Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
19ST október 2?, vasárnap 3. oldal Sokakat érintő kérdés HOL TARTUNK ózó rendszer megszervezésével a Számos olvasónk kérte a közvéleménykutató íveken, hogy írjunk a bedolgozó rendszer fejlődéséről, mert — mint mondják — szívesen vállalnának otthon végezhető, könnyű munkát a sokgyermekes családanyák, a nyugdíjasok és a csökkent munkaképességűek. Valóban sokakat érintő kérdés a bedolgozó rendszer megszervezése, bizonyítják a következő adatok: 1966. és 1967 első félévében 4400 dolgozót minősített csökkent munkaképességűnek az orvosi vizsgálat a megyében. Ezek részben tsz- járadékot, részben — 700—900 forintra tehető — rokkantsági nyugdíjat kapnak. Többségük bizonyára szívesen egészítené ki jövedelmét néhány száz forinttal, ha egészségi állapotának, képzettségének megfelelő mun kát kapna. Számításba véve a sokgyermekes családanyákat és a még munkabíró nyugdíjasokat' is, 10—11 ezerre becsülik azoknak a számát a megyében, akiket bedolgozóként foglalkoztathatna az állami és a szövetkezeti ipar. Gazdasági előnyök Országosan 65 ezer bedolgozót foglalkoztatnak jelenleg, főképpen a szövetkezeti iparban. A termelésben résztvevők 1,5 százaléka dolgozik otthon. (Érdemes megemlíteni, hogy például Japánban 10,3 százalék az arány.) A megyében körülbelül kétezer bedolgozó van, lényegesen kevesebb tehát, mint amennyit a fentebb említett adatok alapján kívánhatunk. Mielőtt azonban arról szólnánk milyen tényezők gátolják a bedolgozó hálózat gyorsabb ütemű növelését, röviden vegyük számba az otthoni munka gazdasági hasznát. (Ügy hisszük, a kérdés szociális vonatkozásait nem kell különösebben hangsúlyoznunk.) Olcsón „ússza meg” a kapacitás bővítését az az üzem, amelyik a kis szakértelmet kívánó, kézi munkák egy részét bedolgozókra bízza. Nem kell munkacsarnok, sőt az esetek többségében — például: varrónők — gépekről, munkaeszközökről sem kell gondoskodnia. Közismert, hogy üzemeink nagy részében a termelés, illetve a létszám gyors növekedésével nem fejlődtek párhuzamosan a szociális létesítmények: éttermek, mosdók, öltözők. A zsúfoltság enyhítésére — ugyanez vonatkozik a munkacsarnokokra is — jó módszer a „külső” munkások alkalmazása. Bár az anyag ki- és vissza- fuvarozása, a dolgozók betanítása növeli a termelési költségeket. általánosságban megállapíthatjuk, hogy a jól szervezett bedolgozó hálózat gazdaságos. Ilyen értelmű tájékoztatást kaptunk a többi között a Bajai Férfifehérneműgyártói, ahol á+laeosan 400—500 bedolgozót foglalkoztatnak. Az asz- szonvok saiát lakásukban és saiát génükön varrják a fehérneműket. Éten a szövetkezeli ipar Ezek után nézzük meg, hogyan halad a megyében a bedolgozó rendszer szervezése. A már említett Férfifehérnemű- gyáron kívül, eddig igen kevés tárcavállalat szervezte meg az otthoni munkát. A Finomposztó Vállalat például egy időben kísérletezett ugyan bedolgozókkal — a felsőruhaanyagok kisebb hibáit javították háznál az asszonyok — de az igazga- gató szerint nem vált be a próbálkozás. A nagyméretű szövetekkel ugyanis nem boldogultak a szűk lakásokban. A Kismotor- * és Gépgyár gyáregysége viszont mostanában látott hozzá a bedolgozó hálózat létrehozásához, a Bajai Csökkent Munkaképességűek Ktsz-ének a támogatásával. A munkaigényes