Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-31 / 257. szám

SSW. október 51, kedd 5. oldal ~fCú sző utó és euitéUeyJs Megyénk lakossága számára 23 évvel ezelőtt, 1944. október 15 és november 5-e közötti na­pokban kezdődött meg az új történelemírás. Sa­ját odúja felé űzve a hitleri-fasiszta fenevadat, ezidöben szabadította fel Bács-Kiskun földjét, népét a dicsőséges Vörös Hadsereg. A Hagy Ok­tóber földjének fiai 1944. október 15-én hozták el a szabadságot Tiszaújfalunak, október 31-én lélegzett fel a felszabadított Kecskemét, s no­vember 5-én, a megye községeinek sorában Űj- sóit és Tass dolgozói is megkezdhették szabad életük formálását. Huszonhárom évvel lett korosabb az akkori nemzedékek sora. És ifjú emberekké serdültek fel az akkori csecsemők. De az életünk hajnalát hozó hősökre emlékezés ma is friss, hálánk múl­hatatlan. Ezt a hálát bizonyítják az értünk éle­tüket áldozó hősök sírjaira helyezett friss virá­gok, s mindenekelőtt ezt kötik csokorba né­pünk mindennapi munkájának tettei, bizonyítva: Nem volt hiábavaló a tudunk a szabadsággal. A legutóbbi szim- feropoli külde­téséből — a Nagy Ok­tóberi Szocialista For­radalom félévszázados jubileuma emlékére ajándékba kapott gyö­nyörű vörösbársony zászlón, értékes ta­pasztalatokon, doku­mentációkon kívül — számos fényképpel tért haza a testvérváros: Kecskemét delegációja. Az egyik kép jóságot, derűt sugárzó arcú, idős férfit ábrázol. A vállán átvetett. Kecs­kemét címerével díszí­tett nemzetiszán szalag­gal Alekszandr Kov- tun, a megyeszékhely díszpolgára mosolyog a képről. S nevének hallatán nyomban más emlékek is felidéződ­nek. Hiszen testvéri barátságunk gyökerei messzire nyúlnak visz- sza. Kemény, harcos 'életút volt már — az eredetileg erdőmémök- nek, haltenyésztőnek készült — Kovtun elv­társ mögött, amikor hazánk földjén a Vö­rös Hadsereg egyik, az ő vezetésére bízott hadosztálya megkapta tömérdek áldozat, élni a parancsot: Csőngrád körzetében átkelni a Tiszán, majd irány Kecskemét felé! Hi­szen 1919-ben. a Vörös Hadsereg önkéntese­ként is harcolt már az igaz ügyért. 1920-ban kötött először testvéri barátságot a zászlóal­jában szolgáló magya­rokkal. Két évvel ké­sőbb a vörös kozákok soraiban hadakozott a fehérek bandáival. S amikor békésebb évek köszöntöttek hazájára, befejezhette a főisko­lát és katonai egysé­gek helyett állatte­nyésztő gazdaságot, haltenyésztési trösztöt, gépállomást irányított. Aztán ismét a hábo­rú ... Állandó szembe­nézés a halállal. És a számos győztes ütkö­zet, a hősies elszánt­sággal sikeresen telje­sített parancs utá>i. a Csongrád melletti ti­szai átkeléskor a kö­vetkező utasítás: Elő­re, Kecskemét felsza­badításáért! Hős katonáival együtt népünk önzetlen, igaz barátjaként küzdött ha­zánk felszabadításáért. És viszonzásul, hálául számtalan igaz barátra talált. Barátokra, akik közül sokakat névsze- rint is idéz a 23 év­vel ezelőtti múltból — a visszaemlékezései­ben. Mert, mint a 67 esz­tendős nyugalmazott vezérőrnagy, Kecske­mét díszpolgára kedé­lyesen vallja önmagá­ról; Most nyugdíjban szolgál. A Szimfero- poli Pravda szerkesztő­ségében társadalmi munkatársként' sok szovjet ember ügyes­bajos dolgának orvos­lásában segítkezik és cikkeivel is kifogyha­tatlan energiával szol­gálja a szovjet—ma­gyar barátságot. És újra, meg újra éli harcos élete sú­lyos, mégis felemelő élményeit. Visszaemlé­kezéseit