Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-26 / 280. szám
Darázs Endre: Hajnal a Duna-parton Egy csillag int még, a sereghajtó, Biztatón int, hogy mind visszatérnek — Különben már minden kék és arany, Mert nappal ez És felette felhők márványkarzata és azon Óriási, láthatatlan kórusok. Csak egy gally-intés kellene És felzendülne máris az ünnepi zene. Valami mindig közbejön. Most mély búgás. Gabonaszállító hajók vonulnak a Dunán, Csupán Szelíd, kék árnyak, egymás nyomán. Odaát az Országház Szétesváilú tömbje, Akár egy szónok a mellvédre, A rakpartra támaszkodik S hallgatása súlyos, Ám máris beszélni kezd. Ha elmegy feje — kupolája — fo Az a harsogva kerengő kis gép. Valami mindig közbejön. Ülök a parti csendben, De kórusok harsognak bennem És egymást váltják megfontolt beszédek, Arról, Hogy a mi korunk írja le A bejárható mindenség alkotmányának Kezdőszavait... 3. N. Merega: Illusztráció. is izzad. Elakad a lélegzetem, úgy fojt a forróság. — Nem teszünk... dehogy teszünk ... hogyan is tennénk, leikecském — nyugtat nagyanyám ... — Szidi, te, orvos kéne mégis... Adok neki tyúkot, meg tojást... Félrebeszél ... — Nem orvos kell ide, mondom — hajol közelebb Szidi néném nagyanyámhoz. Suttog, magyaráz, csontos keze le-fel jár, hogy néznem kell az ujjait, amelyek begörbültek és horgasak, mint a képeskönyvben a vasorrú bába uijai. A többiek bólogatnak. Nagyanyám tanácstalan. Nem tudom, miről van szó, de a felnőttektől félek. Ha suttognak körülöttem, abból baj lesz. — Nem veszélyes az, te... — És ha megfullad? — hallom nagyanyámat... N em kell feltenni az élőkét ... nem kell feltenni az élőkét. .. nem kell feltenni az dókét — visszhangoznak a szavak. Elalszom. Vagy elájulok? Réten vagyok, menekülök a nap elől, amely égeti a bőröm. Menekülök és egy patakra akadok. Lehasalok a partjára, hogy igyák ... Víz helyett varangyok varjakká változnak. Hallom, amint rikoltozzák is: kár... kár... Eltűnik a rét. Éjszaka van. Szél fúj, forró, rettenesen forró szél, jajgatnak bele a fák, a háztetők. Víz van körülöttem. Sok víz. Nem látom, csak tudom, hogy víz van. Lehajolok, hogy igyam, de már nincs víz sehol. Elvitte a forró szél... Felnyögök a kétségbeeséstől. Nagyanyám arcát látom, meg Szidi néniét. A többiek elmentek. Leveszik rólam a dunyhát. Fázom. Megborzongok. Az ing rátapadt a testemre. — Milyen könnyű a lelkem — hallom Szadi néni hangját. Felemel és visz... visz... visz... Üjra kinyitom a szemem. Nagyanyámat látom, ül a lócán, és jiedten néz rám. — Te, Szidi, nem lesz baj? — Ne jajgass már, mondtam, hogy semmi... Mi baj lehetne? Két perc alatt kiizzadja a betegséget ... Velem is így tett az anyám és ládd, most is itt vagyok ... Velem szemben a kemence szája. Az élőké le van véve. A kemence sötét és meleg. Ide érzem a melegét. Fekszem Szidi néni karjaiban ... — Seg'ts már no — szól nagyanyámra. Nagyanyám feláll. Érzem a kezét, amint a hátamat fogja. Aztán rémülten, szinte állati Á szociológia — mint a társadalom önvizsgálata A Tudományos Akadémia szociológiai kutató csoportjának megalakulása óta — csaknem négy esztendeje — több figyelemre méltó publikáció jelent meg, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a szociológia, mint társadalomtudomány, a társadalmi elismertetés felé halad. Divat, vagy szükségszerűség? A marxista szociológia tárgyával kapcsolatosan széles körű vita folyik. A helyes megoldás biztosítéka az, hogy a marxizmus jól kidolgozott társadalomelmélettel rendelkezik, mely alapul szolgálhat a rendezéshez. A különböző vélemények ismertetése helyett az általam legegyszerűbbnek és elfogadhatónak vélt meghatározást adom: A szociológia a különböző társadalmi-gazdasági alakulatokban az anyagi-gazdasági és a tudati-ideológiai viszonyok közötti lényeges és ismétlődő összefüggéseket kutatja. Ez a meghatározás nem zárja ki a kisebb társadalmi egységek — család, munkahelyi közösségek — kutatását. Egyértelműen leszögezhetjük, hogy a szociológia tudományának fejlődése szorosan összefügg azokkal a változásokkal, amelyek az SZKP