alkatrészek megmunkálását bízta a ktsz-re, illetve a ktsz külső munkásaira. Több tárcavállalat, így például a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti üzeme is, tervezi a bedolgozó rendszer megszervezését. E tervek azonban ig*n lassacskán érlelődnek gyakorlattá. Nem sokkal jobb a helyzet a tanácsi iparban sem. Bár a megyei tanács ipari osztálya szép tanulmányban ismertette meg a vállalatokkal: hol mutatkozik lehetőség a bedolgozók alkalmazására, mindössze 131 külső munkást foglalkoztatnak a felügyelete alatt dolgozó üzemek. Számottevő bedolgozó hálózattal egyedül a Bács-Kis- kun megyei Kézműipari Vállalat rendelkezik: 105 varrónőnek ad otthoni munkát Mint országosan is, a szövetkezeti ipar jeleskedik elsősorban a bedolgozó rendszer elterjesztésében. Tegyük utána mindjárt: a ktsz-ekben bőséges lehetőség is kínálkozik erre. A Kalocsai Háziipari Szövetkezet például szinte teljes termelését külső munkásokra alapította. Az ügyes kezű asszonyok évente 22—24 millió forint értékű export-terméket produkálnak. A KISZÖV felügyelete alatt dolgozó ktsz-ek közül 13 foglalkoztat bedolgozókat, összesen négyszázat. A hálózat szinte hónapról hónapra bővül. Most látott hozzá például a Lajosmizsei Vas- és Fémipari Ktsz a külső munkások toborzásához, akiket a transzformátor-gyártásnál alkalmaz majd. Mii várunk a rendelettől Az összkép tehát még nem túl biztató. A vállalatok többsége egyáltalán nem is kutatja a lehetőségeket, s igen sok gazdasági vezető érvel így: Tetemes vesződséggel jár a hálózat megszervezése, a siker pe- dik kétes. A kényelmes elzárkózásra, nemtörődömségre nincs mentség. Viszont igaz az, hogy nem egészen alaptalanul vonakodik a bedolgozó rendszertől néha az a vállalat — amelynél akadna olyan munka, amit otthon el lehet végezni —, mert a már említett előnyök mellett hátrányos oldala is van a dolognak. Közismert például, hogy a vállalatok általában kevés szállítóeszközzel rendelkeznek, ezért problémát jelent számukra a feldolgozandó anyag kiás visszafuvarozása. A megrendelők egyre szigorúbb minőségi követelményekkel lépnek fel, s azt is elvárják, hogy határidőre leszállítsa az üzem az árut. Ugyanakkor a bedolgozótól — a munkaviszony sajátosságából következően — igen nehéz megkövetelni a jó minőséget és a pontosságot. Remélhetőleg alapvető változást hoz a bedolgozók jogi helyzetében az a kormányrendelet, amely rövidesen napvilágot lát. A Munkaügyi Szemle szeptemberi számában részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és a többi között megállapítja: „Ha ezt a foglalkoztatási formát szélesíteni kívánjuk, akkor az eddigi munkajogi korlátok jelentős részét fel kell oldani.” Szükségesnek látszik, hogy két kategóriába sorolják a jövőben a bedolgozókat. Az elsőbe azok tartoznának, akik a benti munkásokkal azonos termelést vállalnak, a másodikba pedig azok, akik nem végeznek rendszeres munkát. Az első kategóriába sorolt dolgozók lényegében ugyanazokat a jogokat, kedvezményeket kapnák, mint a munkaviszonyban állók, a többiek jogi helyzete nagyjából azonos maradna a mostanival. Az új gazdasági mechanizmusban fokozódnak a gazdaságossági követelmények. A csökkent munkaképességűekről, családanyákról és nyugdíjasokról való gondoskodás mellett tehát közgazdasági megfontolás is sürgeti a