Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

4. oldal 19S1. november 29, szerda „Az Ifjúság Hány beszél“ A Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban az óraközi szü­netekben gyakran megszólal a tantermekben, folyosókon, ud­varon — mindenfelé — elhelye­zett hangszóró: „Itt az Ifjúság Hangja beszél!” Különösen hét­főn, szerdán és pénteken a má­sodik tízperc — a nagyszünet — a stúdió ideje, ekkor van a főadás. De máskor is, ha a köz­lemény sürgőssége kívánja, meg­szólal az adó. Saját stúdiója van az iskolá­nak, az ifjúsági szervezet keze­lésében. Iván András III/c osztályos tanuló, a szerkesztő bizottság elnöke így mondja el a stúdió történetét: x.y. ' — Itt az Ifjúság Hangja be­szél, figyelem... Kint pedig, a folyosókon és az udvaron a zsibongó fiatalok halkabbra fogják hangjukat, és hallgatják a tisztán, ércesen, fiatalosan hangzó előadást. Rokonszenves ez az újfajta kezdeményezés, amelynek nem utolsósorban az a célja, hogy a tanárikar nevelő munkáját, egy ifjúkommunista diákközös­ség kialakítását segítse. A Szilády Áron Gimnázium KISZ-szervezete más vonatko­zásban is jó tapasztalatokkal szolgál. Csak egyet ezek közül: nemrégiben jelent meg az isko­la KISZ-híradójának első szá­ma, amelyben a Nagy Októberi Kigyullad a piros lámpa a stúdióban. Aztán megszólal a bemondó: — „Figyelem, az Ifjúság Hangja beszél...” — A harmadik osztályosok kezdeményezték: állítsunk fel egy hírközlő berendezést az is­kolában. A tanári kar előter­jesztésünket szívesen fogadta, Sallai Sándor igazgató szívvel- lélekkel mellénk állt. A posta által kiselejtezett anyagot meg­vásároltuk a KISZ és a szülői munkaközösség anyagi segítsé­gével és hozzáértő szerelők fel­szerelték a hangszórókat. Látszólag ennyi történt. Köz­ben a fiatalok megalakították a szerkesztő bizottságot. A rova­tok így oszlanak meg: Balogh Péter Il/a az Iskolánk élete, Regős Gyula Il/a a sport, Her- czeg Mária Il/b a politikai, Vida Attila III/b a zenei és Mészá­ros Imre Il/a osztályos tanuló a kulturális rovat vezetését vállal­ta el. De nyilatkozzék tovább Iván András az Ifjúság Hangja mun­kájáról: — Iskolánk KlSZ-alapszerve- zete arra törekszik, hogy a moz­galmi életet közvetlenebbé, tar­talmasabbá, szebbé tegye. Ezt — úgy véljük — a stúdió útján érhetjük el legjobban, hiszen is­kolánk fiatalsága legközvetle­nebbül ezen keresztül szerez tu­domást a mozgalmi munkáról. Műsoraink témáit elsősorban is­kolai életünk szolgáltatja. Vitát rendezünk filmekről, múzeumi kiállításokról, zenei és sportese­ményekről. Bemutatunk újon­nan megjelent könyveket, fel­hívjuk az ifjúság figyelmét a mai, modern költők verseire, amelyeket szeretnénk később néhány jó szavaló tolmácsolá­sában is bemutatni. Beszámo­lunk labdarúgó-eseményekről és nyelvi rovatot is szeretnénk in­dítani. És természetesen célunk: az iskolai ünnepségek közvetíté­se. A díszterem befogadó ké­pessége ugyanis elég csekély, csak a tanulók fele fér be oda. Belátogattunk az iskola stú­diójába, ahol a technikai mun­katársak éppen a következő adáshoz készülődtek. Erősítők, hangszórók, mikrofonok min­denfelé. Kint zajlik az óraközi szünet. Aztán a bemondó oda­lép