XX. kongresszusa után a szocialista országokban, így hazánkban is bekövetkeztek. A tudatos előrelátáshoz szükséges. hogy a fontos döntéseket hozó társadalmi és állami vezetőknek minél több — elsősorban szociológiai — ismeret állion rendelkezésére. A sokoldalú tájékozottság szükséges ahhoz, hogv a lehető megoldások közül a vezető a legjobbat válassza. A szociológia tudományának szárnybontogatását tehát nem a véletlenszerűség, vagy divathóbort hajtja, hanem a reális társadalmi szükséglet. Itthon és külföldön A kapitalista országokban sok évtizede felvetődött a „társadalmi mémökösködés” gondolata és kezdetben azt az illúziót táplálták, hogy a szociológia alkalmas lehet a kapitalizmus bajainak gyógyítására. Időközben kiderült, hogy — az ő viszonyaik között — csak tüneti kezelésre használható. de ebben igen figyelemre méltó eredményeket értek el. hangon felsírok. Menekülnék, de nincs erőm. Rugdalózom, de keményen tartják legyöngü’t testem az öregasszonyok. A kemencéhez visznek... — Nagyanyám, ne égessetek meg... Nagyanyám jó leszek ... Jaj, édes jó Istenkém... Miatyánk ki vagy a mennyekben — érzem, hogy vizes lesz a lábszáram és a következő pillanatban úgy érzem, hogy megégek ... Bedugtak a kemencébe, még hallom, hogy nagyanyám felsír, hogy Szidi néni mond valamit, érzem, hogy fogják a lábamat. Sötét van, fejem alatt perzsel az agyag. Sötét van, nem tudok mozdulni... U.Íjaimmal leszakítom magamról az inget, érzem, hogy kiszárad a szemem, a szám, a bőröm... Rettenetes a kín, meggörbít, hogy a fejem beleverem a kemence oldalába... De a fájdalmat már nem érzem... Egy utolsó kétségbeesett sikoly és aztán semmi.., M ostanában rosszul alszom éjszakánként. Valami bajom van. Felriadok és meggyújtom az olvasólámpát, hogy elűzzem a sötétséget, amely mind gyakrabban idéz fel bennem egy rémes gyermekkori emléket... Gyurkó Géza Már a XIX. század végén a filozófiai érdeklődésű társadalomkutatók köréből „kilépett” a szakszociológus. Ez a fejlődés ma már odáig jutott, hogy az Egyesült Államokban három közgazdászra két szociológus jut. Hazánkhoz hasonló kis országokban, mint pl. Hollandia, még a városi közigazgatásban is létesítettek szociológusokból álló részlegeket Azoknak, akik a marxista társadalomtudományt tanulmányozzák, feltétlenül meg kell ismerkedniük a polgári szociológia eredményeivel és legjobb képviselőivel. Közülük Max Weber munkái kiemelke- dőek. Hazánkban a szociológiának jó hagvománvai vannak; közvetlenül a századfordulót követően a polgári radikálisok kezdeménvezésére feüődött ki. A maga korában haladó volt. Tény. hogy nem tudta átlépni a polgári gondolkodás kereteit, bár Szabó Ervinnél határozattan felvetődött a marxista szociológia helveslése. A szociológia jelentőségét felismerve az első magyar proletárdiktatúra tanügyi reformtervében elrendelte annak egyetemi és középiskolai oktatását. Samos, ez a vonal — ism°rt okból — megszakadt, a Horthy- uraiom alatt a tudomány to- vábbművelése n»m folvt. elvedül a néni írók szociográfiai munkái fejeztek ki a maguk módián bizonyos törekvéseket. A fetsacbadulás után — az vyrro vx. kongresszusát megelőző időben — mév hosszabb ideig kedvezőtlen volt a politikai légkör a szoeiolévía bvto- mánvának továbbmúvelésére. Ezek a kötetesek szüVcágsze- rűen szembekerültek volna a «szőri a lista társadalomról kialakított — akkor hivatalos véleménnvé vált illjí riéWal. Az SZKP XX. kongresszusa már azt a célt állította a társadalomtudományok elé, hogy e tudományok több megalapozott ismeretet nyújtsanak a társadalom vezetése számára. Ilyen körülmények között a társadalomtudományok a Szovjetunióban, s a szocialista országokban nagyarányú fejlődésnek indultak. Ennek ellenére vannak olyan álláspontok, amelyek nem tartják szükségesnek a marxista szociológiának mint önálló tudománynak fejlesztését. A jelen és a jövő A Szovjetunióban és az NDK- ban az a nézet uralkodik, hogy a marxista szociológiának meg kell maradnia a történelmi materializmus keretei között. E két ország egyetemein a szociológiai szemináriumok a történelmi