Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-31 / 257. szám
1967. október 31, kedd 3. oldal A magyar élelmiszer ikeré Az 1958-as brüsszeli világikiállítás színhelyén, a híres Ato- mium-torony szomszédságában, rendezik meg évről évre az éleliszer- és háztartási cikkkiállítást. A bal oldali főépületben az olasz, csehszlovák, nyugatnémet és más kiállítók mellett találtam meg az idei, 38. kiállítás magyar pavilonját. A brüsszeliek még a világkiállítás idejéről jól emlékeznék a magyar étteremre, amely akkor a kiállítás egyik közkedvelt találkozóhelye volt. A látogatóknak nagyon ízlettek a magyar ételek, és sokan tapsolták akkor Lakatosék népi zenekarának. Ugyancsak nagy sikere volt az elmúlt években a Bon Marchais-áruházban rendezett magyar héten az ott működő magyar vendéglőnek. Nem csoda hát, ha a közönség nagy számban keresi fel az idén is az élelmiszer-kiállítás magyar pavilonját. A magyarruhás eladólányok alig győzik a kiszol sálást. A vevők szívesen vásárolják a sza1ámit, gyulai kolbászt, konzerveket, sajtokat. A kiállítási polcokon gyönyörű almák, körték, főzelékek, zöldpaprika, nemkülönben a magyar borok, pálinkák és méz kelletik magukat. A kiállítás elsősorban a nagy- közönségnek szól, mégis sok üzletember is felkeresi a magyar pavilont, nemcsak Belgiumiból, hanem számos más európai, és tengerentúli országból. G. !• Idestova egy hónapja már, hogy befejeződött a szarvasbő- gés idénye. A Dunaártéri Állami Erdőgazdaságban jó eredményeiket hozott a vadászat. A tavalyi négy aranyérmes, illetve összességében is kevesebb díjazott aganccsal szemben az idei cserkészések mérlege: öt arany-, bét ezüst és négy bronzérem. Az idei rekordtrófea — Hans Drescher osztrák vendég ejtette él Lenesen — 220,12 Nad- ler-pontot ért. Az erdőgazdaság ez évi csúcsát egy páratlan 18-as agancs képviseli. (Képünk talán jól érzékelteti a szép zsákmányt.) A szarvasbőgés romantikus napjaiban egyébkért tíz külföldi vendég járta a bá- dai, a lenesi és a karapancsai erdőt. értékesítettek a MAVAD revén. Most ismét az apróvad vadászatának előkészületei folynak. Az idő hidegre fordulásával — előreláthatólag novemberben és decemberben — külföldi vadászok és hazai vadász- társaságok tagjai vesznek majd részt az „akcióban”. Ezzel párhuzamosan az állomány védelméről is gondoskodás történt. trófeákkal A lenesi erdő idei legszebb trófeája. A megyei bíróság polgári kollégiumának ülése Tegnap délelőtt Kecskeméten ülést tartott a megyei bíróság polgári kollégiuma. Az ülésen részt vett többek között ár. Szabó Emil, az Igazságügyminisztérium főelőadója, ár. Maka László, a Legfelsőbb Bíróság tanácsvezető bírája, ár. Bodócz- ky László, a megyei bíróság elnöke és ár. Kerék Lajos, a megyei főügyészség csoportvezető ügyésze. Az adásvételi, a vállalkozási és az ügyviteli kötelmekből eredő perek vizsgálatáról szóló előterjesztést ár. Dobos László, a megyei bíróság elnökhelyettese, a polgári kollégium elnöke készítette. Az ülés mintegy előkészítője volt a gazdaságirányítás új rendeszerének a bíróságok vonatkozásában. Amint az előterjesztés is megállapítja, az új mechanizmus bevezetése és megvalósítása folytán nagyobb szerep jut a felek egyenjogúságán és mellé- rendeltségén alapuló polgári jogi