Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-26 / 253. szám

fiJUMtutlia BW*oöD/zrariiVü] g telés — érdek véd el e i A termelés és az érdekvédelem a szocialista népgazdaság­ban tulajdonképpen egymástól elválaszthatatlan fogalom. Az életszínvonal folyamatos emelése az egész társadalomnak ér­deke, ez viszont a termelés állandó növelése nélkül -elképzel­hetetlen. Az új gazdasági mechanizmusban a termelés irányí­tása és a dolgozók érdekeit képviselő szakszervezetek tevékeny­sége bizonyos mértékig új formában jelentkezik majd. Ezek­ről a változásokról beszélgettünk Szabó Lajossal, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának vezető titkárával. ja-e építeni a kollektív szerző­désbe, a vállalati munkavédel­mi szabályzatba, a működési, a szervezeti, az újítási szabályzat­ba. Ha igen. a jogvédelem ha­tékonysága emelkedik. Erre an­nál is inkább mód van, mert az említett szabályok a szak- szervezeti bizottságok egyetér­tésével nyernek elfogadást. Hogy kell-e foglalkozni a szakszervezeti bizottságoknak az egyének és a vállalatok közötti problémákkal arra azt mondha­tom : igen, csak nem olyan mér­tékben mint eddig. Erre szol­gál többek között a vétójog, amelynek alapján a szakszerve­zeti bizottság kivételes esetek­ben hatékonyan felléphet a dol­gozók érdekeinek védelmében. Nem indokolt tehát a becsülete­sen dolgozók aggodalma egyes túlzásokra hajlamos vezetőkkel szemben. e A gazdaságirányítási rendszer reformjával összefüggésben szá­mos törvény, jogszabály szüle­tett. Milyen változtatásokat je­lentenek ezek a szakszervezetek tevékenységében? — A termelés valóban a tár­sadalom jólétének alapja — kezdte kérdésünkre adott vála­szát Szabó elvtárs —, ezért me­gyénk szakszervezeti szervei megtisztelő kötelességüknek tartják az MSZMP IX. kong­resszusa a megyei, városi, járá­si pártbizottságok határozatai a harmadik ötéves terv célkitűzé­sei megvalósításának segítését. Bács-Kiskun megyében mint ismeretes tovább folytatódik az iparosítás, ugyanakkor felada­tunk az ipar műszaki színvona­lának gyorsabb ütemű fejleszté­se, a termelékenység jelenté­keny növelése. Hasonló felada­tok állnak a mezőgazdaság előtt, amelyben többek között a nö­vénytermesztés hozamait 22,7, az állattenyésztését 6,9 százalék­kal kell emelni a harmadik öt­éves tervidőszakban. Mindezt 1968. január 1-től a vállalatok és gazdaságok nagyobb önálló­sága jegyében kell végrehajta­ni. Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetésének sikere a munkásosztálynak, a földműve­léssel foglalkozóknak, a bérből és fizetésből élő dolgozóknak alapvetően fontos politikai és anyagi érdeke. Az új körűimé- Mint i<smprpt~ pvnkorlati ta­nvek között a gazdasági vezetők1 Miw-asmeretes, gyakorlati ta­pasztalatszerzés céljából 50 vál­lalatnál próbaszerződést készí­tettek. Ezek tapasztalatait hasz­nosítjuk. Munkánkhoz segítsé­get nyújt a Munkaügyi Minisz­térium és a SZOT Elnökség kü­lön tájékoztatója, amelyek vál­lalatokhoz való eljuttatásáról ezekben a napokban gondosko­dunk. Ezenkívül szakszervezeti aktivistáink részére számos tan­folyam és értekezlet kerül meg­rendezésre. Ezek során megfe­lelő oktatásban részesülnek a gazdasági vezetők, szakszerve­zeti vezetők és munkaügyi dön­tőbizottsági tagok. Az értekez­és beosztott dolgozók jobb együttműködésére lesz szükség. Az új gazdaságirányítási rend­szerben a legjelentősebb válto­zást a szakszervezeti munka és jogok területén az új Munka Törvénykönyve hozta. Nagyra ér­tékeljük azt a bizalmat, amelyet a Munka Törvénykönyve a szak- szervezeteknek — munkások ér­dekképviseleti szerveinek —elő­legezett. A legnagyobb jogköri változások az alapszervezetek­nél lesznek. Ez érthető, hiszen a központi, gazdasági szervek is a termelés irányításával kap­csolatos jogaik nagy részét vál­lalati hatáskörbe utalják