Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
„Halandókmerjetek” j KÖTVÉN esztendeje, 1817. sorából és a sorok közül, a Jm W& « K/M. OC_/í« «-*v;7 r>+r>++ rPsvrr* _ «»Xm«';! — »v» s%nL-r>~rr1 o++ /Í6 SZÁZÖTVEN esztendeje, 1817. sorából és a sorok közül, - szeptember 28-án született Tom- sorok mögül, a megkezdett, íl& pa Mihály. A múlt század kö- be nem fejezett gondolatokból zepén Petőfivel és Arannyal az elnyomók elleni gyűlölet tü- együtt emlegették, a nagy hár- zel. Amikor emiatt másodszor más egyenrangú tagjakén* tisz- is elfogták, megalázó fogságba, telték. A szabadságharc idején vetették, Szilágyihoz fordul se- a „kiváltságos heréket?’ o sto- gítségért: „hiszen engedetem rnzXr, s elvi megtorpanásokkal mellett adatott ki a vers ugyan, de lelkesen küzdött a ugy-e?” Az 1855. március 8-án kishitűek, a reakciósok ellen. Az keltezett sorok a Bach-rendszert elnyomatás éveiben időnként vádolják. kéziratban terjesztett versekkel A kecskeméti levéltárban lapis a nemzeti ellenállás szel le- pangó költeményeire 1957-ben mét erősítette. Joós Ferenc, a Kiskunság haA történelmi körülmények sábjain hívta fel az érdeklődők változásával, a gyász enyhülő- figyelmét. sével, a testvércsillagok fénykö- t RO DALOMTÖ RT PN FT T érrétől távolodva, egyéni bajoktól .sí?IT ? gyötörten, már életében mind- *éJ™ »«*°»«* a ,SzlLádV ^ar.olV inkább háttérbe szorult. Testes h címzett levele Tudjuk, hogy köteteit mostanában pedig már a. ,mul£ *z?zad középén milyen alig-alig olvasgatják. Az iskolai SZT ?,Í tankönyvek is csupán néhány fajuló harcban sikerült mondatban méltatják. “ ^magyar helyesírást sza, balyzatban 1832-ben rögzített ... l^T9Vtlagos kutatások, az eivej'cet országosan elfogadtatni, életmű egeszet elemző mar- nA magyar helyesírás és szóra- xista irodalomtörténészek, gon- gasztcis j6bb szabályai” című dósán szétválasztják az időtálló akadépiiai kiadás létrejöttében verseket a múló divatot kiszol- nagy szerep jutott Toldy Ferenc gáló gyenge, romlékony alko- titoknoknak, Szilády barát jutásoktól. „A pusztán , az »fka- nak. Érthető, hogy a tipográfus ”, Sl™fon> fjz „Os.zi szigorúan az akadémia elvei sze- tajnak , „A madar fiaihoz^ o- korrigálta a beérkezett mű költeményei klasszikusaink kéziratokat. A betegesen érzé- kincsestárában foglalnak helyet kény ember hírében álló Tom- most és bizonyára hosszú sza- ^ Mihá ly mégsem neheztelt a zadok múltán is, változtatások miatt; Mi a rá vonatkozó kecske- ^Az e;ső ,tiszta ívet már meg- méti dokumentumok csokorba kaptam, igen szép, teljes megkötésével tisztelgünk emléke eiégedése lehet bárkinek az el0}}, , ilyen nyomással. Hala a Jogakademianak és a gn nagyon türelmetlen, gon- Szilady-nyomdanak a XIX. sza- datían leíró Néhol írom zad középén hont tudósok, írok . sűrűn emlegették városunkat. *W dicsőség majd dicsosség, Különféle szellemi mozgalmak, egészség, majd egésség, vizsga- kezdeményezések eredtek innen, lat, visgálat. Különösen a pon- kapcsolták a városban élő je- tozás, a vonásokkal élés me- leseket az ország kulturális éle- lyet valóban nyelvünk iökélet- tének vérkeringésébe. Epistolák lenségének tartok — kínoz és vitték, hozták a híreket. Tompa jesz vétek helyett vetek, éles Mihály a Jogakadémia profesz- helyett eles, sál” — írja leve- szorai közül Ballagj Mórral és lében. Szilágyi Sándorral levelezett. ' __ S zilágyi korábban lapszerkesztő BAR^ÍTí szalak fűztek Tom- volt és ő közölte a költő „A P« Bajoshoz és Losongólyához” című allegóriáját, a czy Lászlóhoz a