Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-17 / 245. szám

1961. október 11. kedd S. oldal Harmincegyezer bérlet Sikeres a szovjet filmet ünneplő akció A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jubileumi évé­ben következetes törekvése mű­velődéspolitikánknak, hogy mi­nél több alkalmat teremtsen a szovjet. tudomány és művészet alkotásainak sokoldalú tanul­mányozására, értékelésére. Jól érzékelhető ez a törekvés a filmforgalmazásban is. Au­gusztustól az év végéig mintegy harminc új szovjet filmet mu­tattak, iletve mutatnak be a mozik és ugyanennyi emlékeze­tes, régebbi alkotást újítanak fel. Az utóbbiakat, amelyek kö­zül nem egy — például a Pa- tyomkin páncélos, a Csapajev, a Kronstadti tengerészek, a Si­vatagi tizenhármak stb. — a filmtörténet klasszikusai közé tartozik, felére csökkentett hely­árakon látogathatja a közönség az ünnepre való tekintettel. ! Pantomim, táncdal, sanzon A könnyű műfaj rivaldája, a Ehow-hivatal változatos összeállítás­sal jelentkezik. Bemutatja a ha­zánkban veridégszcreplö etióp pan­tomimegyüttest, majd két fiatal éne­kesnőnk, Zalatnay Sarolta és Ma- gay Klementina, a gmundemi, illet­ve a szocsi fesztiválról számol be. Szép sikert arattak ott a közelmúlt­ban mindketten. Szó esik még a Vidám Színpad új műsoráról, a fia­talokhoz szóló beat-kabaréról, s vé­gül egy meglepetés: a kiváló drá­mád és előadóművész Mensáros [László mint sanzonénekes mutatko­zik be. (Kedd, 21.15) Szüret Villányban Magyarország legdélibb vidékén; a napsütötte, már-már mediterrán klí­mája Villányi dombok oldalán, be­értek a hires, tüzes bort adó sző­lők. A szüretről tudósítanak a tv kamerái. Különlegesen ínyenc riport- téma ez, mert a hagyományos tán­cos-dalos, vidám szüreti romantika és a modem, gépesített, nagyüzemi módszerek sajátos összefonódásának lehetünk tanúi. Mint hírlik, a for­gatócsoport tagjai rendkívüli gond­dal készülnek az eseményre. Feltét­lenül ki akarják küszöbölni azt a csorbát, amit tavaly a badacsonyi szüreti ünnepség sikertelen közvetí­tése ejtett a Tv hírnevén, és azóta Á Bács megy«! Moziüzemi Vállalat — figyelembe véve a filmek igen jelentős világnézeti, érzelmi és esztétikai nevelő­hatását — rendkívül gondosan szervezte meg megyénkben a bemutatósorozatokat. A megyei pártbizottsággal és a megyei tanáccsal közösen már a nyáron körlevélben hív­ták fel valamennyi üzem és in­tézmény vezetőségét, kulturális aktivistáit a szovjet filmek nép­szerűsítésére. Ezenkívül a vál­lalat műsorosztálya személyes agitációval is hozzájárult az ér­deklődés felkeltéséhez. A jó szervezőmunka eredmé­nyeként megyénk öt városában és nyolcvankét községében bo­csátottak ki bérleteket, a felnőt­teknek öt, az ifjúságnak négy szovjet film előadására, össze­sen százhuszonegyezer felnőtt is állandóan visszatérő tárgya a hu­moristák csipkelődéseinek. (Csütör­tök, 19.00) Kisfilm Bugáéról Megyénk híres pusztáján ezúttal nem a rideg pásztorkodás emlékeit kutatják, nem is az egyre éiénkebb és több nemzetiségű idegenforga­lomról számolnak be a nézőknek. Bugac természetrajzi példatár lesz, a gyérfüves homok növény- és ál­latvilágáról ad körképet a kisfilm. A biológiai szakértők szerint ez a flóra és fauna sokkal gazdagabb, mint hinnénk. (Szombat, 18.000 Egy nagy siker felújítása Jó tízéves már Henri Vemeuil filmje az Elsőszámú közellenség, mégis érdemes rá felhívni olvasóink figyelmét. Egyes kritikusok szerint az eredeti ötletek folytonos apadá­sa is oka annak, hogy napjaink egyik vezető műfaja a paródia. Ab­ban az időben azonban,, amikor az Elsőszámú közellenség készült, a paródia még nem vált annyira ön­célúvá, mint — tisztelet a kivétel­nek — mostanában. Talán ezért annyira eleven, szellemes máig is az amerikai gengszterek cseiszöve- vényei közt botladozó kisember tör­ténete, no és természetesen a fő­szereplő, Femandel miatt. (Vasár­nap, 18.05) és több mint tízezer általános és középiskolás vesz részt a klasz- szikus és új műveket egyaránt tartalmazó bérleti sorozatok előadásain. A propogandában aktív sze­repet játszottak a munkahelyek, Kecskeméten különösen a Kis­kereskedelmi Vállalat, a kon­zervgyár, Baján a hűtőház és a Finomposztó Vállalat, Kiskun­félegyházán a Műanyag- és a Vegyipari Gépgyár, Tiszakécs- kén a permetezőgépgyár. A me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tek közül sokan jól dolgozó brigádjaikat bérletekkel jutal­mazták. Hartán például mind­három tsz. A községekben minden társadalmi szerv szívügyének tekintette a szervezést A széles körű összefogás ered­ményességét de a spontán ér­deklődés megnövekedését is jel­zi, hogy már augusztus—szep­temberben 15—20 százalékkal emelkedett a múlt év hasonló időszakához képest az egy szov­jet filmre jutó nézőszám, pedig a legfontosabb bemutatóik még hátra vannak. Közülük is kiemelkedik a Há­ború és béke monumentális filmváltozata és a Csillagosok, katonák, mely mint az első ma­gyar—szovjet koprodukció szinte jelképe a két ország köz­ti kulturális kapcsolatoknak. Ünnepélyes megyei bemutató­ját, amelyen Jancsó Miklós rendező előreláthatólag több al­kotótársával együtt részt vesz, november elején tartják, Baján. Sz. J. A jugoszláv tu műsora ■" KEDD 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.30: Heti szemle albánul. — 18.00: Hírek. — 18.30: A nagyvilág a képernyőn. — 19.10: Szemafőr. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 30.00: Tv-hiradő. — 30.40: Dokumentum­film. — 30.55: Játékfilm. = 33.35: Hí­rek. különféle ártalmak leküzdésé­nek, csökkentésének, megelőzé­sének lehetőségeit. S nem is si­kertelenül. Jogszabályok szület­nek, eljárásokat vezetnek be, s ami nem kevésbé fontos, felráz- zájc az embereket, közösségeket, hogy ne legyenek közönyösek a sokféle ártalom elleni akciók­ban. Csak a zajnál maradva. Különböző szaktudományok képviselőinek összehangolt mun­kájával állapították meg pél­dául a maximális zaj szinteket, melyeken túl már az emberre nézve veszélyes ártalmak követ­keznek. A fokozódó zajártalom következményei sokfélék. A leg­gyakoribbakat említsük: ideg­kimerülés, idegrendszeri zava­rok, a munka hatékonyságának csökkenése, a koncentráló kész­ség gyengülése stb. Igen érdekesek a zajártalom kutatása során végzett kísérle­tek eredményei, Megismerked­tünk ilyen új fogalmakkal, mint a decibel és a fon. A decibel a zaj mérésének egysége. Végez­tek kísérleteket postahivatalok­ban. Amikor a zaj 75 decibel­ről 95-re emelkedett, azonnal 25 százalékkal esett a munka termelékenysége. Ezután hang­fogókat helyeztek a dolgozók közé. ami 4—5 százalékkal csök­kentette a zajt. A termelékeny­ség mindjárt 5 százalékkal nö­vekedett. .. Igen nagy jelentősé­gű tehát az a törekvés, hogy az iparban mind több hangtompító berendezést, hangszigetelő anya­got alkalmazzanak. S most egy sajátos területre ugorjunk át. A zenére. Tanúi vagyunk a zajos zene meghök­kentő mérvű térhódításának. Ki saját szemével, fülével győződ­hetett már meg, ki pedig a rá­dió, televízió külföldi híradásai­ból tapasztalhatta, hogy a zajos zene egészen az extázisig fokoz­hatja a hallgatóság reakcióját, amely esetenként már rombo­lásba torkollik... Bizonyos vo­natkozásaiban ez is „tükröző­dés”. Kifejezése a nyugati tár­sadalmak ifjúsága életérzésének, a kiúttalanság, a világ rendje áttekinthetetlensége miatti két­ségbeesésnek. Jajkiáltás, utánam a vízözön ... Nézzük azonban a zaj szempontjából a beat-zenét. A Daily