Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-05 / 235. szám
1961. október 5. csütörtök S. oldal Színházunk új tagja Az első évad A kalocsai mezőgazdasági technikum remekül felszerelt, korszerű intézet. A tanulók kilencven százaléka kollégista, négy év alatt egész életük egymás szeme láttára zajlik. A kollégiumban 13 tágas tanulószoba, 3 klubhelyiség van. A KISZ-szervezet vagyoni helyzetét tekintve pedig valósággal „állam az államban”: három televízió, ugyanennyi lemezjátszó, zongora és számos egyéb hangszer, stúdióberendezés, sportfelszerelés segíti a szabad idő hasznos eltöltését. — Lépést tart-e a szervezeti élet a kitűnő lehetőségekkel — kérdeztük Csontos Jenőt, a pártösszekötő tanárt. — A lehetőségek nemcsak úgy a semmiből születtek — válaszol. — A gyerekek munkájának nagy része van a jó felszereltségben. De ez az eredmény kevésbé fontos része. Sokkal többre tartjuk azt az igyekezetei, amit az ifjúsági szervezet a tanulmányi eredmények javítása és a. fiatalok jó szakemberré nevelése érdekében kifejt. — Tehát a szakmai tudás elsajátítását tartja a KISZ elsőrendű feladatának? — A mi célunk lényegesen többet foglal magában. A KISZt-nek főként abban kell segítenie az iskolát, hogy végzőseink nem csupán pontos, megbízható alkalmazottak legyenek, hanem szenvedélyes szakemberek, mindenre figyelő, bátran véleményt nyilvánító, igazi gaz. dái termelőüzemüknek. — Mennyire sikerült ezt elérni eddig? — Nincsenek olyan gondjaink, mint számos technikumnak, hogy a fiatalok a mezőgazdaságon kívül próbálnának érvényesülni. Sokan tanulnak tovább mezőgazdasági felsőfokú intézetekben. A legutóbb végzett hatvanötből harmincötén kérték a felvételüket, készültségüket dicséri, hogy huszonnyolcnak sikerült is. A felkészültséget pedig a tananyag tökéletes elsajátításán kívül a jellem egésze jelenti, ezt vallják az iskola ifjúsági KISZ- vezetői is. akik közül hárommal kérre rakott rizses zsákokon, vagy cukornád kötegeken. Még rá is mosolyogsz, alatta pedig fegyverek vannak. A puskát vízhatlan vászonba csomagolják és a tutaj alá kötözik a bambuszrudakhoz. A bárkák teteje, amely legyezőpálmák leveleiből van, olyan rudakra támaszkodik, aminek a belsejét kifúrták, hogy töltényeket rejtsenek bele — sorolja egy tizedes. — Jóformán az egész lakosság a Viet Kong szövetségese. Aktív, vagy passzív. Belépsz egy házba, mosolyogva fogadnak, a lábaid alatt viszont fegyvereket rejtenek, vagy alkalom- adtán elmetszik a torkodat Ha ennyire ismeritek már a módszereiket, akkor küzdeni is lehet azok ellen — veti közbe Pablo. — Csakhogy, ami a hadifortélyt illeti, a vietnamiakon nem lehet túltenni — mondja a törzs- őrmester. — Számtalanszor előfordul, akire gyanakszol, ártatlan, akiben pedig megbízol, az ellened van. — Látsz valahol egy jámbor öreg parasztot. Nem is ügyelsz rá. Pedig a Viet Kong felderítője. Mihelyt hátat fordítasz neki, kiássa a puskáját a földből... — Hírvivőnek mindenkit fel használnak. Gyermekeket, asz- szonyokat. Az asszonyok és lányok az üzeneteket öltözetük beszélgettünk el az ez évi tervekről. Csontos Jenő kollégiumi nevelőtanár, tanít is az iskolában, a KISZ pártösszekötője is, tehát az intézeti élet minden fórumán otthonos, mégsem akart a gyerekek nélkül tájékoztatni: — Ax S ügyük, mindent önállóan csinálnak, erről csak őfe beszélhetnek. Szatmári Tibort, a KISZ vb titkárát nem is kellett sokat biztatni. Most negyedikes, három éve látja el már mozgalmi funkcióját. Eleven