Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-13 / 242. szám

1961. október 13, péntek 3. oldal A korszerűség kérdőjelei Hosszú ablaksorok váltakoz­nak világosszínű falakkal; ren­dezett épületcsoportok, hidro- glóbusz, bekötőút. És utak a ma­joron belül is. Aki Dunatetét- len mellett halad el, aligha té­vesztheti szem elől a haxtai Űj Élet Tsz korszerű állattenyésztő telepét. Évek óta tart az építkezés. Hogy nem készültek el, azt csak közelről látni. — A jövő év végére fejező­dik be a munka — tájékoztat a hartai központi irodában Leitheiser Imre tsz-elnök. — Az egész benne lesz huszonnyolc­millióban ... De ha hozzászá­mítjuk a tetétleni állomásig ké­szülő bekötőutat, nyugodtan ír­hat harmincat. És ezt felerész­ben saját erőből álljuk. Elavult a tervezéskor Ennyi pénzért sok szép istál­lót lehet építeni. Igaz. van is már belőlük jócskán. Valahol említették korábban, hogy ez lesz a megye legkorszerűbb ma­jorsága. Mégis, azzal a gondo­lattal ballagok a tejház félé, hogy a legekkel lehetőleg bán­junk csínján. Inkább nézzünk jól körül. Ezt ajánlom az egé­szen fiatal brigádvezetőnek, if­jú Szvoren Istvánnak is. A tejház napi hatezer literes kapacitású. Típusterv szerinti. Üj dolog, hogy összeköti a két 188 férőhelyes tehénistállót. A tejet kétfélől tankfcocsikban gu­rítják be. Ez a higiénikus. Ki­használtság? Még csak jó egy- harmad részben. Az itt dolgozó két leány is csak most ismer­kedik a technológiával. Pilla­natnyilag 260 tehén vám Évi 8000 liter az átlag. Legközeleb­bi cél: elérni a 3500-at. A négysoros tehénistálló gé­pesített. Traktorral be a takar­mány, csillével ki a trágya. Az épületek végén csillef ordító. Egy-egy gondozó 23—24 tehenet lát el. Viszont a 144-cs borjú­nevelőben hárman dolgoznak. Igaz. van benne vagy 240 borjú. De ez hagyján, mondja a bri­gádvezető. volt amikor 372 bor­jút neveltek itt. A korszerűsé­get illetően itt egyébként is két­ségeim támadnak. Tákarmány- és trágyaszállítás csak kézzel végezhető. Nem vitás, elavult típusról van szó. Az volt már a tervezéskor is. Már készül az istálló párja. Annyival korszerűbb az elsőnél, hogy önetetők is lesznek benne. mű választ. A modernség né­hány esetben inkább csak tö­rekvésben nyilvánul meg. Jó­részt ugyanis típusterveket al­kalmaztak. azokra kaptak hitelt, anyagot, kapacitást. Persze a tö­rekvés sem elvetendő: garantál­ja, hogy a fejlesztést állandóan napirenden tartsák. S ez mér­hetetlenül fontos, hiszen egy je­lenlegi mégoly korszerű létesít­ményről sem állíthatjuk, hogy akár 2—3 év múlva is az lesz. Inkább arra kellene törekedni, Hartán is. és máshol is, hogy a technológiái fejlesztés bármi­kor könnyűszerrel megoldható legyen. Inkább csak törekvés Szóhasználatunkban a korsze­rűség egyre inkább azonos a gazdaságossággal. E tekintetben is megállják helyüket a har­tai ak — Szeretnénk — mondja az elnök. — Az állatforgalmival nemrég olyan garanciális meg­állapítást , kötöttünk, hogy az amerikai táp felhasználásával minimum 23 kilós választási súlyt érünk el. Infraizzókat sze­relünk fel a fiaztató kutricái fölé. De vannak nagyobb hord­erejű tervek is; Dunatetétlenen például állattenyésztő szakmun­kásképzés megszervezésére ke­rül sor. Jelentkezőkből nem lesz hiány, a telepen dolgozók havi átlagjövedelme háromezer fo­rint körül van. Nyilvánvalóan érdekeitek a hozamok alakulá­sában. A közös gazdaság egész fejlő­dése elválaszthatatlan az állat­tartástól. 1970-re évi 36—38 millió forint összes árbevétel elérésére lesz kilátás. Ebből 22 —23 milliót az állattenyésztők produkálnak. H. D. Gépesített tejkezelés Gazdaságosabban A sertéstelep brigádvezetője, Németh Pál először a hizlaldá­kat mutatja meg. Három van belőlük, mindegyik 300 férőhe­lyes. Ugyanilyen hármat készí­tenek még. A kutricák fölötti zsákokban az egy napra való takarmány, önetetők. itatok, le­folyó csatorna a trágyának, ciszternák az ólak végénél, a földbe süllyesztve. Abrakszállí­tás csilléken. Érdeklődöm a tabarmányfel- használásról. — Jelenleg 4,10 kiló — feleli Németh Pál. — De napokon be­lül áttérünk a saját keverésre. Ettől azt reméljük, hogy a kö­vetkező turnusnál 3,90 kiló ta­karmánnyal érünk el egy kiló súlygyarapodást. Teljes kiépülés után évente itt háromezer sertést akarnak meghizlalni. S egy gondozó már­is két ólat — 600 hízót — ké­pes ellátni. A sertéseket szá­raz és nedves táppal is etetik. Hét hónapra így elérik az át­adási súlyt. Mindez a malacnevélés körül­ményeiről, sajnos, nem mond­ható el. Az anyagmozgatás itt fizikai erőkifejtést igényel. Bár a korszerűsítést már megkezd­ték: lefolyó csatorna és csille- sínek létesítésével. Választás 10 hétté történik: 17 és 23 kiló közötti súllyal. Végül is korszerű hát ez a pusztaságból kinövő, grandiózus telep? Nem adhatunk egyértel­Napköxben Traktorok, virágok Évtizedek óta idegenben élő honfitársunkkal autóztam a kecskeméti határban. Jó gaz­da volt idehaza, s kint Nyu­gaton is szaktekintélyként em­legetik. Szüntelenül, szomjas kíváncsisággal figyelt, kicsit fölényeskedve, ám tárgyilago­san mérlegelt. Időnként las­sított, szemlélődött. A gyü­mölcserdők, szőlőligetek mel­lett változatlan sebességgel ro­bogott el. Észrevette arcomon a csalódottságot; álmélkodást, hangosabb elismerést vártam. — Abban egyeztünk meg — fordult felém —, hogy őszinte leszek, ültetvényeik valóban gondozottak. Ám ilyeneket ná­lunk is láthat, önök csupán a kor parancsához alkalmaz­kodtak. A nagyüzemeké a jö­vő... Elismerem, sok fáradt­sággal járt, amíg idevarázsol­ták mindezt a homokra. Húsz év alatt ötvenet haladtak. Ta­lán többet is. Mégis azt kel­lett volna megkérdeznie, hogy mit néztem olyan sokáig ott a majorban. Téved, ha az is­tállókra gondol. Az iroda be­járatánál szerénykedő virág­ágyak hökkentettek meg. Ez döbbentett rá tulajdonképpen, hogy itt fenekestül felfordult a világ. Látástól-vakulásig dol­goztak az emberek. A többség a megélhetésért, a vagyonosok az újabb darab földért. Aki­nek ideje, kedve volt, az sem mert árvácskával, petúniával, tulipánnal veszködni. Meg­szólták, munkátlannak nézték. Azt tartották, nem hoz pénzt a konyhára, hát minek. Pa­rasztemberektől az egész óriási határban aligha szedték volna össze azt a nótában emlege­tett száz szál rózsát. Most meg? A helvéciai út menti tsz-ben 300 tövet számoltam meg és a feléig sem jutottam. Megváltozott az emberek gon­dolkodásmódja — ez a lénye­ges. Mennyi minden történhe­tett itt, amíg az első cserép muskátli az ablakba került. Visszatérve elmondom, hogy parkot építenek a parasztok. Mint a Törekvésben, ha jól emlékszem. Padokkal, sétá­nyokkal. Figyeljen ide — fe­jezte be lelkesülten —, lehet, hogy még nem élnek jobban, mint mi. Magam is úgy vé­lem, de másként; okosabban. A traktor és a virág jól meg­fér egymás mellett... H. N, A késő délutáni órákban ér­keztünk a felszőszentiváni Üj Élet Termelőszövetkezetbe. Ép­pen fejőshez készülődtek. A gondozók nagy gyakorlattal megszokott kézmozdulatokkal helyezték el a fejőgépeket. A gazdaságnak 220 fejőstehene van. A hozam évről-évre emel­kedik. Tavaly csaknem 2900 li­ter volt tehenenként, az idén 3300—3400 körül számítanak. Az állomány tbc-mentes. A jó takarmányozásnak, a megfe­lelő gondozásnak köszönhető az egyre javuló eredmény. Az idén is túlteljesítették a tejértékelési tervüket. 5500 hektoliterre kö­töttek szerződést, szeptember 30- ig viszont már 6000 hektolitert szállítottak a bácsbokodi tej­üzembe. A tejkezelés teljesen gépesí­tett. Szivattyúk segítségével gu. micsövön keresztül kerül a tej­házba. Itt szintén emberi kéz érintése nélkül történik a keze­lés és a tartálykocsiba való jut­tatás. A felső képen: Megkezdődött a fejés. A képen Hodaniczki Mátyás és Kiss János tehené­Jobb oldalt: Pólyák Antal tejkezelő minőségvizsgálatot vé­gez. (Pásztor Zoltán felvételei.) A vevőhöz igazodva Export — az új mechanizmusban K Ü LKERESKEDELEMMEL foglalkozó vállalataink, cégeink üzletkötései alkalmából elsődle­gesen az kerül tisztázásra: mit kínál az eladó, és mit kíván a vevő. Emellett természetszerűen az árszempontok és a minőségi követelmények sem kis mér­tékben esnek latba az ügylet létrejöttét megelőzően. A termékek, exportcikkek legtöbbjénél