Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-23 / 277. szám
W67. november 23, csütörtök 5. oldal Mindenütt így kellene Látogatásunk a Kecskeméti Rádiótechnikai Gyár csinos kis tanműhelyében néhány percre csökkenti a munkatempót. A gyerekek — elsőéves szerszámkészítő, géplakatos, esztergályos, marós és köszörűs tanulók — kíváncsian szemlélik a jövevényeket. Egy pöttöm, szőke legényke azonban ügyet sem vet ránk. Látszik rajta, hogy ebben a pillanatban nem létezik számára más, mint a satuba fogott munkadarab, amelyen már az utolsó simításokat végzi a reszelőre tekert, krétá- zott csiszolópapírral. — Szabó Lajos vagyok — mondja kissé bosszúsan, hogy zavarjuk —, egy kicsípő szerszám alkatrészén dolgozom. Ti- zedmilliméteres pontosság az előírás. Remélem sikerül, már nem sok hiányzik. A szakoktató, Dömötör Pál, miután ellenőrzi a tolómércével, rábólint, és hozzáteszi halkan, hogy ez igen szép teljesítmény egy két hónapja tanulótól. — Hogy jutott eszedbe, Lajos, hogy szerszámkészítőnek jelentkezz? Mit tudtál a szakmáról, mielőtt ide kerültél? — Őszintén szólva, alig valamit. Nyárlőrincen jártam tanyai iskolába, nem tanultunk politechnikát, pedig jó lett volna, mert szerettem barkácsolni. A szomszédunkban lakik egy pár évvel idősebb fiú, tőle hallottam, hogy van ilyen szakma is, és azt is, hogy jól lehet vele keresni. Eleinte nagyon féltem, hogy ügyetlen leszek, de hamar megszoktam. Az elméleti anyag nehezebb. Becsúszott mostanában egy-két rossz jegy, de majd kijavítom. Kele Sara Viszont nemcsak a gyakorlati munkában szorgalmas, az osztálynaplóban is sok ötöse van. Munkaasztalán olyan ízléses rendben sorakoznak a szerszámok, ami csakis a lányokra jellemző. Nagy barna szeme csillog az örömtől, ha az esztergapadhoz nyúl. Láthatólag nem tud betelni vele, hogy egy „igazi, komoly” gépet irányíthat. Ő is tanyai, Méntelekről jár be naponta. — Az osztályotokból hány lány választotta a vasasszakmát? — Csak én. Sokan csodálkoztak is rajta, próbáltak lebeszélni. Ha már az iparba mégy — mondták — miért nem inkább fodrásznak, vagy varrónőnek? De biztosan szakmához akartam jutni, öten vagyunk testvérek, minél előbb keresnem kell. — És sikerült megszeretnie amióta itt van? — Jól érzem magam a műhelyben. Távolról mindig barátságtalan, kormos helyiségnek képzeltem. De inkább olyan, mint egy otthonos szoba. Az iskolában kitűnő tanuló voltam, tulajdonképpen gimnáziumba szerettem volna, menni, és csodálkozva látom, hogy ha igazán jó szakmunkás akarok lenni, itt is rengeteget, fontos és érdekes dolgokat tanulhatok. Szinte már közhely, hogy ma a szakmunkásjelölt nem inas, hanem ipari tanuló, Dömötör Pál tanműhelyvezető irodájában elüldögélve-beszélgetve, mégis folyton arra a különbségre gondolok, amely a múlt nemegyszer durva, rettegett mestereit elválasztja a mai szakoktatóktól. íróasztalán kiterítve sorakoznak a gyerekek munkanaplói, hosszan fontolgat, mielőtt beírná az aznapi osztályzatot, szinte újra fölidézi magában a tanulók mozdulatait. — Hallhatta a gyerekektől, akikkel beszélgetett — mondja —, milyen messziről, úgyszólván minden előkészítés nélkül jöttek ide. A