rekláma lehetne a „Jó tanuló — Jó sportoló” mozgalomnak. Kitűnő rendű, erdőmémöknek készül, nevét ismerhetik lapunk olvasói: a Kalocsai VTSK kapusa, védéseit gyakran dicsérik tudósításaink. — A sablonok, frázisok, az afféle „muszáj-rendezvények” elkerülésén múlik a KISZ sikere. Ehhez pedig az kell, hogy ne kényszerítsünk rá senkire olyan feladatot, amihez se kedve, se képessége, de mégis dolgozzon mindenki. Nem megy egyik napról a másikra. A mi osztályunkban például nincs már lógós, de jó időbe telt, amíg felismertük ki alkalmas szervezésre, ki a „politikus típus” és így tovább. Másképp nem lehetnek élményszerűek a közös megmozdulások. Az élmény pedig kell. Például ha' a honvédelmi nevelést csak hangzatos előadásokkal próbálnánk elintézni, semmi értelme sem lenne. De mert baráti kapcsolatai vannak az iskolának a Gábor Áron laktanya honvédéivel, gyakorlatban lemérhető az érdeklődés. Vagy: A kollégium havi klubestjeinek megszervezéséért mindig egy-egy osztály a felelős. Mindenkinek szívügye, nehogy az ő rendezvényük unalmasabb, kevésbé bensőséges legyen, Tóth József ugyancsak negyedikes. Többször is hangoztatott élve, hogy „a mezőgazdász ne legyen szakbarbár”. — Szerencsére etttől nem kell tartanunk, változatos a kulturális élet. A legnagyobb esemény mindig a színjátszók drámabemutatója az iskola névlegintimebb részeibe dugják, és úgy viszik. — Találkozhatsz olyan emberrel, aki a harc hevében amerikai egyenruhában bukkan eléd. Azt hiszéd, a tieid közé tartozik, aztán csak dirr-durr közénk vágja a kézigránátjait. — Számosán megbújnak a rizsföldeken. Teljesen a víz alá húzódnak. Náluk van vízhatlan puskájuk. Levegőt vékony bam- busznádszálon keresztül szívnak. Amikor elhaladtál, kibukkannak a víz alól és te máris a halottak névjegyzékére kerülsz. — Nem is beszélve arról, amikor a kunyhók dupla födelébe rejtik magukat. Ez a jó lövészek legkedveltebb tüzelőállása. — A mesterlövészeik a híres „sndpersek”. — A „smipersek” kész katasztrófát jelentenek — sóhajt fel a törzsőrmester. — Megbújnak a víztartályokban, vagy a rizstartó cserépedényekben. — Belefekszenek az iszapba és odatapadnak a házak tartócölöpjeihez. Egyszerűen képtelen vagy felfedezni őket. — Mások nadrágjuknál fogva odaakasztják magukat a fák ágaira. Ha észreveszed őket és rájuk lősz, még ha meg is sebesüknek, ott maradnak a helyükön, és pontosan tüzelnek, amig csak van bennük szusz. Szédülve, csodálkozva, hitetlenkedve hallgatjuk a régieket. adójának, Dózsa Györgynek emlékére rendezett novemberi ünnepségen. De van irodalmi szakkörünk, énekkarunk, népi táncegyüttesünk is. sokan látogatják a színházi előadásokat. Az idén a komoly zene iránti érdeklődést szeretnénk fokozottabban felkelteni. Wemer Máriát a lányok sajátos problémáiról kérdezgettük abban a hiszemben, hogy mivel ötodamnyian vannak mint a fiúk, az ő igényeik háttérbe szorulnak. — Ugyanolyan részt vállalunk mi is mindenből, mint bármelyik fiú. Nincsenek külön ügyeink. Azt hiszem, ez a természetes, hiszen olyan foglalkozást választottunk, amire még ma is sokan mondogatják, hogy csak férfiaknak való. Már itt az iskolában be kell bizonyítanunk, hogy ez nem igaz. Persze azért a hagyományos női szépérzéket, otthontteremtő készséget nem nyomta el bennük az egyenjogúság érzése. Mária végigvezet a lánykollégiumon. A patyolatfehér párna- és paplanhuzatokon a kalocsai motívum kincs virágai. Alighanem az ország legszebb kollégiumi ágyneműkészlete: a kézimunka szakkör készítette. Juhász Lászlóné magyar—történelem szakos tanártól, az ' iskola pártcsoport.iának vezetőjétől a párt és KISZ kapcsolata iránt érdeklődtünk: — Eltéved a mi intézetünkben — válaszolta mosolyogva — aki külön-külön kapcsolatokat próbál vizsgálni. Közös célon munkálkodunk mindany- nyian, az iskolavezetés, a tantestület, a kollégium és a KISZ- esek. A KISZ-szervezet eredményei a párt eredményei is, párt. csoportunk pedig az egész iskolai közösség tartalmas életének is köszönheti, hogy méltó feladatokkal foglalkozhat. Ügy hisszük a kalocsai mezőgazdasági technikumban a legjobb úton halad a valóra váltás felé a KISZ KB egyik legfontosabb irányelve, amely úgy kívánja erősítem a közép- iskolás KISZ-szervezetek párt- irányítását, hogy öntevékenységük az eddigieknél fokozottabban bontakozzék ki. Fort Braggben a tanfolyamon ilyesmiről nem volt szó. Üj ismerőseink azonban még egyáltalán nem fogytak ki az elmondani válójukból. — Találkozol egy jó nővel, rádkacsint, kikezd veled. Megkívánod. Vele mégy. Észre sem veszed és máris a hátadban egy tőr. — Ne is beszéljünk azokról a kézigránátokról, amiket Saigon kellős közepén bevágnak a mozikba, klubokba, vagy akár katonai hivatalokba. — És még nem is szóltunk a számtalan felrobbantott útról, vasútról, amiket jó darabon szétrombolnak. Felgyújtják afa- hídakat, levegőbe röpítik a vas- hídakat, bedöntik az alaguta- kat. Elhordják a vasúti síneket a hozzávaló csavarokkal, talpfákkal együtt. De ez még nem is igazi harc. Ez csak előétel. Mindezek után következnek még a kelepcék, aztán a támadások, rohamok... — Elég — kiált fel dühösen Schrantz. — Mit locsogtok mindenféle marhaságokat itt ösz- sze-vissza? Be vagytok rézéivé és terjesztitek a vörös propagandát. Megfertőztek benneteket! — Befogd a szád komám — egyenesedik fel az asztal mellett a tengerészgyalogos törzs- őrmester. — Vedd tudomásul, hogy semmivel sem vagyunk gyávábbak, mint Te! A vöröA haja szeptemberszínű. Mélybarnába olvadó rozsdavörös. Szép és fiatal. De ezek múlandó értékek. Ö is tudja, éppen ezért nemcsak a tükörbe nézett, amikor a színészi pályát választotta, hanem önmagába. Megpróbálkozott a festészettel is, de feladta: nem akart olyan célt tűzni maga elé, ami- nék az elérésében maga sem hitt komolyan. A félmegoldásokat pedig nem kedveli. — Egy nagy szavalóverseny döntötte el sorsomat. Középiskolás koromban első lettem a kerületi, a fővárosi, majd az országos szavalóversenyen. Nincs oka megbánni a választását. Még főiskolás korában lehetősége nyílt, hogy fellépjen és bizonyítson a Madách Színház színpadán. Tabi László: Az élet királya című darabjában egy életrevaló mai fruskát játszott sok színnel, tehetséggel. Felfigyeltek rá a filmgyárban is, első főszerepe, — a Sellő a pecsétgyűrűn című filmben, — egy csapásra ismertté tette a nevét. — Legkedvesebb számomra mégis egy epizódszerep, a Hogy szaladnak a fák című filmben. Van egy villanásnyi jelenetem, ebben kell sűríteni, eljátszani mindazt, amiből következtetni lehet az általam megformált lány — egy típus — érzelmeire, helyére az életben, kapcsolatára az emberekkel. Átéltem, végig gondoltaim ezt a jelenetet és úgy éreztem változtatni kell az eredeti szövegen, hogy hitelesebb legyen. Megírtam a változtatást és legnagyobb örömömre a rendező elfogadta. sokét egyáltalán nem szeretem, de arai tény, az tény. — Tény? — gúnyolódik Schrantz. — Én már megértem egyet és mást. Harcoltam az oroszok ellen. — Hát