Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

r Í9tn. szeptember K, kedd 5. oldal Az ISKOLA szövetségesei Bolgár népi táncosok Kalocsán (Tudósítónktól) Hosszú túra után hazatért Bulgáriából a drágszéli népi együttes. Több mint 3 ezer kilométeres útjuk során hat alkalommal léptek fel és mutatták be nagy siker­rel műsorukat. Jellemző az ér­deklődésre, hogy a programot 11 és fél ezren tekintették meg, köztük az uzsongyovói Bolgár— Magyar Barátság Tsz gazdái is. Az együttes tagjai megismer­ték a bolgár nép életét, szoká­sait, művészetét. Alkalmuk nyílt beszélgetni azokkal a szövetke­zeti parasztokkal is, akik az El­ső Bolgár Hadsereg katonái­ként részt vettek Magyarország felszabadításában. A 3 ezer la­kosú Gormen faluból például tízen Harkány körzetében har­coltak, s közülük többen eljöt­tek az előadásra, és meleg ba­rátságot kötöttek az együttes tagjaival. Az egyik kis község­ben a volt katonák arra kérték az együttes tagjait, hogy küld­jenek fényképet a harcokban elesett bajtársaik sírjáról. Ter­mészetesen ígéretet kaptak a megható kérés teljesítésére. Hétfőn délelőtt egyébként a drágszéli együttes látogatásá­nak viszonzásaként a kalocsai járásba érkezett a bolgár Janev Szandanszki Együttes. A járás vezetői és az együttes tagjai meleg szeretettel fogadták a vendégeket Látogatóban Épp azon a na­pon karikáztam át Dunaegyházára, amikor a község alapításának 750. esztendejét ünne­pelték. Ügy mond­ták az itteniek, hogy őseik a solti domb­hát északnyugati csücskére telepedtek le. Először talán csak egy család. Innen a név is: Duna egyháza. Mit lát, aki ma körülnéz a helység­ben? Bitumenos út, betonjárda, vízmű, modern üzletek, vil­lany — rádió, tv — mutatják a modem időket. A háború- előtti búfeledtető nagyvendéglő, a .Morgó” helyén most korszerű családi ház áll. Valamikor itt ® vasárnapi bálok al­kalmával a legények csak úgy az udvar­ról szólították be a lányokat: „Hibáj Márká!” — Nézzék meg ma a község pompás éttermét, kultúrházát, ahol kulturáltan szóra­kozhatnak a fiata­lok ... Hol van már a megszégyenítő be­csalogatás! A falu lakóinak jó része a múltban Pesten dolgozott; a férfiak hajón, báge- ren, a lányok pedig cselédnek szegődtek el. Az itthonmaradt öregek pedig művel­ték a földeket, ter­melték a kendert, krumplit, vagy ki­jártak a környező pusztákra aratni, masinázni, summás- nak. Régen mennyi asszonyt lehetett itt látni, nyakukban a magukszőtte vá­szonból készült ab- roszos batyukkal! Ma a fejlődőben levő tsz-ben sokan találják meg számí­tásukat. Aki hajós­nak megy el, csa­ládját nem a bi­zonytalanságban hagyja hátra; hoz­zátartozóinak nem kell a pusztákat jár­ulok. Ismerősöm taná­csára felmentem az egykori gulyalege­lőre, ahoi valami­kor júliusban csak éhen csellengett a gulya, s a szöcske is menekült onnan... Ma 70—80 ház sora­kozik ott, szívet-lel- ket gyönyörködtető ryümölcsös, virágos kertekkel övezve. Meghatódtam — jondolhatják. Bánrévi János Benépesedtek újra az is­kolák, megkezdhetik „iskolai” munkájúikat a szülők is. Igen, a szülők. Mert az iskola egyma­gában ma már kevés ahhoz, hogy a nevelési és oktatási cél elérhető legyen. „Csak együtt, a nevelési követelményeket és módszereket egyeztetve, egymás tapasztalatait, gondijait kicse­rélve, közös