Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-14 / 269. szám
1WJ. november 14, kedd S. oldal Négy nap a Vajdaságban m A rekorder Sztapár Jugoszláviában a földművesszövetkezet számos szolgáltatást ad a termelőknek. Vetőmagot, műtrágyát, gépeket, a szerint, hogy mire szól a szerződés. A termelők ennek ellenében a termést eladják a földművesszövetkezetnek. Természetesen a szolgáltatási díjakat megtérítik. A zombori földművesszövetkezet is sokoldalú kapcsolatban van a gazdákkal. Ezenkívül számos üzemága is van. Mi többek között a vágóhidat is megtekintettük. A 110 éves létesítményt egyre korszerűsítik. Nőről 130 mázsa szemes tengeri került le, pedig a szárazság itt is sok kárt okozott. A magyar küldöttség érdeklődését az is fűtötte, hogy a gyakorlatban is meggyőződjenek arról, valóban elérhetők-e ilyen terméseredmények. A bajai járásban 4o ezer holdon termelnek kukoricát és 50 ezer sertést hizlalnak évente, tehát indokolt ez az érdeklődés. A tapasztalatok meggyőzték a magyar szakembereket. A kiváló jugoszláv hibrid kukoricák, amelyekből már a megyében is A nagyüzemi gazdálkodás eredményeként Sokat fejlődött a megye gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermelése Szépek a csövek — mondja Marjanovics József, a szeremlei Dunagyöngye Termelőszövetkezet elnöke (középen) Lázár Szveti- csaninnak. A kép bal oldalán Agócs Imre, a bajai járási párt- bizottság munkatársa. vember 1-től például üzemel a hűtőcsarnok, ami 120 vágott marha elhelyezésére alkalmas. Nagy érdeklődéssel tanulmá- r"'ozta a bajai járás küldöttsége az automatizált takarmánykeverőt. A vezérlőasztallal irá- ií)írÍÍ0tt tizemben 38 féle táp készül. Egy óra alatt egy vagon takarmányt kevernek. Papírzsákokba csomagolják a kész tápot. Itt’ is állandó tudományos munka folyik. Ellenőrzik a gyártást, rendszeresek a bak- téorológiai vizsgálatok. A piaci keresletnek megfelelően történik a termelés, ezért nagy gondot fordítanak partnerek felkutatására. Széles körben ismertetik termékeiket, felhívják a figyelmet azok előnyös tulajdonságaira. Egyszóval küzdenek a vevőért. Jugoszlávia más területein is működik hasonló automatizált üzem. A táptakarmány-szükség- let nagy részét hazailag állítják elő. A küldöttség nagy izgalommal készült a sztapári látogatásra. Ez a község és környéke a Vajdaság legjelentősebb ku- koricatermő vidéke. Sandin Mo- mir, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének helyi titkára, a földművesszövetkezet közgazdásza meleg szavakkal üdvözölte a magyar csoportot. A több mint négyezer lakosú község rekordot ért el a kukoricatermesztésben. 2700 hektár átlagában 76 mázsa szemes terményt takarított be. Ezen belül nem ritka az olyan terület, amelyKészülődés karácsonyra A fenyőfa ünnepre 380 mázsa szaloncukrot, 26 mázsa csokoládé függeléket hoz forgalomba mintegy 200 üzletében a Bács- Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Év vége előtt a közkedvelt újévi csokoládéfigurákból csaknem 20 mázsát hoznak forgalomba az üzletekben. termesztettek az idén, itt még jobb eredményeket hoznak. Váradi Albert, a küldöttség vezetője a sztapáriakkal való beszélgetés során elmondta, hogy a jugoszláv hibridek segítségével 20—30 mázsa csöves tengerivel lehetne emelni a holdanként! termésátlagokat. Ehhez természetesen az kell, hogy még több magot kapjunk. Marjanovics József, a sze- remlei Dunagyöngye Termelő- szövetkezet elnöke ehhez még hozzátette: — Nálunk a jugoszláv hibridek holdanként 100 mázsa csöves termést adtak az idén is. Szeretném^ jövőre még többet vetni belőlük. (Folytatjuk.) Kereskedő Sándor A megye mind jelentősebb tényezője az ország gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermelésének. Közismert az is, hogy egyre több terméket szállítanak tőlünk exportra. Az új ültetvények termőre fordulása mégin- kább növeli a jelentkező árumennyiséget. Pfenning Gyulától, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szak- felügyeleti csoportvezetőjétől arról tájékozódtunk, hogy az idén milyen eredményeket ért el a megye a különböző kertészeti ágazatokban. — Még pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésünkre, de a betakarítást követő összesítések, az eddigi becslések már adnak olyan áttekintést, hogy néhány megállapítást máris tehetünk. Kezdjük talán a két korábban jelentkező gyümölccsel, a cseresznyével és a