt derült ki: csak a jövő héten kerülhet sor fel köztük, a pofon nem volt jogos. Biksi Vera: Hogy ez a pofon elcsattanhatott, azt bizonyítja: a két fiatal között nem volt igazi, őszinte lelki kapcsolat. Minden kétes helyzetet meg lehet vitatni, lezárni. A pofon nem volt jogos, de indokolt sem. Kovács Endre: Én szégyellném magam, ha ilyesmire vetemednék. Nem szabad az embernek ennyire elragadtatni magát. De Jonge Kornélia: Helytelen volt Julika részéről, hogy Andris előtt ilyen alkalmatlan időben hozakodott elő. Vagy talán éppen az őszinteségét akarta bebizonyítani? Akkor meg különösen indokolatlan volt... Gázon Sándor, Hajmást Hajnalka: Mindketten elítélik a pofozkodó fiatalembert. Több tiszteletet a nőknek! Még a lányoknak is. Mindenki elmondta a véleményét, volt, aki többször is, majd megjátszottak egy bírósági tárgyalást — ügyésszel, bíróval — ahol a pofon-ügyet jogi úton próbálták tisztázni. Érdeklődéssel, szenvedéllyel és igazságkereső szándékkal. Szép, hasznos este volt örömmel írjuk le ezt, hiszen jó hallani, hogy újraéledt a dunavecsei fiatalok klubja, amelynek programja sok szép estét ígér még tagjainak. B. J. Nyolcéves a gyerek Peti nyolcéves lesz, s ez a jelentős sorsforduló magvas gondolatot szült a család különféle rendű, rangú, korú tagjaiban: vasárnap délután levisszük a közeli vendéglőbe és ott ünnepeljük. Lesz torta, szörp, csoki, minden. — Hűha, ez aztán igen — tört ki Petiből az elismerés. Ragyogott a boldogságtól, ahogy ott feszített a papa, mama között s fölényes mosoly- lyal kiadta a pincérnek a rendelést: — Hozzon kérem, először is egy ... nagy gyümölcsfagylaltot! — így mondta: naaagy. Összenéztünk, nem kezdi rosszul? Előbb talán mást kellene ... Na, ha ő formabontó, mi sem maradhatunk el. Általában a sörnél kötöttünk ki. Csupán az anyai nagyapó, Simi bácsi kért konyakot, a testvére kisüstit, s az idősebb „hölgyág” néhány tagja szopogtatott édes likőrt. Jómagam, mint egyik nagybáty, kezdtem a felköszöntést sörhabos szájjal. — Ecsém, nőj nagyra, ne ess hasra, fejedben legyen ész s nem pediglen mész. Az ünnepi hangulatban félszegen szólt a gyerek: — De ugye... én kérhetek még egy nagy gyümölcsfagylaltot ? Olyan esdeklő szemekkel tekintett ránk, nyelve olyan sóváran nyalogatta az ajkát, hogy megszavaztuk — legyen. Simkóné, távoli rokon megszólalt: — De lassan egyed, mert megfázik a gégéd. Gabi, a másik nagybáty megtoldotta: — ... mert hurutos lesz a nyelőcsöved. Pista bá, egy hajdani operaénekes-jelölt ekképpen tremolózott: — Óvatosan kanalazd, mert a hangod elveszted, mint én. Persze lehurrogtuk, sőt felkértük, a gyerek tiszteletére énekeljen el valami szép dalt. — Van saját szerzeményem — mondta. összecsaptuk újabb korsóinkat. — „Ez igen, saját szerzemény." Ahi- tatosan hallgattuk, a pincérrel is csak suttogva közöltük — hozhatja a következő korsókat, meg egy kis pezsgőt, hadd legyen igazán ünnepi a hangulat. Az utolsó szakaszt már Pista bá-val együtt zúgtuk: „Éljen, éljen, éljen!” — Na Péter, mit szólsz ehhez a csodálatos költeményhez? — Ehhez a csodálatos hanghoz? — helyesbített a 60 éves Malvin néni, aki hároméves kora óta titkos imádója volt a dalnoknak. — Gyönyörű — mondta msghatottan Péter — de izé ... megehetnék még egy nagy gyümölcsfagylaltot? így kitartani a gyümölcsfagylaltnál, mikor volt, aki már konyakot öntött a sörbe, hogy eV’ vegye a habját! Orvos is volt körünkben, tőle kértünk tanácsot — mi legyen? ö dadogva mondta: — Nem ... dem ..: árd ... had meg... ha jól... esik ne... ne- gi. . Ám legyen, de bizony a negyedik gyümölcsfagylaltot már nem engedélyeztük! Hiszen ez már valóságos kicsapongás! Es a gyereknek ilyenkor már ágyban a helye! Még ha ünnepelt is! Így aztán anyja — néhány hölgy társaságában — haza- vezettg Pétert. — Mi persze tovább ünnepeltük őt! Na hallják, elvégre az életben nem lesz többször nyolcéves a gyerek... N. J,