materializmus tanszékein kapnak helyet. Ennek ellenkezője a lengyel gyakorlat, ahol a marxista szociológiát mint önálló tudományt kezelik, ez magában foglalja a történelmi materializmus hagyományos anyagát is. Lengyelországban nemcsak szociológiai tanszékek működnek, hanem szociológiai fakultás is van. (Hasonló a helyzet Jugoszláviában.) A kép sokféleségéhez hozzátartozik, hogy Csehszlovákiában és Bulgáriában a szociológia művelését a tudományos szocializmus kereteibe illesztik be és így is oktatják. Sok nehézség jelzi azt az utat, amelyen a marxista szociológia a társadalomtudományok rendszerében elhelyezkedett. Bizonyos, hogy a marxista szociológia kialakulóban van, mint önálló tudományág, de természetesen továbbra is szorosan kapcsolódik a filozófiához és ezen belül a történelmi materializmushoz. Hazánkban a marxista szociológia fejlesztésére a feltételek elvileg jól alakultak, hiszen a párt a fejlődést támogatja. 1963 elején megalakult a Tudományos Akadémia szociológiai kutató csoportja. Ugyanakkor egyetemeinken a szociológia oktatása teljesen rendezetlen, tanszéke nincs, átmenetileg más tanszékek keretein belül próbálkoznak bizonyos megoldással, de ez csak figyelemfelkeltésre alkalmas. Megítélésem szerint helyes az elgondolás, hogy a tudományág sajátosságainak megfelelő intézményi-szervezeti keretek létrejöjjenek. Különböző tudományos kutató és tervező intézetek saját munkaterületükön fejlesszék ki a maguk szakszociológiai tevékenységét. (Pl. a Pártfőiskola a politikai szociológiát, a Népművelési Intézet a kultúrszociológiát.) Mindezeknek metodológiai és koordinációs központja az Akadémia szociológiai kutató csoportja. Képzett szociológusokat Az intézményi keretek fontosak. de az előrehaladást a megfelelő szakkáderek hiánya gátolja, mert szervezett szociológusképzés hazánkban nem folyt, a szakgárda a tudomány más területéről önképzés útján jött létre. Célszerű lenne a káderutánpótlást az „alsóbb régiókban” is keresni. A megyei pártbizottságok mellett működő esti egyetemek, és más egyetemek megfelelő alapot adnak ahhoz, hogv az ilyen készséget érzők továbbképzésével a fejlődés szélesebb bázist kapjon. Figyelemre méltó, hogy az utóbbi időben több közérthető szociológiai kiadvány jelent meg. Ilyen a „Szociológiai sorozatból” dr. Hegedűs András „A szocialista társadalom struktúrája” c. munkáia. Hasonlóan igen fontos, jól rendszerezett ismeretanyagot ad Zygmund Baumann lengyel szerző 1967-ben magyar nyelven is megjelent „Általános szociológia” c. munkája. Társadalmi rendszerünk elérkezett fejlődésének abba a szakaszába, amikor előrehaladásunknak fontos kérdése a megalapozott önismeret. Egyebek között a szociológia feladata, hogy hozzáiárulion a reális társadalomkép kialakításához és segítséget adjon az egyén és a társadalom közötti közvetítettség fejlesztéséhez. Magam hosszú időn keresztül — a politikai szociológia területére eső — tanácsi szervezetben dolgoztam. Igen jelentős erőfeszítéseket tettünk tanácsüléseken, tanácstagi beszámolókon, fogadóórákon stb., hogy a lakosság ne érezze „külső”, „elidegenedett” hatalomnak a tanácsi rendszert, a proletár- diktatúra igazgatási szervezetét. Most sem álíítom, hogy 17 év után megtaláltuk az egyén és a társadalom közötti közvetítettség legjobb módját. Az . elidegenedés” veszélye a mi viszonyaink között is megvan, ha nem harcolunk a bürokrácia ellen és nem fejleszriük megfelelő módon közéletünk demokratizmusát. Lehet, hogv a fenti megállapítás ageálvosko^ásnak látszik. De látnunk kell, hogy a szocialista társadalom igazgatása bonyolult mechanizmust követel, nehezen áttekinthető és ez egymagában is elég az „elidegenedés” veszélvéhez. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének küszöbén célszerű, hogy a vezetés — minden szinten — a gazdasági és társadalmi folyamatokról alaposan elemzett és megbízható képet kapion. A társadalom önismeretének iemve napjainkban naevon is időszerű. így tudtuk illúziómentesen felmérni helyzetünket. Ehhez ad segítsé“nt p pzoctolnaia. Dr. Posváncz László
