Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-20 / 248. szám
r Í9V7. október 20, péntek 5. oldal A Forradalom és hazánk Visszaemlékezések és tanulmányok, történelmi és szépirodalmi művek gazdag tárháza ájl rendelkezésünkre, hogy megmutassa: milyen hatást váltott ki és milyen következményekkel járt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világszerte és hazánkban. E most következő néhány gondolat, korabeli sajtócikkekből vett szemelvények a magyar nép hangulatát tükrözik a forradalmat közvetlenül követő novemberi napokban. A háborútól, éhségtől, haláltól, gyásztól elcsigázott nép megértette: az oroszok útja a béke, a kenyér, az igazság útja! Elismeri ezt még a hadifogolyleveleket cenzúrázó cs. és’ kir. bizottság 1917. november 17-i jelentése is: „Az egyre súlyosbodó viszonyok nyomása alatt a szociális mozgalmak iránti szimpátia is mindinkább erősebb. Nem külpolitikai áramlatok hatása, sem a nemzetközi szocialista áramlatok irányítják, hanem teljesen bent az ország határai között született okok teremtik és erősítik: ... a béke és a megélhetés problémája.” A pétervári események híre a magyar sajtóban november 9-től látott napvilágot. Idézzünk fel néhányat az elsárgult lapok cikkeiből: „Pétervárott kitört a forradalom. A bolsevikiek elfoglaltak fontos állami épületeket... Kendzavarásról eddig nem érkezett hír, kivéve néhány apacs garázdálkodását.” (Az Est) „A csodák korszakát éljük, s ebben a meglepetések országa Oroszország. Évszázadok tunya elnyomatásában lassan erjedt a nagy orosz néptömegben minden modern eszme... A béke kormánya győzött. Az antant búsulhat rajta.” (Pesti Hírlap november 14.) „A munkások és parasztok kormánya történelmet csinál és a fejezeteknek, amelyeket ragyogó tettekkel tesz örökre dicsőkké, sorsdöntőbb hatásuk lehet Európa életére, mint amilyennek a nagy francia forradalom volt... Emlékezzünk Leninre, akit üldöztek, aki eltűnt, akit halálra kerestek... aki hónapok alatt évek munkáját végezte el...” (Dél-Magyarország november 11.) A Magyarországi szobiáldemokrata Párt november 11-i kiáltványában kijelentette: j,Az orosz proletárság a forradalmi bátorságnak, áldozatkészségnek és eszményiségnek ez a legmagasztosabb történelmi képviselője, hatalma ormára feljutva: a kölcsönös mészárlás abbahagyására és a béke munkáihoz való visszatérésre szólítja fel az egész világot” — írja a kiáltvány. S hol állt, mit tett az ország népe? Hallatta szavát a béke érdekében — de ezen túl, túl a nagyobb darab kenyér, a demokratikus jogok követelésén is — az orosz példa követését fogalmazta meg gyűléseken, tüntetéseken. Hiába próbálták a jobboldali szociáldemokraták csendesítő szóval mérsékletre inteni: „Nem romboló tüntetésre, hanem nagy békeeszméink mellett való nyilvános hitvallásra akarjuk elhívni a dolgó- zó és a háború igáját viselő Budapestet” — szólt a november 25-i városligeti Iparcsamokban tartandó gyűlés felhívása. S a Népszava a gyűlés után így számol be: „A rendőrség és a belügyminiszter ... nem tudták megakadályozni, hogy a főváros és a környék munkásseregei ne olvadjanak egyetlen hatalmas tömegbe, amely elárasztotta a körutakat és az András- sy utat... A menetben százezernél több munkás vett részt... A házak ablaksorait és a járdákat a nézők nagy tömegei lepték el és fehér meg vörös kendők lobogtatásával köszöntötték a béke harcosait...” És ezen a napon, ezen a gyűlésen hangzott el a tömegből: „Általános sztrájkot!” „A magyar proletárság tanuljon az orosztól!” a gyűlés szónoka, Bokányi Dezső volt. Nemcsak a főváros népe mozdult meg. Tüntetések, gyűlések voltak Kisterenyén, Nagykanizsán, Győrött, Miskolcon, tüntettek a vasutasok, a Diósgyőri Vasgyár vezetősége karhatalmat kért a munkások felvonulásának megakadályozására. A Galilei Kör béke-levelezőlapokat küldött az országgyűlési képviselőknek, ezzel a felhívással: „A háború után nem kérdik öntől, hogy volt-e a fronton, de megkérdik Öntől, hogy mit tett a békéért? Mit felel majd erre?” S idézzünk a levelezőlap szövegéből: „Állandó békét akarunk... Akarjuk a népek békeszövetségét, mely az államok között felmerülő minden konfliktust hatályos nemzetközi jogi szervezet hatáskörébe utal. A békeszövetséghez tartozó államok kötelesek megvalósítani a férfiak és nők egyenjogúságán alapuló demokráciát, a teljes parlamentarizmust és a külygyek demokratikus