tanműhely lehetővé teszi, hogy ne mindjárt a termelés hajrájába kerüljenek, és ez összehasonlíthatatlanul jobb szaktudásuknak is, alakuló jellemüknek is. Mondhatnám itt fordított az eljárás, mint a fémmegmunkálásnál: először a finom reszelőhöz nyúlunk, csak aztán tesszük ki „az anyagot” a keményebb hatásoknak. Ugyanakkor szeretném, hogy már kezdettől fogva az üzemhez tartozónak éreznék magukat, ezért mindig elmagyarázom, hogy az a munkadarab, amelyen ők egyelőre csak kisebb jelentőségű mozzanatokat végeznek el, milyen rendeltetést tölt be. Érezniük kell, hogy szükség van a munkájukra. Ha elkeserednek az első hónapokban, hogy „félre hord” kezükben a szerszám, mindig megmutatom a tavalyiak munkáit: Ha ők képesek voltak rá, nektek is sikerülni fog. — Sokkal inkább a pedagógus szavai ezek, mint a szakemberé — jegyzem meg. — Éppen a szakma követelményei indokolják a pedagógiát — válaszolja. — A tudomány fejlődése érződik az iparon is. Tanulóink olyan elméleti felkészültséget kapnak, amiről mi nem is álmodhattunk inas korunkban. Ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell. Jómagam gépipari technikumot végeztem a szakmunkás-bizönyít- vány mellé, az iskolában szakrajzot, szakmai és anyagismeretet is tanítok, ezekre is folyton készülnöm kell. De nem éreztem elégnek a szaktudást. Jelenleg egy hároméves pedagógiai tanfolyamot végzek. legyük méghozzá, hogy ez nem egyedi jelenség. Csupán Kecskeméten a 32 vasipari szakoktató közül 25-nek technikus oklevele, vagy érettségi bizonyítványa van, és hasonló az arány a többi szakmában is. Az viszont még korántsem általános jelenség hogy az üzemek vezetősége is szívügyének tekinti a tanulóképzést. A BRG ebből a szempontból is példamutató. Látszik a tanműhely felszerelésén, hogy nem sajnálják az anyagi hozzájárulást, és ritkán múlik el nap, hogy valamelyik gazdasági, vagy szak- szervezeti vezető ne látogatná meg a gyerekeket. Mindenütt így kellene Sz. J. Az újságíró visszatér Változás Apóst agon Néhány hónappal ezelőtt — június 9-én zárt ajtó Apostagon címmel — az*apostagi fiatalok helyzetéről írtunk. Cikkünk elindítója tulajdonképpen egy levél volt, amelyet Vadász Miklós. a községi KISZ-szervezet titkára küldött be szerkesztőségünkbe. Elmondta: hosszas pangás-tespedés után újjászervezték a KISZ-t a községben, eleven, pezsgő élet kezd a fiatalok között kialakulni. Nagy akadálya azonban előrehaladásuknak, hogy a művelődési otthont nem használhatják, mert oda az esti órákban nem engedik be őket, pedig sokan szeretnének a nagyteremben pingpongozni és táncolni. A fiatalok csaknem valamennyien Dunaújvárosban, Pesten vagy a környéki üzemekben dolgoznak, csak este járnak haza. Szeretnének szórakozni. Megvizsgáltuk a fiatalok panaszát, és cikkünkben néhány javaslatot tettünk a valóban kifogásolható helyzet megváltoztatására. Történt-e azóta valami Apostagon, ezt néztük meg legutóbb, Szívesen közöljük: igen. A községi pártszervezet és a tanács számos olyan intézkedést tett, amelyek elősegítik a fiatalok kultúrált szórakozását és művelődését. Tompái János párttitkár elmondotta: a pártházban kényelmes, szépen berendezett