Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
Révész Géza: H Nagy Október fényénél 1917 novemberéiben az Ok- tak, zárt rendben, fegyelmezet- oroszok megmutatták az útat”, tó béri Szocialista Forradalomról ten. vörös zászlók alatt, fórra- „Tanuljunk az oroszoktól’’, érkezett hírék először a novem- dalmi dalokat énekelve — a „Forradalmat akarunk”. bér 9-i napilapokban jelentek munkáskerületekből a Városli- meg. Itt meg kell említenem, getbe. A felvonulás több mint hogy az 1917-es februári fórra- két órán át tartott és a fórra- dalom, a cárizmus megdöntése, dalmi dalok mellett állandóan tQtta rakonszen véről és' támo- a munkáspártok és szervezetek hangzott az ütemes jelszó: El- önt^cáról A ffvűlés után a tö legalizálásának híre is már jen az orosz forradalom! Éljen — éreztette hatását a magyar munA nagygyűlés a magyar dolgozó nép testvéri üdvözletét küldte az orosz népnek, biztosíkásmozgalomban. Eleinte nem láttunk világosan, nem ismertük az ideiglenes kormányban résztvevő pártok igazi arculatát, de mindenesetre a februári forradalom híre és fejlődése is nagy reményeket támasztott bennünk. Az 1917 nyarán lefolyt nagy, a választójogért szervezett tüntetéseken is már tízezrek éltették az orosz forradalmat, tiltakoztak a háború ellen, éltették a békét. Jómagam is részt vettem több ilyen tüntetésen, felvonuláson. Az Októberi Szocialista Forradalom hírét természetesen rendkívül nagy örörh- mel és lelkesedéssel fogadta a budapesti munkásság, az egész magyar dolgozó nép. Hiszen a november 9-i lapok — a meglevő szigorú katonai cenzúra ellenére — lényegében a forradalom jellegét is ismertették. A meg forradalmi dalok éneklése közben vonult el, illetve oszolt szét. Mi, az ifjúmunkások és Gali- leista-köri diákok mintegy háromszázan zárt sorokban, tüntetve az orosz szocialista forradalom mellett, a háború ellen — vonultunk el a ligetből a mai Gorkij fasoron, a Majakovszkij utcán át a körúton, fel a Boráros térig. Útközben négy helyen álltak az út' szélességében két sorban, szuronyt szegezve a bosnyák házi ezred katonái, de mind a négy helyen utat nyitottak és átengedtek bennünket. A rendőrség és csendőrség elbújt. Hasonló nagyméretű felvonulás és nagygyűlés volt az Ipar- csarnokban és környékén 1918. január 20-án, a háromnapos általános politikai sztrájk utolsó napján, amelyet az egész or- Le a szágban tartott a munkásság szocialista támogatására. Ez a sztrájk a ezer^fő békéért, a szovjet kormány békejavaslatának elfogadásáért, a béketárgyalásokon folyó zsaroualulu x» a szoicalista forradalom!-■vUsári lanok is azt írták, hosv háborúval! Békét akarunk! Tar döntő többsége, a fiatal orosz ^^vlr^munUs^par^t nuljunk az oroszoktól!... szocialista szovjet köztársaság forradalom tört ki”, vagy hogy Mivel az Iparcsamok befoga- „Péterváron győzött a béke for- dóképessége csak 20 radalma”. A Népszava novem- volt, a csarnok környékén rögber 9-i száma pedig — bár az tönzött gyűlések alakultak ki, szahotázs ellen folvt ame októberi forradalomról szóló ahol szintén izzó, mondhatni ía3es „ s..e vfn, r.°yt: a ® cikke fehér foltokkal, tehát forradalmi volt a hangulat. g** AuTztriá-M^aromzS »•azúrázofctan jelent meg — kö- Bokányi Dezső arról szólott, kormányt tanúsított a^társtklázólte a bolsevik forradalom ál- hogy az orosz forradalom, az aiatt. Az 1918-as többi meg- tal a megoldásra kitűzött fel- orosz elvtársak „visszaadtak az mozdulás is már mind magán adatokat is, mint A proletárrá- emberiségnek a szocializmusba viseUe az orosz szocialista far- tus diktatúrájának a megterem- vetett hitet, bizodalmát es re- ra(jaiom jegyét. a ményt”. Követelte, hogy az or- 0 J. M. Nyeprincev: Tavasz Leningrádban. 