Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-15 / 270. szám
Í96T november 15, szerda 5. oldal Változóan kamatozó igyekezet — Ahol prémiummal is ösztönöztek A diákok íoglalkozfafásáfiiak tapasztalatai Segít a társadalom (II,) Száztizenkét kislány paradicsoma — Tanulóink közül kevesen dolgoznának szívesen a mező- gazdaságban — közölte a VIII/b osztályfőnöke, Menyhárt Sarolta tanárnő, a kecskeméti méhesla- posi általános iskolában. A kijelentés nem sokkal az őszi termelési gyakorlat után hangzott el. Szinte valamennyi általános iskola VII. és VlII-osai szeptemberben és októberben 6—10 napig dolgoztak a mezőgazdaságban vagy az üzemekben. Legtöbbjük derekasan kitett magáért. A Kecskeméti Konzervgyárban például 100 vagon árut készítettek elő szállításra. A Törekvés Tsz-ben 1300 mázsa paradicsomot takarítottak be, és háromezer mázsa burgonyát szedtek fel. Közben egy kissé hozzáedződtek a munkához, és ezzel együtt többnyire átélhették a kitartóan elvégzett munka örömét. De nemcsak a jól végzett munka feletti örömben volt részük a gyerekeknek. Panaszok és jó módszerek Voltak szülők, akik arról panaszkodtak, hogy lányuk megfázott a konzervgyárban. Fiúk ugyaninnen sérült kézzel tért haza. A szüretelő tanulók néha azt panaszolták, hogy a gyengébb hozamú szőlőtáblát jelölik ki számukra, vagy épp a rosszabb minőségű szilvát felezik a konzervgyárban. A Zója utcai általános iskola diákjait elkedvetlenítette, hogy életlen, tompa késeket kaptak a szilva felezéséhez, amelyekkel azután nagyon körülményesen boldogultak. A Duna—Tisza közi Kísérleti Intézet gazdasága pedig nem gondoskodott elég ládáról a hullásalma zavartalan szedéséhez. Ilyen és hasonló körülmények kissé kesernyés szájízt hagytak a termést betakarító, vagy feldolgozó diákokban. Néhány üzemünk részben mégis figyelembe vette a 13—14 évesek képességeit. Márki Bélá- né, a Kecskeméti Konzervgyár munkaügyi osztályán elmondta, hogy a legegyszerűbb, legköny- nyebben elsajátítható munkára osztották be a tanulókat. Minden osztályból naponta jutalmazták a három legjobban dolgozó diákot: 15, 10, illetve 5 forintos összegekkel. Prémiummal lelkesített a Rizling Tsz is: a szüretelésben kitűnt osztályok szorgalmát 500 forinttal honorálta. A gyengébb hozamú parcellákra került diákokat holdanként mintegy 170 forinttal kárpótolta. A felnőtteknek járó bérnél többet — 17 forintot — fizetett a leszüretelt szőlő mázsái után. A Petőfi Tsz az eddigiekhez képest új módon, versengésre késztetően foglalkoztatta a méntelekieket, akik így naponta átlag 40—50 forintot is megkerestek. Vigyázat! Balesetveszély! A konzervgyár orvosi statisztikái azonban nem ilyen megnyugtatóak. Annak ellenére, hogy a diákok a legegyszerűbb munkát végezték, a Il-es telep rendelőjében például hat hét alatt háromszáznyolcvanhárom 13—15 éves korú tanuló részesült elsősegélyben. Szög sértette fel a kezüket, szilvát feleztek, vagy paprikát szeleteltek és ujjúkba, tenyerükbe szaladt a magukkal hozott kés pengéje. Az I-es sz. telepen ötven hasonló esetről tudnak. A sérülések gyakorisága — még ha ezek nem is voltak súlyosak — olyan érzést vált ki az emberből, hogy a vállalatoknak az előbb felsorolt alkalmazkodó intézkedései is jórészt belül maradnak az üzemi termelési érdekeken. Mert a jutalmazásoktól függetlenül, a legtöbb helyen felnőtt normában dolgoztak a 13—14 éves emberkék. Így a legszorgalmasabb Béke tériek is csak 71 százalékban tudták teljesíteni a konzervgyári normát. A kísérleti intézet gazdaságában többek között nyolcvankét méheslaposi általános iskolás ügyködött tíz napig egyenként 44 órán keresztül — összesen 7900 forintért. Óránként tehát átlagosan alig kerestek többet 2 forintnál. Pedig többségük szereti a fizikai munkát. Érthető, hogy ez a fajta bérezés nem vonzza a pálya- választás előtt állókat a mező- gazdaságba. Tévesen érzékelt kilátások Az iskolák pedig viszonylag kevés nevelőt tudtak nélkülözni az oktató munkából. A különböző parcellákon dolgozó tanulók munkaközbeni nevelésével lényegében csak az osztályfőnökök törődhettek. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola például öt pedagógusra bízott 140 gyereket, a máriavárosiak és a Halasi útiak 72 tanulójuk felügyeletére mindössze két-két nevelőt tudtak küldeni. Ráadásul a munkát irányító szakemberek sem jelentek meg mindig és mindenütt. A serdülő nem a jövőjével találkozik, ha nem szervezzük meg számára életkori sajátságainak megfelelően a munkakörülményeket. Sokkal inkább egyfajta kilátástalan fáradságot, gyümölcstelen igyekezetét tartogató életmódot ismer meg a sérülések és a méltánytalannak hitt bérezés nyomán. Tudjuk, hogy a tanulók mezőgazdasági foglalkoztatásának legfontosabb célja a niunkára nevelés, mezőgazdasági üzemeink tevékenységének megszerettetése. A legnagyobb nevelő erő viszont az itt átélt sikerélmény és a környezet. — Ez a kép miért ilyen fehér, itt, a szélén? Tódor Andrásné, a kecskeméti OFOTÉRT laborvezetője megfogja a film két végét, kikeresi a kérdéses kockát, a lámpa felé tartja. Átláthatatlan fekete folt a jobb oldalon. Mutatja a vevőnek: — Itt, a sarokban, az ablakra esett a Nap fénye. Tessék rá vigyázni máskor. Ha fél méterrel arrébb áll, nincs semmi baj. Alig ül vissza Tódomé, újra szólnak. így megy ez most a kecskeméti OFOTÉRT-boltban októbertől december 10-ig minden nap. A hatalmas szekrényen Kunfeíhértó. Valahány állami gondozott- ságfoól kikerült leánnyal csak találkozunk, mind különös szeretettel említette ezt a nevet: Dr. Stammer Józsefné Mohai Ibolya igazgató. Most itt ülünk vele szemben az irodában, lent az udvaron játszanak a gyerekek. — örülünk annak, hogy jót mondanak rólunk, akik innen elkerültek. Mindent megadtunk nekik, ami a szülői: szeretetet megpróbálja pótolni — mondja Stammemé. Az intézet mindössze 12 esztendős múltra tekint vissza. Az igazgatónő az alapítástól kezdve itt van. így tanúja a sok küzdelemnek, amelyben részük volt nevelőknek. növendékeknek egyaránt. Az első évben csak ketten voltak: Stammerné és Dóra Jánosné gondnoknő, aki ma is viseli ezt a tisztet. Hatvan kislány volt az első évben az intézet lakója. Az első esztendőik nagyon nehezen teltek, hiányzott ez is, az is, jóformán csak a lelkesedés volt meg. Mégis: már az első év eredményed láttán a Művelődésügyi Minisztérium kitüntette az intézetet. Tizenketten végezték el az első évben az általános iskola 8. osztályát, köztük Hornok Marika, a Hat-' vauban tanító pedagógus is, akiről első riportunkban már írtunk. Fokozatosan emelkedett a létszám, a jelenlegit — 112 kislány van most itt — 1966 szeptemberében érte el. Az Országos Pedagógiai Intézet kísérleti gyermekotthona, így munkáját nemcsak a megyei szervek tartják számon. — Ez már mind jó — nyugtatja meg Tódomé a vevőt. — Pedig — mondja Tóth László — tavasszal, amikor megvettem ezt a kis csehszlovák box gépet, tizenkettőből néha alig négy-öt kocka sikerült. tábla: „Vegye igénybe díjtalan szaktanácsadásunkat.” Délután 4 és 6 óra között, amikor a legnagyobb a forgalom, a laboratórium dolgozói tartanak ügyeletet az üzletben. — S a közönség él az alkalommal? — Hogyne. Egyre többen. — Mi a leggyakoribb hiba? — Szóval: örülünk, ha visszavágynak a gyerekeink, mert igyekezetünket látjuk igazolva — tér vissza dr. Stammemé az előbbi gondolatra. — Vissza is