elengedhetetlen a műszaki követelmények (az úgynevezett „paraméterek”) részletes előírása, meghatáro­zása; a legapróbbakat, a sokszor jelentéktelennek tűnőket sem hagyva figyelmen kívül. Hogy ezeknek a tényezőknek az el­hanyagolása, vagy a nem töké­letes fogalmazás, az így is, úgy is magyarázhatóság milyen követ­kezményekkel járhat, arra em­lítsünk egy példát a közelmúlt­ból. Egy bizonyos tésztafélével kapcsolatban így hangzott az exportelőírás: „Kérjük a ter­mék minőségi, illetve bakterio­lógiai vizsgálatát, különös te­kintettel a salmonellára” (élel­miszereknél súlyos fertőzést okozó baktériumfajta). A GYÄRTÖ CÉG elvégezte a salmonella-vizsgálatot. amely negatív eredménnyel járt, s a terméket annak rendje-módja szerint útnak indította külföld­re. A küldemény azonban rövi­desen visszaérkezett azzal a megjegyzéssel, hogy az ottani egészségügyi előírások értelmé­ben a vizsgálatnak — ha nem is a több száz baktériumfajta mindegyikére, de a salmonel Ián kívül még jónéhányra ­Épül a Szerszám- és Gépelemgyár A dunaújvárosi épületelem előregyártó üzemből folyamato­san érkeznek a hatalmas tartó­oszlopok, támszerkezetek és fö­démtálcák Kecskemétre, a Szer­szám- és Gépelemgyár Sze­gedi úti építkezésére. Helyszí­nen is folyik az előregyártás, a pillértartók ugyanis itt ké­szülnek. Az ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dol­gozói napról napra tartották az építési ütemet és minden re­mény megvan arra, hogy de­cember végére már tető alá ke­rül az öt és fél ezer négyzetmé­ter alapterületű üzemi nagy­csarnok. A korszerű üzem mellett új irodaház, több szociális létesít­mény és gázfogadó állomás épül. Az utóbbira azért van szükség, mert nemcsak a mű­helyeket, irodákat fűtik majd földgázzal, hanem a berendezé­seket is azzal üzemeltetik. A Szerszám- és Gépelem­gyár jelenlegi telepének vezetői már készülnek a megnagyobbo­dott szakmunkásigény kielégí­tésére. Átvették a Javító-Szo- gáltató Vállalat Juhász utcai üzemét, amelyet még e héten tanműhellyé alakítanak át. Itt gondoskodnak az idén felvett 60 esztergályos ipari tanuló ki­képzéséről. Ezt a telepet is fej­lesztik. A jövő nyárig a Juhász utcában még két műhelyt épí­tenek ahol a dömper-hidrauli­kákat készítik majd. Ugyanitt korszerű öltöző és fürdő is épül, így például a coli-fertőzésre is — ki kell terjednie. Ez a kudarc a tetemes anya­gi ráfizetésen túl azzal a ve­széllyel is fenyegetett, hogy is­métlődés esetén könnyen elve­szíthetjük a piacot egy olyan államban. ahová egyébként csak nagysokára és nem egy­könnyen sikerült termékeinkkel betörni. , A TANULSÁG kézenfekvő. A könnyedség, a nagyvonalúság nem erény az exportőr munká­jában. Most, amikor szinte korlátlan exportlehetőségek nyílnak a már gazdag exporthagyomá­nyokkal bíró, patinás cégek mel­lett, a csak most feltörő, de jó gazdasági érzékkel rendelkező legkülönfélébb üzemek számá­ra^ is. idejében meg keli hogy szívleljék az export nem egy aranyszabályát. így mindenekelőtt tüzetesen ismerni kell a vevő államában érvényes egészségügyi előírá­sokat. De még ez is kevés. A pontos, maradéktalan előírás szerinti mennyiségi és minőségi követelményekkel ma már — fontosságát tekintve — egyen­rangú a megfelelő göngyöleg, a tetszetős csomagolás. Az új gazdasági mechaniz­mus nem annyira új elveket; csak most tastet öltött gazdasági szabályokat jelent, hanem sok­kal inkább a régi, megmásít­hatatlan igazságok konkrét meg­fogalmazását és azok követke­zetes. kivételt nem tűrő alkal­mazását is. EZÉRT alkonyult be az „eszi nem eszi” szemléletnek, s kerül remélhetőleg végérvénye­sen felszámolásra az „ezt gyárt- .luk ezt kell eladni” módszer is. Exportról szólván sokszoro­san áll^ a tétel: a vevő érdeke a döntő. S ezt szem előtt tart­va, olyan terméket kell előállí­tani, amely nemcsak egyszerűen „eladható”, hanem amelyen kapva-kapnak. Természetesen minőségben és az egyéb szűk-, séges előírásokhoz igazodva is olyat, hogy az ne csak hírne­vünket öregbítse, hanem egy­szersmind a piac határait is szélesítse. J. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents