Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-28 / 255. szám
4. oldal 1961. október 28, szombat Egy akció sikere Kiskunfélegyházán gyorsan nőtt az utóbbi években az érdeklődés a politikai irodalom iránt. Nagy szerepe van ebben annak is, hogy a pártszervezetek fontos feladatuknak tekintik a terjesztést. Beszámoltatják és segítik a propagandistákat, felkarolják az új, jobb módszereket Az idén mozgalom indult a városban a pártszervezetek kezdeményezésére. Elhatározták, hogy az Októberi Forradalom ünnepére való készülődés feladataként foglalkoznak a pártirodalom terjesztésével is. Valamennyi alapszervezet kiállítást rendez a munkahelyeken, s az ez évi tervet november elejére teljesítik. Az első ilyen rendezvényt a fCézműipari Vállalatnál tartottak. Csütörtökön délben az üzemi étkezde előcsarnokában díszes kiállítás várta a dolgozókat. Mindenki megállt az asztalnál néhány percre, s kevesen távoztak üres kézzel. Másfél óra alatt két és fél ezer forint értékű könyv kelt el. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a tervezett mennyiséget már az első napon eladták. A vállalat pártszervezete ezért pótlólag újabb könyveket kért a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségétől. A következő napokban Kiskunfélegyháza többi pártszervezete is hasonló akciókat rendez. Rendőrségi krónika Eladta a lopott kerékpárokat A kecskeméti járási rendőr- kapitányság előzetes letartóztatásba helyezte Jerkus János, 42 éves, kecskeméti lakost, a Zománcipari Művek szakmunkását. Jerkus a múlt év decemberében a Szegedi úti italbolt elöl egy kerékpárt lopott el. Miután nem jöttek rá bűncselekményére, ebben az évben tovább folytatta a lopásokat, s a megyeszékhely nagy forgalmú középületei elől hat darab járművet lopott el. Jerkus hamis adás-vételi szerződéseket gyártott, s a lopott kerékpárokat több mint 3000 forint összegben értékesítette. Az utolsó kerékpár eladása közben azonban leleplezték. A rendőrség kéri azokat, akiknek kerékpárját ez év tavaszán az Állami Áruház elől, illetve az SZTK elől ellopták, tanúkihallgatás céljából jelentkezzenek. Azok, akik Jer- kustól kerékpárt vásároltak, szintén jelentkezzenek a kapitányságon. Figyelmetlenségből két súlyos baleset Petőfiszállás belterületén Farkas Béla személygépkocsijával egy földes útról a kövesútra kanyarodott, s figyelmetlenségből nem adta meg az elsőbbséget egy motorkerékpárnak. A két jármű összeütközött. Mészáros Mátyásné, a motorkerékpár vezetője a földre zuhant és súlyos sérülésekkel szállították a mentők a kórházba. Farkas Béla ellen eljárást indítottak. Hasonlóan figyelmetlenség okozott balesetet Solt belterületén. Takács Péter 18 éves gimnáziumi tanuló, szalkszentmár- toni lakos úgy kanyarodott el motorkerékpárjával, hogy nem adta meg a vele szemben szabályosan közlekedő Baracsi Mi- hályné kerékpárosnak az elsőbbséget. Baracsi Mihálynét súlyos sérüléssel a dunaújvárosi kórházba szállították. G. G. Régi szokás Csátalján, hogy az októberi Vendel búcsúra kicsinosítják a házakat. Az egész falut betölti a friss mész szaga. Driánovics néni is ragyogóra tisztítja az öreg ablakokat. Csökkent munkaképességűek rehabilitációja Kormányintézkedés a feladatok jogi rendezésére Keresik a foglalkoztatás bővítésének lehetőségeit A megyei tanács végrehajtó bizottsága — október 24-i ülésén foglalkozott azzal a tájékoztató jelentéssel is, amelyet a munkaügyi és egészségügyi osztály a csökkent