Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

Í96T október 29, vasímap

S. oldal

Forradalmi hét

a kecskeméti Baromtifeldolgozó Vállalatnál

A Baromfiaipari Országos Vállalat kecskeméti gyáregységének csirkefeldolgozó üzemében a „Minőségi” szocialista brigád felhívással fordult az üzem 16 szocialista brigádjához, hogy október 30-tól, hétfőtől, november 7-ig rendezzenek forradalmi hetet. Ennek keretében vállalták, a baromfi- feldolgás minőségének további javítását, valamennyi termelési norma 100 százalékos teljesítőTudományos

pontossággal

Több megyei vállalatunk rendelte meg eddig az Országos Piackutató Intézet termelő- eszközök ellátásával foglalkozó osztályának tájékoztató közleményeit.

A gazdaságos fejlesztés érdekében a vállalatok vezetőinek szinte tudományos pontossággal kell ismerniük a hazai és külföldi lehetőségeiket egy-egy új termék, vagy árucsalád soro- íatgyártása előtt. A keresletet többek között ez a fiatal, háromnegyed éve alakult osztály méri fel. Ezen kívül tájékoztatja a kihasználatlan berendezésekről azokat a vállalatokat, amelyek ezeket keresik; s kon- kurrencia-vizsgálatokat is végez.

Kutatják például a lakosság Igényeit, állandó árubemutató csarnokot tartanak fenn. Tájékozódnak a vállalatok beruházási terveiről. Felmérő kérdőíveket küldenek szét, amelyek 90 százalékban kitöltve vissza is érkeznek. Ez az arány is bizonyítja, hogy az üzemek, gyárak saját érdeküknek tartják a válaszadást (a hasonló nyugati intézetek átlagosan másfél százalékban kapják vissza különböző cégektől a tájékozódó célzatú kérdőíveket.)

Az egyes témákról több ezer szakember véleményét kérik ki. Úgynevezett információs hálózatot szerveztek meg, amelybe mintegy kétezer vállalat tartozik.

Megbízásokat országos vállalatoktól kapott eddig a termelőeszközök piacát kutató osztály. Rövidesen megkezdi munkáját áruközvetítő szogálatunk, az INTERKER, amely a termelők és az értékesítők között szervezi meg az áruellátást

sét, a munkaidő jobb kihasználását, a személyi és az üzemi higiénia további javítását.

Tegnap a gyáregység valamennyi brigádja röpgyűlésen tárgyalta meg, és csatlakozott a Minőségi brigád felhívásához. Az üzem 17 szocialista brigádja tulajdonképpen az egész gyáregységet felöleli, ily módon az egész üzemben forradalmi hetet tartanak. A libafeldolgozó üzemben az „Export”- brigád azzal toldotta meg vállalását, hogy a forradalmi hét alatt a minőség betartása mellett további 2 százalékkal növeli mennyiségi teljesítményét azért, hogy az üzem exportra és belföldre egyaránt töb árut juttathasson.

c /hu n ij -j ö dr ás ha a, Ola to tán

Arany-káprázat a nyárfaerdő. Elvegyül a bronzvörössel, haragos rozsdaszínnel. Ragyog az október végi ősz Balo- taszállás végtelennek tűnő határaiban. Puttonyokba, billenőkocsikba hordják a szüretelők az olaszrizling meg a kövidinka tömött, csorduló fürtjeit.

Az első ősz a tsz-közi vállalkozás 700 holdnyi szőlőtábláján, amikor a gazdaság már nem csupán ígéret, de kissé megvalósulás is. Még csak kissé: öt évvel ezelőtt 60 holdon telepítettek. Ám a jövő év már 400 holdnyi termőrefordulással biztat. Igaz, ez már most is adott munkát a szüretelőknek; bejárták a hatalmas területet az elő- termés betakarítása végett.

— Kétezerhétszáz mázsát vitT“1 ni » / ■> 1 rr * / 1

Epulo, szépülő utónk

_ A Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat 1 millió 150 ezer forint értékű útépítési munkát végez a tanácsok megrendelésére az idén. Kecskeméten megkezdték a Sallai utca aszfaltburkolatának építését és az év végéig körülbelül 200 ezer forint értkű munkát fejeznek be. Az utca teljes hosszában a burkolat 1968 májusára készül el. Hasonló munkálatokat végeztek az elmúlt hetekben az építők a Vajdahunyad utcában is. Ott készült a felvételünk.

Bár nem tanácsi megrendelésre, de a községek útkorszerűsítésének a keretében, majdnem 7 és fél millió forint értékű munkát végez a vállalat a többi között Szalkszentmártonban, Solton és Nagybaracskán. Az átkelőszakaszokat építi meg.

tünk át eddig a pusztamérgesi feldolgozóknak — számolgatja a főkertósz, Kürti Péter. — Mert eddig is köztudott volt errefelé, nogy a márkaként emlegetett pusztamérgesi tekintélyes hányada a balotai homokon termett. Ez most még inkább így lesz. . . .

