Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-15 / 296. szám
fQflT clopAmTtAv is, nínfek 5. oldal MINDEN LEHETSZ Lásxlófalva 1967. Külsőre ma is inkább csak tanyaközpont, semmint község. Milyen reményekkel indulhatnak innen, az egykori Szentkirálypusztáról Nyilas Misi késői kis- öccsei? Középtermetű, okos szemű fiatalember a nyolcadikosok osztályfőnöke, Barta László igazgatóhelyettes, öt éve tanít, kezdettől itt. — A városi gyerekek se kerülnek be mindannyian a középiskolába — mondja. — A gimnázium meg éppenséggel sokat veszített korábbi vonzóerejéből. — Miért? — Emlékszem, amikor nagyon igyekeztünk mi is gimnáziumba küldeni a gyerekeket, a „legjobb” évben ötből kettő maradt meg. Volt, aki jelessel ment el, s az első évben kibukott. — Az akkori kudarcok emléke még kísért. Az idén senki sem jelentkezett tőlünk gimnáziumba. — Nincs olyan jó tanuló? — Van. Egy fiú. A Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Technikumba pályázik, az Alkotmány Tsz ösztöndíjával. Ez viszont jó. Helyes, ha a jófejű falusi gyerekekből táplálkozik a mezőgazdaság szakember-utánpótlása. — S a többiek? Ax osxtály jöttök előveszi a névsort. Tizennégyen végeznek ebben a tanévben a nyolcadikban. — Szerelő, esztergályos, tehát Ipari munkás lesz négy fiú. Többségük abban bízik, hogy itthon szükség lesz majd rá a tsz-ben. Egy fiú szakácsnak jelentkezett, egy pedig kereskedőnek. A lányok többsége is a kereskedelemben szeretne elhelyezkedni. Négy megy erre a pálvára: egy varrónőnek, egy pedig fonónőnek Pestre, a nővére után. Csupán egy lány nem tanul tovább. — A legtöbb gyerek tehát nem marad itthon? — Nem. Jobbára Kecskemétre kerülnek. Be lehet járni, jó a közlekedés. — Különleges kívánságok, nehezen megvalósítható álmok nem akadtak? — Kicsi korban akar a gverek tűzoltó, pilóta, meg búvár lenni. 14—15 évesen reálisan számot vet a jövővel. Az egyik fiú először azt mondta: erdészeti technikumba megy. De 2,3 a tanulmányi átlaga. Végül is mezőgazdasági gépszerelő lesz. — S milyen amúgy, a tanulmányi átlagtól eltekintve ez az osztály? — Nagyon rendesek, lelkesek. Nincs olyan úttörőfeladat, társadalmi munka, amit ne vállalnának szívesen. Témát váltunk: milyen segítséget kapnak a gyerekek a pedagógusoktól a pályaválasztáshoz? — Magunk is belátjuk ,hogy ez fontos feladat. Kétszeresen az. Egyrészt, mert a falunak egyre több szakmunkás, szakember kell. Aki kedvet érez hozzá, válasszon mezőgazdasági szakmát. Másrészt: feleslegek is képződnek. A mezőgazdaság egvre kevésbé képes foglalkoztatni a teljes falusi lakosságot. A mi feladatunk: segíteni a választásban a gyerekeknek és a szülőknek, összevetni a Ü10SZ 8V üiisoni az Igényeket a társadalom szükségleteivel. — Már szeptemberben összeírtam, ki mit tervez. Beszéltem róla osztályfőnöki órán és szülői értekezleten. Jártunk üzemben, tsz-ben. Segített a televízióban látott, A szakma ifjú mestere vetélkedő is. Novemberben újra végigkérdeztem a gyerekeket, nem gondoltak-e időközben mást? Végül pedig igyekszünk utánajárni, hogy a pályán, amit a gyerek választ, van-e kilátás az elhelyezkedésre. Jó például a kapcsolatunk a Kecskeméti Fémmunkás Vállalattal, itt járt a személyzeti vezetőjük, szívesen látják a jelentkezőket /Ve folytassuk, a gondoskodás itt a legdöntőbb, s az állandó, idejében történő tájékoztatás. Talán jó volna, ha többen maradnának otthon, Lászlófal- ván a mostani nyolcadikosok közül, talán pillanatnyilag nincs többre szükség. A legfontosabb azonban mégiscsak az, ahogyan figyelnek ma nálunk a tanyai gyerekekre. De az se kisebb eredmény, hogy a szerényebb képességűek sincsenek odakötve többé ahhoz az életformához, amibe beleszülettek. Mindenki minden lehet, hajlamaitól és szorgalmától függően. Végeredményben ez a legtöbb, amit bármilyen társadalom adhat az