Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-18 / 246. szám
t. oldal 1967. október 18. szerda Husszein Vasszernél Husszein jordán király megszakította Algírba vezető útját Kairóban. A repülőtéren Nasz- szer elnök fogadta az uralkodót. A két államfő ezután eszmecserét tartott a közel-keleti helyzetről és a két ország együttműködésének kérdéseiről. Milyen javaslat kerül a BT elé a közel-keleti kérdésben? Az EAK ismét leszögezte álláspontját KAIRÖ (MTI) ' Egy nemzetközi közvetítő kinevezése az izraeli erők haladéktalan kivonása nélkül — a kész tény elfogadását jelentené, s ez az, amit az arab fővárosok határozottan elutasítanak — írVietnam képekben: T errorboü) házások Az amerikaiak mind többször bombáznak polgári célpontokat. Mint a kép mutatja, Hanoiban a Pho Hue utca lakóházait rakétákkal támadták. A romok alatt sokan lelték halálukat. ja a Roze el Jusszef kairói hetilap. Amennyiben ilyen értelmű határozati javaslatot terjesztenének a Biztonsági Tanács elé, amely hírek szerint a hét végén ül össze, a Szovjetunió, amely az arab álláspontot védelmezi, élne vétójogával. A Roze el Jusszef rámutat, hogy Nagy-Britannia még a tél előtt szeretné, ha újra megnyitnák a Szuezi-csatomát ö saját maga nem javasolta ugyan az izraelieknek, hogy ennek fejében 25 kilométerre vonuljanak vissza a csatorna keleti partjáról, de három tengeri hatalmat, köztük Norvégiát, ösztönzött ennék megtételére. Az EAK e javaslatot elutasította. A lap szerint Amerika új tervezetet javasolt a Szovjetuniónak, amely hat pontból áll: 1. Az izraeli erők kivonása és a stratégiai szükségességnek megfelelően némi határkiigazítás. 2. Az Izraellel szomszédos egyes területeken nemzetközi jelenlét. 3. A nagyhatalmak kötelezettségvállalása, amellyel garantálják Izrael és szomszédai új határait. 4. Annak prok- lamálása, hogy minden állam számára biztosítják a hajózás szabadságát a szorosokban és a tengeri átkelőhelyeken. 5. Az ENSZ-tagállamok anyagi segítsége a Szuezi-csatorna helyre- állításához. 6. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió részvétele a közel-keleti közös tervek pénzügyi fedezésében. A lap szerint e javaslatot szovjet részről igen hidegen foJohnson állítása szerint az amerikaiak csupán acélt és vasat bombáznak. Dean Thi phuc családjának tragédiája mást bizonyít. A három gyereket és az édesanyát napalm- és golyósbombák sebesítették meg a falu ellen intézett támadás során. gadták. Ügy tudják, hogy egy felelős szovjet személyiség kijelentette; a Szovjetunió csak olyan javaslatot támogat, amelyet az érdekelt arab államok elfogadnak. Kairó válasza a következő volt: 1. Az EAK nem folytat külön megbeszélést olyan kérdésekről, amelyek minden arab államot érintenek. 2. Az Egyesült Államok nem tartotta tiszteletben kötelezettségvállalásait. Erre példa: június elején Washington olyan tájékoztatást adott Kairónak, hogy garantálja a térség minden határát és azon állam oldalára áll, amely agresszió áldozata lesz. Ez volt a 17. ilyen értelmű nyilatkozat, Truman, Kennedy és Johnson elnöklete alatt. Az Egyesült Államok mindamellett támogatja Izraelt és az agresszor oldalára áll. 3. Kairó nem mond le egyetlen olyan talpalatnyi földről sem, amelyet Izrael megszállt. 4. Kairó nem vesz részt semmiféle munkában vagy tervben Izraellel együttesen. 5. A Szue- zi-csatomán való hajózás az agresszió minden nyomának eltüntetésétől függ. A Roze el Jusszef hangsúlyozza, a jelönied helyzetben olyan híresztelés lát napvilágot, hogy a Szovjetunió nyomást gyakorol az EAK-ra, hogy ne harcoljon. Valójában — fűzi hozzá a lap — a Szovjetunió semmiféle presszióval nem él. Kairó hálás a szocialista országoknak minden jótettükért és támogatásukért. Kairó tiszteletben tartja a tűzszünetet. Nem utasítja el, ellenkezőleg szorgalmazza a válság politikai megoldását Nő a nemzeti jövedelem az OSZSZSZK-ban Kedden délelőtt a Kremlben megnyílt az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A megnyitó ülésen az SZKP és a szovjet kormány vezetői is jelen vannak. A megnyitó ülésen Konsztan- tyin Geraszimov, az OSZSZSZK állami tervbizottságának elnöke ismertette a köztársaságl968. 