írja. Ogyesz- sza és Szevasztopol védelméről. Észak- Kaukázus, Ukrajna, Románia frontjain át­élt nehéz napokról. Hazánk felszabadítá­sáról, ahol már had­osztályparancsnokként harcolt. Buda ostromá­ról, ahol — a Krisztina körúton — megsebe­sült: kéz- és haslövést kapott. És az új Ma­gyarországról, amelyet 1957-ben látott viszont, s ahol hálával, testvéri szeretettel halmozták el barátai. Mert emlé­keznek. Nemcsak az évfordu­ló alkalmával, de ilyen­kor különösen. Mert a falevelet hullató ősz­höz kötődik szabad, új életünk rügyezése. S az emlékezés ürügyén kö­szöntünk is. Szívünk egész melegével kö­szöntjük az évfordulón Alekszandr Kovtun elvtársat s általa az egész szovjet népet. S neki személyszerint is kívánjuk: Éljen jó egészségben boldogság­ban, örüljön sokáig bé­kés hivatásra, az orvo­si pályára készülő fiá­nak és leányának és ko­ronázza még több si­ker népeink testvéri barátságáért, a béké­ért való fáradozását! Kecskemétért harcolt A közelmúltban egy küldöttség tagjaként Kecskeméten járt Oku- nyev Iván Alekszejevics gárda­alezredes, aki a második világ­háború folyamán részt vett ha­zánk, e Kecskemét felszabadítá­sában. A fiatalos mozgású, mar­káns arcú Iván Aleksze­jevicsről senki sem gondolná, hogy nyugdíjas, s Szevasztopol egyik rendkívül fontos tudo­mányos intézményének, a hid- rofizikai kutató intézetnek igaz­gatóhelyettese. A szovjet ha­ditengerészeti flotta díszegyen­ruháját viseli. Nem idegen itt nálunk, bár — mint mondotta — nagyon izgatottan készült erre az utazásra, hiszen 22 év­vel ezelőtt, amikor az ország romokban hevert, itt harcolt. — Nem voltam meglepődve, mert újságokból, folyóiratokból tájékozódtam az önök eredmé­nyeiről, de más az újság, a fénykép és más az egyéni ta­pasztalat. Azt mondtam: nem voltam meglepődve, ám az igazság az, hogy nagyon cso­dálkoztam. őszintén mondom nem hiába hullatták vérüket a Vörös Hadsereg katonái. S hogy megőrizték, kegyelettel gondol­nak volt bajtársaim emlékére az abból is kitűnik, hogy a hősi temetőkben, az emlékmű­veken virágokat láttam, s nem egy volt barát nevét olvastam kőbe vésve, amelyről az arany • borítás sohasem kopik le. I ván Alekszejevics jó riportalany, nem kell faggatni, kérdezés nélkül be­szélni kezdett a magyarorszá­gi, a kecskeméti harcokról. — A II. Ukrán Front 5. Sztá­lingrádi gárda tüzérezred pa­rancsnokhelyettese voltam. A mai Volgográdtól Berlinig har­colt az egység, közben Bécs felszabadításáért megkaptuk a Bécsi ezred kitüntető címet is... Kecskemét — ahogy visz- szaemlékszem, s ezt ne vegyék sértésnek — egy nagy falu volt. A városban néhány ütegünk harcolt, főleg páncéltörő ágyuk­kal. Nem a felszabadítás, a németek kiűzése volt a legna­gyobb gondunk, inkább a visz- szamaradt alegységek, csopor­tok felszámolása. A város ostro­mában halt hősi halált egyik kiváló elvtársam, Látityep gárdaalezredes, nevét megta­láltam a megyei pártbizotság előtti emlékművön... — Kecskemét után Cegléd, Pécs, Balaton s végül Buda­pest felszabadításában vettem részt, ötödször éppen az önök szép fővárosában, a Rákóczi úti harcokban sebesültem meg. Kecskemétre elutazásom előtt jártam ott is, ma egy szép, nagyforgalmú bútorüzlet áll, a régi, kiégett romos üzlethelyi­ség helyén... C arról — gondolom sze­^ rénységből — már nem akart beszélni Okunyev Ivan Alakszejevics gárdaalezredes, hogy a magyarországi