bedolgozó hálózat szélesítését. Ehhez nyújthat hathatós támogatást az új rendelkezés. Békés Dezső Jövő héten északi napok Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Bács-Kiskun megyei szervezete, valamint annak tagegyesületei október 24-től 27-ig műszaki napc-at rendeznek. Október 24-én 15 órakor a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjának tanácstermében dr. Maár András, az MTESZ elnöke nyitja meg a műszaki napok eseménysorozatát. Utána az ipari és a közgazdasági szakosztály rendezésében a vállalati szervezés szerepéről, helyzetéről és jövőbeni feladatairól Herpaí László, a Munkaügyi Minisztérium főosztályve- zettő helyettese tart előadást. Másnap műszerkiállítás nyílik a Felsőfokú Gépipari és Automatizálási Technikumban. Előadást tart még a Kohászati Egyesület, az Erdészeti Egyesület, az Állatorvosi Szakosztály, az Élelmezésügyi Tudományos Egyesület. A műszaki napok pénteken a tudományos egve- sületek titkárainak közös értekezletével érnek véget. Negyven hold naponta Ennyit vet el Szabó István traktoros és Farkas O. Mihály gépkezelő a kisszállási Szabadság Tsz-ben. A tsz minden gépe dolgozik, a vetésen kívül szántanak, terményt szállítanak és műtrágyát szórnak. Még néhány nap és befejezik az őszi munkákat. MICSODA két nap! A párt-, a tanácsi és a vállalati vezetők nem kis útra vállalkoztak, amikor azzal a céllal indultak el, hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek működését vegyék szemügyre, s a leginkább időszerű teendőket vitassák meg. Egymással is, de még inkább a közvetlenül érdekeltekkel: a közös és állami gazdaságok, a felvásárló és feldolgozó üzemek vezetőivel, szakembereivel. A látogatók — az egyik járási tanácselnök szavaival élve ezúttal nem a sorközöket vagy a tőszámot méricskélték, hanem a megye, sőt az ország lakosságát legjobban érdeklő gazdaságirányítási tennivalókra keresték, nem a varázsírt, hanem a helyileg lehetséges legjobb módszereket. Mint ahogy az utóbbi években magasabb szintet ért el a közös gazdálkodás, úgy az ezáltal megszabott igényekhez látszik felnőni a pártós a tanácsi vezetés is. De hát a gazdálkodásban mi is most ez a magasabb szint? Mi legyen a mérce, mihez igazítsuk az igényünket? Nos, úgy hittük és láttuk a szabadszállási Lenin Tsz-ben, hogy az ottani szántóföldi gazdálkodásról csak az egyöntetű elismerés hangján lehet szólni. Nagyvonalú vetésszerkezet, kevés növény, de ésszerű, jól áttekinthető arányokban, igen alapos talajmunka, nagy adagokban a műtrágya, gépesítés — egyszóval mintaszerű agrotechnika, s ennek megfelelően kimagaslóak a terméshozamok is. ÉS LÁM, még ez is kevésnek látszik! Mert igaz, hogy öntözés nélkül a 70—80 mázsa csöves tengeri, átlag ennyi terem egy holdon, mázsánkénti önköltsége 80 forint körül alakul, de a termés nem csekély hányadát kénytelenek értékesíteni, mivel a férőhelyek hiánya miatt nincs alkalmuk helyben feletetni. Az állattartás intenzitása tehát lemaradt a növény- termesztés mögött. A hátrányt nem lesz könnyű behozni. Állattenyésztési látnivalókban bőségesen pótolt bennünket a hartai Űj Élet majorsága. De nem maradék nélkül! Nem egyformán jól gépesítettek az istállók, s a major belső elrendezése sem minden szempontból kifogástalan. Persze a hibák fok- ról-fokra kijavíthatok lesznek, szintéi I nem végzetesek tehát, sem itt, sem a megye másik részén, a madarasi tsz-közi sertéstelepen. Ám lényeges tanulság: a telepeken dolgozók részéről a legszigorúbb technológiai fegyelmet szükséges megkövetelni, máskülönben mérhetetlen károk keletkeznek. S ez azért is fontos, mert a sokmillióba kerülő új létesítmények helyett, de legalábbis azok mellett célszerű a meglevők jobb technológiával való ellátása, egyszóval korszerűsítése. A körút tapasztalatainak nyomán újból le kell szögezni, hogy a hozamok javításának csupán ez az egyet- 1 len, társadalmilag is elfogadható útja, és nem az áremelés. GAZDASÁG és Vállalat együttműködése a nagyobb jövedelmezőség érdekében, ráadásul úgy, hogy a tsz-tagök állandó foglalkoztatására nyíljon lehetőség ... E törekvés, így elvontan, a problémák kusza ösz- szevisszaságától terhes. Következetes megvalósítását milyen üdítő volt látni a hartai Lenin Tsz-ben, ahol, több mint négymillióért, a MÉK-kel összefogva építettek hagymatárolót és válogatót. A hazai gyártmányú masinákat átalakítva, egymásba kapcsolva pompás gépsort teremtettek. A légkondicionálást egyszerű szénaszárító ventillátor alkalmazásával oldották meg. Mintegy ötven családtag jut rendszeres kenyérkeresethez egész télen át, s feldolgozásra, tárolásra kerül 200 vagon hagyma. Kilónként 80 filléres többlethaszon van így a hagymán, s ebből 50-et kap a közös gazdaság. Jogos büszkeséggel emlegették, hogy amit a hagyományos Makón nem tudtak megoldani, azt a félévtizedes „hagyma-múlttal” rendelkező Hartán véghezvitték. Többszörös tanulsága van a vállalkozásnak: saját erőből a gépesítés. feldolgozás és tárolás a termőhelyen, s állandó foglalkoztatás a gazdaságban — végsősoron ipar a faluban. S ez utóbbi gondolkoztatott el bennünket a városi színvonalon parkosított, a balatoni üdülőhelyre emlékeztető madarasi főutcán, amikor megtudtuk: naponta majdnem háromszázan járnak el a községből, helybeli munkalehetőség híján. Sürget hát a vidéki iparteremtés, s nem uto’só- sorban éppen a mezőgazdaságot sürgeti. És a vele kapcsolatban álló vállalatokat. Bizony, kiderült a látogatások során, hogy az igényekre, de a lehetőségekre sem nyitottak még mindenütt szemet A kalocsai paprikaüzem az átvett mennyiségnek ezldeig csak az egyharmadát dolgozta fel, s képzelhető, hogy a nyersen tárolt mennyiségben naponta nem kevés kár keletkezik. Mégis, nem tudni, milyen óvatosságból, de nem túlságosan törekednek a termesztőkkel való együttműködésre. A Bajai Hűtőháznak sem ártana, ha nyersanyagát a közvetlen környékből szerezné be, s nemcsak a tárolást, de az előkészítést is korszerűsítené. Anakronisztikus látvány, hogy a mutatós, központi vezérlésű üzem betonoszlopai között dolgozó nők késsel piszkálgatják a karfiolfejeket. TSZ-E1.NÖKÖK, gazdátok, de a már kényesébb fizikai munkát végző gazdák egész sorára jellemző, hogy látják a fejlődés Irányát: merre kell tar- taniok. Ügy gazdálkodnak, hogy közben számolnak is. Még nem mindig helyesen, dé egyre kevesebb hibával, ötleteik, elképzeléseik vannak, s türelmetlenek a megvalósítás nehézségei miatt. Ügy tapasztaltuk, ez a türelmetlenség készíti elő a jövőt, s a gazdaságok többségéről állítja ki máris a bizonyítványt: felsőbb osztályba léphet. Ahol még több lesz majd a ta- nulnivaló. H. D.
