Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
mm# ttfüM tmmm* *■**'<**■** :' lliSliil*® III! 11 Ilili*$S * m ®mm mmmrnmmmmmmmmm13 Anatolij Lunacsarszkíj: Egy Lenin-szobor különös története Lenin mellszobra, Naum Aronszon alkotása. 1930. «- Ez a művem a legjobbak egyike, amelyeket valaha alkottam — ez volt a véleménye Naum Aronszon szobrászművésznek, számos Beethoven, Tolsztoj, Pasteur, Chopin szobor alkotójának az általa készített Lenin-szobor- Tól. Aronszon sokáig élt Franciaországban. 1904 elején párizsi műtermét meglátogatta két orosz forradalmár. Lenin és Lunacsarszkíj. Erről a látogatásról Lunacsarszkíj, az Októberi Forradalom utáni első művelődésügyi népbiztos beszámolt emlékirataiban. A Lenín-mellszobrot, az elhunyt szobrászművész hozzátartozóinak ajándékát a Lenin Múzeumban őrzik. 1 904-ben, egy kora tavaszi reggelen kopogtak a párizsi Saint Germain boulevardi Arany Oroszlán szállóban levő szobám ajtaján. Felkeltem. A lépcsőházban sötét volt. Egy ismeretlen sportsapkás férfit pillantottam meg magam előtt, lábánál egy bőrönd. A férfi látva kérdő tekintetemet, megszólalt: — Lenin vagyok. Vonatom nagyon korán befutott. — Igen — mondtam zavartam. — Feleségem még alszik. Adja ide a bőröndjét. Itt hagyjuk, mi meg lemegyünk, s megiszunk egy kávét. — Valóban pokolian meginnék egy kávét. A pályaudvaron nem jutott eszembe — felelte Lenin. Távoztunk. De ebben a hajnali időpontban a bal parti Párizs Vaugirarde környéki utcáin minden zárva volt, sehol egy teremtett lélek. — Figyeljen csak ide, Vlagyimir Iljics — mondtam —, pór lépésnyire innen lakik egy Aronszon nevű fiatal szobrász- művész, a nagyhírű mester. Tudom róla, hogy ilyen korán szokott felkelni és munkához lát. Biztosan megkínál minket egy csésze kávéval. Ugyanis vele szokott ébredni Párizs. Beléptünk Aronszon műtermébe, amelyben azóta oly gyakran megfordultam s amelyben egymásután tűntek fel a remekművek, s ezek másai a világ minden tájára eljutottak. Lenin levette felöltőjét s a rá jellemző elevenséggel végigjárta a nagy műtermet s kíváncsian, de minden megjegyzés nélkül mustrálgatta a kiállított gipsz-, márvány- és bronzszobrokat. Eközben a szívélyes házSgazda elkészítette a kávét. Lenin csettintett a nyelvével, megvajazott egy szelet kenyeret és a messziről érkezett éhes ember jóétvágyával reggelizni kezdett. Aronszon félrehívott: Persze, Lenin óriási egyéniségét — ha márványba próbálják vésni arcvonásait, amelyeket az emberiség őriz emlékezetében róla, s nem testi mivoltát, hanem intelligenciáját, forradalmár 'szellemét szeretnék kifejezni —, különféleképpen értelmezhetik, s valószínűleg még sokszor fogják különféleképpen értelmezni a különféle művészeti ágak. ¥F e vajon mit fejezett ki Aronszon? Lenint politikai szempontból kissé naivan ábrázolta, ugyanakkor ahoj azt már említettem, tártál: san. Aronszon. a művész gyűlölte az önkényuralmat. Lenin, számára elsősorban a trónt pozdorjává zúzó forradalom megtestesítője és vezére. Aronszon ezért hálát érez iránta, büszke rá, a nagy demokratára, de mivel békés művész, retteg a hatalomnak ettől a megsemmisítőjétől. Jól tudja, hogy Lenin tovább ment, hogy a forradalom, amely egyet jelent ennek az embernek a nevével, a kapitalizmust is szétzúzta és kihirdette a reális, valóban