hozza hasonló rabságban sínylődő nemzet fáj- nehez sorsú kecslcemeti poéta- dalmát megfogalmazó versét. hoz «• Akad-e, ki nem ismeri? Minden Heltai Nándor CTÄE2 Balladák barnában N.agy István emlékkiállítása ,8 Nemzeti Galériában Utólag könnyebb beval- föld vonzásában élt és alkotott a balladák tömör, lélegzetélállí- lani: keveset tudtam róla. Is- ~ jellegzetes barna színeinek tó drámaiságát, mertem a fontosabb életrajzi hangulatot, típust jellemző ár- Ezért nagy élmény Nagy Ist- ariataH- cyfilMptt FrHpivKpn nyalatait, mintha súlyos rögök- ván életművének bemutatása, 1373-ban, néptonítóskodott Ho-' bői keverte volna ki, - de a s ezért talál visszhangra is a mokmégy községben, bekóbo- ^jha belevonta az embert. Fold- nézők, mindazok koreben, akik rolta széltében-hosszában az or- színű- befelé, vagy a semmibe csak felületesen, vagy egyálta- «7ápnt utolsó éveit Baján töl- arcokat, merész boltoza- lan nem ismerték 'T s- !ott is koponyákat, bambán vigyor- merhették!... A "■* —-*TX- "—* mát« 'híra fiit. tötte szegényen, betegen, ott is ^Smcökat! elhasznált öreg- halt meg, éppen harminc esz- 6 H a lenne ideje naplót írni, Akkor természetesnek találta, ezzel a »mondattal kéz- Észre sem vette, hogy több ezer dené- Minden olvan más! állandó dolgozó gondja mellett Mert íev van Az első naptól, ez a figyelem mennyire emberi, hogy átlépte a küszöböt, amiről mennyire emberfeletti, együgyű, tapasztalatign lelkese- rs e ma? Milyenek a tapasz- déssel azt hitte, rögtön' hivatasa U talatai? Az iskolaépület csúcsaira vezet ' egészen új. Csupa cement és De már a kerületi tar'ács idős üveg. Folyosóin, termeiben cse- és fáradt tanügyi előadója csa- repes virágok. Szertárai telve lódást okozott. Túl sokat" ha“- pompás, okos segédeszközökkel, goztatta, amikor jelentkezett: Minden anyagi és tárgyi felté- „Ne félj!” tel „biztosított”. Álmodni sem Mitől kell, mitől lehet itt lehetet? különbet! félni? Üj városrészben van az iskoAkkor még eszébe sem jutott, la. Hatemeletes lakóházak szom- Csak később. Ismerkedés után. szádja. Ahogy rrit pillantotta, Az ajtókilincset fogta, s a gép- Ágira gondolt. Ági vonaton ül, írónő utána kiáltott: Igaz, anyi- útban egy messzi falu felé. És tóértekezlet 25-én lesz, mégis, őszintén szólva, egyiküknek sem nem ártana előbb tanulmányoz- a falu fáj, hanem, hogy időle- nta a „helyszín"-t... gesen elszakadnak egymástól. Hát jó, 23-án bement. Denn a tanáriban, több nő Nem félve, nem félszegen, " között — lehettek vagy nem bizonytalanságérzettel. Dől- tízen — egyetlen férfi szomor- gozott ő korábban is. Szünidők- kodott az asztal sarkánál. So- ben, középiskolás és egyetemi vány, sápadt, maga-korú. Szó évei alatt. Éppen nyolcszor más- szerint szomorkodott. A hétfői fél hónapot. Vagyis, ha össze- sportújságból ugyanis ismétel- adja, egy teljes naptéri évet. ten értesült kedvenc futballcsa- Komolyan vette a munkát, öt pata vereségéről. Mellette egy is komolyan vették. Közvetlen nyugdíj korhatárt túlhaladott, munkatársai, meg a felettesek, alacsony és gömbölyű hölgy Nem csupán apja miatt, aki tisztes korát meghazudtoló harminc éve esztergályos volt. élénkséggel visította: „Tessék! — Fiam — mondta neki a Megint késik.” művezető —, légy őszinte. Segí- A más;k a kávéfőzővel elfogtunk a problémáidban. Közénk ialva, félhangosan felelt visz- tartozol. sza: „Mert a fodrász és kozmeAmikor megismerte Ágit, és tika felkeresése, ugyebár, irat- magával vitte az egyik nyáron, rendezéshez elengedhetetlen!” személyzetisük azonnal alkal- Hárman az ablaknál, kiáltoz- mazta. Sőt, külön kérelem nél- ták: „Menjünk haza!” Kettő kül, bár nem egy brigádba, de azon kesergett, hogy pihenőide- egy műszakba osztották be őket jüket megint kettévágta a rosz- Igy jövet-menet együtt lehet- szül ütemezett fölösleges nyári tek. ügyelet és ezt „nem tűrik tovább” ... Kínos percek múlva fedezték fel a szobába lépett „idegen”-t. — Ma nincs félfogadás! — Felvilágosítások csak holnapután! — Kilenctöl-tizenegyig. Az emeleten. — Világosan áXl kint az ajtón!! Nem7 Már csupán az hiányzott hogy felelősségre vonják: tud olvasni?? a bosszúságtól zavarba jött: „Kérem, én nem azért.. Meglepődve tapasztalta, hogy dadog. ,Főtendeje. o" — —------------- . embereket, kendőik uauuavu ---------_ L áttam néhámv kénét éi süppedő öregasszonyokat festett csoportos látogatók is az or- y Kepet:.es lga_ elmosódó sárgás-barnás színek- szág minden részéből. Sokasod , 11—- atr pl ismerő, felsőfokbal------------------- kiállításnak cti b VJi már híre futott, naponta agyre halmába többen jönnek — külföldiek és Latiam nenamy íktrp«?b, ca zat kellett adnom a lelkes ba- fh«osodo sárgás-barnás szmeK- ^ ~;~" jai műpártolóknak: annyira még Jel, vagv rajzoltjzzo-fekete kre- “ elismerő, felsőfokban sem vaavunk Gazdagok, ho^v taval- Embereket a sajat hét- lelkesedő szavak a vendeg- Na^v Istvánt s a magvár nik- köznapi valóságukban, szoba- könyvben, melyekhez az egyik túrában kim'agasló hcfyet ér- ^söltet, a mapik szépítetten, látogató még csak annyit fű- demlő életművét átengedjük a fa ,us! egyszerűségében, tanya- ' feledésnek. Pedig majdnem ez kaí- J?°,ntyos tetejű hazakat, le- „Azért Nagy István legtörtént. Ha a képek nem visel- Ryezokent , ^^nyíló agu fákat, alább annyit megérdemelhetett nék magukon egy nagy festő- “ékesen kérődző adatokat — a volna, hogy ne szedett-vedett, egyéniség kezenyomát, három telu, a szegény emberek lété- különféle, ízléstelen keretekbe évtized elég lett volna, hogy el- ne't szorongató nyugalmát, kö- rakják a képeit.” Igaza van... Vadas Zsuzsa végezze a selejtezést, szétosz- zönyös örömtelenségét. lassa a kétségeket. De a har- at 9~Snit0ti0 . mincesztendős mulasztást pójoló sem szépítette és nem emlékkiállítás a Magyar Nem- torzított, nem tett hozzá az igaz- zeti Galériában, arról győzhe- sashoz semmit, és nem is vett tett és győzött meg mindenkit, “1 belőle. Életműve akar sza- hogy ezek a képek ma is ugyan- balyos néprajzi tanulmánynak úgy élnek és hatnak, mint ami- j® bcillenék, ha a mód. ahogy kor beleszülettek festészetünk kifejezte magát, nem emelné sa- nagy családjába, varázsuk nem kálső világa fölé, abba a foszlott a semmibe, fényüket ^>e s“, világba, ahol az átélt és nem koptatta el az idő. megfigyelt valóság anélkül, .... hogy eredeti alakját elveszítené Miben is keresendő ezeknek — költészetté hévül és művészi a képeknek a varázsa? Látszó- formába öntődik. Nagy István lag ellentmond egymásnak: ab- népi. nemzeti múltunk sajátosban, hogy Nagy István nem ságait örökíti meg, teljesíti ki akart és nem is tudott varázsol- sajátos, egyedülálló művészeté- ni. Körülnézett a saját, józan ben, amely egyesíti magában a egyszerűségű világában és meg- tényközlés józanságát —, min- rajzolta, festette olyannak, ami. den festői mesterkedés, forma- lyennek látta. A természet, a bontó kísérletezés nélkül —, és Ekkor lépett be „ő”, a nők”.-r- Talán az új kollega? Üdvözlöm.' — lépett hozzá. A zaj, azonnal megszűnt. Az igazgatónő nyújtotta a kezét: Horváth Arpádné vagyok. Lili. A többiek: Sári, Ibolya, Magda, Mária, Marika, Teríts, Péter ... Sorolta a neveket. Felét sem tudta megjegyezni. De azt észrevette, hogy a „Főnök” férfiszemeket ingferlő 'asz- szony. Formás lábú, ápolt é;S elegáns. Antalfy István: ŐSZ ELŐTT Lám, már a nyár is ellenem szegül, szertejújja játékos tervemet, nem is hívlak most kíséretemül, csak félűiről visszaintegetek. Fázol, megborzongsz és sietsz tovább, én állok még a riadt ég alatt, várom úgy, mintha ' várnék nagy csodát, hogy búcsúzóul kisüt még a nap. De táskám lendül, szél tépi hajam, szívem felett nyár emléke köröz, hajadnak is őszi illata van, mert itt az ősz. Máris itt van az ősz. Aztán az, áld az előbb legjobban méltatlankodott, megszólalt: „Tündén a ruhád, drágám!” Szinte a gyönyörtől ol- vadozva folytatta: „És a cipőd.../ Most vetted? Hol? Mennyiért?” Körülfogták az igazgatónőt. Megint zsibongtak. De másfajta nyüzsgéssel. A „főnök” élvezte a dicséreteket, majd leült a bolyhos, élénkpiros fotelba. — Fogjunk hozzá! — adta ki az utasítást. _ Természetesen, ittmarad? P arancsnak hangzott. Nem lett volna szabad ellentmonda- nia: Tulajdonképpen... lakást akartam keresni... Mindjárt dél. Csomagom az állomáson. Es azt sem tudom, merre induljak? Megmerevedett az eddig barátságosnak tetsző mosoly. — Azt hittem, jobban beleilleszkedik kollektívánkba! Egyébként, magánügyei elintézésére elég lesz a délután. Kulcsot nyomott a kezébe: — Abból a szekrényből ebbe hordjuk át a dossziékat; ebből, abba! Világos? Elszigetelődve, tanácstalanul állt, kezében a kulccsal. — De Lili! Miért? Így, nem jó? Ha évekig megfelelt... — hallatszott a háttérből egy gyenge tiltakozás: — Nem! Így akarom 1 . Annyi fensőbbséggel ejtette ki a szavakat, meg kellett bor- zongni tőle. Önkéntelenül Gertrudist juttatta az ember eszébe, az esztelen királynőt, szemközt a népharagot hozó Bánk-kal. •„Természetesen”, azért engedelmesen átrakták a papírokat. Délután ötre. Nyitóértekezletüket hasonló légkör jellemezte. Hosszú, unalmas órákon át. Hogy ne legyen rövidebb, mint tavaly, megtárgyaltak rengeteg „elsőrendű” dolgot, hiábavalóan fölösleges „hozzászólásokkal”. Onnan kezdve, hogy megfertőzi-e az ifjúság lelkét, ha nevelőnői lakkozott körömmel írnak a naplóba osztályzatot, egészen a könyvtárszobába vásárlandó szőnyeg mintázatáig. Módszertani kérdéseket kivéve. Hallgatagon; Idegenül ült köztük. És félelemmel: én is ilyen leszek, nemsokára? A félelem minden augusztus végi nappal nőtt benne: nem így kell! Nem így! Másképp. Mint a gyárban. Hittel, türelemmel. Egymást és önmagunkat többre tartva. Első, „igazi” órájának hallgatója mind másforma volt: szőke, barna, fekete. Halvány, meg piros arcú. Lányok és fiúk. Negyedikesek. Negyvenen. Egyben megegyeztek. Élénk, csillogó szemekkel figyelték. A kötelességteljesííésről beszélt nekik. Induló tanévük érettségire készítő feladatainak komolyságát hangsúlyozta: felnőtté válni nemcsak jog. Hogy úgy kell élni, mindig: példát adjanak, jó példát, az utánuk jövőknek. — Ki ismeri József Attila verstöredékét, a munkáról? — tette fel a kérdést befejezésül. Kezek lendültek a magasba. Majdnem minden kéz a magasba lendült. Fellélegzett. Mélyrőljövőn, terheket-lerázon. Egy vékony fiú felugrott a padban, máris szavalta: „Dolgozni, csafci. pontosan, szépen, ahogy a csillag me&y az égen, úgy érdemes .. L ecsillapult benne, . nyomtalanul a viszolygás kavarta indulat. Furcsa, isn.ieret- len öröm járta át. Szárnyakat adó boldogság. Hazaérkezett. Gime$ Márta
