Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-02 / 259. szám

». oMa! I TflfiT noT’pml'cr 2. eslHÄrtÄS Leninről nevezték el p-> A fiatal Kahovkai-tenger partján áll Novovoroncovka köz- - S — sok ilyen község van még Ukrajnában. A dús lombok zött jólétről tanúskodó kedves házak bújnak meg. De egyik­isik már kibátorkodott a sztyeppére, ahol a Lenin Kolhoz idjei kezdődnek — női a falu. Évről évre szépül a település. Űj házak épülnek, felújítják régieket. A főutcán emeletes házak nőttek, a falu értelmisége kik bennük. Az utcákat aszfaltozták, de maradt még elég sza- ad hely a virágok részére is. A kolhoz jövedelmének jelentős ■szét fordítják kommunális építkezésekre. Tavaly tizenegy la- ist építettek tagjaik részére. Az egyik új házban lakik Nyikolaj Kripák kis családjával, leve arra emlékeztet, hogy dédszülei még rabságban éltek. Iripákoknak azokat a parasztokat nevezték Ukrajnában, akik a idesúr tulajdonát képezték, jogfosztott rabszolgák voltak, 'zonban sem Nyikolaj, sem felesége nem sokat gondol arra, rogy mit jelent a nevük, mert a múltból más nem is maradt ■ 'juk. Életük szépen alakul. Nyikolaj a kolhoz kertészetében iolgozik, felesége Nagyesda fejőnő volt, most egyetemen tanul i kolhoz ösztöndíjasaként. A fiatal házaspár jól él. A ház új bútorral van berendezve. Te­levíziójuk, rádiójuk, motorkerékpárjuk van. És mindezt azóta vették, hogy a kolhozban dolgoznak. Nem henyélnek a méhek sem, akiket nagyon jól gondoz Iván Kuszov méhész. Minden évben annyi mézet gyűjtenek be, hogy ellátják vele a kolhoz dolgozóit. ­Nyikolaj Kripák jó munkáját bizonyítja a kolhoz almása, ahol főleg téli fajtákat termesztenek. Az almaszüret idején sokan dol­goznak a kertben, mert jelentős jövedelem függ attól, hogy a termést idejében betakarítsák. Alekszandr Dráj nem tudja visszatartani őrömét, hiszen apa lett és ma veheti először karjára kislányát, Szvetlánát. Naponta 700 mázsa szőlő Előreláthatólag a hét végére befejezik a szüretet az aposta- gi gazdák, s végeznek a felvá­sárlás teendőivel a Magyar Ál­lami Pincegazdaság Alföldi Üze­mének ottani pincészetében is. Vajon milyen eredménnyel zárul Apostagon az 1967. évi szüret? Orv detesen sok sző­lő és must — a hét elejéig 9 ezer mázsa, illetve 800 hektoli­ter — került átvételre, s a szak­emberek a most soron levő sár- fehér-idénytől még több mint félezer mázsa termésre számí­tanak. A felvásárlás idei mér­lege mennyiségben a kétszerese a tavalyinak. A pincészet körzetében — ahová Apostagon kívül a járás másik két szőlős községe, Solt és Szalkszentmárton is tarto­zik — csaknem kétezer hold termésének átvételéről, feldol­gozásáról, majd tárolásáról kell gondoskodni. A korábbi napi 300 mázsás feldolgozó teljesít­ményt — horizontál-prések, cefreszivattyúk és darálók mun­kába állításával — már az el­múlt évben sikerült jelentősen felülmúlni. Ezekben a napokban egy-egy nyújtott műszak során már 700 mázsa szőlő „fut át” a korszerűsített apostagi telep feldolgozó gépsorán. Pétervár (kb. 2,5 millió lakos­sal) és Moszkva (1,9 millió la­kossal.) 1967. elején nyolc szov­jet város lakossága haladta meg az egymilliót: Moszkva (több, mint 6,5 millió), Leningrad (kb. 3,7 millió), Kijev (1,4 millió), Taskent (több mint 1,2 millió), Baku (kb. 1,2 millió), Harkov (1,1 millió), Gorkij (1,1 millió), Novoszibirszk (több mint egy­millió). (MTI.) miszer boltok, a Wesselényi ut­cai, a Rákóczi úti és a Batthyá­ny utcai tejboltok, valamint a leninvárosi ABC-áruház. A Szövetkezeti Áruházra a vasár­napi nyitvatartási idő érvét- nyes. Ezen a napon a megyében a vendéglátóipari üzletekben a szombati rend szerint dolgoz­nak. A ruházati- és vegyesipar- cikküzletek zárva lesznek. November 7-én, kedden, Kecskeméten 7—12 óráig a Sza­badság téri édességbolt és do­hánybolt, 14—17 óráig a Rá­kóczi úti édességbolt tart nyit­va, minden egyéb bolt zárva lesz. A vendéglátóipar üzletei­ben a vasárnapi rend szerint állnak a fogyasztók rendelke­zésére. Érvényt a szabálynak! Szinte csak vágni lehet az esti órákban leereszkedett kö­döt. A Katonatelep irányába haladó, pótkocsis teherautó ve­zetőjének homlokáról patakzik a verejték. Mert még az útfe­lező, szaggatott fehér sávot sem látni be teljes hosszában. — Hej, de messze, még 13 kilométerre van Nagykőrös, a legközelebbi, legalább pislákoló fény! — sóhajt fel a zömök járművezető, egy pillanatra sem lazítva az útra összponto­sított figyelmét. Tizcnöt-húszkilométeres se­bességgel halad. Ha ezt egyálta­lán sebességnek lehet nevezni. És mégis, ha hirtelen be nem nyomja a féket, talán végzetes baj történhetett volna... — A betyár szentségit! — tört ki, amint 3—4 méterre a járműve előtt megpillantotta a ködből kirajzolódó, imbolygó alakot. Elöl-hátul kivilágítatlan kerékpáron haladó, alighanem ittas férfit. A teherjármű sofőrje — aki, mint oly sok társa tehetné, szá­mos hasonló tapasztalatát is elmesélte —, hirtelen támadt indulatában a legszívesebben néhány kiadós pofon kiosztásá­val önbíráskodott volna. De, mint megannyiszor, ezúttal is káromkodással vezette le ha­ragját. Mert tud.ja, hogy a meg­oldás nem a helyszíni önbírás­kodás, hanem: végre érvényt kellene szerezni a szabálynak! Annak a rendelkezésnek, amely lámpával és stoplámpával való felszerelésre kötelezi a kerék- pártulajdonosokat. Még nappal­ra Is! Mert nincs garancia ar­ra, hogy aki világoson lámpa- nélküli kerékpáron közlekedik, nem teszi-e ugyanazt sötétben. Sok, kivilágítatlan kerékpár okozta baleset és még több jo­gos bosszúság követeli — a sza­bályok magától értetődő tiszte­letén kívül: — legyen már vég­re rend e tekintetben. Az ille­tékes hatóság lénien fel erélye­sebben a rendbontók ellen! P. I. Szovjet népesedési statisztika A Szovjetunió lakossága 1967 elején elérte a 234,4 milliót. Ebből 55 százalék városokban, 45 százalék pedig falvakban él. A forradalom előtti Oroszor­szágnak körülbelül 800 városa volt. A Szovjetunió térképén 1967 elején 1874 város szere­pelt A forradalom előtt két olyan város volt, ahol a lakosok szá­ma meghaladta az egymilliót: Az üzletek ünnepi nyitvatartási rendje A november 6—7-i munka­szünetre való tekintettel mó­dosul a megyei állami, szövet­kezeti kiskereskedelem üzletei­nek nyitvatartása. November 4-én, szombaton, a hétköznapi nyitvatartás van érvényben. November 5-én vasárnap, az üzletek a szombati rend sze­rint árusítanak. November 6-án, hétfőn, Kecskeméten a húsboltok 7—10 óráig, a piac 6—9 óráig lesz­nek nyitva (utóbbi csak tej- és virágárusítás céljából). A következő üzletek 6,30—9,30-ig állnak a vevők rendelkezésére: Kossuth-téri, Rákóczi-úti, Lu- gossy I. utcai, Tabán utcai, Bo- tond utcai, Hornyik János utcai, Arany János utcai fűszer-élél­A mi kis városunk olyan, mint a többi, s az emberek is olya­nok, mint másutt. A város szép, fejlődő, de nem hiba nélküli, s az emberek jók is rosszak is, de semmiképpen sem szentek, csak emberek. És ez a szerencse. Ezért érdemes itt élni. És érdekes is. Pláne, ha nyitott szemmel jár az ember, s nemcsak bosz- szankodik, de tud bölcsen mosolyogni is. Má­sokon, önmagunkon. Valahogy így... A mi kis városunk Az átjáró Egy