embernek. Mester László A világot jelentő téglák Mivé lett a kő, a tégla, az erkély, a rivalda, a színfal? A budapesti Nemzeti Színház tégláiból mi lett? Leomlottak a falak és az ifjúság esztendei után a megöregedett téglák — tízezrek, százezrek — nyolctonnás teherautókon, a budapesti építőipari vállalat hulladéktelepére, a Gyáli útra utaztak, immáron három esztendeje, tavasz- szal. Darabja 29,6 fillér A közönség verekedett értük. Nagy alakúak, erősek, még kézzel verték őket az újlaki téglagyárban és Kőbányán: nagy időt megéltek. Darabjukat 29 fillérért adták. Egészen pontosan ezer darab 296 forintba került. De sittel együtt. Vagyis a kocsi kivitte három évvel ezelőtt a Nemzeti Színház bontásakor a Nemzeti tégláit a Ferencváros végébe, a hulladék- telepre, kiöntötte, s úgy kellett a sittből, a törmelékből kiválogatni. Kik vették meg a Nemzeti tégláit? Termelőszövetkezetek, vállalatok, magánosok, családok, társtalanok és társra találók versengtek értük. Kincskeresők a sitthalmon Ez a faragott oszlop Gobbi Hilda lakásában szolgál tovább. Egy-egy sitthalom, téglakupac körül megszállott kincskeresők bányásztak még három esztendeje. Ennyi vágynak, tervnek, újrakezdésnek és befejézésnek FENTEK ri.10: Az önök keresztrejtvénye. — 18.15: Ifjúsági hangverseny. — 19.05 Tudomány 67. — 20 40i Egv íá'ek film. — 22.30: Szimfonikus hangverseny. Valami titkuk van Washkansky orvosainak Louis Washkanskynak. az új- szívű embernek egészségi állapo. tárói a fokvárosi kórház a jövőben nem ad ki orvosi jelentést közölték Fokvárosban. Üjabb orvosi jelentést ezentúl csak a tájékoztatásügyi minisztérium tesz közzé. Washkansky egyébként a szívátültetés utáni 12. napon szerdán kiült az ágya szélére és így várta 15 éves fiát és a család többi tagját. Két nyugatnémet professzor, a müncheni sebészeti kísérleti intézet munkatársai, akik kedden érkeztek meg Fokvárosba, hogy tanulmányozzák a Groote Schuur kórház szívsebészeinek munkamódszerét, úgy vélik, hogy a szívátültetést végrehajtó orvoscsoportnak „valami titka” van. A titok nyitját nem is any- nyira az operáció végrehajtásának mikéntjében, hanem inkább azoknak a gyógyszereknek az összetételében sejtik, amelyek révén megakadályozták, hogy Washkansky szervezete kivesse az új szívet. A Reuter angol hírügynökség közölte, hogy alapítványt hoztak létre annak a fiatal nőnek a nevével, aki múlt vasárnap autóbaleset következtében elhunyt és akinek még működőképes szívét átültették a súlyosan beteg Washkanskyba. Az alapítványra eddig 2600 fontnak megfelelő összeg gyűlt össze. A pénz egy részét a Groote Schuur kórház, másik részét pedig a fiatal nő rokonai kapják. kevés volt a Nemzeti téglakészlete: amikor befutottak a teherautók, már a bejáratnál szaladtak eléjük, s kísérték be egész a lerakóig. A solymári Hunyadi Mátyás Termelőszövetkezet 25 ezer darabot vásárolt belőle. De csak törmelékkel kapta. A Nemzeti törmelékéből most Solymáron bekötő út lett, a termelőszövetkezet majorjához. A téglákból mérlegaknát és a mérlegház egy részét építették. Gyorsan növekedett ez a termelőszövetkezet, újabb és újabb gépeket kapott, traktorokat, kombájnokat, új műhelyépületeket kellett húzni. A Nemzeti Színház tégláiból falazták ezeket a műhelyépületeket. Ezekből a valamikor még „világot jelentő téglákból” futotta még egy földalatti olajtároló medencéje is. Egy ember, Ambrus József, vasbetonszerelő egy hét szabadságot vett ki három esztendeje, hogy házat építsen. Az egy hét a téglák kiválogatásához, elszállításához kellett. Házat épített: 24 év után az első saját otthonát. A Nemzetiben, ahol életsorsok kaptak otthont esténként, most e falakból, téglákból regények épültek. Ez az Ambrus József 1944. április 4-én nősült. Azután elvitték katonának, hadifogságba került. Mikor hazajött, tíz évig Dunaújvárost