ami azt illeti — vigyorog közbe a tagbaszakadt közlegény, — az oroszok alaposan elpáholták, aki ellenük harcolt. — Mert már akkor is akadtak, akik berezeltek — tajtékzik Schrantz. — Ki hiszi el, amit itt összepapoltok? — Te is komám — feleli nyugodtan a törzsőrmester. — Sokkal, de sokkal korábban mint gondolnád! Gyerünk fiúk — int a társainak — nem szívhatunk egy levegőt olyanokkal, akik sértegetnek bennünket. Majd a dzsungelben, a Viet Konggal szemben mutassa meg, hogy mit tud. Ha tud! És főleg, ha lesz rá ideje! • Itt megszakad a napló. A következő hivatalos levél, mely Magyarországra érkezett, már csak egy megszokott híradás: „Az amerikai hadügyminisztérium utasítására közlöm, hogy fia, az amerikai hadsereg katonája harc közbeen elesett Vietnamban. Holttestét menyasszonyának kiadtuk. Olvashatatlan aláírás, vezérőrnagy, főhadsegéd”. Vége. A festészethez hűtlen lett Szabó Tünde, a színészet kedvéért. Verseiről szűkszavúan csak annyit mond, hogy hamarosan az Űj Írásban látnak napvilágot. Kíváncsiságból vitte be őket a szerkesztőségbe, szerette volna tudni, hogy mire képes, ha szavakkal fejezi ki gondolatait. Azért jön örömmel vidékre is, mert reméli, hogy a Kecskeméti Katona József Színházban alkalma nyílik olyan szerepek eljátszására, amelyekből le lehet mérni: mennyire futja tehetségéből, színészi erejéből. Sókat vár az első, színházi évadjától, de azt sem hallgatja el, hogy számításba vette a vidéki szerződés hátrányos részét is — ez pedig anyagi természetű. Papírt, ceruzát fogunk és kiszámoljuk: fizetéséből éppen futja élelemre, albérleti szobára. (Megjegyzem: nagyon ideje volna már egy korszerű színészházat építeni Kecskeméten, ahol kulturált körülmények között lehetne felkészülni a szerepekre.) De miből lehet fedezni az egyéb kiadásokat: hazautazást Pestre, sminket, fodrászt, ruházkodást, hogy csak a legfontosabbakat említsük? Igaz — mondják sokan — ott van a film, a rádió, a televízió^ mint plusz kereset. Vidéki színész azonban csak ritkán élhet ezzel a lehetőséggel. Ha nem játszik, akkor tájol, vagy próbál, s ha mégis — az igazgatója jóvoltából — elvállalhat valamit, akkor sem fogja felvetni a pénz. A tiszteletdíjat aszerint méretezik, hogy kinek mennyi a keresete. Országos gondokba ugrottunk fejest, s ez érthető is, hiszen aki vidékre szerződik, az egy kicsit a vidéki színjátszás, színészet ügyét is magára vállalja, annak minden gondjával, örömével és szépségével együtt. Szabó Tünde igyekszik csak az utóbbira gondolni, ha a szerepekre gondol, semmi sem tudja elrontani az örömét. — Még nem tudom milyen szerepeket osztanak rám. Remélem, hogy sokat játszhatok. Klasszikusokat is, de legjobban mégis egy nagyon izgalmas, modem drámának örülnék, ami rólunk, fiatalokról szól és nem az elidegenedést, a cinizmusunkat — a nem létező cinizmusunkat — boncolgatná érthetetlen szupermodernséggel. Ez a fiatalság sem rosszabb a többinél, csak más. Hát egy ilyen jó, egészséges szellemű darabban szeretnék játszani, többek között... Vadas Zsuzsa A jugoszláv tu műsora • ■ CSÜTÖRTÖK 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 11.05: Hírek. — 17.10: Gyermekműsor. — 17.25: A világ képekben. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Riportműsor. — 18.35: Egyedül a zenével. — 19.00: Ügyeletes utca I. rész. —- 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 30.00: Tv-híradő. — 20.30: Abbázia 67. — 22.00: Sorozatfilm, — 22.40; Tv-híradó. Szabó János
