Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-28 / 281. szám
1961. november 28, kedd S. oldal Esti műszak a nyomdában Kecskemét szűk kis utcácskájában — a Kéttemplom közben — éjjel-nappal folyik a munka. A betűk birodalmában — a Nyomdaipari Vállalat műhelyeiben a nappali fényt árasztó neoncsövek alatt nemcsak a Petőfi Népe legfrissebb számát készítő szedők hajolnak figyelmes arccal, halkan zúgó gépeik fölé, s nemcsak a hangos zakatolással forgó rotációs hengereik alól ömlik az újság. Népesek a többi üzemrészek is. A nyomda hírneve már rég túljutott a megye határain, s annyi megrendelés érkezik, hogy az igényekkel nehéz lépést tartani. Még a legkorszerűbb gépek beszerzése is csak ideig-óráig jelent megoldást. Nemrég szerelték fel például a két színt nyomó nyugatnémet gyártmányú gyorssajtót — amely óránként 3700 doboz díszítését nyomtatja a kartonra. Máris három műszakban kell üzemeltetni. A gép mellett egy fiatalember — Kara József, a második műszak gépmestere álL Barátai, hozzátartozód talán moziban, vagy otthon a tv mellett szórakoznak. Az ő figyelmét most a bonyolult masina ;köti le. amely minden mozdulatára kezes bárányként engedelmeskedik. Időnként eltűnődve nézi a szép, színes nyomtatásokat, amelyek a magyar ipar exportra dolgozó vállalatai részére készülnek. Vajon melyik országba kerülnek innen? Kara József néha arra gondol: jó lenne egyszer követni őket útjukon. Egy másak műhelyben fiatal leány — Rácz Katalin áll a kézi szedőasztal mellett. Szemével a nyomtatvány sémáját figyeli, s szinte oda sem néz a rekeszekre, ahonnan gyakorlott, fürge mozdulatokkal emeli ki a betűket, s illeszti a megfelelő helyre. Sebők Mihály, az éjszakai műszak vezetője egy pillanatra megáll a szedőasztal mellett. Elégedetten nézi tanítványát, akinek az édesapja is nyomdász volt. A' lány méltó folytatója a szakmának, a fiatal nyomdászok között a legjobbak közé tartozik. Tavaly szabadult, de az utolsó tanulóévben már kiemelt órabért kapott. Künn már néptelenek az utcák. Kati, Józsi, és a többiek azonban fáradhatatlanul dolgoznak. Csendben, mert a nyomdászok munka közben nem igen beszélnek. N. O. Kara József gépmester, a kétszínnyomó gyorssajtó mellett. ra megjelent alattunk az ezernyi szemével pislákoló Hanoi, Egy háborús ország fővárosának repülőtere! Vártam a sötétséget, magam elé képzeltem a lefüggönyözött épületek ablakait, a mécseslángok mellett útleveleket vizsgáló határőröket. Helyette fényárban úszó, modern épület fogadott. Várótermében jégbehűtött sört és limonádét ittak az emberek. Elmondom „csalódásomat” To Tuongnak, a kulturális kapcsolatok bizottsága osztályvezetőjének, akinek fi gyelmes tege ott-tartózkodásom három hete alatt aranyat ért. — Más ez a háború, mint ahogy európai szemmel elképzelte. A repülőtér egyébként állandó kapcsolatot tart határaink légvédelmével. Már száz kilométerről je’zik. ha az amerikaiak közelednek a főváros felé. Mire ideérnek, itt minden sötétségbe borul. Fobog gépkocsink a főváros felé. — Ez lesz a szobája — tessékel be To Toon'?, a Metropol szálló 136-os szobájába. A mennyezeten csaknem másfél méteres ventillátor kavarja a levegőt. De ez is csak valamicskét enyhíti a 36 fokos hőséget. Az ágyon moszkitó háló. Enélkül nem lehet aludni Vietnamban. — Ez is á1landó kísérője lesz. — A kezembe nyom egy katonai acólsisakot. — Meglátja, nagy hasznát veszi, fis még egy: az elemlámpáját készítse ki. Légiriadó alatt kikapcsolják a villanyt. Az óvóhely a szálloda udvarán ven. Minden nyíl oda mutat. Jöjjön vacsorázzunk. Órámra pillantok. Éjfél. Odahaza reggel hat óra van. Miközben lefelé megyünk, jól emlékezetembe vésem: merre mutat a nyíl. Hanoi hajnalban ébred, amikor még csak dereng az ég alja. És nemcsupán azért, mert — a trópusi országokhoz hasonlóan — a munkaidő a reggeli és az esti órákra esik. s délben néptelenek az utcák. Itt a háború igényli ezt. A hajnali órákban ugyanis ritkábban bombáznak, és Hanoit ébreszti