Mirror közli, hogy a beat- együttesek nagyobb zajt csap­nak. mint a sugárhajtású repü­lőgép. Zajszintméréseket végez­tek londoni mulatókban, s meg­állapították. hogy az elektromos gitárral felszerelt együttesek időnként 120 decibel erősségű zenét „produkáltak”. A sugár- hajtású repülőgépek zaja csak a legritkább esetben éri el a ,110 decibelt. És most jól figyeljünk! Hoz­záfűzi az újság, hogy 85 deci­beles hangerősség már súlyos károkat okozhat az ember hal­lásában. Hogy ezt könnyebben elképzelhessük, példaként fel­hozzuk a sokak által ismert esetet. A lökhajtásos motorok kipróbálására szolgáló helyiség­ben tévedésből bent felejtettek egy fémvödröt, amely a moto= rok hangvibrációjának hatására teljesen szétmemt. A beat-zene ellen szólunk? Nem. De ami túl van a mérté­ken, a beat-zenében is túl van. A folyton-folyvást zajos zene­számok hallgatása nemcsak fi­zikai igénybevétel a hallószerv számára, de hangulati hatásá­ban is egyhangúságot, sivársá­got eredményez. Pedig de sok­szor szoktak érvelni a zaj zene mellett ezzel: igen. ez a modem, mert nem andalít, nem ringat langyos érzelgősségbe, hanem megmozgat, felráz... Csakhát ebben a felrázásban is — mint mindenben — megtalálhatjuk a bizonyos ló túlsó oldalát. Akit mindig ráznak, kikészül; a foly­tonos felfokozott hangerő ki­merít. Ha szabad így fogalmaz­ni, a maximális hangerősségen ..élvezni” végig egy hangver­senyt, „lelki süketüléssel” is jár. A brutális hangerő nemcsak a fizikumot, az idegeket tornáz­tatja, hanem elbágyasztja az idegrendszer központját, az agyat is. Akik a beat-zenében a szün­telen brutális, erőszakos hang­erő hívei, azok kedvéért James Watt annak idején tett egyik he­lyes megjegyzésére hivatkozunk: a műveletlen emberek számára a zajnak vonzereje van. Nem a tekintélytisztelet mondatja ezt velünk, hanem mert James ■/ Wattról igazán nem állíthatja [ senki, hogy neki „halvány gő­ze” sem volt ilyen dolgok meg- | ítélésében. Tátrán innen és túl w Auswitz. Az emberiesség me­mento ja, az emberiesség lelki­ismeretének ébresztője — avagy az intézményes embertelenség múzeuma. Bizony a múzeum jellemzői illenek leginkább reá. S miközben a látogató ki így, ki úgy önmagát is vizsgálja be­lülről, élesztgeti emlékeit, ele­veníti a múltat, vagy különö­sen ha később született, illeszt- getni próbálja: miként lehet ez is a XX. század „vívmánya” — elszömyed a hallottakon. Az útiprogramban úgy sze­repel: Utazás Auswitzon ke­resztül Katowicébe, útközben a volt koncentrációs tábor meg­tekintése. Tehát csak intermez­zo? Nem! Nem az. Inkább utunk egyik állomása. (Azt sem írhatom, hogy turista utunk.) Ha csak rövid ideig is, de el kell gondolkodni kinek, ki­nek embersége, jelleme, han­gulata szerint a látottakon, a valóságon. Annyi tanulmányt, regényt írtak arról ami itt tör­tént, hogy senki sincs ki ne ol­vasott, hallott volna róla. Ám Auswitz bármennyire is a turis­ták zarándokhelye, s ennek megfelelően tisztára sepert, gondosan takarított múzeum, mégsem illusztrációja azoknak az írásoknak mit róla olvas­tunk. Auswitz egy emberiségel­lenes politikai irányzat ma is élő bizonyítéka, egy örök in­telem, hatmilió ember natu­rális síremléke. B. A. A felső képen: Ott túl a rá­cson egy más világ... másvi­lág. A jobb oldali képen: „Az utolsó ajtó." Aki a bal oldali kü­szöbön átlépett, soha többé nem jött vissza. A szemben le­vő rács a börtönt és kínzó kam­rákat, helyiségeket zárta el. Mi lehetett mögötte, húszén az egész tábor börtön és embertelen kín­zások színhelye volt. A harmadik képen: Jobb ol­dalt, az „utolsó ajtót” követő lépcsősor. Szemben a kivégző fal. Legalul: Az egyik krematóri­um. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents