Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-11 / 240. szám

SflfTÍ. oEídber 11, szerda S. oldal Igazi hazaszeretetre nevel Újjászületik a Kiskőrösi Gimnázium Az egykori falragasz észre­vétlenül elvegyül az asztalon heverő naplók, szótárak, óra­vázlatok között. De ahogy vé­gigböngészem, drámáról tudó­sítanak a kemény, rideg betűk. Furcsa ellentét az őszi naptól átjárt, békés tanári szobában: s,Mátyás Ferencz, 25 éves, rom. cath., csikós foglalkozású sze­mély” kötél általi haláláról ér­tesülök, aki ,,a’ cs. és kir. kato­nai rögtönítélő bíróság előtt a körülmények összeegyezése folytán rablóképpen elmarasz­tal tatott”. — A gyerekek hozták ezt is — mondja Balogh Mihály. — Az ilyen érdekességek előbuk­kanása, mint például ez a száz­éves krimi, erősen felszítja a gyűjtőkedvet. A fiatal magyar—latin sza­kos tanár egy évvel ezelőtt ala­kított honismereti szakkört a kunszentmiklósi gimnáziumban. Helybeli születésű, hat éve még maga is az intézet növendéke volt. Ide készült vissza tudato­san egyetemi évei alatt is, amit a legjobban az bizonyít, hogy szakdolgozatát Kunszentmiklós helyneveiről írta. Eun büszkeség — őszintén szólva, eredetileg kényelemből választottam ezt a témát, de menetközben rá kel­lett jönnöm, mennyire nem is­merem a községet, pedig itt él­tem mindig. Nyelvészeti rejté­lyeken töprengve minduntalan településtörténeti, néprajzi prob­lémákba ütköztem, amiket nem lehetett könyvtárban ülve el- döntenem. Ezért, de főként a közismerten erős és egészséges kun büszkeség igényei miatt vállalkoztam a szakkör vezeté­sére. — Kik a szakkör tagjai? — Jelenleg csupán húsz má­sodikos. A honismereti kuta­tásban nem lehet egyik napról a másikra eredményeket felmu­tatni. Hosszabb időre van szük­ség a gyűjtéstechnika elsajátí­tásához, a csoportos munkához nagyfokú összehangoltságra. Valamennyien vállalták, hogy gimnáziumi éveik alatt állan­dóan dolgoznak. Eddig még di­cséretesen tartják elhatározásu­kat. Űj tagnak csak elsősöket veszünk fel, és csak minden második évben. Így harmad­negyedéves korukra képesek lesznek komoly feladatokat is megoldani. — Milyen feladatok ezek? Távlati célok — Három távlati célon dol­gozunk. 1970-re szeretnénk ösz- szegyűjteni Kunszentmiklós fel- szabadulás utáni 25 évének anyagát, és ha minden a leg­jobban megy, akár nyomdakész monográfiát írni belőle. Persze, ehhez az kellene, hogy a felnőt­tek régóta alakuló honismereti csoportja is megkezdje műkö­dését. Másik tervünk az egész járási helynévanyag feltárása, a harmadik a gimnázium törté­nete, az alapítás évétől, 1735- től, napjainkig. — Mennyit sikerült meg­valósítani eddig a kétségkívül nagyszabású tervekből? — A falutörténet nyersanya­gának mintegy felét már a múlt évben összegyűjtöttük. Helynévkutatásunk az idén már túllép a községhatáron, Tassal foglalkozunk. Az iskola- történethez csak akkor fogha­tunk hozzá igazán, ha rendez­zük a gazdag irattárat, úgy­hogy ez a következő lépés. — A helynévkutatáshoz spe­ciális szakismeretekre van szükség, épp ezért meglep, hogy a gyerekek is foglalkoznak ve­le. Népetimológia — A Bösztörpuszta például, községünk népművész nesztora, Szappanos Lukács szerint, on­nan kapta a nevét, hogy a ku­nok oda jártak „bösztörködni”: civakodni, verekedni. Ezt a szót a táj szótárak sem ismerik, a Bösztör egy török személy­nevet rejt Lukács bácsi fejte­Pirandello születésének 100. évfordulóját csütörtökön ün­nepli meg a Magyar Írók Szö­vetségében a drámai és műfor­dítói szakosztály. Vendégelőadót várnak az eseményre: Giorgio Barberi Squarotti professzort, a torinói egyetem tanárát. Elő­adását követően Képes Géza getése mégis érdekes, jól pél­dázza a nép mozgékony fantá­ziáját és a szóalkotás egyik kü­lönös esetét. A Kenyérváró dű­lőről tudni vélik az idősebbek, hogy Rákóczi csapatainak itt nagy mennyiségű élelmet ad­tak át annak idején a kun- szentmiklósiak. Az igazsághoz ennek sincs semmi köze, de jól bizonyítja, milyen élénk kuruc hagyományai voltak a vidék­nek. Ki tudja, hány ilyen ere­detmonda él még a Kiskunság­ban? Fontos néprajzi, történel­mi adalékok. Egy ember kép­telen lenne megmentésükre, egy szervezett közösség már sokkal többet tehet. Különö­sebb képzettség sem kell gyűj­tésükhöz, és sokszor többet mondanak, mint a pontos eti­mológia, amely valóban tudo­mányos képzettséget igényel. Nemcsak az adatok Az iskolai honismereti moz­galom évről évre szélesedik or­szágszerte. Megyénkben is alig van község, amelyben ne mű­ködne kutatócsoport. Jelentő­ségük nemcsak a feltárt adatok mennyiségével mérhető. , Ha ezek a diákok, sokoldalú, társadalmi életünkre figyelő egyéniségekké válnak, bizonyá­ra meghatározó szerepe lesz benne szakköri élményeiknek. A kunszentmiklósiak 15—16 éves fejjel szövetkezeti veze­tőkkel „értekeznek”, szemmel kísérik a község gyors iparoso­dását, tapasztalt közéletit em­berek visszaemlékezéseit rög­zítik ügyes riportokban. És las­san — számukra talán észre­vétlenül — cselekvésre késztető tartalommal telik meg bennük a hazaszeretet fogalma. Szabó János fordításában és bevezetőjével idézik Pirandello legszebb ver­seit, majd munkásságának lé­lektani motívumairól Kolozsvá­ri Grandpierre Emil tart elő­adást, végezetül a IV. Henrik című drámából ad elő részlete­ket Kállai Ferenc és Sin'kovits Imre. (MTI) Torinói professzor a Pirandello centenáriumon A Bács megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat bajai részlegé­nek brigádjai szorgalmasan dolgoznak a kiskőrösi gimnázium és mezőgazdasági szakközépiskola bővítésén. Decemberre befejezik a külső munkálatokat a négy tantermet, két tanműhelyt, kémiai előadót és előkészítőt magában foglaló új épületszárnyon. A ta­nítás ugyan csak a jövő tanévben kezdődik el itt, de mivel a nyári szünetben a régi épület belsejét is felújítják, az iskola úgyszólván teljes egészében újjászületik. Bélyeggyűj tőknek Újdonságok Az „Évfordulók — események” el­nevezésű sorozatban október 9-én két bélyeg jelenik meg. Az egyik — 2 forint névértékben — a ma­gyar felsőoktatás 600. évfordulójára, a másik a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi karának 300. jubileumára szintén két forint értékben. lésre olyan összeállítást készített; amely már 110 000 darab különböző bélyegből áll. A gyűjtemény az amerikai Scott világkatalógus rend­szere szerint épült fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom emléksora A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulója alkalmából — előreláthatóan november 7-én — a posta három értékből álló sort bocsát ki. A bélyegek Légrádi Sán­dornak, sok művészi bélyegünk al­kotójának három festményét örökítik meg. Az egyes értékek Lenin életé­ből vett jeleneteket ábrázolnak: Le­nin, a tanító, Lenin arcképe és Le­nin, az Aurora fedélzetén. A soro­zat több színű raszteros mélynyo­mással ugyanazzal a nyomdatechni­kával készült, mint a nagy sikerű két Festmény-sor. Az egyes bélye­gek —60, 1 és 3 forint névértékűek. 110 000 különböző bélyeg Szovjet bélyegek kiállítása A Magyar Filatélia Vállalat ösz- szeállításaival nemzetközi hírnevet szerzett magának a bélyegpiacon, különösen amikor egy amerikai bé­lyegkereskedő cég megrendelésére elkészült az első olyan gyűjtemény, amely a világ minden tájáról szár­mazó százezer darab különböző bé­lyeget tartalmazott. Most a vállalat megdöntötte saját rekordját, ameny- nyiben szintén külföldi megrende­A Magyar Filatélia Vállalat no­vember 2—25-e között a budapesti November 7 téri üzletében kiállítást rendez a Szovjetunió bélyegeiből. A bemutatott bélyegek meg is vásá­rolhatók. A kiállításra a vállalat ed­dig nem kapható szovjet bélyegeket is beszerzett, és így a gyűjtők örö­mére a gyűjtemények kiegészítésé­re, illetve teljessé tételére is mód nyílik. Százezer magyar vöröskatona harcolt Szovjet-Oroszországban a forradalom győzelméért. A ne­ves és ismeretlen harcosok kö­zül választottunk ki ötöt, hogy bemutassuk olvasóinknak. 2. A különös biblia Ligeti kiskőrösi kovácsmester fia nem követte apja mester­ségét, ahogy ez akkoriban szo­kás volt. Azt mondta a tanító: olyan jófejű, eszes ez a gyerek, hogy vétek lenne nem taníttat­ni tovább. Akkoriban nem ment rosszul a kovácsműhely, s Li­geti Károly apja elhatározta; tanult embert csinál a fiából. A Ligeti család történetében ez a gyerek volt az első, aki érett­ségizett. Alig hogy kézbe kapta azon­ban az érettségi bizonyítványt, mozgósította a Monarchia. A fiatalembernek is be kellett vo­nulnia. Mint tanult embernek, járt neki az úgynevezett önkén- tesi jog. El is végezte a tarta­lékos tiszti tanfolyamot, annak rendje-módja szerint. Hadap­ród lett belőle, aztán, amikor menetszázadba került, már zászlósi váll-lapot viselt. A zászlós már tiszt, s a tiszt a hadifogságban is külön elbá­násban részesül. De Ligeti Ká­roly, aki fogságbaesése után az omszki hadifogolytáborba ke­rült, jobban érezte magát a le­génység között. Esténként ott­hagyja a tiszti barakkot, s át­megy a legénységi barakkba. Biblia van a kezében, abból olvas fel valamit a katonák­nak, akik nagy figyelemmel hallgatják. A tábor orosz őr­sége persze nem tud sem ma­gyarul, sem németül, amilyen nyelveken ez a furcsa „biblia­óra” folyik. Így nem tudják, hogy a „Biblia” tulajdonkép­pen bolsevik könyv, az ájtatos- kodók pedig bolsevik szeminá- rturnon vesznek részt. A hadifoglyok bolsevik szer­vezkedése szorosan kapcsoló­dott az orosz munkások szer­vezkedéséhez. Az összekötő „Burzsujka”, egy bájos kislány. Becenevét, arról kapta, hogy szülei gazdag emberek voltak, de miután megismerkedett a marxizmussal, szakított velük. Forradalmi munkájáért a cári rendőrség három évre száműzte Szibériába, s most, hogy ideje letelt, letelepedett Omszkban, ahol senki nem ismeri. Ki gon-, dolná, hogy a naponta órákig zongorázó, szemmel láthatóan jómódú úrilány az omszki bol­sevik szervezet fontos összekö­tője. Ligeti Károly is Burzsujkától kapta a könyveket. S tőle kap­ta a hírt is: Petrográdon nem­sokára megkezdődik a felkelés. Ha megjön a jó hír, Omszkban azonnal kikiáltják a szovjet ha­talmat. A vörösgárdát előre megszervezték, fegyvereik biz­tonságos helyen pihennek. Ha a vörösgárda kivonul Omszk utcáira, a bolsevik érzelmű ha­difoglyok is azonnal fegyvert kapnak. S néhány nappal november hetedike után fegyverekkel megrakott nehéz teherautók ro­bogtak be a bőr- és nyeregáru- gyár kapuján, ahol a hadifog­lyokat dolgoztatták. Az átvételi elismervényt Ligeti Károly írta alá. öt bízták meg a hadifog­lyok vörösgárdá jónak meg­szervezésével. A hadifoglyok forradalmi bizottságának há­rom tagja közül is ő lett az egyik. Magyar nyelvű lapot ad­tak ki, amelynek Forradalom volt a címe és Ligeti a főszer­kesztője. Dolgozott, agitált. S közben feleségül vette Burzsuj- kát... 1918 májusának utolsó nap­jaiban a csehszlovák légió fel­lázadt és néhány nap alatt el­vágta Omszkot a külvilágtól. Az egész környék a fehérek ke­zére került, csak Omszk tartot­ta magát. A kirgiz sztyeppék felől újabb ellenséges erők kö­zeledtek; Rinov fehér tábornok tiszti ezredei. Ligeti elbúcsúzott feleségétől, hogy egy vörösgár­dista egység élén Tatárkára menjen, ott akarta megállítani a fehéreket. Útközben azonban a fehérek lovassága és gyalog­sága rajtuk ütött. Ligeti kato­náival visszaverte a támadást, eljutott Tatárkára, amelyet többször is megostromoltak a fehérek, de mindannyiszor nagy veszteségek után visszavonul­tak. Ezalatt azonban a front másik szakaszán, Marjanovká- nál áttörtek a légiósok és már közvetlenül Omszk alatt álltak. A városi pártszervezet és a városi szovjet elhatározta a visszavonulást. Egyetlen útjuk volt, a folyókon, az Irtiszen, a Tobon és Tabda vizén ót írbi­tig, ahonnan már vasúttal me­hetnek Jekatyerinburgig. A vá­rosi pártbizottság döntését a feleség vitte el motorcsónakon Tatárkára. Hosszú menetelés után jutot­tak el az Irtis folyóig, mert az országúton nem mehettek, az Rinov kezén volt. A folyón raj­ta ütöttek a fehérek. Ellenál­lásról szó sem lehetett, mert lőszerük elfogyott. Ligeti ismét hadifogságba került. Omszkban tartották fogva, amikor meg­érkezett a hír: Magyarországon kikiáltották a porletárdiktatú- rát. Ligeti fáradhatatlanul har­colt tovább az újabb fogságban is. Az illegális szervezkedés a kolcsakista ezredben szolgáló munkásokra, parasztokra épült. Május elejére kitört a felkeléi Az ezred katonái agyonlőtték tisztjeiket, a város egy részét elfoglalták. A vörös fogolytá­bort azonban nem tudták elég gyorsan megközelíteni. Kolcsak parlamentert küldött ellensze­gülő katonáihoz, és sikerült őket fegyverletételre bírnia. Azt ígérte nekik, hogy büntet­lenek maradnak, s a tapaszta­latlan, fiatal parasztkatonák felültek az ígéretnek. Másnap Kolcsak százötven katonát vé­geztetett ki megtorlásul, Ligetit pedig a városi börtönbe szállít­tatta. S mivel közeledett a vö­rösök ellentámadása, 1919. jú­nius 2-án Ligeti Károlyt a vá­rosi börtön 150 forradalmár foglyával együtt a város szélén kivégeztette. Omszk egyik terén gyönyörű márvány emlékmű alatt nyug­szik, kivégzett magyar forra­dalmár társaival együtt. A vá­ros felszabadulása után a bör­töncellában, ahol raboskodott, falra karcolt verset találtak, Ligeti Károly írta: „Én ittmaradok névtelen síromban. De olthatatlan tüzű lelkemet Utána tok küldöm, hogy a harcmezőn Gyújtó fényénél csatát nyerjetek. Vörös magyarokkal harcolok ismét, Segíteni megtiport népemen. A kivívott szabadság árnyékában Az élők adják vissza életem”. Pintér István

Next

/
Thumbnails
Contents