megvalósítható átmenetet az igazság uralomraj utasához. — Lenin — hangoztatta előttem Aronszon szobrász —, nagyobb, mint a múlt minden prófétája, azért, mert nem jósolgatott, hanem államférfiként valósított meg dolgokat: könyörtelenül pusztított és maradandót alkotott. A Szovjetunió számokban A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala „A szovjetek országa 50 év alatt” címmel nemrég statisztikai gyűjteményt adott közre. A gyűjtemény a többi között megemlíti, hogy amíg az orosz birodalom ipari termelése 1913-ban az Egyesült Államok ipari termelésének mindössze 12,5 százalékát tette ki, ma már ez az arány meghaladja a 65 százalékot. 1913 és 1966 között a villa- mosenergia-termelés az Egyesült Államokban 52-szeresére, a Szovjetunióban 262-szeresére nőtt, vagyis ötször gyorsabban, mint az Egyesült Államokban; a kőolajtermelés 26-szorosára, vagyis több mint kétszerte gyorsabban, mint az Egyesült Államokban: az acéltermelés 22,5-szeresre, vagyis, hatszorta gyorsabban, mint az Egyesült Államokban. A fémmegmunkáló gépek gyártása 110-szeresére, vagyis 27,5-szer gyorsabban, mint az Egyesült Államokban. Ha a szovjet kohászat ugyanolyan gyorsan fejlődött volna, mint az amerikai, akkor a Szovjetunió 1966-ban nem százmillió tonna hanem csupán 17 millió tonna acélt gyártott volna. Fél évszázad alatt ilyen óriási fejlődést egyetlen más ország sem ért el. Az ipari termelés átlagos növekedési üteme 9,9 százalékos volt; 1951 és 1966 között 10,6 százalékos. A jubileumi év első felében az ipari termelés I960 hasonló időszakához képest 10,6 százalékkal növekedett. A statisztikai gyűjteményben az egyes termékfajták termelésének növekedési ütemére is találunk adatokat. 1956 és 1969 között például az acéltermelés majdnem 70 millió tonnával nőtt, ugyanakkor az Egyesült Államokban 35 millió tonnával. A Szovjetunió cementgyártás, szén- és vasérctermelés, fakitermelés, koksz, vasbeton, gyapjúszövet, cukor-, fűrészáru, valamint acélcsövek, villanymozdonyok és motorvonatok gyártásában első helyet foglal el a világon. A Moszkvában kiadott közlekedési statisztikai évkönyv szerint a szovjet közlekedési hálózat idei szállítási teljesítménye 3065 milliárd tonna kilométer lesz. Ez a teljesítmény 24-szerese az 1943. évinek. Az összes közlekedési útvonalak hossza az 1919. évi 175 006 kűriről a múlt év elejéig 1 116 000 km-re, vagyis 6,4-szeresére nőtt. A vasútvonalak hossza megkétszereződött, a vízi útvonalak hossza 2,2-szeresre, a szilárd burkolatú közutak hossza pedig tízszeresre nőtt. A légi járatok hossza pedig tízszeresére nőtt. A légi járatok hossza a múlt év elején elérte a 475 ezer kilométert. Ezek évi utasforgalma meghaladja az 50 millió főt. — Ki ez? súgta a fülembe. — Egy barát, nagyon nagy forradalmár és gondolkodó. Ez az ember alighanem még nagy történelmi szerepet fog. játszani. Aronszon bólintott sörényes fejével: — Remek külseje van. — Valóban? — kérdeztem csodálkozva, mert csalódtam: Lenin, akit már régóta nagy embernek tartottam, személyes találkozásunk során kissé ra- vaszkás, átlagos szláv-tatár típusnak tűnt fel előttem. — Remek feje van — folytatta Aronszon és izgatottan nézett rám. — Nem tudná rábeszélni, hogy modellt üljön nekem? Csak egy kis plakettet készítenék róla. Nagyon jól jönne nekem egy Szokratész- szobor megmintázásához. — Nem hinném, hogy beleegyezik — feleltem. Ennek ellenére közöltem kérését Leninnel, sőt a Szokra- tésszel kapcsolatos tervéről is beszámoltam. Lenin akkorát kacagott, hogy még az arcát is elfedte tenyerével. 