1969., és 1970. évi gazdaságfejlesztésének terveit. Emlékeztetett arra, hogy a most folyó ötéves terv (1966—1970) első két évére vonatkozó feladatokat az oroszországi föderációban sikeresen teljesítik. Ennek eredményeként a köztársaság nemzeti jövedelmében évi 7,1 százalékos, az egy lakosra jutó reáljövedelemben 5.9 százalékos átlagos növekedés mutatkozik. Jugoszláv—svéd— norvég tanácskozás Per Borten norvég miniszterelnök Mika Spiljaknak, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökének meghívására kedden hatnapos hivatalos látogatásra Belgrádba érkezett. A jugoszláv—norvég tárgyalások előterében nemzetközi kérdések — a közel-keleti válság, Vietnam, az európai biztonság és együttműködés a fejlődő országokkal való kapcsolatok — állnak. Jugoszlávia másik északi vendége Myrdal asszony, svéd leszerelésügyi miniszter már hétfő óta Belgrádban tartózkodik és a leszerelés problémáiról folytat hivatalos tárgyalásokat. Magyar export növelése Külkereskedelmi miniszterünk tárgyalása francia államférfiakkal A kedd reggeli francia lapok röviden beszámolnak dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Párizsba érkezéséről, arról, hogy megérkezését követően hétfő délután előbb Couve de Murville francia külügyminiszter, majd Roland Nungesser gazdasági és pénzügyi államtitkár fogadta a magyar külkereskedelmi minisztert. A Nation, a gaulleisták lapja a magyar miniszter látogatása alkalmából megvonja a két ország kapcsolatainak mérlegét. A cikkíró emlékeztet Couve de Murville francia külügyminiszter budapesti és Péter János magyar külügyminiszter párizsi látogatására, valamint Roland Nungesser államtitkár legutóbbi magyarországi utazására. Mindennek ellenére azonban a két ország egymással folytatott kereskedelmének színvonala még nem kielégítő. Franciaország az európai országok között a 10. helyen áll Magyarország importjában, és a 12. helyen az exportban. Az árucserét az egyensúly hiánya jellemzi Magyarország rovására. Csak ennek a deficitnek a felszámolása teszi lehetővé a forgalom gyors növelését. Nincsenek egyedül Hétfőtől kezdetét vette a jtnami hét eseménysoro- ta. Az egész héten át tarmegmozdulás során hank minden részén, s így egyénkben is kis- és .gygyűléseken emlékeznek eg a harcoló, hős vietna- i népről, s mindenütt ki- jezésre juttatják tiltako- sukat a barbár amerikai resszióval szemben. A de- unstrációkon részt vesznek legkülönbözőbb társadai- i rétegek, a Hazafias Népont, a KISZ tagjai, a kü- nféle társadalmi szervek intézmények képviselői, nnepséget rendez az Or- ágo-s Béketanács, hogy át- Ija a vietnami nép képvi- :lőinek a magyar béke- ozgalom ajándékát: egy 0 ágyas kórház teljes felkelését, valamint a 4,5 illió forint értékű iskolai Iszerelést. S a Dél-vietna1 Felszabadítási Front ndelkezésére bocsátanak ;y kétszáz ágyas tábori árházat. Mindez az ünnep- jgsorozat az október 21-i nemzetközi megmozdulással tetőzik, amikor az egész világ haladó emberisége felemeli tiltó szavát a bűnös háború, az Egyesült Államok vietnami politikája ellen. Egyúttal ez a nap lesz a társadalmi haladás ügyéért küzdő hazafiak napja, s a stockholmi nemzetközi Vietnam-konferencia résztvevőin túl csatlakoznak ehhez a világ más békeszerető mozgalmai, s a pacifista szervezetek is. Ma már egyre szélesebb az a mozgalom — nemcsak Amerikán kívül, de az Amerikai Egyesült Államokban is —, mely elítéli a védtelen kis népek leigázását, s a legkülönbözőbb módszerekkel igyekszik közvéleményt teremteni a nemes és igaz ügynek. Egvre nagyobb a felháborodás, mely elítéli a kórházak, iskolák, s más békés célpontok