át. Je­lentősen megnő a gazdasági ve­zetők önállósága, ám ezzel pár­huzamosan a szakszervezeti alapszervezetek hatásköre új jogkörökkel, az egyetértési, dön­tési, szabályozási, ellenőrzési, véleményezési és vétójoggal — bővül. Az utóbbit más szóval kifogásolási jognak szokták ne­vezni. Szeretnék kiemelni egy újsze­rű szakszervezeti feladatot: a vállalati jogszabályalkotásban való részvételt. Sokan nem lát­ják még világosan ennek jelen­tőségét. Számos üzemben — tá­jékozatlanságuk miatt — szóvá teszik, hogy formális ,lett a munkások ügyeinek intézése, le­mondtunk a dolgozók egyedi ügyeivel kapcsolatos jogvéde­lemről. Eddig a felsőbb gazda­sági szervek által kiadott jog­szabályok keretei között lehe­tett kifejteni az egyén érdekvé­delmét. Most hogy bővült a szakszervezetek jogköre a dol­gozókkal egyetértésben alakít­ják ki álláspontjukat az szb.-k; a szabályok megformálásával kapcsolatban. A szakszervezeti bizottságon múlik, helyesen számba tudja-e venni a dolgo­zók jogos kívánságait, s betud­— Az új munkatörvény keret­törvény, s a kollektív szerződés az, amely azt az egyes vállala­toknál konkrét tartalommal tölti meg. Hol tartunk a kollektív szerződések előkészítésében? — A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT Elnöksége a kollek­tív szerződések előkészítésére több fontos intézkedést tett. letekre előreláthatóan novem­ber 1-e és 20-a között kerül sor. — Az eddigi tapasztalatok alap­ján milyen kérdésekre kell na­gyobb figyelmet fordítani? — A fő figyelmet a jövőben is az alapvető pártpolitikai cél­kitűzések végrehajtására kell fordítani, s arra, hogy a kollek­tív szerződés valóban az üzem alkotmánya legyen. Mint ilyen­nek természetesen magában kell foglalnia mind a jogokat, mind a kötelezettségeket. Ez a szak- szervezeti bizottságok munkájá­ban úgy jelentkezik, hogy az egyéni érdeket kell védeni a társadalmi érdek elsődlegessége alapján. Világosan kell látniok, hogy a juttatás mértékét növel­ni csak úgy lehet, ha a dolgo­zók hatékonyan segítik a válla­lati nyereség növekedését. Ez al­kotó, fegyelmezett munkát kö­vetel a vállalat minden dolgo­zójától. Az ebben való részvétel számos formája alakult már ki eddig is, amit tovább kell fej­leszteni. Az egyik legjelentősebb módja ennek a szocialista mun­kaverseny lendületesebbé, tar­talmasabbá tétele. Ide sorolhat­juk a szocialista brigádmozga­lom további kiszélesítését, az újítók, ésszerűsítők fokozottabb támogatását, megbecsülését, a szocialista demokrácia fejlődé­sét. El kell érni, hogy a kollektív szerződésben a vállalat dolgozói érezzék saját akaratuk, elkép­zelésük érvényesülését. Ennek érdekében be kell vonni a dol­gozók széles rétegeit a vállalat alkotmányának kidolgozásába. Ennek folytán nagyobb felelős­séget éreznek a szerződés pont­jainak megvalósításáért is. Az év hátralevő része mozgalmi munka szempontjából zsúfolt programot ígér. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a kollektív szerződéseket elnagyoljuk, el­kapkodjuk. A szakszervezeti bi­zottságok óvakodjanak attól, hogy mechanikusan fogják fel a szerződések előkészítését. Na­gyon alaposan kell számba ven­ni mindent úgy a termelés, mint a dolgozók érdekvédelme olda­láról. Politikai, gazdasági célki­tűzéseink megvalósítását, né­pünk jólétének növelését kell, hogy szolgálják a kollektív szer­ződések — fejezte be kérdé­seinkre adott válaszát Szabó elvtárs. Nagy Ottó Nagyüzemi sertéstenyésztés Szemmel kísérik a költségeket A húsellátás ­lül a sertéshúsellátás légi helyzetét és a termelés nö­velését is elsősorban a társa­dalmi szükségletek határozzák meg. Elsőrendű fontosságú a hazai fogyasztási igények kielé­gítése, ezenkívül az exportkö- telezettségek teljesítése, szüksé­ges bizonyos tartalékok képzése is. Az ország vágóállattenyész­tése (baromfi nélkül) 1965-ig 42 százalékkal