1942. lése, az azonnali békekötés, ___ __________ __ __ g yárak és földek szocializálása, szag kormánya fogadja el a Ez érthető volt a munA Nagy Októberi Szoicalista nokot állandóan félbeszakították világtörténelemben, az elnyo- a sok ezer torokból hangzó üte- mott és kizsákmányolt osztályok mes közbekiáltások, mint „Él- és népek forradalmi harcának !” „Az történetében, szovjet kormány békeajánlatát Forradalom rendkívüli gyorsu- , , , , , _ . ,_, „a tisztességes, minden nemzeti lást adott a magyar munkásk asok, a dolgozo emberek szá- jeíjprast> területfoglalást, hadi- osztály forradalmi mozgalmának mara. es természetesen a ma- kárpótUst kizáró bélcét”. A szó- is. amikor új fejezetet nyitott a gadta a győzelmes örosz szocialista forradalom hírét, s várakozóan leste a további híreket. oroS2 íorradalom Az utcán es üzemekben, a villa- * mosokon majdnem mindenki erről beszélt ezekben a novemberi napokban, különösen miután a lapok hírt adtak a béke- és földdekrétumokról és a szovjet kormány felhívásáról az azonnali békéért, minden fajta területfoglalás (annexió) és hadi- kárpótlás nélkül. Én akkor harmadik éves ta- nonc voltam egy kisebb budapesti gyárban. Már egy éve szervezett ifjúmunkás, részt vettem néhány tüntetésben, a rendőrség és a szuronyos bosnyá- kokkal való kisebb csetepatékban. Habár képzetlen voltam, szocialistának tartottam magam és úgy hiszem nem túlzók, h® most ötven év után azit állítom, hogy megértettem e nagy forradalom rendkívüli jelentőségét. Nemcsak az oroszországi proletariátus, a dolgozó nép, de a magyar dolgozó nép szempontjából, az egész világ dolgozóinak szempontjából is. Itt nemcsak az a remény lelkesítette a dolgozókat, hogy gyorsan vége iesz az imperialista háborúnak de az is, hogy közel kerültünk ahhoz, hogy történelmileg rövid időn belül véget lehet vetni a kapitalista és földesúri kizsákmányolásnak, napirendre kerülhet és kerül az egész világon a szocialista forradalom. Ez volt a dolgozó tömegek, a munkásosztály hangulata Magyarországon is és ezt bizonyította az 1917 november 25-i nagy tüntetés , és népgyűlés, amelyet a tömegek nyomására a szociáldemokrata párt rendezett a városligeti Iparcsamokban és környékén. Részt vettem ezen a tüntetésen és bejutottam az Iparcsarnokba is, ahol a nagygyűlés fő szónoka, Bokányi Dezső beszélt A felvonulást betiltották, de ennek ellenére — bár a főút- . vonalakon, a körúton és a kereszteződéseknél, nagy rendőri és katonai (bosnyák) készültség vonult ki — százezrek vonul; Garai Gábor: LENIN Elképzelem: az első sortüz után hogy állt ott, vakító homlokát az Időnek szögezve, s fölajzottan figyelt a lábrakelt tömegre, mely most dönti ki — tudta — sarkából a világot. Hívta a megfogamzott csodát, s hozták a tépett, meggyötört katonák, az étien rongyosok; ha egy a földre roskadt, némán fohászkodott: ó, hány halált kíván még ez az egyetlen élet! S ím mégis ünnepi kedve támadt: tűnődni — nem azon, hogy a Föld majd ünnepli-e őt, ki sosemvolt jeleket a kor bronzába rótt, de, hogy a példa mint edzi majd unokáit - 1 ez Elsőknek, kik őt követve mindhalálig tették a hihetetlent s hitték a tudhatót. Simon Lajos: De Másenyka igaz Megszokta már az öregember, hogy idegenek is betérnek a présházba. A szőlő mellett hajitásnyira húzódik az országút, autón, szekéren, meg gyalogosan sok ember megfordul arra. Egyik egy bögre vizet kér, másik érdeklődik, hogy van-e eladó szőlő, harmadik megáll egy kicsit megpihenni, hiszen a présház eresze alatt csak kényelmesebb elszívni egy cigarettát. Magam is átlépdeltem a szőlőtőkék során, aztán köszöntem illendően, de erre fel se rezzent az öregember. — Lenne egy szál gyufája, bácsikám? — Az nincs — mondta —, csak tüzem van. Tüzem az még akad. — Messziről? — kérdezte, miközben világháborús töltényből gyártott öngyújtójával lángot csiholt az arcom előtt — Csak Pestről. — Csak? Hiszen az messze van! Az unokám is ott lakik, de nagyon ritkán jön haza, mert Pest csakugyan messze van. Fél éve talán annak, hogy utoljára láttam őt — Egyedül csőszködik az egész szőlőben? — kérdeztem, hogy gyorsan másra tereljem a szót mert gyanúsan megremegett az öregember hangja, hetvenen túl érzékeny az ember, mint a kisgyerek. Az öreg sovány arcára halovány mosoly derült — Nem vagyok én csősz, csak amolyan madárijesztő. Csak a seregélyeket űzöm, hogy höss, te, höss! Éjszakára haza is mehetnék, mert akkor jön a rendes csősz, de inkább itt alszom, mert messze van nekem már a falu. Vacsorát küld az asz- szony.;. — Hát reggelit, meg ebédet? — Akkor a magam ura vagyok. — Mi volt a reggeli? — Egy kis paprika, meg szalonna az egy magamfajta öregembernek. — Hát az ebéd? — Sültszalonna paprikával. — Hát egy kis borocskát küld-e az asz- -zony a vacsora mellé? Az öreg szava erre megkeményedett. — Ha parancsolom neki, küld. Csakhát nem parancsolom őneki, mert nem szeretem a bolti bort. Csonkig égett a cigarettánk, de mégnem szedelőzködtem. A szavunk is megrekedt, mind a ketten átöleltük a térdünket és hallgattunk. Jó így, mindig szerettem a hallgatag öreg emberek mellett ülni, megnyugtató, mintha csendes patakocska partján heverészne az ember. Én erre gondoltam éppen. De ugyan mire gondolt az öregember? — Ezen az akácfán gondolkodóm — mondta- — Mikor megismertem, egyik markommal átfogtam a derekát, most meg kövérebb, mint az én derekam. Ügy hallottam, mintha ismét megremegett volna a szelíd öregember hangja, vidámabb témára akartam váltani, de csúful melléfogtam. — Örömöm? — kérdéssel válaszolt kérdésemre. — Erről ne beszéljünk, úgyis hiába. — Hátha segíthetek? — Ha álruhás királyfi lenne, az én bánatomon akkor sem segíthetne. Régi bánat ez, hajjaj, régi bánat ez. Volt egy szép nagy lányom, Katának nevezték, aki 21 éves korában meghalt tüdőbajban. Sokáig sirattuk, bánkódtunk miatta, már unokám is van, mégsem gyógyult meg a sebem. És tudja-e fiam, hogy én amolyan barkácsoló ember vagyok? Fiatal koromban szobrokat faragtam fából, meg kőből, és lefestettem a napnyugtát, hogy a tanító úr is azt mondta rá: tökéletes! Ha tanultam volna, most művész lehetnék. No, vagy húsz éve, egy keseredett pillanatomban elhatároztam, hogy megfaragom az én Kata lányom szobrát. Először csak úgy, fénykép nélkül, emlékezetből lerajzoltam. Míg dolgoztam, ott állt az asz- szony mögöttem, felvont szemöldökkel nézte-nézegette a készülő arcot. Mikor elkészültem, azt mondta az asszony: „No, ez nem hasonlít a mi szegény Katánkra, nyugtassa az isten.” Megnéztem én is jól a rajzot és bizony nem Kata, hanem egy idegen, mégis ismerős lány nézett rám a képről. És amikor nem látta az asszony, elmosolyodtam, hiszen felismertem Mását. — Ö ki volt, bácsikám? — Egy szép leány nagy Oroszországban. Még tizenhétben ismertem meg őt. Mikor csak tehettem, kimentem hozzá a táborból, később pedig, már vöröskatona koromban, bármilyen messze is harcolt a csapatunk, hozzá tértem vissza. Nagy Ínség volt akkor, de ő mindig-mindig borscsot főzött nekem, mert nagyon szerettem. — Miről beszélgettek? — Én magyar szavakra tanítottam őt, ő meg oroszra tanított engem. Nem mondtam neki, hogy szeretem, ő se mondta nekem. Tudtuk mind a ketten... Elgondoltam, hogy a harcok után hazahozom ő meg úgy gondolta, hogy a harcok után ottmarasztal engem. Megakadt a beszélgetés, mert megjött a csősz, hozta a vacsorát, juhtúrós galuskát. Volt egy üveg bor is a vacsora mellé, ezt a csősz hozta magának, unaloműzőnek. De minket is kínált, hármasban boroztunk már a félhomályban az ecetfa alatt. Az öregembernek két pohárral is megárt, az én öregem arca is kitüzesedett, nyelve is megeredt, és úgy mondta nekem a történeteket, mintha a fia, vagy az unokája lettem volna. Mondta, hogy a Donnál egyedül fogott el három kémkedő kozákot, mondta, hogy kezet fogott Bugyonij- jal, hogy Szibériában megismerte Ligeti Károlyt. A messzeség szépít, a bor pedig nagyít, nem tudom, hogy az öreg harcaiból menynyi az igazság, nem is írok erről. A lányról faggattam. — Hát Másával mi lett? — Nem tudom, nem tudom..'. — Fehér-kézre került akkor az a falu, mikor visszamentem, nem volt abban egy ép házacska sem. Másáról senki sem tudott. Fél falut megölték. Mikor hazajöttem, megfaragtam a szobrát, valahonnan talán még elő is kerül, majd egyszer megmutatom talán. Rajzoltam egy képet is, arról a nótáról, amelyikben a szürke gúnár száll a folyóra, messze a hegyen túl. A távolság szépíti a bor pedig nagyít, nem tudom, hogy mit tett nagy Oroszországban ez az öregember. Nem is írtam erről. De Másenyka igaz. Másenyka léte- , zett, ezt biztosan tudom. Mert ha nem lett volna, az a szürke gúnár nem száll a folyóra, messze a hegyen túl, az öregemberem képzeletében, immár ötven éve. És ez elég nekem, hogv re csak az öreg kort, hanem a nagy idő!, küzdő tanúját is megtiszteljem benne.