a csengő, a keré,''T>ároik tízezreinek csengője. Mert itt is, és Rácz Katalin kereskedelmi nyomtatványt szed. Nonstop postaszolgálat az ünnepekben A posta év végi csúcsforgalma félig meddig már meg is kezdődött. A postaszervek minden előkészületet megtettek a forgalom zavartalan lebonyolítására. Az ünnepek előtti hetekre az autóközlekedéstől 160 kocsit kértek, kézbesítésre, csomagszállításra. A rövidesen kezdődő non-stop szolgálathoz a nagy forgalmú hivatalokban megerősítik a létszámot, többszáz alkalmi rakodómunkást vesznek fel, behívják a nyugdíjasokat, s a posta t echnikumok tanulóinak a munkáját is igénybe veszik. A kézbesítő szolgálat tehermentesítésére a nyugdíjak kifizetését már december 14-én megkezdik, s egy hét alatt be is fejezik. A posta dolgozói kérik a közönséget, hogy a nem romló tartalmú csomagokat december 1-től adják postára, s a rom’ó élelmiszereket is legkésőbb 20—22-én küldjék el. HARMINCEZER KISZ-korosztályhoz tartozó, nagyobbrészt falun élő, mezőgazdaságban dolgozó fiatal nevében tanácskozott a közelmúltban a megyei parasztifjúsági parlament. A Kunfehértói Állami Gazdaság ifjúsági építőtáborában a kétnapos előadás- és vitasorozaton a megye párt-, állami, gazdasági vezetői, valamint elegánsan öltözött leányok, asszonyok, fiatalemberek cserélték ki gondolataikat „közös dolgainkról”. A parlament kétszáz küldötte azonban nemcsak vitakészségben, fellépésben, öltözködési eleganciában vette fel a versenyt a városi ifjúság mai, modern korosztályával, hanem az ország, a világ eseményeivel való lépéstartás, a technikai, kulturális fejlődés eredményeinek ismeretében is. Hogy a falusi élet- és kulturális viszonyok egyre inkább kiállják az összehasonlítást a városi színvonallal, napjainkban, ez már megszokott, természetes. Ám, ha a folyamatot alaposabban szemügyre vesszük, találkozhatunk e fejlődésben zökkenőkkel, átmeneti ellentmondásokkal, amelyek jelzik, hogy a gazdasági, tudati fejlődés egyes lépcsőfokait nem lehet átugrani a formálódó, átalakuló falusi életviszonyok esetében sem. A megyei parasztifjúsági parlament előadói, a küldöttek közül a harminckilenc felszólaló, sokoldalúan, gyakorlati példákkal illusztrálva támasztották alá a fenti gondolatot. Felelősséggel, részletes tárgyismerettel elemezték a mezőgazdaságban dolgozó fiatalság helyzetét, eredményeit, gondjait. LEGTÖBB SZÓ azonban — teljesen érthetően — azokról a tennivalókról esett, amelyek az új gazdaságirányítási rendszer előkészítésével, bevezetésével, megvalósításával kapcsolatban várnak a falusi ifjúságra, KISZ- szervezetekre. A termelőszövetkezetekben, termelőszövetkezeti csoportokban, szakszövetkezetekben egyaránt a párt agrárpolitikájának tanulmányozása, megértetése, magyarázása, népszerűsítése — mindenkinek közös érdeke. A párt azonban azt is elvárja falusi ifjúkommunistáinktól — mondotta vitaösszefoglalójában dr. Molnár Frigyes elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára —, hogy a politikai munka mellett csatasorba állítsák, mozözös céljainkért gósítsák a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok tömegeit az új gazdaságirányítási rendszer céljainak megvalósítására. A különböző ár-, bér- és szociálpolitikai intézkedések, a közös gazdaságok erősödése, a kulturális feltételek javulása is hozzájárult, hogy évről évre több fiatal találja meg munkája után boldogulását, jövőjét, számítását a megye szocialista nagyüzemi mezőgazdaságában. A kétségtelen előrehaladás ellenére azonban előfordulnak olyan nehézségek falun, amelyeknek leküzdése hosszabb időbe telik. Napjainkban még gyakori például, hogy a különböző adottságú gazdaságokban azonos értékű munka után az egyikben több, a másikban kevesebb jövedelemhez jut egy-egy fiatal szakember, vagy ifjúsági brigád. Ismeretesek a falusi fiatalok lakásgondjai és nem titok, hogy sok akadályba ütközik jelenleg a tanyavilág lakóinál az élet-, munka- és kulturális viszonyok gyorsabb ütemű