nőtt, a vágósertés aránya ezen belül 44 százalék­kal. Az utóbbi két évben azon­ban csökkenés tapasztalható. Ez a sertéshústermelésnél 4 százalékos visszaesésben jelent­kezett az elmúlt évben. Az idén a csökkenés előreláthatólag még nagyobb mértékű lesz. A sertéstenyésztés gondjairól már többször írtunk. Elemeztük az okokat, amelyek alapvetően gazdasági jellegűek. Sok ter­melőszövetkezetben nem volt kifizetődő eddig a tenyésztés. A húsellátás megjavítása érdeké­ben az állam több intézkedést tett. Többek között felemelte a felvásárlási árakat. Ez kedvező hatást keltett. Néhány gazda­ságban azonban még mindig hallatszanak olyan megállapítá­sok, hogy nem gazdaságos a tenyésztés a felemelt árak mel­lett sem. Erről beszélgettünk a me­gye egyik legjobban gazdálkodó termelőszövetkezetének, a felső- szentiváni Űj Életnek főagronó- musával, Vámos Ferenccel. — Nálunk ez az üzemág ed­dig is a legjövedelmezőbb volt. Most, hogy emelték a felvásár­lási árakat, méginkább az lesz. Gazdaságunk 1600 hízót ad évenként. A kocalétszám 210, évente kétszer fialnak a göbék. Rendszeresen értékelik, hogy mennyibe kerül egy kilogramm súlygyarapodás. Állandóan fi­gyelemmel kísérik a költsége­ket. és azonnal intézkednek, ha valahol magas ráfordítással ta­lálkoznak. Egy kilogramm hí­zottsertés a legutóbbi értékelés szerint 13,45 forintba kerül. A malacfelnevelés természetesen jóval drágább. A kialakult át­lagos ráfordítás, malacozástól a h'zó átadásáig 17,15 forint ki­lónként. Erre még bizonyos üzemköltség is kerül. Tizennyolc forint körül alakul tehát egy kilogramm sertéshús ára. A je­ezen be- [ lenlegi 22 forintos átlagár mel- jelen- j lett ez “kedvező. A főagronómus elmondja azt is, hogy a takarmányozás gaz­daságossága érdekében maguk keverik a tápot. Tavaly 4,3 kilo­gramm abraktakarmányt hasz­náltak fel egy kilogramm súly- gyarapodás eléréséhez. Az idén ezt 4,10 kilogrammra csökken­tették. Ez év októberétől műkö­dik saját keverőüzemük. Csak a koncentrátumot vásárolják, a keverést maguk termelte takar­mányokkal oldják meg, ami szintén növeli a jöv^delemező- séget. — Természetesen felkészül­tünk a saját takarmánykeverés­re. Már a vetésforgó összeállítá­sakor figyelembe vettük, hogy mennyi lesz az állatállomány, mennyi takarmány szükséges, milyen keveréket állítunk elő. Tehát megteremtettük a felté­teleket is a saját táptakarmány előállításához. Hasonló jövedelmezőségi számításokat más termelőszövet­kezetben is végeztek. A Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Vál­lalat a megye valamennyi ter­melőszövetkezetében érdeklődik az igények felől. Eddig 13 je­lentősebb közös gazdaságban történt ilyen felmérés. Kettő kivételével mindenütt növelik jövőre a hízóállományt. A ka­locsai Iszkránál az idei 1200 mázsa helyett 1968-ban 2000 mázsa, a dusnoki Munkás-Pa­raszt Szövetség Termelőszövet­kezetben 700 mázsa helyett 1500 mázsa sertést szándékoznak át­adni a felvásárló vállalatnak. Ezek a számok is bizonyítják, hogy milyen kedvező visszhang­ja van az állam intézkedéseinek. A sertéstenyésztés gazdaságos­ságához sok minden hozzátarto­zik az áremelésen kívül. A kor­szerű tartási viszonyok megte­remtése, a szakszerű gondozás, a takarmánytermesztés növelése elősegítheti a még mostohább körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetekben is a sertéstenyésztés fellendülését. Nem volna reális a kép, ha nem tennénk említést a gyengén gazdálkodó homoki ter­melőszövetkezetekről. Ezekben is megvan a lehetőség a gazda­ságosabb állattenyésztéshez, azonban jóval korlátozottabban jelentkezik, mint a jobb adott­ságú gazdaságokban. K. S. Középpontban az ember — Olyan sokszor elmondtuk az utóbbi időben, hogy már szinte közhelynek szá­mít: elsősorban' a munkásokon múlik, hogy meg tudjuk-e valósítani mindazt a következő években, amit a