Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
ÜNNEPI NAGYGYŰLÉS KECSKEMÉTEN r (Folytatás az 1. oldalról.) produkálta. Az ipari termelés összmennyiségét tekintve 1913- ban Oroszország világméretekben az ötödik helyen állt, a Szovjetunió 1965-ben a második helyre sorakozott fel, s Európában az első helyen áll. Ugyanakkor számos kiemelkedően fontos termék előállításában már világviszonylatban is az első helyen van. A belső gazdasági fejlődés valóban impozáns méreteit szemlélteti, hogy ma alig egy hét alatt a Szovjetunió több ipari terméket állít elő, mint amennyi a cári Oroszország 1913-as egész évi termelése volt. A korszerű ipar ma már biztosítja a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendülését. 1966-ban a szovjet mezőgazdaság háromszorosát adta az 1929. évi termelésnek. Az emberi alkotóerő és felszabadult munka a dolgozó nép anyagi, szociális és szellemi szükségleteinek kielégítését szolgálja, a kizsákmányolok maroknyi siserahada helyett. A nemzeti jövedelem 1961 és 1965 között 33 százalékkal növekedett és ennek az értéknek a háromnegyed részét a lakosság szükségleteinek kielégítésére fordították. 1966-ban a reál- jövedelem háromszorosa volt az 1940. évinek. A folyamatban levő ötéves tervben a munkások és alkalmazottak reálbére húsz százalékkal, a kolhoztagok közösből származó jövedelme pedig 35—40 százalékkal emelkedik. Világviszonylatban kiemelkedő a szovjet emberek egészség- ügyi ellátottsága. Az átlag életkor 1963-ban 70 év volt, a századforduló 32 éves átlag- életkorával szemben. A világ összes orvosainak egynegyede a Szovjetunióban található, s az orvosi ellátottság tekintetében az első helyen áll a világon. A szovjet hatalom elsőrendű törekvése, hogy a lakosság mind szélesebb körei számára biztosítsa a közműveltség és a tudomány kincsesházát. Jelenleg az ország hét évnél idősebb lakosai közül minden harmadik tanul és az oktatás valamennyi forAz emberiség, A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjetunió vonzó példát mutatott, erőt és bátorítást adott a világ elnyomott népeinek nemzeti függetlenségük, emberi szabadság- jogaik kivívásához, a szocialista társadalmi rend megteremtéséhez. A Szovjetunió a hitleri fasizmus szétzúzásával a második világháború alatt történelmi lehetőséget teremtett és internacionalista segítséget nyújtott ahhoz, hogy más népek is kezükbe véve saját sorsukat, rátérhessenek a szocialista fejlődés útjára. Az elmúlt, alig több mint két évtized alatt három világrész újabb tizenhárom országában győzött a szocialista forradalom, s ezért ma már a szocializmus világrendszerré vált, bizonyítva, hogy a szocialista fejlődés nem „orosz saiátosság”, hanem történelmi tény, amely magában hordozza a szocializmus világméretű győzelmének tendenciáját. A szocializmus útjára tért országok területe a földkerekség 25 százalékát foglalja el, amelyen az emberiség egvhar- mada él. A szocializmus útján járó országok többsége történelmileg gyorsan, ugvanakkor szívós társadalmi erőfeszítések nyomán leküzdötte a korábbi elmaradottságból és a háború pusztításaiból örökölt súlyos nehézségeket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ma már a szocialista világrendszer országainak termelése adja a világ össztermelésének 40 százalékát. Ma tehát már nem csunán egv országot, az 50 éve született Szovjetuniót, hanem egy egész világrendszert vezetnek a mája ingyenes. Az új ötéves terv során általánossá lesz az ifjúság középfokú oktatása. A felsőfokú oktatás méreteit bizonyítja, hogy a Szovjetunióban ma négyszer annyian tanulnak, mint Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Franciaországban és Olaszországban együttvéve. A Szovjetunióban ma négyszer annyi mérnököt képeznek, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Mindez érthetővé