szerződéseknek. Ezek közül is előreláthatóan az adásvételnek, a vállalkozásnak, valamint a megbízásnak lesz az eddiginél Is nagyobb jelentősége. ízlik * tokaji. Két kézzel nyúl a pohár után Van Ötfélén, belga gazdaságügyi miniszter. Az októbertől-októberig tartó vadászati évben 141 szarvas, 178 őz, másfél száznál több vad- A téli vadetetéshez szükséges disznó került terítékre. Ezen- széna és egyéb takarmányfélék kívül 726 mezei nyulat, és 1525 megfelelő mennyiségben ren- fácánt ejtettek, élve pedig 570- delkezésre állnak, et, illetve kétezret fogtak be és J. T. dübörgés hallatszott. A szerelvény váratlanul gyorsított, s átrobogott Cseremhovón, Ezt hamarosan meghallották a környező álomásokon, így Inno- kentyevszkaján is. Nemcsak a távíró adott róla hírt, a bányák és a mozdonyok is riasztottak; átható dudálásuk messzire elhallatszott. Egy mozdony, fegyveres munkásokkal, Kolcsakék nyomába szegődött, a helyi pártbizottság indította el őket Cseremhovó- ból. Grisevón és Polovinén katonák és partizánok állták cl az útat kelet felé. A Kolcsakkal ideérkező vonat Polovinán egyetlen puskalövés nélkül megállt. Az ezt követő mozdony a fegyveres munkásokkal ugyancsak befutott. Rövid tárgyalás után Kolcsak vonatának vagonjaiba beszállt hét fegyveres cserem hovói munkás, s most már velük gördült tovább a vonat Innokentyevszkajáig. ahol megerősített őrség várakozott. Január 15-én beérkezett a vonat az állomásra Kolcsakkal és az arannyal. Itt a vonatőrséget partizánokkal erősítették meg. Az Aranyvonat így megfelelő őrizettel indult el Irkutszk felé. ahol már régóta vártak rá. JANIN TÁBORNOK ULTIMÁTUMOT KAP Irkutszk nem fekszik mesz- szire Innokentyevszkajától. 1920 január 15-én délben már fékezett is irkutszki állomáson a szerelvény, melyen Kolcsak foglalt helyet kíséretével. Itt rövid jegyzőkönyvet vettek fel a kincsekről. Ebben az állt, hogy a szerelvényen 29 vagonban 5143 láda és 1678 zsák arany, továbbá 7 vagonban platina és ezüst volt. A Kolcsakkal Irkutszkba érkezett vonatot senki sem várta a diplomaták és a tábornokok szövetségesei közül, senki sem kívánta látni a levitézlett „kormányfőt”. Irkutszkban akkor már ingott a föld az ellenforradalmárok. a fehérek talpa alatt. Még 1919 novemberében, illegális találkozót szerveztek a város bol- sevikjai, ahol részt vettek Tomszk, Novonyikolajevszk és Vlagyivosztok küldöttei is. Megválasztották a párt Szibériai Bizottságát, s ennek vezetőiéül A. A. Sirjamovot, Szibéria és a Távol-Kelet ismert pártvezetőjét, a tehetséges szervezőt és agitátort. A Szibériai Bizottság feladatául tűzte ki a Kolcsak- uralom megdöntését fegyveres felkelés útján és a szovjet hatalom visszaállítását. Ezzel egyidejűleg elhatározták az arany- tartalék visszaszerzését a fehérgárdistáktól. Az irkutszki bolsevikok, midőn meghallották, hogy Cserem- hovóban nem sikerült feltartóztatni Kolcsak szerelvényét, ultimátumot intéztek Janin tábornokhoz, az intervenciós csapatok egyik parancsnokához: a szovjet nép nevében követelték Kolcsak és az aranykészlet haladéktalan kiadását, ellenkező esetben kénytelenek lennének megszüntetni az intervenciós csapatok szerelvényeinek szénellátását, végszükség esetén pedig arra is készek, hogy felrobbantsák a hidakat és az alag- útakat. Nem lehetett kétséges, az ultimátum aláírói beváltják fenyegetésüket. A csehszlovák alakulat vezetői — Janin hozzájárulásával — kijelentették, hogy hajlandók Kolcsakot és az aranyat kiadni, de csakis a Politikai Központnak (ez tudvalévőén az eszerek és a mensevi- kek vezetése alatt állt. A szerk.) Mostanra azonban úgy alakult a helyzet, hogy már nem volt olyan egyszerű a dolog Kolcsak és az arany sorsa felett diszponálni .., Válaszolunk olvasóinknak Ha tudják, eddig miért nem úgy csinálták ? TÖBBSZÖR utaltunk arra a közvélemény-kutató kérdőíveken feltett kérdésekkel kapcsolatban. hogy milyen sok irányú az érdeklődés az új mechanizmusról. Ez természetes, hiszen történelmünk mostani időszakában aligha lesz ennél fontosabb fordulat, amely a társadalom, s benne az egyes ember további életére, sorsára, boldogulására, kihat. A mechanizmusra vonatkozó sokféle kérdés között ilyen is van: „A vállalatvezetők hogyan tudnak újat produkálni az új gazdasági mechanizmusban, s ha tudnak, eddig miért nem alkalmazták?” Mindenképpen érdekes kérdés. Nemcsak ravaszság, hanem bizonyos mérvű ingerültség, türelmetlenség is van benne. No meg ez a sandaság is: „Ha már nem írom ki a nevem, beolvasok egy kicsit.” Rendben van, vegyük a lapot. Túl vagyunk már azon. hogy a kissé idegesebben felvetett problémák olvastán rossz szándékot feltételezzünk. Közös álláspontunk, hogy valamennyien boldogulni akarunk, s azt szeretnénk, ha tisztességes munkánkért évről évre többet, szebbet, jobbat kaphatnánk. HA Ü.TAT tudnak produkálni a vezetők az új mechanizmusban, eddig miért nem alkalmazták? ... Hm ... De könnyű ezt ilyen „ellenzéki” szónokias- sággal kérdezni, kedves barátunk. Emlékszik, ön is ott dolgozott egy üzemben az ötvenes évek elején? Tudja, akkor nemrég lett mienk a gyár. Mellőlünk, a műhelyből küldtük szaktársunkat az igazgatói székbe. Ilyen vezetők kerültek legtöbb helyen a vállalatok élére. Ha önt teszik akkor oda, merte volna-e vállalni? Mondjuk, igen. De ha őszintén magába tekint, kívánta, követelte volna-e, hogy mármost adjanak magának önállóságot? Ugye, nem. Látja, objektíve nem lehetett nagy vezetői tapasztalata akkor még az igazgatók jórészének. S vajon az e vezetők mellé rendelt, jobbára szintén a munkapad mellől odakerült középszintű vezetők, aztán mi, a gépek mellett szorgoskodók rendelkeztünk-e annyi áttekintéssel, a gazdasági folyamatok összefüggéseinek olyan fokú értésével, mint ma? — Ugye nem. :.. Miután az arany befutott Irkutszk ba. az ottani pártbizottság tagjai igyekeztek összeszedni a megfelelő okmányokat, iratokat az aranykészletről, s megállapítani a tényleges meny- nyiséget és értéket. De ekkor Irkutsz fölött újra viharfelhők gyülekeztek. Kappel tábornok 10—15 000 főt számláló serege, amely a három Kolcsak - hadsereg maradványaiból állt, Cseremhovo és Irkutszk felé vonult. A Politikai Központ természetesen, mit sem tett a város megerősítésére. A katonai missziók, élükön Janin tábornokkal, Vlagyivosztokba menekültek. Ezekben a veszélyes napokban a kommunisták álltak a város védelmének élére. Január 20-án a bolsevikok elhatározták, hogy felszólítják a Politikai Központot, adja át végleg a hatalmat a Hadi-Forradalmi Bizottságnak. Másnap a Politikai Központ, amely