Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-30 / 283. szám
Támadás vagy védekezés? A Közös Piac fejleszti a mezőgazdaságot Csökkenti a bevitelt Keíet-Európából Már hetek óta érkeznek a hírek a Közös Piac országaitól, melyek egyöntetűen arra vallanak, hogy szeretnék az összefogást, s a tagállamok mezőgazdaságának helyzetét javítani — méghozzá minden eszközzel. A mezőgazdasági termelést serkentő program keretében a tervek szerint — a földművelés- ügyi miniszterek erről tanácskoztak Brüsszelben — az elkövetkező három évben 670 millió dollárt fektetnek be, hogy növeljék a gyümölcs, a főzelékfélék, a hús, az élelmiszeripari cikkek, továbbá a bor és a bogyóolaj termelését. 1970-ig 130 millió dollárt akarnak befektetni az elmaradottabb területek — Dél-Olaszország, Szicília és Szardínia mezőgazdaságának fejlesztésére. Korszerűsítik a tagállamok, elsősorban Olaszország, Franciaország, Nyugat-Németország és Belgium tejtermelését. Csökkenteni akarják Nyu- gat-N émetország tórbevite- Iét Észak-Afrikábál és néhány kelet-európai országból. Egyforma vámokat kívánnak megállapítani a tagállamokban a mezőgazdasági termékekre. Mindezek a hírek most párosulnak azokkal a híradásokkal, melyek a Közös Piac által alkalmazott védővámokról szólnak. Ezek szerint mind nagyobb gátat vetnek a mezőgazdasági termékek elé. Ez különösen Jugoszláviában érezteti. Jjatását,, ahonnét tudvalevőleg igen' tekintélyes mennyiségű a kivitel, Olaszországba/»Például a szarvasmar- ha-k'vitelnek 77 százaléka, a marhahúskivitelnek pedig 70 százaléka irányul a szomszédos országba. Tavaly sertéshúskivitelük 37 százaléka olasz piacra ment. Az olasz védővámok most megkétszereződtek, de a nyugatnémet piacon is a védővám eléri az ár felét. A jugoszláviai lapok most arról írnak, hogy mindez nem csak megnehezíti, de szinte teljességgel lehetetlenné teszi a további kivitelt. Ez annál is inkább aggasztó Jugoszlávia számára, mert hehozatala. a Közös Piac államaiból 71,7 százalékkal nagyobb, mint tavaly volt, ugyanakkor kivitele ezekbe az országokba mindössze 13,8 százalékkal növekedett. Habár a Közös Piac belül is gondokkal küzd — ismeretesek azok az ellentétek, melyek szembeállítják különösen a mezőgazdasági termékek eladásában, piaci lehetőségeiben ezeket az országokat —, ez azonban úgy látszik nem akadályozza meg őket abban, hogy valamelyest egységesen lépjenek fel legalább a keleti országok irányában. Melyektől, úgymond: „védeni” akarják saját gazdaságukat. Furcsa azonban, hogy ez a „védekezés” a nemzetközi' kapcsolatokban még tőkés viszonylatban is szokatlan fellépéshez vezet, mely — pl. Olaszország és Jugoszlávia esetében — szinte egyenlő a befagyasztási politikával. S bár Jugoszlávia nyilván ebbe nem törődik bele, s politikai és gazdasági tekintélyét is latba veti majd az egyenlő feltételekkel folytatott árucsere érdekében, ez mitsem változtat azon a tényen, hogy a Közös Piac miközben „védekezik”, tulajdonképpen támadni készül. S erre a tényre nem árt felfigyelni. Illúzióink nyilván nem lehetnek. A fentiek még nekünk is okozhatnak kellemetlenséget. S habár népgazdaságunk egyensúlya, s kivitelünk sem a tőkés exportra épül, nekünk sem közömbös a nyugati piac. Reméljük szakembereink iyekszenek megtalálni az ellenszerét ennek az elzárkózó, védővámos — meglehetősen kétélű — politikának. T. P. A pénzügyminiszter és az Országos Tervhivatal elnöke együttes rendeletet adott kj az állami kölcsönökről, amely az állami közép- és hosszú lejáratú