bombázását, az amerikai pilóták „tévedéseit”, s a hírhedt eszkalációt, mely egyre mélyebb szakadék fett viszi az USA politikáját. Rohamosan csökken a háborús elnök, Johnson népszerűsége, s ez nem is csoda. Hiszen 1963-ban történt hivatalbalépése óta 16 ezerről több mint félmillióra nőtt a Vietnamban harcoló amerikai katonák száma, s az amerikai veszteségek közel százezer főre növekedtek, a háborús kiadások pedig fantasztikus összegeket emésztenek fel. Johnson elnöksége alatt a háború már 46 hónapja folyik és ha rajtuk múlik — nincs kilátás rá, hogy véget érjen. Az amerikai kormány újabb adóemeléssel próbál kimászni a deficites költségvetés hínárjából, gazdasági infláció fenyeget, a megélhetési költségek emelkednek, az amerilmi társadalomban túlteng az elégedetlenség és engedetlenség. A faji lázongások 1967- ben új rekordot, s szinte már a gerilla-hadviselés arányait érték el. Persze hibát követnénk el, ha az amerikai háború.'? politikát egyetlen emberrel vagy környezetével azonosítanánk, s azt remélnénk, hogy az ő távozásával esetleg megváltozik ez a politika. Az imperializmus szekértolói a háttérből irányítják a dolgokat, s gondoskodnak arról, hogy a hatalmi szférákban mindig legyen megbízható és kipróbált emberük. De mégis látni kell ezeket az ellentmondásokat ahhoz, hogy az agresszió elleni tiltakozásunk reális voltát érzékelni tudjuk, s ne képzeljük azt, hogy talán a mi tiltakozó szavunk nem nyom a latban, s a világ békemozgalma nem képes újabb sikerek elérésére. Látnunk kell a frontokat ahhoz, hogy erőnket érezzük ebben a küzdelemben, s tudjuk* nem vagyunk egyedül. S nincs egyedül a vietnami nép, mely nemcsak a szolidaritás érzelmi momentumait érezheti naponta, de ennek konkrét anyagi kihatásait is. Elsősorban a Szovjetunió hoz nagy áldozatokat azért, hogy a vietnami harcosok ne szenvedőnek semmiben sem hiányt, de közös megállapodásaink alapján hazánk is jelentős “"ííséget nyújt a küzdők nek minden tekintetben. Lehetnek, akik talán cinikusan legyintenek erre, és saját kényelmük birtokában, óvják magukat a sötét képek, a vietnami nép szenvedéseinek felidézésétől. Mi, azonban odatartjuk mindenkinek ezeket a képeket, s igyekszünk min denkit rádöbbenteni saját felelősségére. Mert a világ békéje egyetemes és oszt hatatlan. S bár a mi égből tünkön ma még nem húznak át fenyegető idegen harci gépek, de ha az ag- resszort nem igyekszünk a helyi háborúk kirobbanta sában megfékezni, mi a garancia arra, hogy holnap vagy holnapután nem veti-e fogát más területekre mohó étvágyában? Testvéreink ott Vietnamban becsületesen harcolnak, életüket is áldozzák szabadságukért, s egyúttal miértünk is. Milyen csekély lehet ehhez képest mindaz az áldozat, amit mi hozhatunk őérettük! Gondoljunk erre fokozottan a vietnami hét alkalmával, s ébresszünk rá másokat is. Amíg nem késő ... F. TÖTH PÁL INFLUENZA Tegnap jelentette be az új- zélandi kormány, Washington szövetsége délkelet-ázsiai tömbökben és a vietnami háborúban, hogy 170 katonával ismét hozzájárulnak az eszkalációhoz. A viszonylag kis ország egyébként túlzott áldozatot nem vállal a jenkik ügyében, a „csapaterősítéssel” együtt sincs hatszáz emberük odaát a dzsungelek táján. Ám, a hű szövetséges fogadta Szato japán miniszterelnököt. Szato sorra felkeresi a délkelet-ázsiai országokat, sőt Saigonba is beköszön, ami elég nagy felzúdulást keltett a józanul gondolkodó japánokban. Ám, ugyanaz nap, amikor az új-zélandi kormány említett bejelentése történt — hírül adták, hogy Szato megfázott. Influenzás. Alighanem sokat trüsszög is. A Reuter-hír azt állítja, hogy Szato orvosi tanácsra szakította meg útját, de alighanem az a politikai megfontolás is közrejátszott a pihenés kirovásában, hogy a mostani légkörben nem lesz jó túl sokat trüsszögni. Még azt hinnék a tárgyaló partnerek, hogy igazukra bólint vele a japán kormányfő. b. k.
