Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-18 / 246. szám

t. oldal 1967. október 18. szerda Husszein Vasszernél Husszein jordán király meg­szakította Algírba vezető útját Kairóban. A repülőtéren Nasz- szer elnök fogadta az uralkodót. A két államfő ezután eszmecse­rét tartott a közel-keleti hely­zetről és a két ország együttmű­ködésének kérdéseiről. Milyen javaslat kerül a BT elé a közel-keleti kérdésben? Az EAK ismét leszögezte álláspontját KAIRÖ (MTI) ' Egy nemzetközi közvetítő ki­nevezése az izraeli erők hala­déktalan kivonása nélkül — a kész tény elfogadását jelentené, s ez az, amit az arab fővárosok határozottan elutasítanak — ír­Vietnam képekben: T errorboü) házások Az amerikaiak mind többször bombáznak polgári célpontokat. Mint a kép mutatja, Hanoiban a Pho Hue utca lakóházait raké­tákkal támadták. A romok alatt sokan lelték halálukat. ja a Roze el Jusszef kairói heti­lap. Amennyiben ilyen értelmű határozati javaslatot terjeszte­nének a Biztonsági Tanács elé, amely hírek szerint a hét végén ül össze, a Szovjetunió, amely az arab álláspontot védelmezi, élne vétójogával. A Roze el Jusszef rámutat, hogy Nagy-Britannia még a tél előtt szeretné, ha újra megnyit­nák a Szuezi-csatomát ö saját maga nem javasolta ugyan az izraelieknek, hogy ennek fejé­ben 25 kilométerre vonuljanak vissza a csatorna keleti partjá­ról, de három tengeri hatalmat, köztük Norvégiát, ösztönzött en­nék megtételére. Az EAK e ja­vaslatot elutasította. A lap szerint Amerika új ter­vezetet javasolt a Szovjetunió­nak, amely hat pontból áll: 1. Az izraeli erők kivonása és a stratégiai szükségességnek megfelelően némi határkiigazí­tás. 2. Az Izraellel szomszédos egyes területeken nemzetközi jelenlét. 3. A nagyhatalmak kö­telezettségvállalása, amellyel garantálják Izrael és szomszé­dai új határait. 4. Annak prok- lamálása, hogy minden állam számára biztosítják a hajózás szabadságát a szorosokban és a tengeri átkelőhelyeken. 5. Az ENSZ-tagállamok anyagi segít­sége a Szuezi-csatorna helyre- állításához. 6. Az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió részvé­tele a közel-keleti közös tervek pénzügyi fedezésében. A lap szerint e javaslatot szovjet részről igen hidegen fo­Johnson állítása szerint az amerikaiak csupán acélt és vasat bombáznak. Dean Thi phuc családjának tragédiája mást bizonyít. A három gyereket és az édesanyát napalm- és golyósbombák sebesítették meg a falu ellen intézett támadás során. gadták. Ügy tudják, hogy egy felelős szovjet személyiség kije­lentette; a Szovjetunió csak olyan javaslatot támogat, ame­lyet az érdekelt arab államok elfogadnak. Kairó válasza a következő volt: 1. Az EAK nem folytat külön megbeszélést olyan kérdésekről, amelyek minden arab államot érintenek. 2. Az Egyesült Álla­mok nem tartotta tiszteletben kötelezettségvállalásait. Erre példa: június elején Washing­ton olyan tájékoztatást adott Kairónak, hogy garantálja a térség minden határát és azon állam oldalára áll, amely agresszió áldozata lesz. Ez volt a 17. ilyen értelmű nyilatkozat, Truman, Kennedy és Johnson elnöklete alatt. Az Egyesült Ál­lamok mindamellett támogatja Izraelt és az agresszor oldalára áll. 3. Kairó nem mond le egyet­len olyan talpalatnyi földről sem, amelyet Izrael megszállt. 4. Kairó nem vesz részt semmi­féle munkában vagy tervben Izraellel együttesen. 5. A Szue- zi-csatomán való hajózás az agresszió minden nyomának el­tüntetésétől függ. A Roze el Jusszef hangsú­lyozza, a jelönied helyzetben olyan híresztelés lát napvilágot, hogy a Szovjetunió nyomást gyakorol az EAK-ra, hogy ne harcoljon. Valójában — fűzi hozzá a lap — a Szovjetunió semmiféle presszióval nem él. Kairó hálás a szocialista orszá­goknak minden jótettükért és támogatásukért. Kairó tisztelet­ben tartja a tűzszünetet. Nem utasítja el, ellenkezőleg szor­galmazza a válság politikai megoldását Nő a nemzeti jövedelem az OSZSZSZK-ban Kedden délelőtt a Kremlben megnyílt az OSZSZSZK Legfel­sőbb Tanácsának ülésszaka. A megnyitó ülésen az SZKP és a szovjet kormány vezetői is je­len vannak. A megnyitó ülésen Konsztan- tyin Geraszimov, az OSZSZSZK állami tervbizottságának elnö­ke ismertette a köztársaságl968. 