bankhitelek meghatározásának módszerét és visszafizetési feltételeit szabályozza. A rendelet száma: 2/1967. (X. 17.) (PM—OT). * December 7-én az MTESZ-köz- gazdaságí szakosztálya Kecskeméten, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósásának tanácstermében „Vezetés és a közgazdasági munka kapc'ola- ta” címmel ankétot rendez. Bevezető előadást tart dr. Cságoly Ferenc a NIM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetének igazgatóhelyettese. Színhely egy _ rodottan tiltakecskeméti bolt, jKc /^C m/g §/fí kozni kezd. ahol az alábbi — .dzt hérem páros jelenet ne mérje hozzá, játszódik le a vevő és az eladó — Ez vele jár — mondja az között: eladó. — Kérek egy kilő banánt. — Hogyan járna vele, amikor már lehullott a gyümölcsről és Az eladó készségesen rakja nem is fogyasztható, egy zacskóba a kívánt gyümöl- —. Kérem mi így kapjuk a csőt, amely már nem egészen fŰSZÉRT-tői, így kell eladnunk friss zöldessárga hamvas — mondja nem teljesen megszínű —, hanem barna foltok győzőén az eladó, mutatkoznak itt-ott rajta. A — Igen. ha friss az áru nem vevő azonban nem finnyás, hí- szólok semmit a csumáért, de szén jó még az a banán csak tízért hullott le a banánról, mert tárolás közben alaposan meg- az már túlérett. Milyen dolog íren. Am, amikor látja, ko„ „ » eladó a banánról már korábban tét mérnek az áru mellé. Így n.Pm 7q TcévpJf htplnlp lehullott és külön kupacba ra- _ Hái akkor nem — vonja kott csumából is belerak a mér- meg a vállát az eladó, legelésriél a zacskóba, felhábo- Á vevő feldúltan távozik. * Eddig a ’ történet, úgy gondolom, azonban kár lenne ezzel leMmi'-sz- ügyet. Az. eset ugyanis 'ég^réSkt méltatlan á szocialista kereskedelemhez, másrészt: most, az új gazdasági mechanizmus küszöbén érdemes leszűrni a tanulságait. A vevő kiment a boltból, s talán a jövőben még a környékét is elkerüli. Teljesen igaza van, hiszen a kereskedelem rizikóját nem lehet a vevőre hárítani. Az üzletnek viszont módjában lett volna a lehullott csuma által bekövetkezett súlycsökkenést kálóba elszámolni, sőt még ha jól meggondoljuk a túlérett banánt is lehet olcsóbban adni Az ilyesmit az új mechanizmus viszonyai között mindenképpen meg kell majd tenni a boltoknak, ha nem akarják, hogy teljesen tönkre menjen — nem égésén friss — árujuk. Természetesen ennél még súlyosabb következmény a vevőkör esetleges elvesztése. Talán éppen ezért a banán képletesen mutatja — bármilyen áruról legyen is szó —. hogyan nem szabad kereskedni, s a vevőkört banánhéjon elcsúsztatni a konkurren- ciához. N. O. Mibe került a betakarítás? Már jórészt betakarták a szőlőtőkéket a Szakszövetkezetek Kiskőrösi Területi Szövetségéhez tartozó 14 közös gazdaság tábláin. Nem árt azonban figyelembe venni az idei termés alakulását, a hozamokat és a költségeket, amelyeket legutóbb a területi szövetség üzemgazdasági csoportja is sokoldalúan elemzett. A közös táblák több mint másfél ezer holdján szüreteltek az idén. összesen 41 és fél ezer mázsát. Ebben persze nemcsak a hat-, az öt-, tehát a már termőreforduló, de a négyhárom-. sőt a kétéves ültetvények termése Is szerepel. Legtöbb szőlőt a keceli Kinizsi. a kiskunmajsai Jonatán és a kiskőrösi Petőfi, legkevesebbet a soltvadkerti Kossuth, a csengődi Aranyhomok és a kiskunhalasi Szőlőskert szüretelt. Vezet a kiskőrösi Petőfi A vizsgálat szempontjából a már termőrefórdult szőlőit hozama a leginkább figvelémre méltó. Ezek átlagtermése — pár kiló híján —, 51 mázsa. Rossznak éppen nem