Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-23 / 277. szám
1967. november 23, csütörtök 3. oldal a béremelések forrása A csemetekerttől az autószervizig A termelőszövetkezetek ismerői eddig ha a kecskeméti Béke Tsz-nek az átlagostól elütő tevékenységére gondoltak, elsősorban a korábbi években 17 millió forintért létesített palán tanevelő-telepen végzett munka jutott az eszükbe. Ezentúl azonban tanulságos lehet odafigyelniök a tsz három olyan létesítményére is, amely már az új gazdasági mechanizmus jegyében született Holdanként több mint 20 ezer forint haszon — Kis bogrács, nagy pénz — mondja róluk Gucsi István, a Béke elnöke, akinek társaságában szemügyre vesszük a 4 ezer holdas közös gazdaság három „újszülöttét”. A várostól öt kilométerre, a Nagykőrösre vezető betonút mentén gyors járású traktor, s másfél tucatnyi férfi, nő öt és fél holdas nvárfacsemete-isko- lában serénykedik. Mareczki János szőlészeti brigádvezető, egyszersmind a tsz erdőfelelőse felügyeletével szedik a két-két és fél méteres sudár csemetéket. Az elnök és a brigádvezető felváltva magyarázza a csemetekert létesítésének történetét, s az agrotechnikai eliárást. amelvet az eredményesség végett alkalmaztak. Ügy kezdődött, how a tsz- ben tavaly ősszel 53 holdon cellulóz-nyáriast telepítettek. — Nos, fiatal erdőnk sugallta az ötletet a csemetekerthez — mondja az elnök. — A csemeték darabiát egy forint harminc fillérért kaptuk. Számolni kezdtem. Ha más tsz-eknek mi nevelnénk az új erdők szaporítóanyagát, ez kitűnő üzlet lenne gazdaságunk számára. De hol szerezzük be a dugványokat? Érdeklődés, kutatás u*án a Kertészeti és Szőlészeti Főis’mta soroksári tangazdaságából kantunk el°rendű meny- n’úcóget négy fillérért darabonként. — Az értékesítés nem okoz gondot? — Az öt és fél holdon felnevelt 200 ezer csemeténél többet is el tudnánk adni, ha volna. Kiskunfélegyházáról, Bugáéról, Orgoványról, Kunszállásról összesen nyolc közös gazdaság jelentkezett vásárlónak. Mind a hárman számolgatunk. A bevétel meghaladja a negyedmillió forintot. S a ráfordítás? „Vastagon” számolva is az összeg fele. Megmentett milliók A másik „üzlet” a csemete- kertnél is jobb — és állandóbb. A Katonatelepen, a vasútállomás mellett idén épített szeszfőzde juttatja a tsz-t busás haszonhoz. — A határban szétszórtan levő háztáji és egyéni gazdaságok tele vannak amolyan dzsungel-szilvásokkal, egyéb gyümölcsösökkel. Termésükért a MÉK filléreket fizetett, ezért a gazdák nem sokat törődtek az értékesítésével. Így aztán évente mintegy 15 vagon gyümölcs, kitűnő pálinka-alapanyag ment veszendőbe, rothadt el a fák alatt. Ismét elővettük a ceruzát, s töviről-he- gyire kiszámítottunk mindent, hogy érdemes-e szeszfőzdét építtetnünk — magyarázza Gucsi István. Nemcsak a tájékoztatásból, de a látottakból is meg lehet ítélni: „Nem kerekítettek nagy feneket’’ az ötlet megvalósításának. A főzdét vasvázas szín oszlopközeinek a betéglázásá- val építették meg (még a munkások melegvizes zuhanyozójára is gondoltak), a főzőüstöket és ezek tartozékait a Kiskunfélegyházi Vas- és Fémipari Ktsz-szel készíttették el. A kazánház gőzfejlesztő gépének a fővárosi mélyépítő vállalattól megvásároltak egy kiselejtezett lokomobilt amelyet úgy „avattak” stabil-géppé, hogy a kerekeit betonágyban rögzítették. Az üstökön kívül tehát úgyszólván mindent olcsón beszerzett selejtből készítettek — arra viszont ügyeltek, hogy megfelelő szakember iránvítsa a főzés munkáját. Jánosi Imrét, a kecskeméti fmsz helvéciai szeszfőzdéjének egyik szakképzett dolgpzóját kérték el feletteseitől erre a posztra. — Nagyjából számolva félmillió forintba került ez a segédüzemünk — tájékoztatnak. — Augusztus 8-a óta működik. — S mikorra térülnek meg létrehozásának költségei? — Még az idén — válaszolja Jánosi, majd hitetlenkedésünkre hozzáteszi: — Mondhatnám úgy is, hogy máris megtérültek. Eddig ugyanis 250 hektó pálinkát főztünk. Ennek felét adó címén átadtuk az államnak, nekünk tehát megmaradt 12 és fél ezer liter. Szorozzák be az elvtársak 60—70-nel, hány forint jön ki? Persze, le kell vonni a törkölyért, vagy hulladékgyümölcsért kifizetett összeget, a szén árát, a velem együtt két műszakban dolgozó hat munkás bérét, ... szóval', vegyük úgy, hogy a jövő év elejétől már nem terheli amortizáció a főzdét. A haszon januártól számítva? Évente 620 hektoliter pálinkát főzünk, amelynek fele a tsz-é. Kétmillió forint körül lesz a bevételünk. Az elnök óvatosabb: „A költségek levonása után biztosan meglesz minden évben az egymillió forint hasznunk. Milliók pusztultak el eddig — a fák alatt.” Teljes gőzzel „Ha egy üzlet megindul.. — szokták mondani kereskedelmi berkekben, s a mondat elhallgatott felében ezt gondolják hozzá: „...akkor a jövedelemszerzés számos lehetőségét megteremti.” Persze, ha a kezdeti babérokon nem pihen meg az, aki az üzletet megindította. Átvitt értelemben ez az állandó „üzletindítás” jellemző a Béke Tsz vezetőire, elnökére. Az említett létesítmények sikere arra ösztökélte őket, hogy nézzenek még körül: Aránylag kevés ráfordítással mivel let hetne még további haszonhoz juttatni a gazdaságukat. Este van már, mire a város szegélyén található palántanevelőhöz érünk. — Ezt a színt — mutatja Gucsi István —, amelyet annak idején a telephez építettek, a palántanevelésnél nélkülözni tudjuk. Elhatároztuk hát, hogy átalakítjuk autójavító műhely szerelőcsarnokává. Villany, szennyvízelvezető csatorna a telepen úgyis van, csupán némi kőművesmunka szükséges még, amihez a tsz-ünk brigádja már hozzá is fogott. A betonpadlózatot már el is készítette. A csarnokot, s odább, abban a kisebb épületben a műhelyt, az üvegházban fel nem használt gőzzel fűtjük maid. amelyért enélkül is évente 450 ezer forint átalányt kell fizetnünk. S az így már teljes mértékben felhasználásra kerülő gőzzel az autómosáshoz szükséges vizet is felmelegíthetjük. Tarján István MIVEL, a gazdasági mechanizmus reformja a vállalatok gyakorlati feladatává vált, egyre konkrétabban körvonalazódnak a közeljövő kérdései is. Napjainkban gyakran foglalkoztatja az embereket, hogy milyen béremelésekre számíthatnak 1968-ban. Az eddigi gyakorlat szerint a lebontott népgazdasági tervek — lényegében a végzett munka színvonalától, eredményességétől függetlenül — az állami költség- vetés terhére biztosították a vállalatok évi másfél-két százalékos bérfejlesztését. A vállalatok 1968-ra már nem kapnak központi tervutasításokat, önállóan határozzák meg feladataikat és a végrehajtáshoz szükséges eszközöket is. Ezzel megszűnik a béremelések eddigi egyenlő-di gyakorlata a vállalatok között. Minden vállalat ugyanis saját részesedési alapja terhére emelheti csak januártól a dolgozók keresetét. A részesedési alap nagysága pedig attól függ, hogy milyen nyereséget ér el a vállalat 1968-ban. Á VÁLLALATOK tehát már jövőre eredményeiktől függően különböző mértékben emelhetik a dolgozók bérét. Hogy a két szélsőséget említsük: lesz, ahol változatlanok maradnak az átlagbérek, másutt viszont esetleg négy százalékkal is növekednek. Az átlagbérek emelésének felső határa 1968-ban négy százalék. Ez átmeneti korlátozó intézkedés és mindenekelőtt azért szükséges, hogy a munkabérként kifizetésre kerülő jövedelmek mértéke ne haladja meg a józan számítások szerint előteremthető árualapok színvonalát. Ennek a követelménynek szigorúan eleget kell tenni, ha biztosítani akarjuk az életszínvonal stabilizálását és emelését, ha elejét kívánjuk venni az inflációs jelenségeknek. A béremelések felső határának maximálisa azért is indokolt, nehogy esetleg az egyes vállalatok 1968-ban elhamarkodottan olyan béremeléseket eszközöljenek, amelyek fedezetét a későbbi években nem tudják majd előteremteni. (Mint ismeretes, a munkások alapbérét akkor sem lehet csökkenteni, ha a vállalat veszteséggel dolgozik.) Helyenként tévesen értelmezték az 1968. évi négyszázalékos béremelési lehetőséget, s arra számítottak, hogy ez — a korábbi évekhez hasonlóan — valamennyi vállalatnál automatikusan megvalósulhat. Valójában nincs szó ilyen egységes és általános béremelésről. Ez ellenkeznék is a reform elveivel, de legfőképpen anyagi lehetőségeinkkel. A túlzó várakozásoknak nincs reális alapja, a vállalatoknak előreláthatóan csak egy töredéke él a négy- százalékos béremeléssel, mint maximális lehetőséggel, s a többségük — mert gazdasági eredményük csak ennyit enged — kénytelen lesz beérni a szolidabb, egy-két százalékkal. AZ ANYAGI érdekeltség új rendszere 1968-tól tehát megszűnteti a 'vállalatok közötti egyenlősdit a bérezésben. A vállalatokon belül már nehezebb szakítani a kialakult gyakorlattal, az egyenlősdi hagyományaival amely a középszerűséget erősíti és fékezi a kiugró teljesítményeket, a tehetségek érvényesülését, általában a képesség szerinti munkát. De azért remélhetőleg mégsem marad minden teljesen a régiben. Az egyenlősdi ellen ható új összefüggésre ezúttal nem árt külön is kitérni. Mivel a dolgozók személyi jövedelmét (bérét, fizetését* prémiumát, jutalmát, nyereség- részesedését) ezután egységesen a vállalati nyereség nagyságától függő részesedési alap terhére növelhetik, a béremelésekre fordított összegek tulajdonképpen levonást jelentenek ebből a közös vállalati alapból. Ha azonban a béremelést a több és jobb mUnka hatékony ösztönzésére a teljesítmények szerint differenciáit kereseti arányok Kialakítására fordítják, akkor a felhasznált összeg többszörösével növekedhet a vállalati nyereség és a részesedési alap. EZ A GYAKORLATBAN azt jelenti: ha mondjuk a vállalatnak 2 százalékos átlagbér emelésre van lehetősége, ebből azoknak, akik erre rászolgálnak, akár tíz-tizenöt százalékkal is növelhető az alapbérük, míg másoknak természetesen változatlan marad. A fokozottabb megbecsülés révén javul a vállalati munka eredményessége, létrejönnek azok a gazdasági feltételek, amelyek szélesebb körű és nagyobb mértékű béremeléshez szükségesek. K. J. Először Él készül Valóságos gépparkkal vonult ki a mélykúti Béke Tsz majorsága mellé a Pécsi Közúti Üzemi Vállalat, hogy mielőbb elkészítse a közös gazdaság ezután kiépülő állattenyésztő te’enének három kilométernyi bekötő és körforgalmi útját. A 4,5 millióba kerülő út hosszú távra készül: 20 centi vastag betonalapra nyolccentis aszfaltréteget borítanak. Az új úton csak egyirányú közlekedésre lesz mód. Mintha kissé elszoktunk volna már ettől az egyedül ésszerű építkezési sorrendtől. A 24 millióba kerülő telepnek először az útját és a vízhálózatát építik meg. Az AGROTERV már készíti az évente 4500 hízót értékesítő sertéskombinát terveit, az építkezés előreláthatólag a jövő év májusában kezdődik. Itt teljesen automatikus tartás elveit honosítják meg. A fertőzésmentes tenyészállományt az Állattenyésztési Kutatóintézettől kapják* Székelyhídi Géza, a tsz üzemgazdásza, továbbá a közúti vállalat építésvezetője és főtechnikusa: Posnyák Márk és Körmöczi József a major elrendezésének tervét tanulmányozza. A sertéskombinátot erdősáv választja el majd a szarvasmarhateleptől, ahol 400 tehén tartására lesz lehetőség. A fölözött tejet csővezetéken át juttatják el a kombinát önetető-rendszerébe. Minden tekintetben a megye legkorszerűbb állattenyésztő majorját rajzolja eléjük a jövő.