ellenőrzését.” Termékeny talajra talált a háború alatt a békéért harcoló Forradalmi Szocialistáknak 1917. decemberében a magyar katonákhoz intézett röplapja is: „Testvéreink, eszméljetek! Az orosz katonák már rájöttek arra, hogy a föld, amelyet meg kell hódítaniok, a saját országukban van, hogy az ellenség, amellyel ha kell fegyverrel is szembeszállnak — a földesgrófok és iparbárók élősdi csapata, amely a különböző nemzetiségű Földtelen Jánosokat és Nincstelen Pétereket egymásra uszítja, nehogy az igazi ellenséget felismerve, ellenük forduljanak.” S még egy dokumentum, minden kommentár nélkül —. egy katonának 1917. novemberében a bukovinai orosz fronton írt leveléből: „Még mámorosak voltunk a hirtelen ránk robbanó orosz változások bombaszerű hírétől... Mikor ma délelőtt ránkszakadt az újabb meglepetésszerű hír: Balra tőlünk a pécsi hatosok, meg amo- dább a honvédek már barátkoznak az oroszokkal. Hogy történhetett ily gyorsan a ba- rátkozás? Nagyon egyszerű. A kíváncsiság mozgásba hozta a fiúkat innen is, túlnan is. Kandi fejek ütődnek ki a lövészárokból ... Hosszú, várakozásteljes, aggodalmas percek. Mi fog történni?... Vajon fognak-e lőni rájuk? Észrevették és nem lőttek. Egyenként, egymás után, azután csapatosan másztak ki az árokból. És integetnek ... Egy pillanatnyi tétovázás. Mintha egymás leikébe akarnának belepillantani... És megindulnak egymás felé. Innen is, túlnan is... A szorongás már oszladozik a lelkekből. És egy mámoros nagy érzés lo- pózik helyébe: az egyetemes emberszeretet meleg villamosárama fut keresztül az idegeken.” Havas Zsuzsa Köszöntjük a magyar népművészet követeit Köszöntjük az Állami Népi Együttest abból az alkalomból, hogy mától kezdve egy héten át megyénk két járásának 12 művelődési otthonában színpadra lép. Nem véletlen, hogy fellépéseik színhelyéül éppen a félmillió kilométert utazva hordozta a magyar népművészet fáklyáját. Négy és fél millió nézőt gyönyörködtettek eddig. A világ legnagyobb hanglemezkészítő cégei, a Vox, Columbia, Pathé Marconi és BarcIrodalmi Nobel-díjas: Asturias A Svéd Tudományos Akadémia, az irodalmi Nobel-díj bizottsága az 1967-as irodalmi Nobel-díjat Miguel Angel Asturias guatemalai költőnek, regény- és drámaírónak ítélte oda. Asturias ez idő szerint Guatemala párizsi nagykövete. A díjat „a nemzeti sajátosságokban és az indián hagyományokban gyökerező színpompás műveiért” kapta. Regényeiben Asturias a latinamerikai indiánok és más szí- nesbőrűek társadalmi problémáival foglalkozik. Legismertebb műve „Az elnök úr” magyarul is megjelent, 16 nyelvre fordították le. Elkötelezett író, aki műveiben ítéletet mond a latin-amerikai kis banánköztársaságokat fojtogató diktátorok és az amerikai United Fruit társaság felett. Az együttes népi zenekara, vezényel Albert István. kalácsai és bajai járásokat választották, hiszen éppen ez a két járás az, amelynek együttesei leginkább őrzik és továbbadják a népitánc hagyományokat. Az Állami Népi Együttes repertoárjában nem egy táncunk szerepel: a Drágszéli táncszvit, a Háromugrós és az Üveges tánc. Különös öröm az együttes megyénkben egyhetes szereplése azért is, mert hiszen rendkívül fárasztó és nagy sikerű külföldi turné után kerül arra sor. Még nem is olyan régen fél Európa és\a Szovjetunió közönsége ünnepelte őket. Az együttis fennállásának 17 esztendeje alatt 27 országban turnézott, több mint lay örökítették meg dalaikat, mintegy 150 film és televíziós felvételt készítettek róluk. Nincs a világnak olyan része, ahová híre ne jutott volna el. Elmondhatjuk, hogy a magyar népművészet követei az együttes tagjai. A csillogó, minden igényt kielégítő színpadokon számtalanszor megfordult művészek most egyszerű falusi kultúrotthonok deszkáira lépnek. Külön öröme ez megyénk lakosságának, hiszen ez alatt az egy hét alatt a két járás tizenkét községének különleges és ritka élményben, művészi élvezetben lesz része. B. Jj Uj módszerek a szocialista országok gazdasági egviittmüködésében A Gazdasági Bizottság határozata a KGST szerződések megkötésének hazai rendjéről A nemzetközi gazdasági együttműködés hatékonyságának növelése, a gyártásszakosítás és Emberek az útmenti falvakból A menyecskét Felsőlajostól Lajosmizséig emésztette a méreg. A kalauz nem adott vissza hatvan fillért, megtartotta a forintost, mondván, hogy nincs aprója. De már tegnap is nála maradt a