jönnek, persze, látogatóba. Gyakori vendégünk Hornok Marika. meg Virág Éva Kecskemétről és Kovács Etelka Bajáról, sokan mások is. akik már felnőttek. Nagyon kevés kivétellel mind megállják' helyüket az életben, férjhez mennek, sok kiegyensúlyozott családi életű mama van már közöttük. A tanulószobákban és a hálókban mindenfelé rend és tisztaság, látszik a legkisebb helyiségen is, hogy leánykezek díszítik. A belső rend és a nevelési módszerek felől érdeklődöm. — Elég nehéz esetek is kerülnek ide hozzánk, úgyhogy általános nevelési módszert itt nagyon nehéz kidolgozni. Valósággal egyedi küzdelmeket kell folytatnunk. Számos olyan gyerekünk volt már, aki 1,2—1,5-ös bizonyítvánnyal került ide. és a 8. osztály végén már jeles, kitűnő rendű volt. A mi gyerekeinknek általában nem gond a középiskolai felvétel, legtöbbje jól felküzdi magát. Általában nagy szerepe van annak, hogy a gyerek számára önállóságot biztosítanak, szabadon tehet javaslatokat az intézet rendjére, munkájára. Politikai nevelésben részesülnek, szakköreikben — foto és kézimunka — szabadon alkothatnak. Irodalmi szakkörükben Tóth Zsuzsa nevelő vezetésével élének irodalmi élet folyik. Irodalmi színpadjuk — Pancza Eszter irányításával — nívós — Sok a túlexponált film, s az életlen felvétel. Vagy „lefejezik” az alakokat. Sokan megveszik a gépet, s fogalmuk sincs róla, hogyan kell bánni vele... A napokban bejött egy néni, s azt mondta: ha ez se sikerült, nem vesz több filmet. Nézem a gépet: „B”-re — időre — van állítva. De nemcsak ilyen egyszerű kérdésekben segítenek az érdeklődőknek. Hívás, a vegyszerek használata, a nagyítás technikája — mindezt szívesen elmagyarázzák. — őszintén: önzetlen ez a tanácsadás? — kérdezem Szu- bota Nándor üzletvezetőt. — Vagy egyszerűen propaganda- fogás? — Mindkettő. Az OFOTÉRT országos statisztikája szerint a felvételek 40—50 százalékából nem készül kép. Tehát: ha megtanítjuk az amatőröket fényképezni, sok anyagot megtakarítunk. Érdeke a vásárlónak is, a népgazdaságnak is... Ugyanakkor megszerettetjük a fényképezést, nő a forgalom. — Viszont csakugyan nem puszta fogás — fejezem be helyette —, hanem a legjobb értelemben vett propaganda. Mert úgy kelt érdeklődést, hogy tanít is. M. U műsorokra készül fel. Ezek a műsorok a községi iskolában is eseményt jelentenek. Ibolyka néni, az igazgató. A címképen: Kézimunka, játék, kinek mi izük. Kanász Rozikának most jobban tetszik a baba. — Látogatják-e a szülők gyermekeiket? — Igen, havonta egyszer. — Milyen a látogatás hatása? — Általában jó hatással vannak egymásra mind a szülők, mind a gyermekek. Volna azonban egy megjegyzésünk. A gyámhatóság túlságosan köny- nyen engedélyezi a nyári szünetben való otthoni tartózkodást. Jobban meg kellene vizsgálni az otthoni körülményeket. Tapasztalatunk szerint nem egy esetben kárba vész a fáradságunk, mire a gyermek a vakáció végén visszajön, kezdhetjük a munkát elölről. Az iskolából most jött meg Hegedűs Gabriella 8. osztályos, az intézet ifjúsági titkára és a szép, szőke, hosszú hajú Krix Erzsi, ugyancsak nyolcadikos. Gabi színötös tanuló, Erzsikének pedig 4,9 az átlaga. Újságolják, hogy most lesz az intézeti tanácsválasztás, ami nagy esemény az otthon életében. Ilyenkor választják meg az ifjúsági elnököt, a titkárt, a tanulóbrigád-vezetőket, kultúr-, sport-, egészségügyi felelőst,' könyvtárost. Kinek-kinek pontosan körülhatárolt feladata van. A kismama-felelőst majdnem kihagytam, az ő feladata a legkisebbekkel való foglalkozás irányítása. Minden pici lánynak ugyanis van egy kismamája, a nagyobbak közül. (Folytatjuk) Balogh József Es erről sohasem szabad megfeledkezni ! Halász Ferenc
