Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-10 / 266. szám
18*T november 10. péntek 5. oldal Óvodamúzeum Évekkel ezelőtt merült fel a gondolat a Kecskeméti Óvónőképző Intézet pedagógusai körében: meg kellene szervezni az in tó-eten belül egy óvodamúzeumot. Több felől is jelentkezett ez az igény; egyrészt: az iskola tanmenetében okvetlenül szükség volna egy — az óvodaszerű intézményeket és a kis- dednevelés történetét bemutató — gyűjteményre, Másrészt: ilyen még nincs az országban és a téma érdekessége, valamint bősége lehetőséget ad tekintélyes anyag összegyűjtésére. így kezdtek hozzá a szervezéshez. Az egyik szervező, Bánki Dezső tanár így ismerteti az indulást: — Nagy munkába fogtunk. Mindenekelőtt öreg óvodákat kerestünk fel, ahonnét sikerült megszereznünk számos érdekes szemléltető eszközt, didaktikai könyvet, folyóiratot. Nyugalomba vonult óvónőkhöz fordultunk emlékekért. Azután a Művelődésügyi Minisztérium is segített a Magyar Távirati Iroda pedig számos korabeli anyaggal, fénykénnel sietett segítségünkre. Mire eljött az idei tudományos ülésszak ideje, az iskola egyik tantermében meg is rendezhették a kiállítást az óvodák történetéből, amelyet akkor egyelőre csak három napig láthatott a közönség. Ismerkedjünk meg röviden a kiállítással. A bejáratnál Brunszvick Teréz olajportréja — Fuchs József alkotása — köszönti a né- zelődőt. Utána láthatjuk a vele kapcsolatos irodalmat, levelezését, életrajzait, majd az óvodai oktatásügy fejlődését bemutató tablók következnek. Láthatjuk öreg, jónevű óvodák fényképét a múlt század különböző évtizedeiből, olvashatjuk „az első egyetemes tanügyi kongresszus kisdedovodás- ügyi albizottságnak” határozati javaslatát az óvoda céljáról, szemügyre vehetjük Zorkóczy Jánosné szül. Kovács Emma óvónő 1886. VI. 26-án kelt oklevelét, majd bepillanthatunk az óvodák száz évvel ezelőtti órarendjébe, tanmenetébe. Láthatjuk a századforduló óvodai nevelésének doikumentu- mait. „A föld minden kisgyerekhez jó, aki tiszta lábbal indul rajta el” — mondja Várnai Zseni versében a tanácsiköztársasági korszakot bevezető rész elején. Ebben a részben kitűnik: a proletárdiktatúra fennállásának 133 napja alatt mi undent tett a gyermekek érdekében. A Horthy-korszak alatti hanyatlást bemutató részlet után a második világháborún keresztül eljutunk a felszabadulást követő időkig, amelynek anyaga már ismert előttünk, mégis jólesik a tablóról is tudomásul venni, hogy valóban nagy utat tettünk meg a mai korszerű óvodákig. — Mi lesz a kiállítás sorsa? —■ kérdezem Bánki Dezsőt, mivel a kiállítást le kellett bontani, hiszen egy tanteremben volt átmenetileg elhelyezve. — Az intézet igazgatósága most azon fáradozik, hogy végleges helyet találjon az anyag számára. Szeretnénk nyilvánossá tenni, de ha ez nem lehetséges, akkor intézetünk házi múzeuma lesz. Balogh József Vezetők és a munkaidő 8—10 százalék helyett 55—60 százalék Mire megy el a vállalati igazgatók és főmérnökök munkaideje? Ezt mérték fel a szakemberek a textil- és ruházati, a műszer- és vegyiparban, s ennek a felmérésnek az eredményeiből indult ki az az ankét, amely csütörtökön reggel kezdődött a MÁV Utasellátó Művelődési Otthonában. A tanácskozást a MTESZ központi ipargazdasági bizottsága, a Mérés'schnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, a Magyar Kémikusok Egyesülete, valamint a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület rendezi. Az ankéton mintegy 200 vállalati igazgató és főmérnök vesz részt a legkülönbözőbb iparágakból.- A felmérés ugyanis igen tanulságosan mutatja meg, hol kell változtatni az új mechanizmusban a vezetők mun- kiadőbeosztásán. A vezetők munkaidejének 50 —55 százaléka telt el a napi operatív feladatok ellátásával, amelyeknek nagy részét pedig át lehetett volna hárítani a beosztottakra, ha lett volna a vállalatnál megfelelő műszakigazdasági titkárság, vagy valami hasonló tanácsadó szerv. Ezzel szemben a vállalat jövőjével való törődésre a gyártmány-, gyártás- és gyárfejlesztésre, az üzleti politika kialakítására stb. mindössze 8—10 százalék jutott a vezetők munkaidejéből. Az ankét résztvevőinek egyértelmű megállapítása szerint a vezetők ilyen fajta munkaidőgazdálkodása az új mechanizmusban nem lesz megengedhető. Az ellenőrzésekre legfeljebb 10 százalék, az operatív feladatokra 30—35 százalék fordítható, a többi 55—60 százalékot pedig fenn kell tartani a jellegzetes vezetői funkciók ellátására. (MTI) Szimpózium a pásztorkodásról A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya rendezésében a pásztorkodás néprajzi kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szimpóziumot tartanak november 23—25 között a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A tanácskozáson, ahol a magyar kutatók többek között a magyar pásztorélettel kapcsolatos néprajzi gyűjtőmunka eredményeiről adnak számot, több szocialista ország szakemberei is részt vesznek. Háború és béke I. SZERGEJ BONDÁROSUK Részlet a kiállításról. monumentális igényű filmalkotásának első része a fővárosi bemutatóhoz képest is tetemes késéssel érkezett el hozzánk. így aztán az országos lapok igen elmélyült, a miénknél eleve nagyobb lehetőségekkel rendelkező és egyébként is avatottabb kritikái után nem lenne helyénvaló ismételten próbálkozni a film egészére kiterjedő értékeléssel. Érdemes viszont figyelni a film néhány olyan különleges művészi megoldására, amelyek kifejezetten a rendező egyéniségéből, huszadik századi szemléletéből fakadnak, illetve a műfajból következnek. Tehát azokra a részekre, ahol Bondarcsuk túllép azon az önmaga elé szabott gigászi feladaton, hogy Tolsztoj százrétű valóságtükrözését újratükrözze, sajnos helyenként elaprózásnak tűnő műgonddal, de mindig lenyűgöző tárgyismerettel. Az arisztokrácia és a nemesség ábrázolásának egyes mozzanataiba sikerült Bondarcsuknak olyan többletet belevinnie, amit egy Tolsztoj-kortárs filmrendező — ha lett volna már akkor filmművészet — aligha tehetett volna meg. TOLSZTOJ nemeseivel, a regényben, szinte azonosulunk, a legromlottabb, az író által leghatározottabban elítélt jellemekkel is. Az epikus ábrázolás- mód, Tolsztoj enciklopédikus realizmusa lehetővé teszi számukra, hogy elmondhassák a maguk hamis érveit, amelyeket ők természetesen az egyedüli igazaknak hisznek. És mert a Maréchal-nővérek dicsőségének. Édes arca elsápadt a festék alatt, vigasztalan kétségbeesés ült szeme mélyén és ráncolódott összeszorított száján. Amikor Pont ilyennek látta, egészen csendben ült mellette, megfogta kezét, mély csilapító hangján halk, megnyugtató mondatokat búgott, noha legszívesebben mackó- testének egész súlyával vetette volna fölé magát, hogy elrejtse a tömegek Mo. lochja elől, amely úgy ijesztette, és oly mágikusan vonzotta ... L aurencz Pont lebéklyózva, de éber szemmel figyelte a lányt, felismerte, hogy művészetének alapvető ereje a legfinomabb kifejezésmód és a legtartózkodóbb mozdulat, ám ugyanakkor fenntartás nélkül, maradéktalanul felolvad abban, amit csinál. Lényének egyértelműsége, amit a férfi oly fájdalmasan hiányolt az életben, most, az alkotás közepette, végérvényes, pusztulásig győzedelmes törvényként uralkodott rajta. A próbákra ölt rengeteg munka, a meggondoltan kialakított taglejtések, nem az embertömeg, a siker, a dicsőség vagy a pénz kedvéért tárultak a világ elé, sőt még csak nem is azért, hogy az egyetlen Anna Maréchal kifejezze magát. Egyes-egyedül a tökéletesség, a művészi alkotás szolgálatában létezett ez a teremtés, azért a végső erőfeszítésért, amellyel e földön kikényszeríthető a szellem és a báj testté válása ... Magától értetődő, hogy a pletyka irdatlan felhője lebegett körülötte. Vetély- társnői, színházi partnerei, a zenészek, díszlettervezők, öltöztetők és társaik, egész környezete azt fecsegte, hogy nem teremtett isten egyetlen csak valamennyire is vonzó férfit, akivel le ne feküdt volna. Múló 1 szeszélye szerint választja meg és válogatja szeretőit, annak adja oda magát, azt szerzi meg magának, akire csak futó kedve támad. Testét is bedobja a küzdelembe, hogy biztosítsa sikerét, ha kevesebbel nem kenyerezheti le őket, ágyukba is követi a kritikusokat meg az impresszáriókat — mindenkit, akire csak szüksége van ahhoz, hogy feljebb jusson egy lépcsővel —, állították róla. Az egyik nőt elbűvöli, a másiktól elhódítja barátját, a harmadikat kitagadja kegyeiből. Angélától követeli meg a megkeresett vagyon okos kezelését. Becsvágyában már odáig jutott, hogy teljesen magának akar kisajátítani egy színházat, még a zenekar is rejtett legyen, s mindenfelől rá sugározzak a fény. Már azok nevét is emlegették akiknek a színház megépítése a feladatuk: csupa ifjú, tehetséges titánt, hangsúlyozottan a legmodernebb építészeti irány híveit. Pont építész nevét nem említették. M indez kegyetlen, bősz dühvei töltötte 'v * el a férfit — nem ez a legutóbbi pletyka, mert nem hitte el, amióta a lány egyszer nevetve megkérdezte: — Már itt tartanék? — Az egész fecsegés, mendemonda és suttogás, ez a már-már fennhangon terjesztett hírverés keserítette el őrjítően, amíg csak ott nem ült vele szemben. Korholta meggondolatlan életmódja miatt. Szerette volna szemére vetmegjelenítés rendkívüli művészi erejű, egy pillanatra mi is igazat adunk nekik, hogy aztán annál szenvedélyesebben értsünk egyet az író cáfolatával. Ilyen sűrű szövésű tolmácsolást azonban még Bondarcsuk sem tart lehetségesnek, nem kockáztatja, hogy esetleg félrevezesse a nézőt. Az ő jellemeiről azonnal megérezzük, mit érnek. Vaszilij herceg egy pillanatra sem bűbájosán fecsegő öregúr, számító spekuláns már első arcrezdülésében. Dolohovot rögtön Andrej herceg szigorú erkölcsi- sége alapján nézzük: „kártékony féreg, el kell tiporni”, nyoma sincs benne a regénybeli elragadó fenegyereknek. UGYANÍGY a szalonok, estélyek hangulatában is több a ridegség, élettelenség, szertartás mint a regényben sokszor érezhető otthonos meghittség, kápráztató csillogás, pedig a díszle- tezés festőién gazdag. Bezuhov gróf haldoklási jelenete, a súlyos aranypalástú szerzetesek komor énekével, részvétlenül lézengő szolgáival, valóságos szimbolikus látomása a nemesség halálraítéltségének. Ilyen egyér- télműen Tolsztoj sem fogalmazott. Nemkülönben a csatajelene- tek. Tolsztoj nagy stratégiai tudással kitér minden részletkö- fülményre, leírásai alapján, akár katonai térképet is készíthetnénk. Bondarcsuk austerlitzi mezője áttekinthetetlen, rettenetes kavargás. A harc minden szörnyűségének védtelenül kiszolgáltatott közkatona érezhette azt, ami a képekről árad. És még egy, ritka művészi ökonómiára valló sajátság: eleinte zavaróan szokatlan, milyen , , .. , kevés közeire hozott arcot lánepseggel. Legyen igényesebb, különösen tunií_ Az öreg Bolkonszkij her- amikor kiválasztja azokat, akik vele I ceg alakjával lehetne talán legegyütt nevethetnek vagy asztalához ülhetnek. De mihelyt a lány rányitotta szemét, és elbűvölte apró. mozdulataival, képtelen volt követelőzni, vagy bármi ellen tiltakozni. Hiszen arra született Anna, hogy olyan legyen, amilyen, bámultassa magát, megrészegítsen puszta megjelenésével, ez a tündér és hableány, az ő kis boszorkánya ... S a férfi hallgatott, és nem hitt el semmit. Egy ízben ebéd után toppant be, s a szobalány bebocsátotta, hiszen a ház jóbarátjaként ismerte. Halkan belépett a lány szobájába: ágyában alva találta, a fiatal karmester pedig, akivel egy új táncon dolgozott, a heverőn aludt. Azt mesélték erről a férfiről, hogy állítólag felbomlott az eljegyzése, s ahogy hírlett, természetesen a Maréchal miatt... Mesélték. Állítólag. Hírlett. Pont nem hitte el. Semmi bizonyos, semmi határozott. Ez a két fiatal ember elaludt az idegfeszítő próba után. Gondolkozott egy kicsit, mi is lenne a leghelyesebb, aztán nesztelen felemelte a takaróról azt az ibolyacsokrot, amelyet üdvözlésként kívánt otthagyni, és behúzta az ajtót maga mögött. Angéla éppen vásárolni ment, így hát a szobalánynak adta oda. — Senkit se engedjen be, Klärchen, a kisasszony alinkább példázni, mi ezzel a rendező célja. Amíg hóbortjai, meg- kövesült volteriánus-mágnás szigorát mutatja be, messziről látjuk, ódon szobái mélyén, szinte a díszlet egyik darabjaként. De, amikor elbúcsúzik harcba induló fiától, és egy rövid időre előbukkan konokul viselt maszkja mögül a szerető szívű, megtört öregember, hirtelen a fél vásznat betölti a könnyes sziklaarc. Vagyis a film különös eszközeit Bondarcsuk a jellem- megnyilatkozások kivételes helyzeteire tartogatja, és ezzel a művészetében is kivételes pillanatokat teremt, feledteti a mű hibáit. VÁRJUK a további folytatások — amint hírlik sokkal gyakoribb — kivételes pillanatait. Sz. J. fl jugoszláv műsora IV FENTEK 14.50: Iskola-tv. _ ___ 17.30: Gyermekt ak hasonló esetek. De sohasem tárult a mí*?or- — ís.oo: Hírek. — ís.is: Tán- férfi elé olyasmi, amire ne találta volna °° 1 v--u”-" - -19-05: , 9.40: Iskola-tv. szik, — A lány egész életén végighúzód- . — 17.25: Hírek. Panoráma. 19.54: Jő éjszakát, gyerekek! — 20.00: ni, miért jön össze olyan szedett-vedett dig Anna barátja. meg a legillendőbb és a legerkölcsösebb Tv-híradó. — 20.40: játékfilm. — magyarázatot. Aki barát, bízik. Pont pe- I í?-1?;, T«ii*íi26' — p;3«1 Dobrovniki Nyári Játékok. Szvjatoszlav Bichter 1 hangversenye felvételről.