teszi, hogy a Szovjetunió — megelőzve a legfejlettebb tőkésországo'kat — a tudomány fejlődése és alkalmazása terén az élen halad. Ismeretesek a szovjet tudomány és technika világraszóló sikerei: a világűrkutatás, az űrhajózás, a rakétatechnika és atomfizika úttörő, csodálatos eredményei. A Szovjetunió bocsátotta fel az első mesterséges bolygót, a szovjet ember repült fel elsőnek a világűrbe, a szovjet ember tett elsőként „sétát” az űrhajó kabinján kívül. A Hold és a Venus felderítésének első sikerét szintén a szovjet emberek vívták ki. A szovjet gazdaság és tudomány viharos fejlődése a Szovjetunió katonai potenciáljának szakadatlan növekedésében, honvédelmének erősödésében is jelentkezik: az interkontinentális rakéták, a nagy hatású légierő, a tengeralattjáró flotta és minden korábbinál korszerűbb hagyományos fegyverzet előállítását eredményezte. Ezek nyomán már régen szertefoszlottak az imperializmus katonai fölényéről szőtt álmok. Az elmondottak csupán parányi felvillantásai annak a ragyogó útnak, amelyet nagy testvérnépünk, a tehetséges szovjet nép végigjárt az öt évtized során, fennen hirdetve a világnak, hogy mire képes a nép, ha felszabadul a kapitalizmus béklyóiból és a legnemesebb társadalmi eszme szellemében él, küzd és alkot, hogy szebb és emberibb legyen az élet. ötven év hősi küzdelmei, történelmi tettei és nagyszerű eredményei tárulnak elénk, amelyek méltán tették a Nagy Október népét az emberi haladás fáklyavivőjévé. a béke javára tőke és az imperializmus jármából felszabadult munkások és parasztok a nép javára, az emberiség, a béke javára. A szocialista országok népeinek forradalmi építőmunkája, áldozatkészsége és alkotóereje, párosulva a szocialista társadalmi rendszer előnyeivel, az emberi haladás élenjáró világrend- szerét teremtette meg. A gazdasági építésben, a tudományban, a kultúrában csakúgy, mint a katonai erőben nap mint nap igazolja a szocializmus, a kommunizmus magasabbrendűségét a múlt, a tőkés rendszer fölött. A szocialista országok példát mutatnak a világ munkásosztályának, valamennyi függő sorsban élő népnek arra, hogyan lehet tőkések nélkül, a nemzetközi imperializmus ellenére éí- ni, dolgozni, s az anyagi és a szellemi javakat az egész társadalom számára gyarapítani és igazságosan elosztani. A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal történelmileg egybefonódik a gyarmati és függő sorsban élő népek felszabadító mozgalmainak fellendülése. Napjainkban mind több volt gyarmati népnek a szocializmus a reménye és az eszményképe. A Szovjetunió és a szocialista országok léte tette számukra lehetővé, hogy a győzelem reményével lépjenek a nemzeti függetlenségért vívott küzdelem útjára. A gyarmati sorból felszabadult népek a Szovjetunióban és a többi szocialista országban nemcsak példát látnak, hanem bennük az imperialista elnyomók, a gyarmati rendszer elleni harc szilárd támaszaira is leltek. A Szovjetunió és a szocialista országok közösségé; nek nagy nemzetközi tekintélye, politikai és gazdasági, nem utolsósorban katonai ereje már nem egyszer meghátrálásra kény- szeritette az imperialista, új gyarmatosítókat, s meghiúsította a kivívott függetlenség elleni összeesküvésüket. Ebből a tényből ered a felszabadult népeknek egyre inkább erősödő felismerése és meggyőződése: miként függetlenségük megszerzése, az új gyarmatosítás behatolási kísérleteinek elhárítása, ugyanúgy egész jövendőjük elválaszthatatlanul összefügg a szocializmus eszméjével és azokkal az országokkal, amelyekben ezek az eszmék már győzelemre jutottak. Korunk legdöntőbb tényezője A Nagy Októberi Szocialista Forradalom öt évtizedére visz- szatekintve joggal mondhatjuk, hogy a szocializmus korunk legbefolyásosabb eszméjévé és legdöntőbb társadalmi-politikai tényezőjévé vált, amely új feltételeit