mondható, viszont eléggé nagy az eltérés az egyes gazdaságok hozamai között. A kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet 70,5 mázsás átlagával, kétségkívül az élre tört az idén. Nem sokkal marad mögötte a keceli Kinizsi és a maisai Jonatán sem. A többi gazdaság termő szőlőinek átlaga is 30 mázsa felett van. kivéve a csengődi Aranyhomokot, ahol még a húsz mázsát sem érték el. (A halasi Szőlőskert e tekintetben nem jön számításba, termő közös szőlője még nincs.) Mindenesetre a csengődi gazdaságban kritikus a helyzet: ilyen hozam esetén a szőlőkultúra nem mutatkozik jövedelmezőnek. A területi szövetség közgazdászai szerint a szőlő jövedelmezősége egyébként is csak 30 mázsás átlag felett kezdődik. Ami a fajta szerinti megoszlást illeti, legtöbb termést a pirosszlanka adott, legkevesebbet — érdekes módon — a sár- fehér. Legnagyobb cukorfoka viszont az ezerjónak volt, nem csoda, hogy a legtöményebb Várakozó állásponton Hat tanácsi vállalatnál vizsgálta meg a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság, hogyan készül a vezetőség az önálló gazdálkodásra. Összehasonlításul tájékozódott három tárcavállalatnál is. E cikk íróját — s bizonyára így voltak ezzel a vizsgálatot végzők is — egyáltalán nem lepte meg, hogy a tárca-vállalatok előbbre tartanak a felkészülésben, mint a tanácsiak. Hiszen a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár, a Kecskeméti Konzervgyár, vagy a Baromfifeldolgozó Vállalat kecskeméti gyáregysége lényegesen nagyobb szellemi erőre, több műszakira, közgazdászra támaszkodhat a reform előkészítésekor, mint a kis tanácsi üzemek. Különösen érvényes e megállapítás, ha azt is számításba vesszük, hogy például a baromfifeldolgozó gyáregység vezetőit a vállalat központi irányító gárdája is segíti a feladatok megoldásában. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a vizsgált tanácsi vállalatok vezetőségei „kis üzem, kis felkészülés” — jelszóval belenyugodjanak abba, hogy — tisztelet a kivételnek — nem túlságosan megnyugtató módon foglalkoztak eddig az új gazdaságirányítási rendszer előkészítésével. A HEB munkatársai, nagyon helyesen, abból indultak ki, hogy 1968 elé csak az az üzem tekinthet bizakodással, amely elegendő megrendelés birtokában van, tudja, hogy amit gvárt, az piacra is talál. A piackutatás új vonásait azonban még nem igen lehet felfedezni az üzemekben. Egyedül a Baíai Cementipari Vállalat próbálkozik a hagyományostól eltérő módszerrel: arra kér választ az Országos Piackutató Intézettől. hogvan alakul a kereslet a jövőtón néhány árucikke iránt. A többi üzemek általában az elmúlt években kialakult értékesítési kapcsolataidra alaoítiák a jövő évi szerződés- kötést. s ezzel egviitt jövő évi termelésüket. És bizonv — a vizsgálat ideién — még nem mindesvik vái’alat mondhatta el. hpgv, termékei biztosan vevőt találnak jövőre. A Kecskeméti Javító és Szolgáltató Vállalat például még csak a tármustot — a majdnem húszfokosat — éppen Soltszentimrén préselték. Indokoüatian költségek Egy mázsa szőlő átlag 411 forint hozammal fizetett. Itt is nagy a gazdaságonként! eltérés, amit döntően a cukorfok: változékonyságának köszönhetnek. Így érthető, ha a mázsánkénti hozamérték — 530 forint — Soltszentimrén a legnagyobb. Négyszáz forint alatt van: a csengődi Aranyhomokban a keceli Kinizsiben és a kiskőrösi Toldiban. Az egy mázsára jutó betakarítási költség átlagosan 34,70 forint volt. Három gazdaságban — a kaskantyúi Homokgyöngyében, a keceli Békében és