építetté. Monoron lakták, onnét járt dolgozni. Három gyereket nevelt fel, s négy éve Vecsésen megvásárolt egy telket. És nemrég a téglákat a Nemzetiből. A Nemzeti tégláiból építettek otthont maguknak Vecsésen Amb- rusék. Kiskapu a villában És a „Kiskapuval” mi lett? A Nemzeti híres „Kiskapujával”, amelyen annyi nagy előd — Újházy, Jászai — lépett be a „szent csarnokba”? A kiskaput, Gobbi Hilda vette meg a bontási anyagból és Visegrád feletti villájába építette be. A volt épület oszlopait, faragot oszlopfőit is „kibányászták” a szenvedélyes gyűjtők. Gobbi pesti lakásában is van egy oszlopfő és a Jászai Mari, meg az Odry Színész Otthonban is. K. Gy. VII. Első pillanatra lehetetlennek látszik, hogy előre, az érintkezés felvétele előtt tudni lehessen, milyen a más bolygón élő értelmes lények látása. Pedig ha semmit nem is tudunk az degen értelmes lényekről, azt előre és egész pontosan meg lehet mondani, milyen jelek azok. amelyeket ők jól látnak. Külső megjelenésükről, életmódjukról, testi felépítésükről egyelőre semmi adatunk nincs, de tudjuk, hogy az idegen értelmes lények milyen fényt látnak. H. Shapley csillagász így ír erről: „Az állatok szeme és más érzékszerve természetes úton '-eletkazett. mint a létért való küzdelem eszköze, nem pedig azért, hogy a világmindenség folyamatait tanulmányozzák ... Ha egy bolygón, amely egy forróbb és ennek. megfelelően kékebb csillaghóz van közel (ilyen például a Rigel az Orion csillagképben), léteznek valamilyen látó állatok, akkor ezek szeme valószínűleg sokkal érzékenyebb a spektrum kék tartománya iránt, mint a miénk, azokon a bolygókon pedig, amelyek a Napnál hidegebb, vagyis vörösebb csillag közelében vannak (mint például a Beteigeuze), a vörös fényre lesznek érzékenyek. Természetes, hogy nem a mi Napunk lett sárgás, hogy megfeleljen szemünk érzékenységének. hanem látásunk változott úgy. hogy felfoghassa csillagunk legintenzívebb kisugárzását.” Az értelmes lények igen különbözőek lehetnek, de ők mindenképpen látják a saját napjukat, enélkül nem emelkedhettek volna fel a fejlődés során, nem válhattak volna értelmes lényekké. Azok. akik jeleket küldenek a naprendszer irányába, semmit sem tudnak a Földről, az emberekről, technikánkról. Az egyetlen, ami ismeretes előttük, hogy a naprendszer lakói feltétlenül látják a Nap sugarait. Ezért elsősorban nem rádióhullámokat fognak küldeni, hanem éppen fénysugarat, és éppen a napfénynek megfelelő színezetben. G. Cocconi és F. Morrison nem foglalkozott ezzel a lehetőséggel, mert 1959-ben a mi technikánk még nem ismerte az optikai ielzés lehetőségeit csillagközi távolságokra. Most már ismerünk ilyen módszereket! Természetesen az újszülött la- serek még nem tökéletesek. Ha megállapítjuk, hogy mekkora energia szükséges, mondjuk, a Hattyú 61-re küldendő jelzéshez, a jelenlegi laserek jellemzőit véve alapul túl nagy energiaráfordítás jön ki. De ismételjük, a lasertechnika csak az első lépéseknél tart. A lasersuga- rak egyelőre még széttartanak, de a sugarak szóródási szöge a készülék fejlődésével együtt igen gyorsan csökken. Néhány év múlva gyakorlatilag energiaveszteség nélkül tudunk majd optikai sugarakat továbbítani. A sugárhipotézis különböző bizonyítékokat említ, amelyek valószínűségük fokát illetően igen különbözőek. De az a felismerés, hogy a legközelebbi csillagokról sugárjelzéseket kell keresnünk, vitatnatatlannak látszik. Eljött tehát az ideje, hogy legalább a legközelebbi és az élet megléte szempontjából leginkább biz+ató csillagok vonatkozásában bevezessük az állandó optikai jelkereső szolgálatot. Nem szabgd elszalasztanunk a legkisebb lehetőséget sem. hiszen az emberiség számára igen fontos eseményről van szó: lehetőség mutatkozik valamely más bolygón élő fejlett civilizációval való kapcsolat felvételére. (Vége-)