meggyel. Az időjárás nem volt kedvező virágzásuk idején, a megtermé- kenyülésen ez jól látszott. Cseresznyéből csaknem fele annyi termett, mint tavaly, meggyből is legalább egyharmaddal kevesebbet szüreteltek. Ezzel szemben szép termést hozott a barack. A tavalyi 2100 vagon helyett 3000 vagon körül termett a kajsziból. Hasonlóképpen magasabb az almatermés is a tavalyinál, mintegy ezer vagonnal több. E két utóbbinál megjegyzendő, hogy nem any- nyira az átlagtermés növekedett, hanem az új telepítések termőre fordulása emelte a termés mennyiségét. Azt viszont meg kell állapítanunk, hogy a korszerű ültetvények magasabb termést hoznak, mint a hagyományosak. Kétszer-háromszor magasabb Ilyen tapasztalataink nekünk is vannak. A termőre forduló törpealmások például kétszer- háromszor magasabb hozammal fizetnek, mint a régi telepítések. Az Izsáki Állami Gazdaság 20 holdas öntözött ültetvénye jóval kétszáz mázsán felül adott holdanként. Az izsáki Aranyhomok Termelőszövetkezet százAz első nagy vizsga után Bizonyára az ország legfiatalabb pincevezetőinek egyike Dudás László, aki a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzemének tiszakécskei telepén tölti be ezt a ném kis felelősséggel járó beosztást. Nincs még egy éve, hogy a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán oklevelet szerzett, de áprilisban már kinevezték a pincészet élére. S a közelmúltban, első szüretével a gyakorlatban is jól vizsgázott. Magáról nem szívesen beszél. Az eredményeket elsősorban annak tulajdonította, hogy jól felszerelt és egyre alaposabban korszerűsödő üzem a tiszakécskei. — Azon ritka körzetek közé tartozik a mienk, ahol a nagyüzemi telepítések kialakításával párhuzamosan már a majdani hozamok feldolgozására és elhelyezésére is gondoltak. A korábbi 12 ezer hektoliteres tárolókapacitás ebben az évben 32 ezer hektoliterrel bővült. Ez az összesen csaknem félszáz ezer hektoliter befogadóképesség elegendő a telepünkre özönlő termés tárolására. Nem kis dolog j ez, hiszen az átvett mennyiséget! tekintve a pincészet megyénkben a harmadik, negyedik helyen áll. Felszámolták az apró. szétszórtan fekvő tárolópincéket is, mégpedig úgy, hogy a termelőgazdaságok használatára bocsátották. Jelenleg a célnak megfelelő lakiteleki pince segítségével a tiszakécskei központi felvevőhely. Előbbre léptek a feldolgozás módszereiben is. Az új, léelvá- lasztós rendszerű présház használatba vétele óta a napjában feldolgozott szőlőmennyiség eléri a háromezer mázsát. Ennyi termés átvétele és kipréselése — rekord a pincészet történetében. — Ezen az őszön a kedvezőtlen, a szedés kezdetén csapadékos időjárás miatt jelentősen zsugorodott, rövidült a szüreti idény. Gondjaink leküzdésében azonban nem csupán a technikai körülmények javulása segített. Elismeréssel kell szólnunk a körzeti közös gazdaságaink megértéséről a határidőkhöz való alkalmazkodásukról is. Köszönettel tartozom központunk irányítóinak, a régi szakembereknek jóindulatukért, amellyel a vezetés „rejtelmeitől'’ a helyes borkezelés tudnivalóiig a szakma szinte minden ágában segítettek. Nagymértékben ennek köszönhetem, hogy az első nagy vizsga sikerült. J. T. l holdas termőkarós almáskertje még nem számít termőnek, de máris 30 vagont hozott. A nagy termés gondokkal is jár. Megyénkben is nehéz az alma tárolása, mert nincs elegendő raktár, hűtőház. Ez figyelmeztető a jövőre nézve, hiszen a következő években tovább növekszik az árutermelés. — Több ezer holdon fordultak termőre az idén az új szőlőültetvények is. Ezért — bár csali közepes termésünk van — az előzetesen becsült 2 miliő 100 ezer mázsa szőlő meglesz — mondja a megyei főkertész. — A következő években már közepes hozam esetén is jóval túlhaladjuk azt a mennyiséget, mint máskor rekordtermés idején. A Magyar Állami Pincegazdaság most már elegendő tárolótérrel rendelkezik, ezért az átvétellel az idén nem volt különösebb gond. Ugrásszerű növekedés — A zöldségfélék termő területe 27—28 ezer hold. Ez nem változik jelentősen, de a termésátlagok egyes kultúráknál szinte ugrásszerűen megnőttek. Ezért évről évre több zöldségféle jelentkezik a piacon. Ez is a nagyüzemi gazdálkodásnak köszönhető. A paradicsomnál a fajták is jelentősen közrejátszanak. Míg egy-két évvel ezelőtt 80 mázsa volt a holdankénti átlagtermés, tavaly már 107 mázsa. Ugyanez a helyzet a megye egyik új fűszernövényénél, a hagymánál. Három évvel ezelőtt még 50—60 mázsa terményt szedtek egy-egy holdról, az idén már elérték a száz mázsát. Ebben az évben mintegy 15 ezer vagon zöldségfélét takarítanak be a megyében, ez alig kétezer vagonnal kevesebb az 1970-es előirányzatnál. Gyorsabb a fejlődés, mint amire számítottunk. Ennek eredményeképpen természetesen emelkedett a felvásárolt mennyiség is. Az elmúlt évi 3746 vagonnal szemben az idén 4000 vagon paradicsomot, a tavalyi 1538 vagonnal szemben 1900 vagon vöröshagymát vettek át. Mintegy ezer vagonnal többet szándékoznak felvásárolni az egyéb zöldségfélékből is. Nem elég megtermelni — Mindez azt bizonyítja, hogy lassan megtanulunk termelni — folytatja a megkezdett gondolatot Pfenning Gyula —, de ez kevés. A termelvényeket raktározni, csomagolni, szállítani, feldolgozni kell. E tekintetben viszont még nagy a lemaradás. A felvásárlást is korszerűsíteni kell, a feldolgozási lehetőségeket pedig növelni. Különben a nagy erőfeszítésekkel megtermelt értékek tönkremennek. Erre van elég tapasztalat az elmúlt évekből, s az idén is akadtak zökkenők. Egyetérthetünk a megyei főkertész megállapításával. Reméljük, hogy mind az üzemek, mind a felvásárló vállalatok levonják a tanulságokat a tapasztalatokból. Patyolat-akció A címet attól a magyar filmtől kölcsönöztem, amely a katonaélet derűs és kevésbé derűs epizódjait elevenítette meg. Ügy érzem ugyanis, hogy az alábbi „patyoiatos” történet fordulatai hasonlóképpen nem nélkülözhetik sem a derűt, sem a borút, sőt meglelhetjük benne ama stratégiát is, amellyel a szemben álló hadseregek igyekeznek legyűrni egymást — háború esetén. A hadisíkon farkasszemet néző felek: egy kárvallott megrendelő és a Kecskeméti Ruházati Ktsz patyolat üzeme. Az akció úgy indult, hogy a megrendelő elvitte a már említett üzembe a — szerinte 600 forint értékű — pulóver-garnitúráját barnára festeni. A festés sajnos nem egészen úgy sikerült, ahogy kellett volna, mert a pulóver alatt hordott blúz és az e helyen meg nem nevezhető egyéb ruhadarabok, az őszi erdők színét öltötték magukra, alig egy nap alatt. Mondanom sem kellene talán, hogy a megrendelő azonnal diplomáciai útra terelte a dolgot, s erélyesen követelte a hiba orvoslását. Nem akarom vég nélkül sorolni azokat az eseményeket, amelyek 1966. október 5-e. azaz a reklamáció óta hekövetkeztek. Lényeg az, hogy a ktsz megpróbálta újra festeni a pulóvert, de a vevő szíri nt csak az előzőhöz hasonló sikerrel. Aztán meginduljak a kártérítési tárgyalások és hosszabb-rövidebb megszakításokkal tartanak máig is. A megrendelő kezdetben a ruhanemű értékének 50 százalékát és a festési díjat követelte vissza. A szövetkezet 40 százalékot ígért, festési díj nélkül. Ma már a teljes kártalanítás, azaz 600 forint plusz festési díj a megrendelő igénye. Erről azonban a szövetkezet hallani sem akar. Harsognak a hadikürtök, s nem kétséges, hogy döntő ütközetre kerül sor rövidesen, mégpedig a bíróság előtt, ha nem sikerül kompromisszumot találni. A diplomácia nyelvén szólva: a közvetítő szerepkörét vállaltam magamra, s ma már belátom, hogy egyáltalán nem lesz könnyű mindkét fél megelégedésére ellátni, a feladatomat. Mindenekelőtt a vérontás elkerülésére, s a problémák tárgyalás útján való rendezésére szeretném felkérni a tisztelt feleket akkor is. ha — mint mondják — eddig ez az út nem vezetett sikerre. Abból kell kiindulni, hogy a ktsz elismeri: a festés kifogásolható. jóllehet ebben a festék rossz minősége is közrejátszott. Ha pedig így van. a vevő kártérítési igénye mindenképpen indokolt, s csöppet sem csodálkozhatunk rajta, hogy az egy éve tartó huzavona idegesíti, túlzásokra ragadtatja. Helyesen tenné tehát a szövetkezet, ha nem várna a bírósági ítéletre — a pereskedés árt a lakosság szolgálatát hirdető cégnek — hanem a lehető legméltányosabL módon megtérítené a rendelőt ért ká • egy részét, s a festési díjat is. Mert ha elismeri azt a bizonyos 40 százalékot, akkor ezz ! elismeri a rossz munkát is Rosszul végzett munkáért pedig semmiképpen sem járha! fizetség. Köztudott^ hogy a fevtés — különösen használt ruhadar h- nál — rizikóval jár. De a kor kázatbó] mindenképpen a sző vetkezetnek kell a nagyobbil részt vállalnia. Nem hiszem hogy 50, vagy 100 forintért év deines lenne kockára vinni : szövetkezetnek eddig kivívott jó hírét. Békés Dezső