a mikrofonhoz} Szocialista Forradalom évfordu­lójának megünneplésére írt cik­kek sorakoznak. A beköszöntő írás ugyan Katanics Sándor, a járási pártbizottság titkára tol­lából ered, de utána valameny- nyi cikk a diákok munkája. Él­vezettel — és tanulsággal — ol­vassuk benne Mácsai Anikó, Bús Mária, Borbényi Zita, Por- ezek Tamás, Galántha Jenő, Ba­logh Péter, Gyökér Katalin és Regős Gyula írását. Balogh József Szót kér az olvasó Ember az ilyen? Megdöbbenéssel olvastam a vasár­napi Petőfi Népében, a gyermekgyil­kos apáról szóló* cikket. A tények leírása megdöbbentett. Nevezheti-e még magát apának az olyan el- aljasodott lény — az ,.ember” jelző is túl szépen hangzana rá —, aki kétszer egymás után kútba veti sa­ját gyermekét, majd tégla- és be­tondarabokat, kukoricászsákot dobál rá, nehogy véletlenül életben ma­radjon. Nem tudom mit érezhették a bírák, akik az ítéletet hozták, de nyilván ők is összeborzadtak ilyen vandalizmustól. Őszintén szólva a megyei főügyész­séggel értek egyet, mely a 15 évi szabadságvesztés helyett halálbünte­tés kiszabását kérte. Vajon az ilyen egyén, aki tudatosan ölt, méghozzá saját kisfiát, méltó lehet e valaha is arra, hogy az emberi társadalom befogadja maga közé? S mit várhat még a társadalom az ilyen ember­től? A főügyésznek igaza van! Egy kecskeméti olvasó Eijy neve! hife!ejtet! Olvastam az újságban a Két éj Velencében szinihritiháját és teljes mértékben egyetértek a kritikussal. A közönség lebecsülése, ha ilyen gyenge darabot tűz műsorára a színház. A színészek azonban erről nem tehetnek. Láttam a darabot, ők megtették a magukét. Ezt kü­lönben a kritikus is, nagyon helye­sen kiemelte. Egy nevet azonban kifelejtett. Szalma Sándorét, aki igen jól játszotta a részeges szőlős­gazdát. ö is megérdemli az elisme­rést. Kovács István bérletes A közlekedés önkéntes őre Amikor az önkéntes rendőri — Nehéz erről beszélni. Egye- tanácskozáson egy vékony tér- dűl élek, s amikor szolgálatba metű fiatalasszonynak Donáth megyek, egy közösség vesz kö- Tibor rendőr alezredes átadta a jutalmat, külön Is gratulált. Kí­váncsi voltam mivel érdemelte ki a jutalmat és az elismerést ez a fiatalasszony. — öt éve férfias munkát vég­zek a postánál: gépkocsivezető vagyok — mondta Ferenci Pi­roska. — A munkámhoz szoro­san kapcsolódik a balesetek megelőzése, ezért három évvel ezelőtt úgy döntöttm, hogy ön­kéntes rendőr leszek. Nagyon szeretem ezt a munkát, s ha csak tehetem, a kötelező szolgá­laton kívül is kimegyek ellen­őrzésre, vagy éppen balesethez a járőrökkel. Igaz, nemcsak eb­ben próbálok segítséget nyúj­tani a hivatásos rendőröknek, hanem a jelentések, összesítések, statisztikák elkészítésében is... Napi elfoglaltsága pedig nem kevés fáradtsággal jár. Reggel 7 órakor már elkezdi a csoma­gok széthordását, s ez általában délután 3—4 óráig is eltart. Ez­után még rendbe kell hoznia gépkocsiját. Ezeket tudva, ép­pen arról faggatom, miért vál­lalta ezt a nehéz szolgálatot. A ktsz-ek kulturális találkozója Kiskunhalason Kulturális találkozót rendez­tek vasárnap a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileu­mi évének tiszteletére a megye kisipari