1969., és 1970. évi gazdaságfej­lesztésének terveit. Emlékezte­tett arra, hogy a most folyó öt­éves terv (1966—1970) első két évére vonatkozó feladatokat az oroszországi föderációban sike­resen teljesítik. Ennek eredmé­nyeként a köztársaság nemzeti jövedelmében évi 7,1 százalékos, az egy lakosra jutó reáljövede­lemben 5.9 százalékos átlagos növekedés mutatkozik. Jugoszláv—svéd— norvég tanácskozás Per Borten norvég minisz­terelnök Mika Spiljaknak, a Jugoszláv Szövetségi Végrehaj­tó Tanács elnökének meghívá­sára kedden hatnapos hivatalos látogatásra Belgrádba érkezett. A jugoszláv—norvég tárgyalá­sok előterében nemzetközi kér­dések — a közel-keleti válság, Vietnam, az európai biztonság és együttműködés a fejlődő or­szágokkal való kapcsolatok — állnak. Jugoszlávia másik északi vendége Myrdal asszony, svéd leszerelésügyi miniszter már hétfő óta Belgrádban tartózko­dik és a leszerelés problémái­ról folytat hivatalos tárgyaláso­kat. Magyar export növelése Külkereskedelmi miniszterünk tárgyalása francia államférfiakkal A kedd reggeli francia lapok röviden beszámolnak dr. Bíró József külkereskedelmi minisz­ter Párizsba érkezéséről, arról, hogy megérkezését követően hétfő délután előbb Couve de Murville francia külügymi­niszter, majd Roland Nungesser gazdasági és pénzügyi államtit­kár fogadta a magyar külkeres­kedelmi minisztert. A Nation, a gaulleisták lapja a magyar miniszter látogatása alkalmából megvonja a két or­szág kapcsolatainak mérlegét. A cikkíró emlékeztet Couve de Murville francia külügyminisz­ter budapesti és Péter János magyar külügyminiszter párizsi látogatására, valamint Roland Nungesser államtitkár legutóbbi magyarországi utazására. Mind­ennek ellenére azonban a két ország egymással folytatott ke­reskedelmének színvonala még nem kielégítő. Franciaország az európai országok között a 10. helyen áll Magyarország im­portjában, és a 12. helyen az exportban. Az árucserét az egyensúly hiánya jellemzi Ma­gyarország rovására. Csak en­nek a deficitnek a felszámolása teszi lehetővé a forgalom gyors növelését. Nincsenek egyedül Hétfőtől kezdetét vette a jtnami hét eseménysoro- ta. Az egész héten át tar­megmozdulás során ha­nk minden részén, s így egyénkben is kis- és .gygyűléseken emlékeznek eg a harcoló, hős vietna- i népről, s mindenütt ki- jezésre juttatják tiltako- sukat a barbár amerikai resszióval szemben. A de- unstrációkon részt vesznek legkülönbözőbb társadai- i rétegek, a Hazafias Nép­ont, a KISZ tagjai, a kü- nféle társadalmi szervek intézmények képviselői, nnepséget rendez az Or- ágo-s Béketanács, hogy át- Ija a vietnami nép képvi- :lőinek a magyar béke- ozgalom ajándékát: egy 0 ágyas kórház teljes fel­kelését, valamint a 4,5 illió forint értékű iskolai Iszerelést. S a Dél-vietna­1 Felszabadítási Front ndelkezésére bocsátanak ;y kétszáz ágyas tábori árházat. Mindez az ünnep- jgsorozat az október 21-i nemzetközi megmozdulással tetőzik, amikor az egész világ haladó emberisége fel­emeli tiltó szavát a bűnös háború, az Egyesült Álla­mok vietnami politikája el­len. Egyúttal ez a nap lesz a társadalmi haladás ügyé­ért küzdő hazafiak napja, s a stockholmi nemzetközi Vietnam-konferencia részt­vevőin túl csatlakoznak eh­hez a világ más békeszere­tő mozgalmai, s a pacifista szervezetek is. Ma már egyre szélesebb az a mozgalom — nemcsak Amerikán kívül, de az Amerikai Egyesült Álla­mokban is —, mely elítéli a védtelen kis népek leigá­zását, s a legkülönbözőbb módszerekkel igyekszik köz­véleményt teremteni a ne­mes és igaz ügynek. Egvre nagyobb a felháborodás, mely elítéli a kórházak, is­kolák, s más békés célpon­tok bombázását, az ameri­kai pilóták „tévedéseit”, s a hírhedt eszkalációt, mely egyre mélyebb szakadék fe­tt viszi az USA politikáját. Rohamosan csökken a há­borús elnök, Johnson nép­szerűsége, s ez nem is cso­da. Hiszen 1963-ban történt hivatalbalépése óta 16 ezer­ről több mint félmillióra nőtt a Vietnamban harcoló amerikai katonák száma, s az amerikai veszteségek kö­zel százezer főre növeked­tek, a háborús kiadások pedig fantasztikus összege­ket emésztenek fel. Johnson elnöksége alatt a háború már 46 hónapja folyik és ha rajtuk múlik — nincs kilátás rá, hogy véget ér­jen. Az amerikai kormány újabb adóemeléssel próbál kimászni a deficites költ­ségvetés hínárjából, gazda­sági infláció fenyeget, a megélhetési költségek emel­kednek, az amerilmi társa­dalomban túlteng az elé­gedetlenség és engedetlen­ség. A faji lázongások 1967- ben új rekordot, s szinte már a gerilla-hadviselés arányait érték el. Persze hibát követnénk el, ha az amerikai háború.'? politikát egyetlen emberrel vagy környezetével azono­sítanánk, s azt remélnénk, hogy az ő távozásával eset­leg megváltozik ez a politi­ka. Az imperializmus sze­kértolói a háttérből irányít­ják a dolgokat, s gondos­kodnak arról, hogy a ha­talmi szférákban mindig le­gyen megbízható és kipró­bált emberük. De mégis látni kell ezeket az ellent­mondásokat ahhoz, hogy az agresszió elleni tiltakozá­sunk reális voltát érzékelni tudjuk, s ne képzeljük azt, hogy talán a mi tiltakozó szavunk nem nyom a lat­ban, s a világ békemozgal­ma nem képes újabb sike­rek elérésére. Látnunk kell a frontokat ahhoz, hogy erőnket érezzük ebben a küzdelemben, s tudjuk* nem vagyunk egyedül. S nincs egyedül a vietna­mi nép, mely nemcsak a szolidaritás érzelmi momen­tumait érezheti naponta, de ennek konkrét anyagi ki­hatásait is. Elsősorban a Szovjetunió hoz nagy áldo­zatokat azért, hogy a viet­nami harcosok ne szenved­őnek semmiben sem hiányt, de közös megállapodásaink alapján hazánk is jelentős “"ííséget nyújt a küzdők nek minden tekintetben. Lehetnek, akik talán cini­kusan legyintenek erre, és saját kényelmük birtoká­ban, óvják magukat a sö­tét képek, a vietnami nép szenvedéseinek felidézésétől. Mi, azonban odatartjuk mindenkinek ezeket a ké­peket, s igyekszünk min denkit rádöbbenteni saját felelősségére. Mert a világ békéje egyetemes és oszt hatatlan. S bár a mi égből tünkön ma még nem húz­nak át fenyegető idegen harci gépek, de ha az ag- resszort nem igyekszünk a helyi háborúk kirobbanta sában megfékezni, mi a ga­rancia arra, hogy holnap vagy holnapután nem veti-e fogát más területekre mo­hó étvágyában? Testvéreink ott Vietnam­ban becsületesen harcolnak, életüket is áldozzák sza­badságukért, s egyúttal mi­értünk is. Milyen csekély lehet ehhez képest mindaz az áldozat, amit mi hozha­tunk őérettük! Gondoljunk erre fokozot­tan a vietnami hét alkal­mával, s ébresszünk rá má­sokat is. Amíg nem késő ... F. TÖTH PÁL INFLUENZA Tegnap jelentette be az új- zélandi kormány, Washington szövetsége délkelet-ázsiai töm­bökben és a vietnami háború­ban, hogy 170 katonával is­mét hozzájárulnak az eszka­lációhoz. A viszonylag kis or­szág egyébként túlzott áldoza­tot nem vállal a jenkik ügyé­ben, a „csapaterősítéssel” együtt sincs hatszáz emberük odaát a dzsungelek táján. Ám, a hű szövetséges fogadta Szato japán miniszterelnököt. Szato sorra felkeresi a délkelet-ázsiai országokat, sőt Saigonba is beköszön, ami elég nagy fel­zúdulást keltett a józanul gon­dolkodó japánokban. Ám, ugyanaz nap, amikor az új-zélandi kormány említett bejelentése történt — hírül ad­ták, hogy Szato megfázott. Influenzás. Alighanem sokat trüsszög is. A Reuter-hír azt állítja, hogy Szato orvosi tanácsra szakí­totta meg útját, de alighanem az a politikai megfontolás is közrejátszott a pihenés kirová­sában, hogy a mostani légkör­ben nem lesz jó túl sokat trüsszögni. Még azt hinnék a tárgyaló partnerek, hogy iga­zukra bólint vele a japán kormányfő. b. k.

Next

/
Thumbnails
Contents