útkereszteződés csupán. Alsóbbrendű útszakasz torkollik egy felsőbbrendűbe, ■méghozzá az úgyne­vezett E 5-ös nemzet­közi útvonal városon áthaladó szakaszába, s keresztezi azt. Ebből származik ám csak az igazi bonyodalom. Mint egy igazi cir­kuszban. Ha unatko­zom, ide szoktam ki­állni, s nézelődöm. Halálra röhögheti ma­gát az ember. Mert az úgy van, különösen csúcsforgal­mi órákban, reggel és délután, hogy egy se­reg jármű szeretné keresztezni a főútvo­nalat. Igen ám, de a szabályok értelmében meg kell állnia és el­sőséget adni a maga­sabb rendű útvonalon haladó járműveknek. Nem is lenne baj, ha azon csak gyorsabb járgányok közleked­nének, de mehet azon bicikli éppúgy, mint lovas kocsi. No már most, teszem fel jön jó tizenöt-húsz méter­re négy-öt biciklis, utánuk meg két-há- rom lovas kocsi — le­hetőleg lassú gebével —, s ez a konvoj le­lassít egy autóoszlo­pot, mely a nyomuk­ban cammog, akkor aztán csuda dolgok vannak kilátásban. Mert ezt ugye mind meg kell várnia az áthaladó autóknak, buszoknak, motorok­nak, — néha tíz-húsz is sorakozik ott belőle —, de ez még semmi, eztán jön a java. Mert a járgányok egyrésze a főútvonalról nem egyenesen akar halad­ni, hanem szeretne bekanyarodni jobbra vagy balra. S kezdő­dik a manőver. Azaz a totó, illetve az il­lemkódex alkalmazá­sa. Mert van ugyan szabály, amely a jobb oldali járműnek ad előnyt, de ezt nem minden — pláne kül­földi — kocsivezető veszi figyelembe. Be­csúszik majdnem kö­zépre, aztán kezdődik a mutogatás, hogy menjen már apuskám, a jóistenke tegye akárhova a nénikéje térdekalácsával együtt. Ezt persze olykor mondják, máskor meg mutatják is. Hogy ott mi van! Az nem igaz. A keresztúttól jobb­ra is, balra is van egy- zebra, ahol a gyalogo­sok szoktak átiszkolni az autók, s miegyebek elől a túloldalra. Néha sikerül nekik, néha nem. A múltkor egy kislánynak nem sike­rült. Ügy megijedt szegény, hogy pont alá futott egy motor­nak. Kulcscsonttörés és miegyéb ... Van­nak aztán úttörők is, akik vigyáznak a ki­sebbekre, és tárcsával megállj-t intenek, amíg áthalad egy cso­port. Ha biztonságosan akarok átmenni, akkor én is közéjük vegyü­lök. Szerencsére apró termetem van. s eddig még nem tűnt fel sen­kinek, de borzadva gondolok rá: mi lesz, ha egyszer észreveszik, hogy csalok? S egye­dül kell átmennem ... Még elképzelni is rossz. A nyáron külhonban jártam. A mienknél is kisebb városokban. Ott is sok szórakoztató át­járót láttam. Majd mindenütt lámpajel­zéssel irányítják a for­galmat. Jókat kacag­tam, amikor egy-egy magányos gyalogos battyogott át a kocsi- úton, betartva a jel­zést, holott a közelben mákszem jármű sem volt látható. Micsoda nagyképűség! És pa­zarlás. Bezzeg nálunk, nem dobjuk ki a pénzt ilyesmire — állapítot­tam meg vidor an. Nem fosztjuk meg a dolgo­zót attól a kis öröm­től, amit egy-egy for­galmas helyen való át­kelés okoz neki. No meg az is szórakozás, hogy láthatja, nézheti, amikor ráér, teljesen ingyen... Azért volna egy sze­rény javaslatom. Nem lehetne egy pár padot elhelyezni a közelben? Tetszik tudni, negyve­nen túl már hamar fá­rad az ember. S jó lenne le is ülni köz­ben. Idővel — ha a forgalom még jobban fellendül — esetleg beléptidíjat is szed­hetnénk, amit aztán sok hasznos dologra lehetne elkölteni. Eset­leg csinálhatnánk egy majdnem valódi KRESZ-játékot a ai/e~ rekeknek, átjárókkal, s természetesen fény­jelzővel is. Már csak azért, hogy ha netán idegenbe elvetődnek, ők is tudják, hogy mit kell csinálni, amikor zöldet vagy pirosat mutat a lámpa ... F. Tóth Pál

Next

/
Thumbnails
Contents