szövetkezetei. Kiskunhalason, az állami gazdaság művelődési otthoná­nak dísztermében Herédi Kál­mán, a megyei szövetkezeti bi­zottság elnöke nyitotta meg a műsort. A számos ktsz-vezető- ből és a kiskunhalasi szövetke­zeti dolgozókból álló közönség csak félig töltötte meg a néző­teret, pedig a program sokkal élénkebb érdeklődést is meg­érdemelt volna. A nézők tetszését — méltán — leginkább a két közreműkö­dő énekkar nyerte meg. A Hatházi Sándor vezette kiskun- halasi Erkel kórus igényes mű­sorválasztásával, finom, kultu­Szénáiét - áj magyar eljárással Súlyos szembetegség gyógyí­tására dolgozott ki egy újfajta eljárást dr.Grósz István kandi­dátus, egyetemi magántanár, a budapesti János Kórház sze­mész főorvosa. Tapasztalatai szerint a hirtelen látásromlá­sok okai között talán első he­lyen áll az ideghártya (retina) leválása, amely leggyakrabban tompa sérülések következmé­nye. Gyógyítása hosszabb ideig megoldhatatlan feladatok elé állította az orvosokat. Ma a sokféle műtéti megoldás közül leginkább a szemgolyó falának kisebbítését alkalmazzák. Ehhez itthon és külföldön eddig mű­anyagot: szilikont, poliviolt vagy bélhúrt használtak. Grósz tanár a műtéthez — az eddigi műanyag helyett — em­beri vérből készült 1 mm szé­les és 20 mm hosszú fibrin ru­dacskát helyez a szemgolyó fa­lára és azt varrattal domborít­ja be. Bizonyos idő elteltével a fib­rin felszívódik. Nem okoz he­ves gyulladást, mint az koráb­ban előfordult a műanyagok al­kalmazásánál. Az eddigi megfigyelések alap­ján az új, úgynevezett „plomb” alkalmazása a szemműtéteknél sikeresnek mondható. Nemcsak a műtét, hanem a hozzá fel­használt fibrin is magyar ta­lálmány: az emberi vérből ké­szült, sajtolt fibrin előállítása dr. Gerendás Mihály biokémi­kus nevéhez fűződik. A műtét felkeltette a nemzetközi szak­mai közvélemény érdeklődését Is. rált előadásával tűnt ki. A kecskeméti Kodály kórusnak pedig ez volt az utóbbi évek­ben az egyik legsikeresebb föl­lépése. Ádám József és Zsiga László karnagyok különösen Kodály: Felszállott a páva és Mihajlov: Doni fiúk című kom­pozíciójában érvényesítették si­kerrel a kórus tömör, egységes hangszínét. Palotásné Matok Margit tech­nikás előadásában még úgy is élvezni tudtuk Brahms Rapszó­diáját, hogy közben állandóan arra kellett gondolnunk, meny­nyire ráférne már a hangolás a pianinóra. Zavaróan hatott ez kissé Zsiga László szép te­norszólója alatt is: Bánk bán áriáját énekelte. Igen hangula­tos volt viszont a régi mozgal­mi dalokat játszó bajai penge­tés zenekar szereplése. A műsor irodalmi részéből a Kecskeméti Szövetkezeti Bi­zottság Orfeusz Irodalmi Szín­pada emelkedett ki. A három szavaiénak, Farkas Erzsébet­nek, Táborossi Gyulának és Zana Dezsőnek versválasztása az alkalomhoz illő, szavalata szép volt. rül. Sokat tanulok azokból a hibákból, amelyet más gépkocsi- vezetők elkövetnek, s eközben átismétlen a KRESZ szabályait. Ez hozzásegít eredeti foglalko­zásom jobb ellátásához is... Remeczki István rendőr őr­nagy, a balesetvizsgáló és for­galomellenőrző alosztály veze­tője elismeréssel nyilatkozott Ferenci Piroska munkájáról. — Két év óta szinte minden délután jelentkezik