felszaba­dító harcokban való részvételé­ért megkapta a Harci Vörös Csillag érdemrendet, a Nagy Honvédő Háború érdemrendet, s még 16 kitüntetést. ■— Ma Szevasztopolban élek, ott dolgozom. Mindig a tenger szerelmese voltam, de a hábo­rút tüzérként, szárazföldön vívtam. A háború után sokat tanultam, s ma a legnagyobb baráttal és ellenséggel; a víz­zel harcolok. Munkatársaimmal kutatjuk szokásait, törvénysze­rűségeit, összetételét, s még sok mást. Ez a harc élvezetes, hi­szen valamennyiünk, az egész emberiség javát szolgálja ... Gémes Gábor A magyar történelem ­egy érdekes, sajátos /fl y pillanatában forradal­mi jelképpé tudott ma­gasztosulni október virága, az őszirózsa. Igaz, a polgári forradalom jelképévé. De ez a polgári for­radalom nem az égből hullt: 49 évvel ezelőtt — csaknem pon­tosan egy esztendővel Pétervár nagy forradalmi napjai után, Budapest népe megmozdult és egy lépést, óriási lépést tett a béke és a demokratikus fejlő­dés irányába: kivívta a polgári köztársaságot. Fennmaradt a távirat, amelyet a Népbiztosok Tanácsának nevében Vlagyimir Uljanov (Lenin) — így írta alá az üzenetet — az osztrák és a magyar néphez, a volt monar­chia minden népéhez intézett. .,Üdvözöljük a volt monarchia népeit a császári és királyi fe­kete-sárga bürokrácia alóli fel­N A P T A B 1967. október 31, kedd Névnap: Farkas Napkelte: 6 óra 25 perc. Napnyugta: Ünnepi tanácskozások A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordu­lójának tiszteletére a héten több me­zőgazdasági nagy­üzemben tartanaik ünnepi termelési ta­nácskozást. ahol méltatják a nagy évforduló jelentősé­gét és ismertetik a jubileumi verseny eredményeit. A Hosszúbegyi, Vá­rosföldi és Kiskun- halasi Állami Gaz­daságok tanácsko­zásán Népek haj­nala címmel a Kecskeméti Katona József Színházmű­vészed is bemutat­ják műsorukat. — Nagy forgal­mat bonyolított le a hét végén a Bel­kereskedelmi Köl­csönző Vállalat kecskeméti boltja. Hét esküvői vacso­rához kölcsönöztek 80—100 személyes étkészletet. Várható időjárás kedd estig: felhő- átvonulások, csak szórványosan fellé­pő újabb esővel. Mérsékelt szél. A szélvédett helyeken gyenge talajmenti fagy. Várható leg­alacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet 2— 7, legmagasabb nap­pali hőmérséklet kedden 10—15 fok között. A Kecskeméti Agro­meteorológiai Obszer­vatórium jelenti: ok­tóber 29-én a közép­hőmérséklet 14, (az 50 évi átlag 8,3), legma­gasabb hőmérséklet 20,5 Celsius-fok. A napsütéses órák szá­ma 5, csapadék 15,1 milliméter. Október 30-án a reggel 7 óra­kor mért hőmérséklet 8.7, a délután egy óra­kor mért hőmérséklet 11.7, legalacsonyabb hőmérséklet 8,5 Cel­sius-fok. — Negyvensze­mélyes iskolai nap­közi nyílik a jövő héten Szakmáron. Községfej lesztési alapból és a járási tanács pénzügyi tá­mogatásával egy ré­gi gazdasági épüle­tet alakítottak át napközivé. Az új helyisége^ díszíté­sét, a falak pingá- lását a függönyök, térítők kalocsai mintás hímzését a szakmári szülők vállalták. Stein metz- emléktábfa Gyomrán, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évfordulójának elő­estéjén avatják fel Steinmetz kapitány emléktábláját. Ä hős parlamenter vörös márványra il­lesztett bronzpla­kettjét Pál Mihály gyömrői szobrász- művész készíti, aki- személyesen is ta­lálkozott a szovjet tiszttel. Új'szerű röntgen­berendezés A test belső szer­vedről másodper­cenként 8—10 tér­hatású három di­menziós röntgenkép- pér készíthető az­zal a berendezés­sel, amelyet négy magyar feltaláló: dr. Dékány Sándor professzor, az MTA Műszerügyi Szolgá­latának osztályve­zetője, Harsai Já­nos, a Medicor la­borvezetője, dr. Dit- rói Sándor főorvos és Végh László, a Röntgen Javító és Szerelő Vállalat la­borvezetője konst­ruált. — Ittasan, veze­tői engedély nélkül vezette személygép­kocsiját Kiskőrös belterületén Gulyás Lajos. A 70 kilo­méteres sebesség­gel száguldó Pon­tiac személygépko­csi egy ház falának ütközött. A házban és a személygépko­csiban több mint 12 ezer forint kár keletkezett. Gulyás ellen eljárást indí­tottak. — Éves tervét november közepére teljesíti a Baromfi- ipari Országos Vál­lalat kecskeméti keltető telepe. Az üzem ebben az év­ben október végéig 280 ezer naposcsi­bét, 131 ezer ka­csát. és 84 ezer li­bát adott át a kö­zös és háztáji gaz­daságoknak. — A takarékos- sági világnap al­kalmából vasárnap délelőtt értekezle­tet tartott a bács- bokodá takarékszö­vetkezet. ahol a községi párt és ál­lami vezetői és a takarékszövetkezet vezetősége értékel­te a szövetkezet ed­digi munkáját. —250 hízott sertést vásárolt meg és dolgozott fel sa­ját kis üzemében a Bácsalmási Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezet. A húskészít­ményeket a helyi üzletekben hozza forgalomba. November 7­re végeznek a föl­deken az őszi mun­kákkal a városföl­di Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben. A múlt hét köze­pére befejezték 840 holdon a kukorica törését és szombat­ig mintegy 1500 holdon került föld­be a vetőmag. A hét könyvei A napokban ke­rültek az üzletekbe Charlotte Brontä: Viliette, Hans Frick: Breinitzer, vagy a másik bűn, Pierre Gamarra: Tavasz­kapitány, Karel Michal: Téves nyo­mon, Berkest And­rás; Magány, Mol­nár Gábor: Holdár­nyékban az őserdő, Zsigray Julianna: A sugárúti palota című könyvek. Üz­letbe került még az Űj " kor nyitánya című antológia, amely a magyar írók és költők Nagy Októberi Szocialista Forradalomról szóló írásait tartalmazza. „ % r r V • tikusához fűződik: ő osziros&ak napi a ,uíó!as rlágra? * ex merte fel, miért rekedt szabadulásuk alkalmából. Mélységes meggyőződésünk, hogy Magyarország munkásai, katonái és parasztjai nem azért szabadították fel magukat a bécsi bürokrácia és a bécsi ka­pitalizmus hatalma alól, hogy a magyar földbirtokosoktól, bankároktól és tőkésektől hagyják magukat kizsákmá­nyolni ... önök ráléptek a for­radalom útjára, haladjanak bátran ezen az úton, a győze­lem felé.” Ennek a nagy lépésnek em­léke a történelemben jelkép szerint az őszirózsához, szemé­lyében Károlyi Mihályhoz, a magyar arisztokrácia legmesz- szebb tekintő, őszintén polgári forradalmat kívánó, bár korlá­toktól sem mentes nagy poli­roeg: mert nem terem­tett igazi népköztársaságot, nem elégítette ki a jogos kí­vánságokat, reményeket — amelyeknek létezését köszön­hette. De az az október nagy győ­zelmet, boldog felszabadulást jelentett. Október 31 azt jelen­tette, hogy a háború, amelybe a Habsburg-monarchia német orientációjú nagyhatalmi poli­tikája sodorta az országot: egy­úttal maga alá temette ezt a monarchiát, hogy Magyaror­szág elszakadt Bécstől, hogy vége lett a feudális világnak, a nagybirtok megkövült rend­jének. Az az őszirózsa pár hónappal megelőzte az 1919-es vörös csil­lagot. B. F.

Next

/
Thumbnails
Contents