Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-04 / 234. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! n§ú£J€ÍM AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. frVF., 234. SZ. Ara 60 fillér 196t. OKT. 4. SZERDA Kedvező az idő a szüretre Emelkedett a must cukorfoka Megyeszerte teljes ütemben megindult a szüret. Az utóbbi napok napfényes időjárása emelte a cukorfokot A tapasz­talatok szerint az eddigi 16-os megyei átlagot 17—18 fokra. A nak, a talajerőpótlásnak meg­van az eredménye. Meglátogattuk a megye egyik legforgalmasabb pincéjét, a ke­celi! Itt naponta kétezer mázsa szőlőt és 1800 hektoliter mustot erőkiesést okoz a sorbanállás. Meg kellene keresni a lehető­séget a gyorsabb átvételre. Szervezettebb munkával ez megoldható. A szakemberek elmondják, A keceli pince feldolgozó részlege, ötezer mázsa szőlő bérfeldolgozására is kötöttek az idén szerződést a környékbeli szakszövetkezetekkel. Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzemének pincéiben nagy a forgalom. Különösen a kadarkatermesztő vidékeken magas ezekben a napokban a felhozatal. A pincegazdaságok eddig mintegy 100 ezer mázsa szőlőt és körülbelül ugyaneny- nyi hektoliter mustot vettek át. A tapasztalatok szerint az új telepítéseken jóval nagyobb a termés, mint a hagyományos szőlőskertekben. A minőség- vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a nagyüzemek mustjainak cukorfoka magasabb, mint a háztáji területeken termelt grué. A korszerű agrotechniká­tudnak átvenni. Végtelen kocsi­sor állt a pince előtt. Jakab fi Sándor pincevezetőtől érdeklőd­tünk, hogy mi ennek az oka. — Két műszakban dolgozzuk fel az átvett árut Sajnos áram­szünetünk volt az éjjel, s emiatt nem működtek a sajtók. Ezért van a torlódás. A keceli pincénél azonban minden évben hasonló gondok vannak. Az említett áramszüne­tet követő napokban is arra jár­tunk és ismét számos kocsit lát­tunk. Bizony nem valami ked­vező hangulattal találkoztunk. Érthető, hiszen jelentős munka­hogy Kecelen körülbelül 27 mázsa holdanként szőlőtermés­re számítanak. Az új telepíté­sek helyenként ennek kétszere­sét is megadják. Tíz év után Csak ideiglenes tagsági köny­vecskét kaptak a kommunis­ták akkor. Az ellenforradalom után újjászerveződő párt még nem sokat adhatott a külsősé­gekre. Ez a kis könyv azon­ban nagyon jól megfelelt a célnak, s amikor 1958 január­jában a már tekintélyesebb oldalterjedelmű, vászonba kö­tött, tíz esztendőre szóló párt­tagsági könyvet vették kézbe a Magyar Szocialista Munkás­párt tagjai, mindannyian át- érezték az esemény jelentősé­gét. Különösen azok az idő­sebb harcosok, akik odahaza még az MKP feliratú vékony, csillagos könyvet is féltve őrizték, s akaratlanul is arra gondoltak: szinte útjelzője a mozgalomnak az új tagsági könyv. És most — milyen gyorsan rohantak el az évek — azt kell megállapítanunk, hogy lassan betelnek a bélyegek beragasz­tására szolgáló kis rubrikák, s a tíz esztendővel ezelőtt ün­nepélyes keretek közt átadott párttagsági könyvek rendelte­tése véget ér. Három hónap múlva sor kerül a tagkönyvek cseréjére. A formaságon túl — hiszen ennek lebonyolítása ha kíván is szervezettséget, de viszony­lag nem nehéz feladat — van ebben az évfordulóban vala­mi jelképes és mélyebb tar­talom is, s hiba lenne ha csu­pán a dolgok technikai lebo­nyolítására összpontosítanánk figyelmünket. Ha nincs is szükség külön-külön szám­adásra, nagyon nehéz kitérni az önvizsgálat kényszere alól, hiszen a feltoluló emlékek szin­te önként kínálják a szám­vetést, összegezést. Nemcsak az egyének, a párttagok életé­ben, de a nagyobb kollektívák számára is. S a kommunisták, akik mindig igyekeztek széle­sebb horizontokra látni, s egyéni életüket készek voltak a közösség érdekeinek aláren­delni, most is felfedezik saját sorsuk alakulásában a dolgozó nép, az ország lakóinak előbb- rejutását, s a nagy létesítmé­nyekben, eredményekben saját munkájuk építőköveit. Még akkor is, ha ezekre a kis épí­tőkövekre nem vésték rá a ne­vüket, s nem dicsekednek ve­le lépten-nyomon. Nem mondjuk ma már, hogy „minden, ami történik ebben az országban, azért mi, kom­munisták vagyunk a felelő­sek”, hiszen torzított és taszí­tott ez a mondás korábban is, s egészében nem is lehetett igaz. Még kevésbé most, ami­kor a szélesebb osztályszövet­ség jegyében a nemzeti egy­ség megvalósításáért küz­dünk politikai és gazdasági akciók alkalmából szinte na­ponta. S azt is valljuk, hogy pártfunkción kívül valameny- nyi — akár országos tisztséget — pártonkívüliek is betölthet- nek rátermettségük, politikai megbízhatóságuk, képzettségük alapján, s azt sem hisszük, hogy csak a kommunisták erő­feszítései révén épül ez a szo­cialista haza. Megosztjuk nem­csak a munkát, de egyre job­ban a felelősséget is küzdőtár­sainkkal, s ettől még nem lesz kisebb a párttagok tekintélye, sőt... Így növekszik igazán az őszinte bizalom és kölcsö­nösség jegyében. Mégis — tíz év tapasztalatai is arra intenek — nem kisebb ma sem és soha nem lesz ki­sebb a kommunisták felelőssé­ge a szocializmus építésében. Tíz éve a konszolidáció jegyé­ben folyt a harc és a párt tag­jai jártak mindenütt az élen. Azután elkövetkezett a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésének és befejezésének idő­szaka, s a munka nehezét, a szervezés és agitáció zömét a munkások, a kommunisták vé­gezték éjt nappallá téve. Nem szeretnénk megsérteni bárkit is, de tény: a párt útmutatása, jövőbe mutató irányítása nél­kül ma sem boldogulnánk, amikor az előrehaladás útját módját kell kijelölni. Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés sokrétű és áldozatos munkájából is — fokozott ta­nulással, önképzéssel lendítve magukat előre — a párttagok­nak élenjáró módon kell ki­venni részüket. S ez nem ki­sebbíti, sőt csak növeli a ve­lünk együtt küzdők szerepét. Büszkék lehetünk az elmúlt tíz esztendő sikereire, eredmé­nyeire és mégis szerényen mérlegeljük elkövetkező fel­adatainkat. Tudjuk már — ta­pasztalhattuk elégszer —, hogy a szocializmus építésében nem haladhatunk előre kikövezett és sima utakon. De az erőnk sokszorosa már a réginek, s pártunk töretlen politikája be­világítja jövőnket T. P. Évenként több mint 100 millió forint utakra Felújítás, szélesítés, korszerűsítés A képen Rimái Miklós mustjának ellenőrzését végzik. Minden tételnél külön mérik a cukorfokot. Autósok és az országjáró em­berek körében ismeretes az a tény, hogy Bács-Kiskun megye útjai a legjobbak közé tartoz­nak. Alig van egy-két rövid szakasz, amely próbára tenné a gépjárművezető ügyességét és az utas türelmét. Az utak jó állapota természetesen hosszú évek fáradságos munkájának eredménye, az állam sok mil­lió forintot költött a hálózat felújítására, korszerűsítésére és új utak építésére. A munkanem fejeződött be. A jelenlegi épít­kezésekről és a jövő évi ter­vekről tájékozódtunk a Közúti Üzemi Vállalatnál, ahol az igaz­gatóval és a főmérnökkel be­szélgettünk. A megyében folyó útépítési program legnagyobb beru­házása az E5-ÖS nemzetközi útvonal különböző szaka­szainak felújítása. A vállalat végzi az Alsónémedi és a megyehatár közötti rész korszerűsítési munkálatait is. amelynek során mintegy 30 ezer köbméter földet kell megmoz­gatni. A másik szakasz a me­gyehatártól Kecskemétig terjed, s ezt október 4-én adják át a forgalomnak. Folyamatban van az E5-ÖS Kiskunfélegyházától Csongrád megye határáig terje­dő szelvényének a szélesítése is. Október 2-án kezdtek hozzá a Kecskemét—Dunaföldvár kö­zötti főútvonal felújításához. A felfagyás miatt több betonszel­vényt ki kell cserélni ezen az útvonalon és a munka másfél millió forintba kerül. Jövőre kezdik meg a Kis- kunmajsa—Szánk közötti út korszerűsítését, tekintettel az olajjal kapcsolatos beru­házásokra, a megnövekedett forgalomra. A vállalat költségvetésében ez a munka 15 millió forintos tétel­lel szerepel. A vállalat évenként több, mint százmillió forint értékű munkát végez. Jelenleg 113 szá­zaléknál tartanak a tervteljesí­tésben, s ha az anyagellátásban nem lesz fennakadás, zökkenő- mentesen tudják elvégezni a vállalt és előírt kötelezettsége­ket. Sajnos, gépekkel nem a legjobban van ellátva a válla­lat. Például az E5-ös út említett szakaszán, ahol 30 ezer köbmé­ter földet kell megmozgatni, mindössze két kotró gépet tud­tak munkába állítani. A terv­teljesítést tehát ilyen tényezők befolyásolhatják, de a vállalat vezetői mindent megtesznek, hogy a munka jó szervezésével, a rendelkezésre álló erők ész­szerű csoportosításával áthidal­ják a nehézségeket. Ezt eddig sikerrel tették. A Városföldi Ál­lami Gazdaság igazgatója pél­dául levélben fejezte ki elis­merését egy másfél milliós be­kötőút időbeli elkészítéséért, s a jövő évre máris 10 milliós megrendeléssel fordult a válla­lathoz. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán Zala megye egyik képviselője interpellációval for­dult a közlekedés és postaügyi miniszterhez, és a megye ter­melőszövetkezetei nevében a be­kötőutak hiányáról panaszko­dott. Nálunk Bács-Kiskun me­gyében más a helyzet, és ebben nagy része van a Közúti Üzemi Vállalatnak, amely nagy gondot fordít a bekötőutak építésére. Ebben az esztendőben pél­dául tizenkét tsz bekötőútja készül el, közülük hármat — a jánoshal­mi Petőfi és Jókai Termelőszö­vetkezetekét. valamint a nagy. baracskai Űj Élet Tsz bekötő- útját — már átadtak, kettőt — a madarasi Rákóczi és a bátyai Piros Arany Tsz-ekét — még ebben a hónapban a közös gaz­daságok rendelkezésére bocsát­ják. Jövőre újabb 22 millió forin­tot költenek a bekötőutak épí­tésére, s ebből az összegből to­vábbi 12 termelőszövetkezetet „kapcsolnak” az országiakhoz, megkönnyítve a szállítást, s ál­talában a közlekedést. G. S.

Next

/
Thumbnails
Contents