helyiségeket kaptak a fiatalok, ahol a KISZ-klub megtarthatja rendezvényeit. A fiatalok élnék is a lehetőségekkel, örömmel veszik igénybe a szobákat, ahol televízió, lemezjátszó és rádió áll rendelkezésükre. Az előbb említett panaszok zöme azonban azt tette szóvá, hogy a művelődési otthonba nem engedték be a fiatalokat. Mi a helyzet most? — A művelődési otthon új vezetője a tanács és a pártszervezet segítségével ezen a téren is rendet teremtett. Sajnos, a művelődési otthon egyetlen nagyteremből áll, kisebb helyiségei nincsenek, ám ezeket pótolják a pártházban átengedett szobák. A művelődési otthonban inkább a népesebb táncrendezvényeket tartják és pingpongoznak — tájékoztatott a párttitkár. B. J. A zenével gazdagodik az ember Kora délután. Üres még a szép, új művelődési ház. Ám a kapu nyitva. Zongoraszó hallik valahonnan a nagyterem mélyéről. Elnézést az olvasótól a hangulatfestő bevezetésért. De van abban valami felemelő, hogy ilyen kis községben, mint Csengőd, rendszeres zeneoktatás . folyik. Nem túl sok a növendék, összesen tizenhatan vannak. De oktatásuk leköti egy héten egy alkalommal a zenetanár teljes napját. Hallgassuk meg a tanárt, Csepeli Lászlót, aki Pestről utazik ide és a közeli Soltszentimrére minden héten egy-egy napra. — Szeretem a vidéki gyerekeket — mondja — szívesen foglalkozom velük. Szerények, kötelességtudóak, ambiciózusak. Sok tehetséges akad közöttük. — Tapasztalatai szerint csakugyan csökken-e a zenetanulás iránti érdeklődés, ahogyan némelyek híresztelik? — Nem. Sőt. talán ismét kezd „divatba jönni”. Természetesen I jó színvonalon működő köny- most nemcsak a könnyűzenére nyűzenészek sem élhetnek meg gondolok. Ott egy időben a har- komolyzenei ismereteik nélkül, monika volt kedvelt, mostaná- I — Ezek a gyerekek itt Csendukolva tovább! Néhány tipp még az utánam jövő turistáknak: Hotel Sofia, Johannishof, Minerva ... Végül a Berlin Városához címzett hotelben, 100 méterrel a pompás luxusszálló, a Hotel Unter den Linden mellett sikerült — s ami a fő, olcsón — letanyáznom. Csöndes, családias kis vendéglátóhely volt: a főnökasz- szony még azt is a lelkemre kötötte. hogy „menyasszony nem kívántatik ...” Azt, hogy ilyen vehemens legény embernek nézett, most, ezúton köszönöm meg. KURIÓZUMOK Láttam turbános főmuftit a Spree hídján. A kutya sem fordult meg utána . .. Láttam csokoládébama, göndör. félvér kisdedet, aki németül gügyögött lenszőke mamájának ... Találkoztam arab diákkal, aki Stuttgartból jött át, hogy itt olcsón megvásárolhassa az egyetemi tanulmányaihoz szükséges műszaki cikkeket... Találkoztam egy hindu házaspárral: az asszony népviseletükbe, a száriba öltözve. Orrában gvönevszem. homlokán pedig egyetlen, függőlegesen húzott, élénkpiros rúzscsík. Utánuk fordultam, de már én sem csodálkoztam. Ki tudja, hátha ez lesz a holnap divatújdonsága?! ... Ellentét: rikítóan öltözött, bozontos ifjú telefonál. Első pillantásra — visszariasztó látvány. Viszont a könyv, amit olvas és most a fülke polcára rak: Martin Luther King „Miért nem várhatunk?’’ — Így nem lehet és nem szabad a külső után ítélni! ... Egyetlen névrokonommal is találkoztam — a berlini telefonkönyvben. Rolf Jóba — Pankow-ban. a Mühlenstrasse 47 alatt lakik. Sajnos, kevés volt az időm arra. hogy meginterjúvolhassam. Pedig milyen izealmas „családi” diskurzus lett volna! BAKLÖVÉS Bár általában jól boldogultam szerény német tudásommal. egyszer mégis esúnván ráfizettem a „nagyvonalúságra”! „Bockwurst” — hirdette egy karton'anocska a Spree-hídon, egv büfében. No, ez baksör, szóltam masamban. így, ebéd előtt megkóstoljuk. Megrendeltem. Papírtálcán egy adag — debrecenit kaptam. Maid hanyatt estem. A közeli étteremben éppen meleg ételt készültem fogyasztani, mit csináljak most ezzel a jéghideg „hüvelyessel”? Persze: Bockwurst és Bockbier — micsoda különbség! Hirtelen mentő ötletem támadt: — Kenyeret is kérek! — Az nincs. — Akkor tárgytalan az egész ügyet... — szóltam fölényesen, mintha csak a Lordok Házából jöttem volna, és kecsesen tovább léptem. VENDÉGLÁTÁS Az alkohol elleni küzdelem legkézenfekvőbb módja oda- künn: italt legtöbbször csak ételfogyasztással kapcsolva adnak. Más. Bemegy az ember egy étterembe, ahol rengeteg az üres asztal. No, itt egy-kettőre kiszolgálnak! Leülsz az asztalhoz, aztán megdöbbenve pillantod meg magad előtt az elegáns kis táblát: „Nincs kiszolgálás”, esetleg, hogy még szebben hangozzék: „Foglalt”... Nálunk ezt már néhány évtizede feltalálták. Méghozzá lényegesen olcsóbban, tábla és adminisztráció sem szükséges. Mifelénk egyszerűen — nem jön a pincér. Jóba Tibor Lamper Éva nyolcadik ősz ban a gitár. A baj az, hogy abban a zenetanulásban többnyire nincs sok köszönet. Találkoztam már olyan kottafüzettel, amibe nem hangjegyeket írtak az amatőr tánczenészek, hanem a hangjegyeknek megfelelő betűket: A, C, F, D... Ha rászánja magát valaki, hogy tanul, akkor ismerkedjen meg legalább a kottával. Elképzelhető, hogy technikailag is milyen színvonalat képvisel az ilyen tudás. — Tanár úr ellensége a köny- riyűzenének? — Nem. De bizonyos, hogy a Jancsó Kunszentmiklóson forgat Jancsó Miklós, az utóbbi ivek. legnagyobb hatású filmrendezője, Csend és kiáltás című új filmjén dolgozik. A film külső felvételeit Kunszentmiklóson készítik. Forgatókönyvíró H°r- nádi Gyula, a főszerepek,et T"-öcsik Mari, Drahota And: Latinovits Zoltán és Kozák András alakítja. ályos tanuló a zongoránál. gődön hivatásos zenésznek készülnek-e? — Aligha. Lehet ugyan közülük egyik-másik: még művész is, s akadhat olyan, aki hivatásos szórakoztató zenész lesz, de a tanulás alapvető célja nem ez. Én a tanítás mellett a zene szeretetére nevelem őket. Arra, hogy a maguk gyönyörűségére játsszanak. Azt mondják, a gépzene korszakában élünk. Szerintem — és hiszem, hogy szerintük is — a személyes élményt nem pótolhatja a gép. A zene. ha értjük, gazdagabbá tesz bennünket. Tiszta érzelmeket kelt. Sok öröm forrása. Bizonyára ezért tanulják egyre többen a zenét olyan kis községekben is, mint Csengőd és Soltszentimre. M. L. fliugoszláv ™ műsora ■ ® CSÜTÖRTÖK 17 10: Vijavaja-ringaraja. (Gyermekműsor). — 18.15: Még egy lépés - ifjúsági fórum. — 18.35: Választás sprint — zenei adás. — 19.00: Az ügyeletes utca. — 20.30: Aktuális beszélgetések. — 21.20: Tom Beloi: Húzás.