munkaképességűek helyzetéről állított ösz- sze. Milyen képet kapunk ebből a jelentésből? Ismeretes, hogy a csökkent munkaképesség egy bizonyos munkakörre vonatkozik. Ezért, — ha a csökkent munkaképességűeket képzettségüknek és egészségi állapotuknak megfelelő posztra állítjuk, ott zömmel teljes értékű munkára is képesek. Ez a pozíció a szakmai rehabilitáció kiindulási alapja. Ilyen értelemben, elvárható módon sem országosan, sem a megyében nem oldottuk még meg az elmúlt évek során a csökkent munkaképességűek szakmai rehabilitációját. 1951-ben, majd 1963-ban újabb rendelettel gondoskodtak az üzemi baleset és foglalkozási betegség, valamint — meghatóEljátszott tekintély VÉKONY aktacsomó fekszik a bíróság asztalán. A törvényszéken járatlan ember azt gondolhatná róla, hogy nem nagy ügy. Bizonyos mértékig igaza is volna az illetőnek, mert valóban, vannak ennél sokkal nagyobb, felháborítóbb esetek is. Ezúttal azonban nem a vékony akta tartalma — különböző jegyzőkönyvek, határozatok, a vádirat — az érdekes, hanem ami a sorok mögött szinte kita- pinthatóan meghúzódik: egy idős, nyugdíj előtt álló embernek az a szemlélete, amely őt a bíróságra, a vádlottak padjára juttatja Hagyjuk őt a névtelenség homályában, hiszen nem az ember, hanem az általa vallott és gyakorolt elmélet a veszélyes. Tegyük hozzá nyomban, hogy nem ő az egyedüli, aki az anyagiasságtól megfertőzve már csak a pénzt látja egyetlen célnak, s ennek bűvöletében cselekszik- ez irányítja úgyszólván minden lépését. Ezek a lépések sok esetben — mint a mostaniban is — átvezetnek a törvényesség határán, s a komoly érdemekkel, elismerésre méltó eredményekkel méltán megbecsülést szerzett ember egyszerre a vádlottak padjára kerül. BIZONYARA nem gondolt erre, amikor néhány évvel ezelőtt az egyik termelőszövetkezet államilag dotált elnöke lett. Megkapta korábbi 3700 forint fizetését és hozzálátott a legyengült tsz munkájának átszervezéséhez. Erről a tevékenységéről csak elismeréssel lehet szólni, jó szakembernek, jó elnöknek bizonyult és a korábbi 12 forintos munkaegység az elmúlt évben már 65 forintot ért. Kétségtelen, hogy ebben oroszlán- része van az elnöknek, de az is bizonyos, hogy a közös gazdaság többi vezetője, tagsága nélkül nem tudta volna elérni a fejlődésnek ezt a fokát. Tavaly az egy tagra jutó jövedelem már 23 ezer forint volt a vezetése alatt működő tsz-ben, ugyanakkor az ő évi keresete összesen 126 ezer forintra rúgott, s ez havi átlagban tíz és fél ezer forintnak felel meg. Az elnök által felvett nagy összeg jogosságát nem vitatjuk, mint ahogy az nem tárgya az ellene folyó büntetőügynek sem. Ekkor ő azonban már régen átlépte a tisztesség határát és rátért a harácsolás útjára. Mikor tsz-tagként elnök lett, nem vitte be a közösbe két hold földjét, de a háztáji járandóságát — részben természetben, részben annak ellenértékét — őt éven keresztül kapta, s ezt természetesnek, sőt jogosnak találta. Hogy családja jövedelmét növelje, feleségét bevitte a tsz- be, ahol SZTK-ügyintéző és munkaügyes lett volna, havi 30 munkaegységért, vagyis 1800— 2000 forintért. Persze ez nem bűncselekmény, de mindenesetre etikusabb lett volna, ha valamelyik tsz-tag érettségizett lányát, fiát hívja a megüresedett állásba, ö mindezt a családjáról való gondoskodásnak fogja .’el, amihez úgymond: joga van, s ami kötelessége. Ez vitathatatlan. Az eljárás azonban nem éppen tisztességes. Ennek az epizódnak — aminek megvalósulását a büntetőügy hiúsította meg — sok köze volt ahhoz, hogy az elnök elvesztette korábbi tekintélyét a tagság előtt, s ma már korántsem tisztelik úgy, mint amikor elvállalta a gyenge tsz rendbehozatalát. A TEKINTÉLY csorbulásához hozzájárult az anyagiasság bűvöletében élő elnök egy másik „gondoskodása” is. Lánya két évvel ezelőtt társadalmi ösztöndíjat kért a községi tanácstól, de kérését elutasították, mivel alsótagozatos nevelőre nem volt szükség a faluban. A lány ugyanis tanítóképzőbe jár. Közbelépett az elnök-apa. Elfogadtatott a tsz-közgyűléssel egy olyan határozatot, miszerint az ő lánya havi 665 forint ösztöndíjat kap. Ezt az összeget a tsz — a községi tanácson keresztül — folyósítja is a lánynak, bár az gyenge tanuló és már az első félévben megbukott. Ezen a csatornán eddig 9000 forint vándorolt az elnök családjának a zsebébe. A büntetőeljárás a jogtalanul felvett háztáji járandóság miatt indult ellene, ami körülbelül 20 ezer forintot tesz ki. Ezt az erkölcsi kisiklást tetézte még a gondoskodás már említett, nem egészen tisztességes és sajátos formáival. Mi szüksége volt erre? A 126 ezer forintos jövedelem mellett természetesen semmi. Csupán azt érte el vele, hogy eljátszotta tekintélyét a termelőszövetkezet vezetősége, tagsága előtt akkor, amikor csupán hónapok választják el a nyugdíjazástól. TÁLÁN ENYHÍTENÉ a becsületbeli veszteséget az őszinte megbánás, annak beismerése, hogy elragadta a pénzimádat, s nem volt ereje az ellenállásra. Ö azonban másokat hibáztat, a maga feje köré pedig a mártír koszorúját akarja fonni. Ez viszont már aligha sikerülhet. Gál Sándor rozott munkakörben — gümő- kór miatt csökkent munkaképességűek védelméről. Ennek értelmében jöttek létre megyénkben is, a legalább 100 dolgozót foglalkoztató vállalatoknál a csökkent munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottságok. A vizsgálati adatokból kitűnik, hogy e bizottságok — főleg hatáskör hiányában — nem tudták megoldani a problémákat. A megvizsgált 30 vállalat összesen 16 215 embert foglalkoztat, s mindössze 2,7 százalékuk csökkent munkaképességű. A munkakörök 563 csökkent munkaképességű foglalkoztatását tennék lehetővé, de az ilyen munkahelyek 45,7 százaléka egészséges dolgozókkal van betöltve. Mindez mutatja, hogy az említett bizottságok nem tudtak érvényt szerezni törekvéseiknek. Viszont a tanácsok munkaügyi szakigazgatási szervei is csak kérhették a vállalatokat, hogy a csökkent munkaképességűeknek alkalmas munkakörökben őket foglalkoztassák. Mint kitűnik, nem sok eredménnyel kérték. Szükséges a jogi rendezés Igen fontos tehát a probléma rendezése mind az emberekről való gondoskodás, mind a köz- gazdasági hatások szempontjából. Szemléltetésül lássunk néhány adatot a munkaügyi és egészségügyi osztály felméréséből. 1966 és 1967 első félévében ösz- szesen 5394-en kérték az I. fokú orvosi bizottságoknál csökkent munkaképességük megállapítását. Ebből 4414 kérelmező igénye Bizonyult jogosnak, így a két félévben ennyiük részére kezdték meg a rokkant nyugdíj, illetve járadék fizetését E címen majdnem hatmillió forintot fizetett ki az SZTK erre az időre. Bizonyosra vehető, hogy a „rokkantosítottak”, illetve a járadékoltak egy része nem tudna, vagy nem akarna dolgozni abban az esetben sem, ha célszerű lehetőséget teremtenének számára. Mégis reális a feltételezés, hogy jelentős számmal akadnának olyanok is, akik hajlandók lennének