színvonalemelése. E NÉHÁNY kiragadott példa is ráirányítja a párt-, állami és tömegszervezetek, gazdasági vezetők figyelmét azokra a területekre, melyekkel a jövőben erőteljesebben kell foglalköz- niok, de egyúttal jelzik a falusi KISZ-szervezetek, ifjúsági vezetők érdekvédelemmel kapcsolatos feladatait is. A falusi fiatalok munkája, a megyei parasztifjúsági parlamenten elhangzott megnyilatkozások egyaránt bizonyítják: Az ifjabb korosztályban él az új iránti vágy, a lelkesedés, a ten- niakarás. A lendület, a jó értelemben vett egészséges türelmetlenség mellett kifejezésre jutott az a helyes felismerés, hogy az egyéni problémák megoldása, az előrehaladás meggyorsítása a szűkebb munka- és lakóhely közösségén, a kollektív erőfeszítések eredményein, az így megteremtett lehetőségeken múlik elsősorban. EZÉRT VALLJA szóval és tettel magáénak a harmincezres Bács megyei falusi ifjúság a párt közösségi és egyéni célok megvalósulását egyaránt elősegítő agrárpolitikáját, amelyért készen áll összefogni, dolgozni ezután is, együtt az idősebb nemzedékkel. B. Gy. Egészséghez félmillióért Munka felajánlások Tissakéeskén Július közepén kezdték el Ti- szakéc-.kén a központi orvosi rendelő építési munkálatait. Az az egész Vietnamban, a kerékpár a legfőbb közlekedési eszköz. Városnézésre indultunk Hanoi régi negyedébe. Egyszercsak — mintegy gombnyomásra — megbénul az élet. Az emberek ■leszállnak kerékDárjaikról, megáll a villamos. Mindenki a várost behálózó hangszórókat figyeli: MÁY-EÁY-MI — amerikai gépek — közli a bemondó. Felüvöltenek a szirénák, elnéptelenedik az utca. a középületek tetején megjelennek a milicis- táik. Rohanunk a legközelebbi óvóhely felé. Az egyik pálma alatti , egyszemélyesbe” dugnak vietnami kísérőim. Még a betonfedőt is rámteszik, és ők csak aztán keresnek menedéket. Ott kuporgok a betongyűrűben és várom a fejleményeket. Szerencsére csak feTderítő gép jött. néhány perc múlva lefújják a riadót. Az emberek folytatják útjukat, mintha semmi nem történt volna. így zajlik az élet Hanoiban csaknem egy éve. amióta az amerikaiak először bombázták a fővárost. Király Ferenc új létesítmény jelentősége nem kizárólag abban van, hogy elkészültével félmillió forint értékben korszerű egészségügyi kombináthoz juthatnak majd a község lakói. Ezzel legalábbis egyenértékű az a párját ritkító kezdeményezés, hogy szinte kivétel nélkül a tiszakécskeiek mindegyike társadalmi munkával, vagy azt pótló anyagi támogatással járul hozzá a régóta nélkülözött egészségház létesítéséhez. Az első kapavágás — az alapok kiásása — a község pártás tanácsi vezetőinek a nevéhez fűződik. Példájuk vonzó volt és további lelkes munkafelajánlásokra ösztönzött. Már a tervezés, az adaptálás is társadalmi munka eredményeként készült el. A fizikai munkákból a köz- ég vállalatainak, üzemeinek, szövetkezeteinek dolgozói kértek "észt, míg a közös gazdaságok a rendelő felépítéséhez forint- :aikkal járulnak hozzá. Valamennyi szakipari munkát — így egyebek közt a vízvezeték- illetve villanyszerelést — az említett intézmények, valamint a köztegi tanács házi építőbrigádja végzi majd el. Az épitkezés jelenleg már „falegyenben” van. s állnak a közfalak is. Egy-két építőanyag beszerzésével kapcsolatos nehézség lassítja ugyan az ütemet, de a tárgyalások a gyártó cégekkel biztatóan haladnak, s remélhetően rövidesen sor kerülhet ezek eredményeként az épületen belüli szakipari munkákra is. A tervrajz három rendelőhelyiséget, két várószobát, tanácsadói, ügyeleti és laboratóriumi termeket tüntet fel, az öltözőkön és a mellékhelyiségeken kívül. A társadalmi összefogás szép példájaként megvalósuló egészségház jelentősen enyhít majd a kiterjedt tanyavilág lakosságával együtt mintegy 13 ezer lelket számláló nagyközség betegellátási gondjain. A kécskeiek úgy tervezik, — s az ezreket tömörítő összefogás a biztosíték erre —, hogy hazánk felszabadulásának ünnepén, 1968. április 4-én felavathatják az új rendelőt J. T.