gazdaságirá­nyítási rendszer reformja jelent. Még­sem árt akár századszor is eszünkbe idézni ezt az alapigazságot. Ha ugyanis megfeledkezünk róla akár egy pillanat­ra is, könnyen előfordulhat, hogy min­den tényezőt számításba veszünk, a ter­melés gazdaságosságát, minőséget javító intézkedések kidolgozásakor, csak éppen a legfontosabbat, az embert nem. Horváth János, az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat kecskeméti gyáregységének igazgatója kezdi így azt a beszélgetést, amelyet az üzem felké­szüléséről folytatunk. Példát is kérek arra, hogyan „kalku­lálták” be az embert a terveikbe. Első­ként azt említi, hogy az eddiginél több gyártmánynál kívánják bevezetni már a következő évben a szalagrendszerű ter­melést. A gazdasági indokok világosak: nagyobb szériák esetén könnyebb a mun­kaszervezés, javul az anyagfelhasználás gazdaságossága, s növekszik a termelé­kenység, mivel kevesebb időt kell a gé­pek átállítására fordítani és a munkások jól begyakorolhatják a rájuk szabott részműveletet Csakhogy a szalagrendszerű gyártás­nak hátránya is van. A huzamos ideig azonos műveleteket végző dolgozó bele­fárad, belefásul az ismétlésekbe, sőt az egyoldalú fizikai erőfeszítés különféle betegségek forrásává válhat. Hogyan le­het az előnyök megtartásával elkerülni a szalagrendszer hátrányait? — ez volt a kérdés, s a gyáregység vezetőségének sikerült is megoldást találnia. Lényege: a dolgozókat az összes művelet végzésére kiképzik, így időnként helyet cserélhet­nek majd a szalag mellett. — Az ilyen gondoskodás valóban ara­nyat ér, de nem kevésbé fontos az anya­gi ösztönzés sem. A dolgozókat ugyanis elsősorban az érdekli, hogyan lehet majd keresni az új mechanizmusban. — Némi tapasztalattal rendelkezünk már az újszerű anyagi ösztönzés terüle­tén, hiszen csak a felhasználható összes bért határozta meg számunkra a vállalat központi vezetősége, a létszámot nem. Si­került úgy szervezni a munkánkat, hogy létszámmegtakarítást értünk el, s ennek eredményeképpen például e hónapban 82 ezer forint céljutalmat oszthattunk szét a legjobban dolgozók között a részleg- vezetők javaslatai alapján. Egy-egy mun­kás három-ötszáz forintot kapott. A továbbiakban arról beszél a gyár­egység vezetője, hogy a jövőben még na­gyobb lehetőségük lesz a munka szerinti differenciálásra a bérezésben. A kollek­tív szerződésben úgy határozzák meg a részesedési alap felosztását, irtiogy a leg­jobbak lényegesen vastagabb borítékot vihessenek haza az év végén, mint a többiek. Űj vonása lesz az anyagi ösz­tönzésnek továbbá, hogy az eddigi bri­gádszerű bérezést a legtöbb helyen egyé­ni rendszerű elszámolással váltják fel. így ugyanis a jövedelem valóban a vég­zett munkához igazodik majd. Gyors kal­kulációt készítünk a munkaügyi osztály vezetőjével, és a végeredmény megnyug­tató: amennyiben a kollektíva eléri a kívánt nyereséget, a szorgalmas, ráter­mett szakmunkások jóval többet keres­hetnek a jövőben, mint eddig. Ugyan­akkor változatlanul részesülnek a jutta­tásokban: ebédtérítés, munka- és védő­ruha stb. A beszélgetés végére hagytuk a mun­kakörülmények javítását, pedig a dolgo­zókkal való törődés fontos jele ez is. A kecskeméti gyáregység már az elmúlt években is sokat tett azért, hogy kultu­rált körülmények között végezhessék ne­héz munkájukat a lakatosok, szerelők. Három távfűtéses, világos csarnokot épí­tettek 1965-től napjainkig a régi, roska­dozó lemezbarakkok helyett — saját erő­ből. Ezenkívül nyolcezer négyzetméteren lebetonozták az udvart. Az eddigi erőfeszítéseknél is jelentő­sebb változást hoz azonban a már meg­kezdett beruházás: 140 millió forint költ­séggel új, távfűtéssel, füstelszívóval fel­szerelt munkacsarnokot, öltözőt, fürdőt, étkezdét, orvosi rendelőt építenek. ' Békés Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents