Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-11 / 267. szám
1WJ. november 11. szombat 5. oldal volt a lendület? Augusztus elején fogtak hozzá a régi hartai iskolaépület hétközi otthonná való átalakításához. Negyvenöt tanyai gyermek sorsa aggasztotta őket: megígérték nekik, hogy a szeptembert már a hartai községi iskolában kezdik, nem kell naponta úttalan utakon gyalogol- niok. Mivel új iskolát kapott Har- ta, a régi jó lesz diákotthonnak, így gondolták. A helybeli Lenin Tsz kőművesei — belátva az otthon fontosságát és sürgősségét — elvállalták, hogy a szakmájukba vágó munkát díjmentesen elvégzik, a fiatalok iránti szeretetből, megértésből. El is végezték szeptember elejére. Am a negyvenöt tanyai iskolás még ma sem tudott beköltözni az otthonba. Miért? Mert nincs, aki bekösse a vizet, megépítse a vízvezetéket. Pedig elvállalták a Kalocsai Vas- és Fémipari Ktsz szakemberei. Az iskola igazgatósága megrendelte, a ktsz visszaigazolta a rendelést. És mégsem történt azóta semmi. Jóllehet már az árkot is kiásták, társadalmi munkában. A község vezetői azt mondják: naponta kint dolgoznak Hartán a ktsz emberei. Nem ritka a magánosok számára végzett munka sem a teendőik között. Csak éppen a diákotthon egy-két napos dolgára nincs idejük. Naponta hallunk a társadalmi összefogás szép példáiról a tanyai iskolások érdekében. Röviddel ezelőtt írtunk arról, hogyan fogott össze a tiszakécskei lakosság a tanyai iskolásokért. Az ember örül, ha ilyesmiket hali. És elszomorodik a hartai esethez hasonlón. Pedig nem is társadalmi segítségről, hanem megrendelt munkáról van szó, apielynek elfogadását visz- szaigazolták. Van más, sürgősebb? Nehéz elhinni? Nem lehetne mielőbb a hartaiakon segíteni? B. J. Gondoskodás A tanítók, tanárok a megmondhatói, mit jelent a gyerekek tanulmányi előmenetelében az otthoni környezet. Nemcsak az, hogy kikérdezik, ellenőr- zik-e otthon a gyereket, bár ez a legfontosabb segítség, amit a szülő adhat. Ezenfelül azonban súlyosan esik latba a gyerek eredményeinek alakulásában és erkölcsi fejlődésében egyaránt a család „légköre”, a szülői példamutatás és a művelődés észrevétlen lehetőségei, a szülők szellemi élete, a felnőttek beszélgetései, vélekedésük a világról és magatartásuk. Minden szónak és tettnek hatása van a gyerekre! Sajnos, az otthoni hatások nem mindig befolyásolják jó irányban őket. Ilyenkor a második legfontosabb környezetnek, az iskolának kell közbelépnie. Ez a törekvés nem új keletű. A lelkiismeretes pedagógus mindig is kötelességének tartotta figyelni és segíteni a hátrányos helyzetű tanulókat. Sokszor hangzott el erről intelem is az oktatásügy vezetése részéről. Központi feladatként azonban tavaly szerepelt első ízben a tantestületek munkájában a hátrányos helyzetű tanulók segítése. Az első tapasztalatok A mi megyénkben különösen fontos feladat ez, hiszen a lakosság többsége nem a váróBoldognak látni az embereket Emlékezés Donath Györgyre Ma lenne 55 éves, ha élne. Ám, sajnos, még a felszabadulást sem érhette meg. Azt a napot, amit, pedig annyira várt, amiért rövid élete folyamán oly sokat harcolt! Végzett vele is a fasizmus, mint Radnótival. Halász Gáborral, Szerb Antallal és annyi más szellemi kitűnőségünkkel. Harmincegy éves volt, amikor meghalt. Tehetséges költő, kitűnő pszichológus, jó tollú újságíró. Tóth László, alá felfedezte tehetségét és írásra biztatta, valóságos legendákat mesélt rendkívüli műveltségéről. Otthonosan mozgott a filozófiában, szociológiában éppen úgy, mint a politikában. Meggyőző- déses marxista volt, a szegények életének ismerője. Mint jogász került közeli kapcsolatba Molnár Erikkel, a neves történettudóssal. 1934-től a KMP tagja volt. Donáth György versei a ma emberéhez is szólnak. Az idő elmúltával semmit sem veszítettek frissességükből és erejükből, szépségükből ezek a költemények. Legfőbb jelemzője az őszinteség. Imádja a természetet; gyűlöli a zsarnokságot és a háborút; szeretné boldognak látni az embereket. Ez a mindig szerény, de rendkívüli szenvedélyeket hordozó tudós és költő nagyon szerette szülővárosát, Kecskemétet. Legutóbb a „Korunk költészete” című antológiában közöltek tőle verset V. M. sokban él, hanem községekben és tanyán. Főképp a tanyavilág jelent gondokat, ahol elmaradott az emberek gondolkodás- módja, s ahol sok esetben az iskolás korú gyerekek segítségére számítanak a szülők a háztáji gazdaságban is. Kiskőrösön Dömötör Gábortól, a járási tanács vb művelődésügyi osztályának vezetőjétől érdeklődtünk a múlt év óta szerzett tapasztalatokróL — A felmérést voltaképpen kétszer végeztük el — mondta Dömötör elvtárs. — A hátrányos helyzetű tanulók tavalyi első összeírása nem adott megfelelő képet. A járás iskoláinak 8700 tanulója közül kétszázegy- néhányat tartanak hátrányos helyzetűnek, de szembetűnő különbségek voltak a megítélésben. Megesett, hogy a kisebb iskolákban a tanulók harmadát, negyedét hátrányos helyzetűnek minősítették, sokkal nagyobb helyeken pedig alig néhány név szerepelt a kimutatásban. Az volt a véleményünk, hogy a pedagógusok végeredményben nem tudták, kit soroljanak a hátrányos helyzetűek közé. Némelyikük ide sorolta valamennyi távol lakó tanítványát. így eshetett meg, hogy hátrányos helyzetűnek számított az egyik tanuló, mert a szomszéd községből járt iskolába — holott az apja vitte rendszeresen a saját gépkocsiján. Ezért az idén év elején részletesen eligazítottuk a pedagógusokat és november elsejéig újból elvégeztük a felmérést. — Kiket számítanak tehát hátrányos helyzetben levőknek? Nem csupán statisztika — Mindenekelőtt azokat, akiknek nem megfelelőek az otthoni körülményeik. Ahol nem törődnek a gyerekkel, ahol lefoglalják a tanulásra szánt idejét, iszákos, vagy munkakerülő az apa, hanyag az anya stb. A másodszori felmérés esetében az a legfontosabb, hogy a pedagógus ne csupán valamiféle statisztikát lásson a kimutatásban, hanem a tanítványairól való gondoskodás eszközének tekintse. Személyesen kell utána járnia, figyelő és szerető szemmel kell körülnéznie otthon a családban és ennek alapján ítéljen. — Hogyan vélekednek maguk a pedagógusok erről a feladatról? — Túlnyomó többségük helyesli, még ha többletmunkát is a fiúcska, már ott állt a korlátnál ismét, elpirult, akart valamit mondani, de a szavak a torkában akadtak, ezért csak bólintott gyorsan, zavartan. — Hát akkor igyekezz — mondta a kapitány —, mert indulunk. A matróz besegítette a fiúcskát az utas nélküli hajóra, yisz- szalökte a mólóra a pallót, a kapitány meg csengetett, feldü- börgött a motor. A fiúcska csak akkor tért megához ámulatából, amikor a hajó már megkerülte a mólót, s a nyílt vizet hasította. Szép őszi idő volt, szélcsendes, napsütéses. A tó fölött könnyű pára lebegett, eltakarta a szemközti partot, a víz úgy nyúlt a messzeségbe, mint a tenger. A fiúcska meg éppen hogy azt gondolta: ez itt a tenger. Belekapaszkodott a korlátba, azt hitte álmodik, pedig hát minden valóság volt: a hajómotor dübörgése, a korlát, a tat körül vitorlázó sirályok, a habzó zöld víz. — A jegyedet! — fogta meg a matróz a vállát A fiúcska csodálkozott: — Nincs jegyem... — Hát akkor? — vakarta meg a fejét a matróz, s hátra tekintett: a parancsnoki híd ablaka nyitva volt, a kapitány a kormánynál állt, előreszegezett tekintettel. Odakiáltott a matróz: — Ennek a kisfiúnak nincs ám jegye! — Engem ő hívott! — mondta megszeppenve a fiúcska, s a kapitányra mutatott. A kapitány jól hallotta a szavait, hiszen kis hajócska volt —, s valamit akart is mondani bosszúsan, de akkor találkozott a tekintetük: a nagy erős férfié, meg a szőke, bamaszemü kisfiúé. A fiúcska tekintete oly esdeklő volt, hogy a kapitány elámult, majd gondolt egyet, s kacsintva rámosolyodott. — Ügy is van! — mondta a matróznak. — Az „úr” az én vendégem! A matróz vállat vont, otthagyta a potyautast, s hátra ment a tathoz. — Bejöhetek? — kérdezte a fiúcska a kapitánytól, a parancsnoki hid ajtajában. — Tessék csak, gyere! — Nézd csak! — szólt rekedten a kapitány —, már látszik a kikötő. Akarod egy kicsit kormányozni? — Akarnám — mondta a fiúcska —, de nem merem. Nagy felelősség. A kapitány megérezte, hogy nem szabad erőltetni a dolgot. — Hát akkor nézd, hogyan manőverezek. — És fokról fokra elmagyarázta neki a kikötés mozzanatait. Amikor partot értek, a kapitány kezet nyújtott a kisfiúnak. — Köszönöm, hogy felengedtél a hajódra — mondta a kisfiú. — Idefigyelj — mondta a kapitány. — Szeretném, ha nem felejtenéd el: ha netán kapitány lennél egyszer, s a parton látnál egy kisfiút, aki nézi a hajódat, vedd fel a fedélzetre. El ne feledd! C sak bólintott a kisfiú, de a kapitány jól tudta, miért mondta ezt. — A jó öreg Hanna — mondta a gépésznek, amikor az előmászott a gépházból. — A jó öreg teknő! — A gépész látta, hogy a kapitány körbejárja a hajóját, mintha most látná először. ad. Megesett ugyan, hogy azt kérdezték tőlem: minek ez, úgyse tudunk segíteni! Az általános vélemény azonban a következő: Jó, hogy a munkánk központi feladatául tűzték ki. Mert felhívták rá valamennyiünk figyelmét, hogy kell és lehet is segíteni. — Mi történt eddig a felmérésen kívül? Segítés, meggyőzés — Még tavaly az első felmérés elkészülése után megállapodtunk egy igazgatói ülésen abban, hogy az osztályfőnök mellett a többi nevelő is segítsen ebben a munkában. Tekintve, hogy az év vége felé jártunk, a segítség egyik módja az volt, hogy az osztályzásoknál figyelembe vették a tanulók hátrányos helyzetét. Erre akkor szükség volt, hogy a következő évben már a tanulásban adhassuk meg a szükséges segítséget. Az idei tanév munkatervébe már mindenütt felvették a segítés konkrét formáit, eszközeit. Ilyen elsősorban is a korrepetálás, a hátrányos helyzetű tanulókkal való külön foglalkozás. Ezeknél a gyerekeknél gyakoribb a családlátogatás is. A nevelő igyekszik tanácsokkal, rábeszéléssel hatni a szülőkre, ha pedig szükségét látja, a tanácsok ifjúságvédelmi albizottságához fordul. Volt már erre is példa, s néhány esetben a gyereket állami gondozásba vették. — Egy fontos kérdés: Tapasztalataik szerint segít-e a jó szó, a tanácsadás, a rábeszélés? A tudat változásai — Hiba volna azt hinni, hogy bármiféle kampánnyal teljes eredményt érhetünk el; hogy találhatunk minden esetben hatásos gyógyszert. Mindig akadnak majd olyanok, akiknél csak a törvény szigora segít. De meggyőződésem, és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy ezek az esetek egyre ritkábbak. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy a tudatformálás feltétlenül segít, ha nem is minden egyes esetben és nem is gyorsan. Itt van például az ismeret- terjesztés. Vannak akik szerint sokba kerül, nem éri meg. Nincs igazuk. Először is azért, mert itt nem lehet könyvelésszerűen szembeállítani a kiadásokat és a „bevételeket”, a tudat változásait, másodszor pedig azért nincs igazuk, mert csak rövid távra tekintenek, amikor a változások szinte észrevehetetlenek. Itt, a kiskőrösi járásban 10—15 évvel ezelőtt nem egy községben forralt bort vittek a gyerekek az Iskolába, rendszeresen alkoholt fogyasztottak. Ez ma már nem fordul elő. Feltétlenül szerepe van benne a soksok ismeretterjesztésnek, orvosi előadásnak, rábeszélésnek. De mondhatnék más példákat is. Akasztón annak idején nem volt bál bicskázás nélkül. Amióta megépült az új kultúrház, egyetlen egyszer sem bicskáz- tak. Ez azt mutatja, hogy már maga a kulturált környezet is nevelő hatású. Másfél-két évtizede még az volt a legény, aki szórakozás címén a fél kocsmát kihajigálta. Most meg? Ha valaki netán rendetlenkedik, mindig akad egy-két rharkos fiatalember, aki csendre inti. Lám, milyen különös! A hátrányos helyzetű tanulók segítésétől eljutottunk az egykori kocsmai verekedésekig. És a példák azt bizonyítják, hogy valóban kitartóan, türelmesen és hittel kell dolgozni a tudat- formálásban. Csakis akkor remélhetünk eredményt. M. L. — KIEMELKEDŐ mozgalmi munkájuk elismeréseként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján öten kapták meg Bács-Kiskun megyében a Magyar Úttörők Országos Elnöksége „Kiváló Üttö- rővezető” kitüntetését. Húsz pajtás a „Kiváló úttörőmunkáért” kitüntetésben részesült. * — Nagyszabású örsi portyát bonyolítottak le a közelmúltban a tas- si általános iskola úttörőcsapatának tagjai. A kiindulási és érkezési pont az iskolaépület volt. A versenyzők útközben térképet rajzoltak, fogalmazást készítettek. A versenyben az első a Cica-Mica, a második a Jele- na, a harmadik helyezett a Robinson őrs lett. Serényi Ágota, csapatriporter, Tas» * = CSAPATOTTHON létrehozását ajánlották fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére a tompái úttörők. Tervük valóra vált: Egy régi épületet alakítottak át a csapatotthon céljaira a község KISZ-istái és a határőrség KISZ-szervezete segítségévei. Jelenleg a berendezkedés folyik, a csapatotthonban lesz klubszoba, több szakköri helyiség. Bessenyei Borbála, csapatriporter * — A bátmonostori 1708. számiéi Dózsa György úttörőcsapat Bolygó-őrse tavaly óta rendszeresen gondozza a temetőben Záporaiéi Ida tanítónő sírját. Az idősebbek emlékeznek a temetőiben nyugvó tanítónőre, aki életében hosszú évtizedeken át oktatta a bátmomostori gyerekeket. Horváth Katalin, csapatkrőnikás * X A TISZAKÉCSKEI Bocskai István úttörőcsapat tagjai egy kerékpár árát ajánlották fel az amerikai agresszorok ellen küzdő vietnami partizánoknak. = CSAKNEM százötven pajtás vesz részt a bácsalmási 3578. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapatból az irodalmi-, sakk-, rajz-, bélyeggyűjtő- és sportszakör mnkájában. a hagyományos szakköri különpró- bák letételére valamennyi szakköri tag jelentkezett. Molnár József Bácsalmás * — Jól sikerült szüreti karnevált rendezett nemrégiben az Izsák—Maj- láth-telepi Általános Iskola 54S3. számú Gagarin littörőcsapata. A bevétel egy részét mi is befizettük a kecskeméti járásban mindinkább terjedő „Egy kerékpárt Vietnamnak” mozgalom egyszámlájára. Az utóbbi hetekben a pajtások — az ifi-vezetők segítségével — készítették el ajándékaikat a forradalmi évforduló tiszteletére. Arra Is jutott idejükből, hogy a helyi Kossuth Tsz-ben a gyümölcsfacsemeték ápolásában segédkezzenek. Az így keresett pénzt a nyári táborozás költségeire fordítják. A pajtások — huzamosabb Idő óta — patronálnak három idős nyugdíjast, köztük özvegy Székely Balázs bácsit. Legutóbb nála, előtte két idős néninél végezték el a ház körüli takarítást, segítettek fát vágni és vizet hordani. Téglás Teréz csapatkrónikás * •— Forradalmi hetet rendeztek a bácsszőlősii 2457. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat tagjai, akik a tanulmányi eredmények fokozása mellett a fegyelmezettebb magatartásra, a tisztasági, a takarékossági mozgalomban való aktív részvételre és társadalmi munka végzésére tettek felajánlást. A feladatok elvégzését raionként értékeli a csapatvezetőség. Az esvik határőr alakulat ünnepségén, amelyre a „Kiváló Alesvség” cím elnyerése alkalmából került sor, részt vett úttörőcsanatunk küldöttsége is. Virággal köszöntöttük a katonákat, tiszteket, akik az ünnepség végén barátságosan elbeszélgettek velünk. Agócs Lászlőj úttörő hat:*, naranosnok Dózsái Tibor csapatkrónikás