olyan munkák végzésére, amelyeknél nem kellene félniök egészségük további romlásától. Erre vonatkozó számbavétel Kecskeméten folyik is. Ez utóbbi feltételezésnek látszólag ellentmond az az adat, hogy nem jelentős azoknak a csökkent munkaképességűeknek a száma, akik a járási, illetve városi munkaközvetítőknél munkára jelentkeztek, kiközvetítésüket kérték. Viszont megtaláljuk a magyarázatot is, hiszen az 1966 első félévében jelentkezett 62 dolgozó közül csak 32-őt, ez év hasonló időszakában pedig 55 munkát kérő közük csupán 15-öt helyeztek el. Tavaly tehát a jelentkezettek 48,4 százaléka, idén 72,2 százaléka maradt munka nélkül. Hogy eddig nem a kérdés súlyának megfelelően foglalkoztunk megyénkben sem a szakmai rehabilitációval, arra az is utal, hogy a csökkent munkaképességűek helyzetét, mint ön- nálló témát — Kecskemét város tanácsi végrehajtó bizottsága kivételével — sem a megyei vb, sem a járási, városi vb-k mostanáig nem tűzték napirendre. Az új kormányhatározat főbb rendelkezései A megyénkbe!! helyzet is megvilágítja, hogy a kormány miért látta szükségesnek ez év márciusában a feladatok jogi rendezését A kormányhatározat értelmében jelenik majd meg a végrehajtási rendelet. A határozat rendelkezései közül kiemelhetjük, hogy például a szakmai rehabilitációt döntően munkaügyi igazgatási hatáskörbe utalja, de végrehajtását a vállalatok feladatává teszi. Kibővíti az említett bizottságok hatáskörét. Elrendeli, hogy vállalaton belül foglalják jegyzékbe azokat a munkaköröket, amelyekben csökkent munka- képességű dolgozók is alkalmazhatók, s ezekben a vállalatok kötelesek őket alkalmazni, meg- üresedés esetén erre közvetítést kérni, vagy a nem csökkent munkaképességűekkel betöltött állásokat folyamatosan felszabadítani. Addig is, amíg a rendelet végrehajtási utasítása megjelenik, mind a munkaügyi, mind az egészségügyi szakigazgatási szervek adatgyűjtést végeznek. Számba veszik a csökkent munkaképességűeket, felmérik a helyzetet a szakmai képzés, illetve átképzés, továbbá a foglalkoztatás bővítésének lehetőségeire vonatkozóan. —th — n. KASSZÁT CSINÁLTAK.. 1918—19 telén az Antant segítségével összehozott Kolcsak- hadsereg újra támadást kezdeményezett. 1918 decemberének végén Gajda tábornok hadseregének sikerült is elfoglalnia Permet, ám ez volt az akkori Kolcsak-hadsereg utolsó fegyverténye. A kezdeményezés hamarosan átment a Vörös Hadsereg kezébe. Az 5. hadsereg december utolsó napján felszabadította Ufát, s mély éket vert a Kolcsak-front centrumába. Mikor az intervenciósok látták, hogy terveik romba dőlnek, új hadjáratra készültek fel, méghozzá Szovjet-Oroszország elleni koncentrált támadásra, egyidejűleg Kolcsak, Gyenyikin és Ju- gyenyics frontszakaszán. Ebben ET-FORDITO'irA-.PETo MIKLÓS * az „Antant első hadjárata” címen ismert operációban nagy szerepet szántak az időközben reorganizált Kolcsak-hadsereg- nek. Az újabb offenzíva 1919 tavaszán kezdődött. Közben pótolták azokat a veszteségeket, amelyeket az Amerikától kapott fegyverekben és felszerelésben a téli harcok idején szenvedtek el. Anglia az ellenforradalmároknak több százezer puskát, géppuskát, lőszert szállított és ?40 000 katona teljes felszerelését, Franciaország 400 löveget, 1700 géppuskát és 30 repülőgépet. Ugyanakkor a pénzügyminiszter megbízottja, Novickij, továbbá az ügynökök hálózata: Üget Amerikában. Zamen Angliában, Rafalovics Franciaországban és Miller Japánban tári