Meddig? Csak pár évig. Amíg el nem készül az itteni betonpince, a modem feldolgozóval. Húszmillió forintos beruházás. Megvan hozzá a terv, hitel is — csak az építőipari kapacitás hiányzik. Remélhetőleg nem sokáig.

A tanyás, kietlen, Balota- szállás arculata jócskán megváltozott az elmúlt fél évtized alatt. De az átalakulás külső jegyeinek a gazdálkodás és értékesítés módjait is ki kell fejezni. Nos, az erre irányuló törekvések nem hiányoznak. Különösen a 400 hold úi gyümölcsös termésének értékesítésére történtek ilyen lépések. Majdnem 700 mázsa terméssel fizetett például a 140 holdnyi hároméves kajszi is. A termést a szegedi MÉK-nek adták át, amellyel a szó szoros értelmében gyümölcsöző a kapcsolatuk. Legutóbb pedig elhatározták, hogy a barackfák ágait lekötözik, alacsonytörzsűvé nevelik. Hamarább fordul termőre,

s a szedés is könnyebbé válik. De ez még nem minden. Tavasz- szal, úgy tervezik, bórsavval permetezik meg a fákat, hogy az ágak több virágrügyet neveljenek.

Kiszámítja a főkertész, hogy a lekötözés 100—120 ezer forintos többletköltséget jelent Ennek a többszöröse térül meg az előnyök révén. Es még arra is tekintettel vannak, hogy a lombozatot ne kerekre, hanem oválisra neveljék, mert így a szüretelők jobban hozzáférnek a gyümölcshöz. Hasonlóképpen alakították a Kipfer-körtefák lombjait is. Erről is majdnem 600 mázsát szüreteltek.

Elégedettek? Kiderül, hogy korántsem. Mert, mint mondják, a szőlő és gyümölcs monokultúrának nemcsak előnyei, de hátrányai is vannak Ezeket a homoki növénytermesztéssel, meg az állatartással kellene ellensúlyozni. Erre vonatkozó tanulmánytervüket most bírálják felül az illetékesek. A nagy kiterjedésű legelőkön növendékmarhákat és juhokat tarthatnának. Mintegy 6—800 hold homokon lenne mód a mélyművelésű lucerna meghonosítására.

Ám mindehhez nemcsak gép, de elegendő munkáskéz is kell. Honnan teremtik elő?

— Ahonnan a többi háromszázötven körüli szerződött munkást. Balotaszállással együtt hét községből. Némelyik 15—20 kilométer távolságból jár be. Mégis, már jórészt összeforrott gárdáról beszélhetünk. Hogy mást ne mondjunk, közülük harmincnak van bérlete a Szegedi Nemzeti Színházba. A vállalkozás tehergépkocsiján járnak be csoportosan az előadásokra.

Ez a tény legalább annyira hozzátartozik az őszi képhez, mint a szőlő, meg a gazdaságossági számítás. Vagy az, hogy a téli foglalkoztatás javítása végett még a jövő hónap során fűztelepítést végeznek, együttműködve a Kiskunhalasi Állami Gazdaság itteni üzemegységével.

Gazdag és termő ősz, ember és táj teljes átalakulását ígérő. Lehetetlen nem észrevenni ezt a hulló levelek aranyfüggönyén át. Annál is inkább, mert ugyancsak a vállalkozás 550 holdas nyárfása ejti második-harmadik lombját a homokra. És jövőre még nagyobb terület... A levelek torlódó hullámzása, ez az arany-sodrás szebb és biztatóbb látvány, mint a futóhomok meddő vergődése. H. D.

Esti szópárbaj

TTöbb mint két éve, 1965 kora tavaszán jártam először az Építési és Szerelőipari Vállalat kecskeméti munkásszállásán. A szép új épület lakóival arról beszélgettünk, hogyan lehetne az otthon melegét varázsolni a festék szagú falak közé. Asztalok, székek már voltak a klubszobában, de műsoros rendezvényekről, könyvtárról, rádióról, televízióról még crak álmodoztak az emberek.

Felöltőben ücsörögtünk a fűtetlen helyiségben — beszélgető partnereim többsége először lépte át a küszöböt — s képzeletben feldíszítettük a csupasz falakat reprodukciókkal, házilag előállítható virágtartókkal.

*

¥7zen az estén a két év előtti tervek sorsát kutatom. Arra keresek választ, otthon-e már — a szó igaz értelmében — az építők szállodája.

Szerencsém van. Mintha csak számomra rendezték volna, egy olyan tanácskozás kellős közepébe csöppenek, aminek a témája a szállás klubéletének fellendítése. Kiss Ernőtől, a szimpatikus, fiatal gondnoktól tudom, hogy délután' KlSZ-gvűlés volt, s a klub életét irányító ifjúsági vezetők együtt maradtak még egy rövid eszmecserére. Ez a „rövid eszmecsere” azonban már vagy két órája zajlik.