teremtette meg a szocializmus világméretű győzelmének, a gyarmati elnyomás ellen küzdő felszabadító mozgalmak sikereinek, valamint a világháború elhárításáért, a békéért folytatott imperialista- ellenes nemzetközi küzdelemnek. Amikor megállapítjuk, hogy a Nagy Október nyomán született szocialista világrendszer mindinkább a földkerekség társadalmi fejlődésének meghatározó tényezőjévé válik, nagy hiba lenne a mai bonyolult és kiélezett nemzetközi viszonylatban végbemenő folyamatokat leegyszerűsítenünk. A nemzetközi fejlődés alapvető tendenciája: a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a demokrácia, a béke erőinek fölénye és győzelme az imperializmus, a reakció és a háború erőivel szemben. Ma még azonban nem mondhatjuk, hogy minden nemzetközi folyamat kimenetele kizárólag a szocializmus erőinek akaratától függ. Napjaink eseményei azt példázzák, hogy az imperializmus — különösen az amerikai imperializmus — bár történelmileg és a jövőt tekintve védekező, visz- szavonuló helyzetben van —, ma mégis aktivizálódik, erőfeszítéseket tesz a szocializmus térhódításának meggátlására és saját elveszített pozíciói egy részének visszaszerzésére. Erről tanúskodnak napjaink nemzetközi konfliktusai: az USA népirtó háborúja a testvéri Vietnamban, a nemzetközi imperializmus által támogatott izraeli agresszió a Közel-Keleten, s más háborús feszültségek. A társadalmi rendszerek között nem volt még példa olyan méretű ütközetekre, mint amely a mai nemzedék életében is zajlik a szocializmus és a kapitalizmus között. De az Októberi Forradalom óta elmúlt félévszázados Világfejlődés nem teszi kétségessé e harc végső kimenetelét a szocializmus javára. Sajnálatos, hogy ebben a bonyolult harcban, a társadalmi haladás, a béke és a szocialista fejlődés erejét gyengíti és az imperializmus létét meghosszabbítja egyes szocialista országok nemzeti elkülönülési tevékenysége, a proletár internacionalizmus következetes érvényesítése helyett. Súlyos károkat okoz mind a kínai népnek, mind a nemzetközi munkásmozgalomnak Mao Ce-tung és csoportjának egységbontó törekvése, nacionalista és szovjetellenes politikája. Ilyen körülmények között pártunk, a kommunista és munkáspártok többségével együtt, azon munkálkodik, hogy kikovácsolja, óvja és erősítse a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, hogy sikeresebb legyen és újabb eredményeket hozzon a világ kommunistáinak és haladó erőinek harca az imperializmus ellen, a szocializmus és a béke ügyéért. Erre tanít bennünket a Nagy Október forradalmi szelleme. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. jubileumát mi magyarok különösen meleg szívvel ünnepeljük. A magyar és a szovjet nép Október tüzé- ben fogant barátságára és az ötven év történelmi sorsközösségére emlékezünk, amelyek oly sok gyümölcsöt teremtek mindkét népnek. Jogos nemzeti büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a magyar internacionalisták tízezred ott harcoltak a szovjet Vörös Hadsereg soraiban a polgárháború idején és segítették megvédeni szovjet testvéreinknek Október vívmányait. Ugyancsak szocialista hazafiságunk éltető forrása az a történelmi tény, hogy 1919-ben a magyar kommunisták vezetésével a forradalmi magyar nép elsőként követte a Nagy Október példáját és forradalmi harcokban hozta létre az első Magyar Tanács- köztársaságot. A fiatal tanácshatalom első deklarációja a szovjet állammal való szövetség kinyilvánítása volt. Ismeretes, hogy a Magyar Tanácsköztársaság — míg 133 napos élethalál harcát vívta, s a belső ellenforradalmi erők mellett a rázúdult imperialista hatalmakkal is harcolt — jelentős imperialista erőket kötött le, s közvetve internacionalista támogatást nyújtott a szoVjethatolom önvédelmi harcához is. A történelem formálta barátságunkat A történelem formálta tovább a magyar és a szovjet nép testvéri barátságát A szovjet nép a proletár internacionalizmus magasztos eszméjétől vezéreltetve, két sorsforduló alkalmával is segítségünkre sietett. 1945-ben a szovjet Vörös Hadsereg szabadította fel országunkat a német fasizmus elnyomása alól. Lehetőséget teremtve népünknek, hogy valóra válthassuk a Magyar Tanácsköztársaság eszméit és társadalmi törekvéseit. Szovjet testvéreink jöttek segítségünkre 1956-ban is, amikor a belső ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus szövetsége veszélyeztette a szocialista vívmányainkat. Barátságunknak ezért a két nép hőseinek vérével megszentelt múltja van! Hazánk felszabadulása után munkásosztályunk, dolgozó népünk élt a történelmi alkalommal. Kommunista pártunk vezetésével, az Októberi Forradalom által mutatta úton, a szocializmus útján megtaláltuk népünk felemé'kr-’ásének, az anyagi és szellemi javakban gazdag élet megteremtésének a lehetőségét. A történelmi elmaradottságunkból és elszigeteltségünkből — amint Ady írta —: „a Duna-táji kis népek egymást fojtó szégyenkalodájából” — korunk élenjáró eszméit és társadalmi követelményeit megvalósítva jutottunk el a szocialista világrendszer népeinek testvéri közösségébe. Szovjet barátaink áldozatos felszabadító harca és szüntelen testvéri segítsége számunkra is lehetővé tette, hogy végigvigyük a forradalmat, s a munkásosztály kemény harcok eredményeképpen kezébe vegye a hatalmat. Az elmúlt alig két évtized alatt a tőkések, a földbirtokosok Magyarországából megteremtettük a munkások, parasztok, értelmiségiek, a dolgozók hazáját, a szocialista Magyarországot A régi Magyarország helyén ma virágzó és dinamikusan fejlődő, korszerű iparral és szocialista mezőgazdasággal rendelkező, szocialista Magyarország áll.. A jól végzett munka örömével állapíthatjuk meg, hogy teljes mértékben átalakult szűkebb pátriánk, Bács-Kiskun megye és Kecskemét város arculata is. A korábban elmaradt agrármegye és agrár város helyett, a szocialista fejlődés eredményeként ma fejlett szocialista mezőgazdasággal és fejlődő iparral rendelkezünk, s mindez biztosítja megyénk és a város lakossága emberségesebb életét Az ünnep perceiben is — tisztelt elvtársak — tudatában vagyunk annak, hogy még nem érkezett el a Kánaán. Tudjuk, keményen és szorgalmasan kell dolgoznunk, hogy még szebb legyen az életünk. Azonban bizakodással tölt el bennünket, hogy biztonságos a jelenünk és még vonzóbb a jövőnk. Meggyőződésünk, hogy sikerrel valósítjuk meg szocialista hazánk további építését. Ennek záloga népünk egysége, s pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának megvalósítása. Ez a politika következetes marxista—leninista politika, amelyet az élet próbaköve igazolt. E bevált politika jegyében legfontosabb feladatunk: a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodnunk. A szocialista rendszerünk, államunk erősödése, népgazdaságunk gyarapítása, a lakosság életviszonyainak javítása, a szocialista nemzeti egység és a demokratizmus erősítése, ezek a főbb belső kérdéseink, amelyek immár több mint egy évtizede a mindennapos országépítés gyakorlatává váltak. Ehhez a politikai gyakorlathoz a jövőben is elvhűen ragaszkodunk. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt azzal vívta ki népünk elismerését és tekintélyét, hogy a politika fő célkitűzéseinek szilárdságát következetesen biztosította, s egyúttal képes volt érzékelni a gazdaságban és a társadalomban végbement változásokat. Az új követelményeknek megfelelően pedig mindenkor újjal váltotta fel azt, amit túlhaladt az élet. A politikánk változatlansága tehát nem megcsontosodást jelent, hanem az új szükségletek elemzését és felismerését, s így politikánk (Folytatás a 4. oldalon.) A kecskeméti szovjet hősi emlékmű, (Bozsó János rajza.)