szolgálatra. Udvarias, de határozott. Nem­régiben fordult elő, hogy az egyik tehergépkocsi vezetője megpróbálta lebeszélni a jármű ellenőrzéséről a „kislányt”, Fe­renci Piroska nagyon udvaria­san rendre utasította a „pilótát”, s miután nem működött az egyik irányjelzője, szabálysértésért feljelentette, s még azt is meg­várta, amíg az égőt kicserélte. Ferenci Piroska csupán egy azok közül, akik szabad idejü­ket szívesen áldozzák azért, hogy a közlekedésben kevesebb legyen a baleset, kulturáltabbá váljon országútjainkon a forga­lom. A társadalmi munka ilyen kiváló ellátása méltán érdemel dicséretet. Gémes Gábor A repülő csészealj A család, ahova hi­vatalos voltam, csupa jeles értelmiségiből áll. A nagypapa nyugdíjas pedagógus, a nagyma­ma még ma is tanít, fi­zikatanár. Barátom mérnök, kiváló szak­ember, a felesége labo­ráns egy üzemben. Amikor hivatalos va­gyok hozzájuk, mindig zavarban vagyok, mert a társalgás hamar át­csúszik a technikai dolgokra, tudományos kifejezések és vegytani képletek röpködnek a levegőben... s ilyen­kor én csak a nagy­apával tudok társalog­ni, vagy sakkozunk ket­tesben. Esetleg szín­házról beszélgetünk, s az öreg ilyenkor ka­csint, hogy halkabban, nehogy az „öreglány’’ meghallja, milyen vé­leménnyel van a mai szinésznőkről. Neki ugyanis minden darab tetszik, amelyikben görlicék — így mondja — vannak, s a tévében is az ilyen jeleneteket kedveli. A miniszok­nyás divatnak is nagy híve, ezt talán monda­nom sem kell. Hiába — ezek a mai öregek! Szóval, most is úgy történt, mint mindig. A vacsorát még csak kibírtuk közös témák­kal, időjárás, a város feldúlt utcái, a gázbe­vezetés, egy kis nem­zetközi helyzet, a leg­utóbbi színházi bemu­tató, igaza van-e a kritikusnak, vagy sem... És kész. A nagymama „dobta be a lapot’’, , mely ezúttal engem is érdekelt: — Mit szóltok ezek­hez a repülő csésze­aljakról szóló mesék­hez? Barátom felhtwkant. — Csodálkozom, hogy tudósok adják a nevü­ket ilyen viccekhez. Lejáratják a komoly szakembereket és az egész tudományt. — Tévedsz! — repli- kázott a felesége. — Ideje már, hogy végére járjanak ezeknek a dolgoknak. Épp ezért kértek hivatalos vizs­gálatot, hogy kiderít­sék, mi az igazság. Hi­szen tudjátok, mennyi szélhámosságot követ­tek már eddig is el külföldön ennek a leple alatt. — De az ilyen ko­moly nyilatkozatokkal még a jóhiszemű em­bereket is félrevezetik. Azt a látszatot keltik, hogy tényleg van alap­ja az ilyesminek. — Miért, te szerin­ted nincs? — Hát te szerinted van? — Miért ne! Ahogy elképzelhető, hogy mi fellövünk egy idegen testet mondjuk a Ve- nusra, ugyanúgy lehet­séges, hogy más égi­testről érkezzen hoz­zánk hasonló jelzés a távoli életről. — Azt már régen megállapította a tudo- mány, hogy a Nap bolygóin semmiféle ma- gasabbrendű élet nem lehetséges, tehát ezek­ről biztos nem érkez­het semmiféle jel. S ha lenne élet, magasabb- rendű élet, amelyik ilyen berendezést irá­nyítani képes, az csak rádióhullámok segítsé­gével volna lehetséges. Ezt pedig felfognák a mi érzékeny berende­zéseink. Márpedig ilyen jel sehonnét nem érkezett a Földre. Sőt azt az idegen testet is észlelni tudnánk, de

Next

/
Thumbnails
Contents