Új Életben — ezt sikerült 30 forint alá csökkenteni. Érthetetlenül magas — 53,70 és 48,48 forint — két gazdaságban: a kiskőrösi Rákócziban és a csengődi Aranvhomokban. Különösen az előbbi szakszövetkezetben látszik indokolatlannak az egy mázsára jutó 13,80 forintos szállítási költség, amely majdnem háromszorosa az előző évinek. Más gazdaságokban 30 forintnál is magasabb volt a mázsánként! szedési költség, amely gyalásoknál tartott, s október 5-ig nem érkezett megrendelés a Bajai Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalathoz sem. Feltűnt a NEB munkatársainak, hogy a szolgáltató vállalatoknál igen keves_et_ hallottak arról, miként kívánjak tovább fejleszteni a lakosság részére végzett munkát. Sőt, például a kecskeméti vállalat a szolgáltatások csökkentését tervezi. Úgy látszik, hogy az árutermelés kevesebb gondot és több jövedelmet ígér. (Bár mint említettük: a Kecskeméti Szolgáltató Vállalat megrendelésekkel sem igen dicsekedhetett a vizsgált időszakban.) A szolgáltató tevékenységre azonban továbbra is szükség lesz. Hiba lenne, ha több vállalat elhamarkodottan — az új ár- és adórendszer alapos ismerete nélkül — igyekezne megszabadulni a szolgáltató részlegtől. Korántsem biztos ugyanis, hogy a jövőben sem „fizetődik ki” a javítás, vagy a vegytisztítás. A közérdekről nem is beszélve. Néhány kivételtől eltekintve belső szervezeti változást sem igen terveznek a vállalatok, és meglehetősen bizonytalanul nyilatkoztak a vezetők a létszám- és bérgazdálkodással, anvagi ösztönzéssel, a saját alapok felhasználásával kapcsolatban is. A vizsgálat! anyag ismeretében indokoltnak tartjuk tehát a NEB megállapítását: a gazdasági vezetők elvileg egyetértenek a nagyobb önállósággal, amikor azonban az ezzel együttjáró felelősséget, kezdeményezőkészséget kérik számon tőlük, akkor kiderül, hogy még mindig túlságosan igénylik a központi irányítást. A napjainkban zajló vizsgálat bizonyára több eredményt tárna fel mind a hat tanácsi vállalatnál, hiszen időközben megjelent az új Munka Törvénykönyve és több olyan rendelet, elvi állásfoglalás, amely támogatja a gazdasági vezetők munkáiét. De a szeptemberben és októberben született megállapításokra is jó lesz felfigyelni mindazoknak, akiket érintenek. Hiba lenne, ha egyesek összetévesztenék a megfontoltságot a túlzottan óvatos és kényelmes egyhelyben topogással. B. D. elsősorban az idejétmúlt órabéres díjazással magyarázható, Tagsági rekonstrukció Természetesen nem lehet mellékes a 15 ezer hold tagsági szőlő termőképessége sem. Ezt is vizsgálta a területi szövetség. Egy tagra átlagosan másfél hold jut, s az idei közepes termés 25 mázsás átlaggal fizetett —. tehát feleannyival, mint a termő közös táblákon. A terület 44 százaléka adott húsz mázsán alul. és csak 28 százaléka 30 mázsa felett. Egészében tehát nem túlságosan vigasztaló a kép: a gazdák a közösben kifejtettnél csak 'jóval nagyobb munkaintenzitással tarthatják fenn a termelési egyensúlyt. Ezzel összefüggésben nem árt figyelni a tagsági szőlők életkorára sem: a parcellák 44 százaléka 30 évnél idősebb, és csak egytizedrészük életkora 5 és tíz év közötti. Egyre inkább sürget tehát a gazdaságtalan, sőt itt-ott már elparlagiasodó területek felújítása. Ez nemcsak a gazdáknak, de a szakszövetkezeteknek, sőt a népgazdaságnak is érdeke. Éppen ezért az elkövetkező években ez jelenti az egyik fő feladatot, s a rekonstrukció megvalósításának leggazdaságosabb, legolcsóbb módja mielőbbi kidolgozásra vár, H. D.