végleg elvesztette a dolgozók bizalmát, rákényszerült, hogy minden hatalmat átadjon ennek a bizottságnak. A cseh csapatok irkutszki politikai vezetője biztosította a forradalmi bizottságot, hogy a csehek nem fognak beavatkozni az oroszok dolgába. (Folytatjuk.) AZ VOLT tehát a jobb, hogy központilag, a legjobban értőktől megkapták a feladatokat. Már csak azért is. mert se vas, se szén. se gyapjú, se hús, se gyümölcs nem volt még annyi, hogy akár gépgyár, akár építőipari vállalat, akár élelmiszer- ipari üzem tetszés szerint szerezhetett volna be belőlük a termeléshez. Nagyon gondosan, mérlegelve kellett a keveset szétporciózm. Küldték: ez van, ennyi van, gyártsátok ezt és ennyit... Ki vállalta volna, hogy olyan önállóan gazdálkodjon a gyár, a vállalat élén, mint ahogyan ez ma már lehetséges? Mikor a feladatot sem maga választotta, a szükséges eszkö- zölket sem maga vásárolta, hanem kiutalták néki. Ma — ebben egyetértünk — rengeteg tapasztalattal a hátunk mögött — agyunkban, vérünkben, fezünkben, érzelmeinkben — valamennyien .nagykorú sód tunk”. Van szilárd. szocialista iparunk, kipróbált szervezeti formák, s ha ütött zötyög is az ellátás, a legfontosabb nyersanyagok, alkatrészek, félkészáruk beszerezhetők. Egymást tanítva, lelkesítve, bírálva értük el, hogy van következetes szocialista vezetőgárdánk. politikailag meghízható mérnökök, közgazdászok akarják ugyanazt, mint mi. S milyen természetes már, hogy adott esetben kiköveteljük: megfelelő embert a megfelelő helyre! Lassan mindenütt vége a — „Tetszik — nem tetszik, ez van” — helyzetnek. MEG ERŐS ÖDTKK üzemi párt- szervezeteink, növekszik a szak- szervezetek súlya — s mi magunk is tudunk és bele is szólunk saját dolgaink menetébe. Megvannak a szubjektív és objektív feltételei az önállóságnak. Huzamosabb idő óta az „derogál” már, hogy központilag írnak elő valamit, holott mi idelent jobban tudjuk, mi lenne a helyesebb. Megértjük, s hangoztatjuk: nem az a lényeg, hogy 20—40 mutatónak tegyen eleget üzemünk, s akkor élüzem vagyunk. Mert ha ugyanakkor nyakunkon marad egy csomó gyártmányunk; vagy kerül, amibe kerül alapon áldozunk a Szent Mutatóknak — arra én, te, ő — mindannyian ráfizetünk. Akkor is. ha azért nem viszik a portékát, mert nem igényli a lakosság; akkor is, ha azért nem fogy, mert más olcsóbban adja, vagy ugyanazért az árért jobbat nyújt. A TERVGAZDáLKODÁS előnyeinek érvényesülése mellett ezért dolgoztunk ki — a legmagasabb fokon és alacsonyabb szinten hozzáértők több éves, közös fejtörésével, a gyakorlati szükségszerűségeket. felismerve — olyan gazdaságirányítási rendszert, amellyel többre mehetünk, mint eddig... Mert most mi tesszük fel önnek, türelmetlen barátunk a kérdést: Maga elégedett azzal, amit eddig elért? — Ugye nem. — Hogy halad még többre, how boldogul jobban, mint eddig? — — Űgv, hogv másképp. iobb°n csinálja, mint eddig... De ha ezt tudja, eddig miért nem alkalmazta?” Tóth István i) iuqoszláv műsora KEDD 9.40: Iskola-tr. — 14.50: Iskola-tv. — 17.30: Heti szemle albán nyelven. — 18.00: Hírek. — 18.10: Riportműsor. — 18.30: A világ képernyőn. — 19-10: Közlekedési műsor. — 19..,4: Jó évszakát, gyerekek! — 20.00: Tv- hlrarló. — 20 40: Dokumentumára. — 20.55: Játékfilm. -= 22.25: Hírek.
