Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
Bemutató a kecskeméti Katona József Színházban A sötét mélyről a fényes magasba Az orosz csoda című könyvről A Nagy Október fél évszáza- drámaalkotó módszer felelt vol- dos évfordulójára ünnepi vál- na meg, mint amilyet Visnyev- lalkozás számba menő bemuta- szkij alkalmazott akár az Op- tóval készülődött a kecskeméti timista tragédiában, akár má- Katona József Színház. Fagye- sík tömegdrámájában. A rende- jev kitűnő regényének szín- ző Turián György lapunkban padra átültetett változatát tűz- megjelent eszmefuttatásában te műsorára, a színház drama- némileg felmentést is adott Osz- turgjának, Osztovits Levente- tovits Leventének amikor he- nek átdolgozásában. Fagyejev lyesli, hogy az átdolgozó eléggé mélységes humanizmustól átha- szabadon, önkényesen bánik a tott emberábrázoló készséggel regény motívumaival. Csakhogy rajzolja meg egy távol-keleti az így kiragadott apró emberi harcokban megedzett partizán- történések egészen más érzelmi csoport hétköznapjait, kikerül- és indulati hatást képviselnek, heteden pusztulásának tragikus mint a regény egészében. Ügy folyamatát. Filmszerű tempó- tűnik, mintha ezek a partizá- ban váltják egymást a jelene- nők nem alkotói lennének saját tek, feszülő dinamizmussal történelmüknek, hanem csak álvetítik az olvasó lelki szemei dozatai vak erők működésének, elé a pergő eseményeket. De mégpedig olyan áldozatok, akik nem a hősi pátosz magasságé- helyzetük felismeréséig aligha ból mutatják meg a partizán jutottak el. Már pedig a regény csapat apró emberi és napi összhatásában és alapeszmejé- gondokkal küszködő hőseit. A ben ennél jóval többet mond. tömegek emelik magasra vál- Mégsem mondhatunk egvér- lukon az egyszerű harcosokat, telműen ítéletet, a Tizenkilen- a harcosokkal együtt élő, az ő cen színpadi változata fölött, gondolataikkal, törekvéseikkel a mű még így is — dramatur- együtt érző vezetőket, köztük giai gyengeségei ellenére is — elsősorban Levinszomt és az bővelkedik jó megfigyelések- osztagok parancsnokait, a bá- ben, árnyalatosán megformált nyászból lett katonákat, a ke- jelenetekben. Egy-egy sikerült ményen küzdeni tudó, nagy ivó, dialógus részlet, egy-egy ben- nagyot mondani, csínyeket ten- sőségesen hangzó párbeszéd maJelentős mozzanata a drámának Várja szerelmének ábrázolása. Képünkön az egyik kórházi jelenetben az ápolónő: Várja és a férj, Morozka, valamint a fiatal diák, Mécsig találkozása. (Moór Mariann, Fekete Tibor és Sas József.) ni kész Morozkát és kedvesét, a csillés-lányból gondos áldozatkész alkalmi ápolónővé átalakult Várj át. A regényben egy-egy pillanatra élesebb megvilágításba kerülnek a csapat többi tagjai is: Sztasinszkij, a partizánok orvosa, Dubov, a jólelkű, kissé szentimentális, de a harcban kérlelhetetlen, bátor szívű vezetó, az egykori bánya- mester vagy Mecsik, az egyik támadás viharában hozzájuk sodródó fiatal diák, aki az eszerek táborából vetődött ide. De élesen rajzolódik az olvasó elé az egész háttér: az egyszerű falusi parasztok, forradalommal együtt érző tömegek, a partizáncsapat derékhadát képező névtelen katonák hősies harcának egy-egy mozzanata. Ezek a lehetőségek igazi kollektív drámává avathatnák a színpadi változatot, ha az átdolgozás közben felismerte volna Osztovits Levente a tömegeket mozgatni tudó, jelenlétüket érzékeltetni képes dramaturgia lehetőségeit. De éppen ennek a hősi háttérnek, a harci cselekmények összességéből adódó, kérlelhetetlenül kemény és tudatos tartásnak az ábrázolásával nem tudott megbirkózni az átdolgozó. Minden példa, hasonlat sántít egy kicsit, de a Tizenkilencen igazán tónushű és hangulatilag is teljesen hiteles színpadra állításának inkább olyan gasra emelkedik a jelenetek tömegéből. Sajnos — színpadi adottságaink ellenére — túl gyakori a jelenetváltás, ami óhatatlanul technikai szüneteket idéz elő, a színészeknek pedig gyakran szinte lehetetlenné teszi az elmélyülést szerepükben. Elsősorban Moór Mariann halk tónusú, túlzásoktól mentes finom lélektani megfigyelésekben gazdag alakítását kell dicsérni. A színpadi Várja persze nem pontos mása a regénybelinek. Gyakran, indokolatlanul felidézett naturalista ízű szituációk is nehezítik az alak megformálásában Moór Ma- riannt, de ő szerencsére a regényhez nyúl vissza, magakel- letésével, kitöréseinek belső hevületével a Fagyejev alkotta nőalak vonásait idézi. Hatásos, színes alakítást nyújt Fekete Tibor Morozka szerepében. Nem teljesen rajta múlik, hanem az átdolgozáson, hogy adós maradt ennek a kemény öklű bányászból lett partizánnak a hősies helytállása ábrázolásával. Valamivel szürkébb, kevéssé árnyalt a színpadi Mecsik alak ja is, ráadásul Sas József néh túlságosan is halkra veszi er nek a kissé tapasztalatlan diái gyereknek a hangját, több ;; általa megformált Mecsikben a tétovaság, a bizonytalanság a kelleténél. Forgács Tibor, Levlnszon alakítója a lehetetlennel birkózik. Le viaszon csaknem összeroppan a felelősség súlya alatt. (Forgács Tibor.) Szerencsétlenségére tökéletesen statikus, mozgás nélküli jelenetekben lép színpadra, szinte egyetlen akcióban sem vesz részt, így számára a partizánvezér jellemvonásainak érzékeltetése szinte lehetetlen. Forgács Tibor alakításában mégis egy tehetséges fiatal művészt ismertünk meg, aki egy-egy pillanatra életet tudott lehelni az, ^léggé papiros ízű figurába. Nagyszerű teljesítménnyel örvendezteti meg a közönséget Gyulay Antal Dubov szerepében és nehéz feladatot old meg sikeresen Jánoky Sándor. De elismerést érdemel Mezei Lajos, Major Pál, Kölgyesi György is az epizódszereplők népes táborából. Érdekesek, egyszerűségükben modemek Borcsa István díszletei és jelentős segítséget nyújtanak a kor hangulatának felidézésében Márton Aladár jelmezei. A Tizenkilencen színpadra állítása nem lebecsülendő erőfeszítésekre késztette a színház művészgárdáját és az előadás, az átdolgozás hibáival, gyengeségeivel együtt is emlékezetes marad, a kecskeméti közönség számára. Csáky Lajos A KOZMOSZ Könyvek kiadásában jelent meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 30. évfordulójának tiszteletére a szép kiállítású, vaskos kötet. A szerzők — Annelie és Andrew Thorndike néhány évvel ezelőtt hasonló címmel filmet alkottak, s most ennek alapján állították össze 530 képből álló kötetüket, mely művészi és hű tükrözője mindannak, ami a Szovjetunióban az új rendszer születésétől napjainkig végbement. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a szerzők vallomása szerint a hatalmas vállalkozás sikeres végrehajtásához egymillió kilométert utaztak, kétszázezer méter filmből válogattak és sokszáz hivatalos okmányt tanulmányoztak át. A dokumentumkönyv azzal kezdődik, hogy 1918 őszén Moszkvában felavatják Marx és Engels szobrát, ahol Lenin azt mondta: ,,Boldog időben élünk. Az, amit a nagy szocialisták megjósoltak, kezd beteljesedni.” A folytatásról számoljunk be mi is fényképszerűén: II. MIKLÖS cár. Nagyméretű kép jellemzése dokumentumokkal. Idézetek a cár 30 kötetes naplójából. Beszélnek a sorok, nem kell magyarázat. Minden oroszoknak ez a szellemileg korlátolt cárja Így töltötte ki személyi kartonját a népszámláláskor: „Családi neve: Romanov N. A. Szakképzettsége: össz- oroszország uralkodója. Főfoglalkozása: Az orosz föld ura. Mellékfoglalkozása: Földbirtokos.” Minden agitációnál . jobban beszél ez az apró dokumentum arról, hogy annak a rendszernek el kellett pusztulnia. Azután képeket látunk a 100 millió paraszt életéből. Visszaidézik a szerzők a régi világot. Azt akarják megmutatni, milyen mélyről jött ez a nép. A sötét mélyről a fényes magasba. Rozoga parasztkunyhók, éhező, rongyos tömegek a gyárkapukban. Mellettük Gyemidov iparmágnás képe főúri lakosztályában. És Juszupov herceg palotája, ahol meggyilkolták a mindenható Raszputyint. Putyilov, az „orosz Krupp”. Ott van mindjárt a kontraszt is: a hétezer aranymosó embertelen világa ... AZ ALAKULÓ, formálódó világ a győztes forradalom után. A küzdelem az intervenciósok ellen. A nyugati tőkések és a belső reakció tervei az új rendszer megölésére, „Oroszországot el kell pusztítani. — Akkor is, ha közben nők és gyermekek százezrei pusztulnak el? — Akkor is!” — így beszélt például egy nyugati államférfi. Lenin halála. Ezt a fájdalmas eseményt roppant egyszerűen dokumentálják a szerzők. Három fénykép közt néhány Majakovszkij verssor: „Ölöm a test, ólom a sajgás, a teher végtelen.” A hatalmas építkezések időszaka következik. És a tanulás, művelődés országos méretű megszervezése. M. A. Nexő, a világhírű dán író írásából idézet: Ügy kezdi, hogy kenyeret oszt; s egy szép napon innen jut el a csillagokhoz. Azután nagyot ugrik az években a könyv. 1961-ben vagyunk. A mai Szovjetunió képekben, szövegben. Néha csak villanásokat látunk. Gagarin az űrhajó kabinjában. Rúzsozza magát egy leány. Üdülők, kirándulók. Kemény munka. Két részletet kell még megemlíteni. Az egyik: bemutatnak a szerzők két életutat: Murzalijeva orvosnőét, és V. Jemeljanov atomtudósét. Minden fiatallal el kellene olvastatni ezeket az életutakat. Hogy tanuljanak. Hogy lelkesedjenek, gondolkozzanak, hogy előbb megtalálják a helyüket az életben. A könyv végén Gorkij-idézet áll: „Ember — mily büszkén hangzik ez a szó!” A könyv elolvasása után még meggyőzőbbnek érezzük ezt a mondást. Az ember hatalmas erejét, történelemformáló vasakaratát láttuk a lapokon. A szerzők nagy tehetséggel, művészi ihletettséggel szerkesztették egybe a roppant méretű anyaghalmazból mindazt, ami a nézőt, az olvasót könnyen meggyőzi. Így foglalták össze mondanivalójukat: „Az orosz csoda — a kommunizmus eszméje.’’ Befejezésül csak annyit: nem értjük, miért hagyták ki a második világháborús éveket. Azok a tragikus esztendők nagyon is hozzátartoznak e nagy nép történetéhez. És a fasizmus legyőzése, más országok felszabadítása nem kevésbé hozzátartozik az „orosz csoda” fogalmához. Még egyszer hangsúlyozni kell a könyv kiváló értékeit. Nagy szerepe lehet a Szovjetunió történetének jobb megismerésében és ragyogóan felhasználható hazafias és internacionalista nevelésünkben. Varga Mihály Ténagy Sándor: Tornyos hófúvás Tornyos hófúvás, ünneplő fehér szoba, erősödik a szívverés, kikel az őszibúza. Lábamra, tüdőmre irgalmat most kell kérnem, indulok, harapok szélbe, csontot morzsoló időbe. í.evinsze'i n-. a7 osztzgprranc nrkckkal a legközelebbi tennivalókat. (Képünkön Gyulay Antal, Piroth Gyula, Forgács Tibor és Horváth László). TIZEMKILEMCEN