1 925-ben Párizsban Arcén- szón meghívott magához, nézzem meg Leninről készített nagy mellszobrát, amely egyelőre még csak gipszben volt meg. — Arra a gondolatra jutottam — mondta a szobrász —, hogy meg tudom, sőt meg is kell. csinálnom emlékezetből Lenin mellszobrát. Halála után egyre plasztikusabb és határozottabb alakban él emlékezetemben s ezt* a portrét, amelyet teljesen a fantáziám szüit, a legméltóbb megtestesítőjének tartom. Remekmű volt. Annyira kifejező és tartalmas, hogy nyomban magára vonta a figyelmet. Arra a Leninre, akit az életből ismertünk, s akit természetesen a szobrászok láttak maguk előtt, midőn Vlagyimir Iljics modellt ült nekik a legcsekélyebb póz nélkül, nem sokat hasonlított. Habár, ha az ember a mellszoborra pillantott, nyomban azt mondta: ez Lenin. Aronszon koncepcióját nagyon világosan láttam és nagyon vonzónak tartottam. Több mint 14 milliárd rubel A Szovjetunió a háború óta több mint 10 milliárd rubel összegű hosz- szú lejáratú hitelt nyújtott a többi szocialista országnak. Az ázsiai, afrikai és egyes latin-amerikai országoknak: nyújtott szovjet hitelek ösz- szege meghaladja a 4 milliárd rubelt. A szocialista országok igen kedvezményes feltételekkel kaptak szovjet hiteleket. A kamat nem haladja meg az évi 2 százalékot, s a hitelben részesített országok hagyományos exportáruik szállításával tör- lesztenek. A szovjet hitelnyújtás két fő formája az áruhitel és a beruházási í hitel. Csehszlovákia, Lengyelország, ] az NDK, Jugoszlávia és Magyaror- i szág ezen túlmenően úgynevezett valutakölcsönökben is részesült, átváltható valutában, vagy aranyban, hogy áthidalhassa a kapitalista cégekkel való kapcsolatok során felmerült valutanehézségeket. A fejlődő országoknak a Szovjetunió 10—15 évre, évi 2,5—3 százalékos kamatra nyújt hosszú lejáratú hiteleket, a kereskedelmi hitelek kamata pedig (például berendezések eladásánál) 4 százalék. fl műholdak is segítenek Ma már a Szovjetunió valamennyi szövetséges köztársaságában, az ország összes teriiléti és határterületi székvárosában, s nagyipari központjában van televízió vétel. A biztos tv-vétel Övezetében kb. 115 millió ember él. Ennek a népességnek mintegy fele a központi televízió műsorát is nézheti. A hétéves tervidőszak végén a szovjet lakosságnak kb. 16 millió tv-készüléke volt (1958- ban 2,5 millió). A folyó ötéves tervidőszakban még 121 tv-állomás építését irányozták elő, úgyhogy 1970-ben 140—150 millió lakos számára biztosítják a tv- vételt. Az országban akkor 300 tv- állomás működik majd. (A kis teljesítményű közvetítő-állomásokkal együtt kb 1400.) Moszkvában, Lenin- grádban és néhány szövetséges köztársaság fővárosában 1970-ig megkezdik a színes tv-adásokat. A műholdakat is bekapcsolják a tv-műsor továbbításba. Az igen távoleső városokba, amilyen például Vorkuta, Magadan, Komszomolszk és Juzsno-Szahalinszk, stb. (ide még nem jutnak el a rádiórelék és kábelcsatornák) műholdra szerelt közvetítő-állomás segítségével biztosítják a központi műsorok továbbítását. v A KGST épülete Moszkvában.