pénze, és azelőtt is, amikor utazott. Nem lopja az ember a pénzt. És a fillérből hamar lesz a forint, túl hamar ahhoz, hogy az ember megállja szó nélkül. ezt a „nincs apróm”-ot. Nézelődik hátrafelé, hátha akadna ismerős, aki felváltana egy tízforintost apróra. Talál is valakit, mondja neki, váltaná fel a pénzét. — Annyim nincs — válaszol a másik asszony —, de negyven fillért tudok adni. A buszra kell, nem? — Arra, de negyven fillér. — Nem azt mégsem kér. Az már azért szégyen lenne. Azért már megszólná, aki ismeri. Hiába erőlteti az asszonytárs, most már a filléreket tőle nem fogadja el. Kis szünet után azonban odafordul a szemben ülő idősebb városi emberhez. Arról elgondolja, hogy fel tud váltani egy tízforintost. Az ember csak mosolyog a kérésen, hallotta az előbbi diskurzust, s gondolja magában, ezek a vidékiek... Pár fillérért, pár filléren képesek perceket gondolkodni, hogyan is lehetne hazamenteni őket? Békésen felváltja a pénzt, a menyecske meg nem győzi köszönni. A kalauzra azonban tiszteletteljesen mosolyog, amikor arrajön, s kicsit meg is lepődik, amikor az minden rosszhiszeműség nélkül adja vissza az előbbi forintost. Lehet, hogy tényleg nem a maguk zsebére dolgoznak? Tűnődve nézelődik, összeforlja a karját, nem engedi el magát, dehogyis dűlne hátra az ülésen, így érzi, hogy megvan-e a csomag a lábánál, meg figyelheti is a másikat, amelyiket amott hagyott. Akik így délelőtt az E—5- ösön közlekedő távolsági busszal utaznak, kevés kivétellel megpakoltan szállnak fel. Némelyik kalauz segít, a másik pedig elnézi az öregasszonyokat, a hajlott hátú, berlinerkendőbe csavart, nem idős, csak öreg nénikéket, amint lépnének, szállnának fel, de magas a lépcső és a keskeny ajtórésbe folyton beakad a kosár széle, vagy füle. Mikor végre fenn vannak, alig mozdulnak. Hiába üres a kocsi, úgy kell unszolni őket, hogy foglaljanak helyet. — Hiszen mindjárt leszállunk — védekeznek, ha a kalauz beljebb tessékeli őket, bizalmatlanok, hogy ez az idegen jószág, ez a busz még tovább viszi őket a kellet ténél. Hiszen nem olyan fürgék, hogy onnan a hátsó ülésekről győznék a tempót a rövid megállásokkal. Nem úgy szállnak fel az öregerpberek és öregasszonyok, ahogy az utashoz illik. Nem tudják, hogy értük jár minduntalan itt a busz, inkább úgy veszik, szívesség, hogy megáll feléjük is és percek alatt átviszi őket a szomszéd községbe, a gyerekhez, unokához, rokonhoz, vagy éppen az orvoshoz, a járási székhelyre, vagy nagyobb községbe. Szinte meglepő, amikor egy ilyen nénike komótosan száll fel, kitárja a kocsi ajtaját és nem törődve az idővel, igenis segítőkészséget követelve lép fel. Ritkaság. Aztán zsebkendőbogát kikötve veszik elő a pénzt a jegyre. Hívják a kalauzt, nem várnak kényelmesen, mint a többiek, a hivatásos utazók, vagy akiknek megszokott dolog a szolgáltatás. Néhány forintba kerül egyik községtől a másikig az út. Sokan utaznak tehát, egyik falutól a másikig. De hogyan? Azokat a forintokat de sokféleképpen lehet kiadni! Az előbbi menyecske, mikor leszáll, még- egyszer megköszöni a városi embernek, hogy kisegítette, felváltotta a pénzét, hogy hozzásegítette hatvan fillérjéhez, jogos tulajdonához. Igaz, hogy aztán vett a kalauztól négyforintos csokoládét... B. K. kooperáció bővítése érdekében a Gazdasági Bizottság határozatot hozott a KGST gyártásszakosítási szerződések megkötésének hazai rendjéről. A határozat kimondja, hogy szakosítási' szerződésekről a KGST illetékes szervei, az ágazati állandó kormánybizottságok, a kétoldalú gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottságok magyar tagozata, nemzetközi gazdasági szervezet vagy vegyesvállalat, minisztérium, szövetkezeti szövetség, vállalat, egyesülés, tröszt, szövetkezet egyaránt kezdeményezhet tárgyalásokat. A magyar vállalatok közvetlenül köthetnek szakosítási szerződést a KGST-tagálla- mok és Jugoszlávia erre 'felhatalmazott vállalataival és egyéb gazdasági szerveivel. E szerződésekben vállalataink saját, illetve megbízóik nevében vállalhatnak kötelezettségeket, az egész országra kiterjedő szerződéskötésekre azonban csak a Gazdasági Bizottság határozata alaoján kerülhet sor. Mint az Országos Tervhivatalban elmondták, a szakosítási szerződéskötések említett szabályozását a nemzetközi együttműködésben végbemenő fejlődés és az új gazdasági mechanizmus együttesen tette időszerűvé.