Sűrű füstfelhő és meglehetősen heves szópárbaj fogad a teremben. Csak egy pillanatra támad csönd, címig helyet szorítanak az összetolt asztalok mellett, s aztán folyik tovább a vita. Most éppen szomszédom, egy börzéké« fiú viszi a szót:

— Legelőször is szépen be kellene rendeznünk ezt a szobát. Ez a néhány reprodukció, asztal, szék még kevés. Hangulatosabb fogadtatásban kell részesülnie annak, aki szórakozni jön ide.

— Szerintem a berendezés megfelelő. Különben sem a külsőségeken múlik a dolog. Tartalmasabbá, vonzóbbá kell tennünk a programot — repliká- zik Aszalós Lajos KISZ-titkár.

— Szerintem sem az a baj, fiacskám .... — hallom az asztal végén ülő lányok soraiból, de a mondat vége belefullad egy erőteljesebb hangba:

— Addig nem lesz vonzó klubéletünk, amíg nem teremtünk kapcsolatot egy másik KISZ-szervezettel. Mondjuk az óvónőképzőével, vagy valamelyik gimnáziuméval. Tőlük tippeket is kaphatnánk. A hang gazdája — mint később megtudom — Páncsics István normás, vagy ahogy Kecskeméten jobban ismerik: a KTE labdarúgója.

— Ne várjuk mástól, hogy jó klubéletet teremt nekünk. Ez a feladat ránk vár — így a KISZ-titkár. Néhány felszólalás után azonban már ő is haitik Páncsics Pista és a hasonlóan vélekedők javaslatára. A kapcsolat tehát rövidesen létrejön. Külön

küldöttség megy a kiszemelt KISZ- szervezethez.

A mír a határozat első pontját papírra vetik a fiatalok, van időm körülnézni a teremben. Igaza van a bőrzekés fiúnak, hogy a jelenleginél hangulatosabban is be lehetne rendezni. De túlzás azt állítani, hogy ebben a környezetben semmiképpen sem érezheti jól magát a szórakozni vágyó fiatal. A falakon már ott vannak a két évvel ezelőtt megálmodott reprodukciók, virágtartók, a sarokban pedig egy miniatűr bárpult — bambis üvegek regimentjével. Ezenkívül rex- asztal, rádió, néhány színes huzatú szék, asztal egészíti ki a bútorzatot. A legkevésbé a fehér villanybúrákra húzott színes krepp-papír csuklyák tetszenek.

Elismerő megjegyzésemre a gondnok int: jöjjek csak vele, ha igazán szépet akarok látni. A szomszédba megyünk, a tv- és olvasószobába. Szőnyegek, modem vonalú karosszékek ... Ez a szoba már valóban kielégíti a legkényesebb igényt is.

*

lAJIre visszatérünk a vitatkozók közé, határozat születik arra is. hogy a klubtagok igazolványt kapnak majd és tagsági díjat fizetnek. A hétvégi zenés, táncos délutánok eddig is jól sikerültek, de ezenkívül legalább hetente egyszer színvonalas műsorról kell gondoskodni. A klub vezetősége minden hónapban összeül és tervet készít. Nem lesz nehéz feladat, hiszen az egymás után szót kérő fiatalok legalább két hónapra való programot ajánlanak. Javaslataik között szerepel filmvetítés és vita, dzsessztörténetí és irodalmi előadás.

*

J

ócskán belenyúlt az estébe a

tanácskozás. Néhányan hazafelé készülődnek, mások — lazításképpen táncolnak néhány ütemet a szoba sarkában. A KISZ-titkár is menne már nagyon, hiszen családos ember, de úgy érzi, el kell még mondania néhány dolgot a tájékozatlan vendégnek.

— Talán azt gondolja most magában, hogy jó dolgunkban nem tudunk mit csinálni, azért vitatkozunk. Tudjuk ml, hogy két ilyen teremről, mint a miénk, a legtöbb KISZ-szervezet még csak nem is álmodhat. Mi azonban mégis elégedetlenek vagyunk. No, nem a körülményeinkkel, hanem saját magunkkal. Volt itt klubélet eddig is, de nem olyan, amilyet szerettünk volna. Esetleges, összekapkodott volt minden: az előadások, zenés rendezvények. Beláttuk, hogy tervszerűbbé kell tennünk a programot. A kívülállók talán úgy vélik, hogy ha terem van, akkor a többi már megy magától. Tévednek. Mi is csak hosszú hónapok alatt, a saját kárunkon tanultuk meg, hogy nehéz vonzó, tartalmas klubéletet teremteni. Olvat, ami az ipari tanulónak, az idősebb szakmunkásnak és a mérnöknek is nyújthat valamit. Olyat, ami valóban kitölti az estéit azoknak, akik a családjukkal csak hetente, vagy kéthetente egyszer találkoznak.