erőfeszítéssel kö­zelíthető meg a cél: a sokol­dalúan képzett, családjáért és hazájáért dolgozni tudó és aka­ró szocialista nemzedék kialakí­tása és abban gyermekük bol­dog, elégedett emberré nevelé­se” — olvassuk a Magyar Nők Országos Tanácsának leiveléből, amelyet a nőtanács a tanévkez­dés alkalmából a szülői mun­kaközösségek tagjaihoz intézett Ezekben a napokban — a tanév eleji szülői értekezletek­kel egyidőben — alakulnak meg a szülői munkaközösségek és ha­marosan el is készítik éves munka tervüket. Mit tartalmaz­zanak ezek a terveik, arra ne­héz volna tanácsot adni, hi­szen leghelyesebb, ha minde­nütt az iskola nevelési tervével összhangban állítják össze mun­kaprogramjukat. Legfeljebb né­hány szempontot szeretnénk ehelyütt elmondani, különösen megszívlelendő feladatokat a szülői munkaközösségi tervek elkészítésénél, illetve az évköz­ben elvégzendő munkánál. Nyilván nem szükséges nyo­matékosabban bizonygatná, mennyire igényli az iskola ne­velőtestülete a szülők közremű­ködését a nevelésben. Ez ter­mészetes. hiszen az iskolareform következtében a nevelői munka kiszélesedett, átterjedt olyan te­rületekre is, amelyek szoros kapcsolatban vannak a gyermek otthoni helyzetével, fejlődésé­vel. Nos, itt kell „belépnie” az iskolai nevelésbe minden szü­lőnek. Vegyük elsőként talán te gyermek szociális viszonyai­nak felkutatását. Szép példát láttunk erre — már évek óta — a Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskolában, ahol a szü­lői munkaközösségen belül kü­lön nevelési és gyermekvédelmi bizottság alakult. E bizottság valamennyi gyermek otthoni kö­rülményeit felméri, a nehéz helyzetben levőkön a lehetőség határain belül segít, sőt mér arra is volt példa, hogy a gyám­hatóság segítségét vették igény­be súlyos veszélynek kitett gyermekek állami gondozásba Vétele céljából. A gyermekek tanulását otthoni helyzetük döntően befolyásolja, ezért az effajta felderítő munka rendkívüli eredményeket hoz­hat. Ismét a Zrínyi iskola pél­dájára hivatkozunk: a bukások számát — émen a szülőd mun­kaközösség jó munkájának se­gítségével — 4,9 százalékra szo­rították le. Hogyan érték él ezt? A nehéz helyzetben levő ta­nulók számára lehetővé tették 1— például — azt is, hogy jó ta­nuló pajtásaikkal együtt tanul­hassanak. Persze, a szülők se­gítségével érték el ezt, szerve­zéssel, megértéssel, jóakarattal. A Zrínyi Ilona Általános Is­kolában — és mind többször másutt is — a fizikai dolgozók gyermekeivel különös gonddal foglalkozik a szülői munkakö­zösség és az iskola. Azzal a meggondolással, hogy többnyi­re közülük kerülnek ki a hát­rányos helyzetű tanulók, ezt a réteget segítik leginkább. Az eredmény nyilván megmutatko­zik hamarosan. Ebben a tanévben ün­nepeljük a Nagy Október év­fordulóját és Kecskemét 600 éves jubileumát. Az ilyen ese­mény különösen alkalmas a ha­zafias és internacionalista ne­velés fokozására Hogyan se­gíthet ebben a szülői munkakö­zösség? Az úttörőmozgalmon keresztül. Nagyon sok szülőt is­merünk, akik egy-egy őrsöt patronálnak és gondoskodnak arról, hogy kiállításokra vigyék a gyerekeket, számukra nemzeti és nemzetközi ünnepek előtt előadást tartanak. Különösen a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójára való előkészület kínál jó alkalmait a munkaközösségek tagjainak az úttörőkkel és KlSZ-esekkei való foglalkozásra. Talán nem lesz haszontalan, ha még néhány feladatra uta­lunk az előbb említett iskola szülői munkaközösségének mun­kaprogram-tervezetéből. A -világnézeti nevelés segíté­se a családban, ez az egyik leg­első feladat. Ha a család más­ként nevel, mint az iskola, ha a kettő keresztezi egymást, ak­kor az iskola nevelési tervének a gyermek javát szolgáló célki­tűzései hiábavalók, eredményte­lenek lesznek. Hasonlóképpen fontos az egészséges életmódra nevelés, amelyet ugyancsak a család és iskola együttes mun­kája vihet sikerre. A „Zrínyi” szülői munkakö­zössége természetesen ezekhez a feladatokhoz fel is készíti a szülőket. Részükre külön elő­adássorozatokat indítanak, de ezentúl a munkaközösség veze­tői családlátogatásokat végez­nek nemcsak a tanulók helyze­te, hanem a szülők megismeré­se céljából is. Ez a kettős ha­szon jól gyümölcsözik az iskola életében. És hadd említsük meg az is­kolatelevíziót is. A Zrínyiben — mint sok más iskolában — ke­vés a tanterem, úgyszólván le­hetetlen minden tanuló számára az iskola-tv adásának megte­kintésére lehetőséget teremteni. Mit tesz erre a leleményesség? Már évekkel ezelőtt megszervez­ték, hogy a televízióval rendel­kező családok meghívnak olyan tanulókat a délutáni ismétlés­hez, akik egyébként nem tud­nák az adást megnézni. Me­gyénkben ez az iskola dicseked­het a legjobb eredményeikkel az iskolatelevízió felhasználásában. Mit vegyen még programjába az SZMK? Egyik legfontosabb teendő: a pályaválasztás segíté­se. Az új gazdasági mechaniz­mus folyamán differenciáltabb lesz az elhelyezkedési lehető­ség, nagyobb megfontolást igé­nyel a gyermekek jövőjének egyengetése. Ez az, amit az is­kola egymagában aligha képes megoldani. A különféle életpá­lyák, foglalkozások megszeret­tetése, megismertetése a fiatal­sággal: olyan feladat, amelyet nem az utolsó órában kell el­kezdeni. hanem sokkal előbb: legalább egy-két osztállyal ha­marabb. Ma már eljutottunk oda, hogy a szülői munkaközösségnek úgy­szólván mellékes teendője lesz az iákolai rendezvények, bálák és mulatságok rendezése, pat- ronálása. Sokkal nagyobb fel­adatok várnak rá, amelyeknek jó vagy rossz elvégzése távoli kihatásaival befolyásolja a ta­nulók jövőjének alakulását. A tervkészítésnél ne féljenek a munkaközösségek számítani a KISZ-re és az úttörő-szerveze- tekra És még valamit helyes lenne, ha a munkaközösségek teendőibe az eddiginői nagyobb számban bevonnák az édesapá­ira. Ügy tűnt ugyanis mosta­náig, hogy a szülői munkakö­zösség csupán az édesanyák „egyesülete”. Pedig vannak olyan nevelési iskolai felada­tok, amelyeket éppen ők tudnak jól elvégezni. Balogh József Hitler tógában Felkai Ferenc nagy drámaírói te­hetsége méltatlanul merül lassú fe­ledésbe. Néró zsarnokságáról szóló történelmi parafrázisát a fasizmus térhódításának delelőjén, 1942-ben mutatta be a Madách Színház. Az antifasiszta szellemi ellenállás ki­emelkedő tette volt ez a premier, mert a nézők a római császárkor dúsredőzetű tógáiban is felismerték a náci egyenruhát, a véreskezű, sarlatán császár alakja pedig egy­értelműen Hitlert idézte. A Győri Kisfaludy Színház nemes missziót teljesített azzal, hogy az ősbemuta­tó 25. évfordulóján felújította a da­rabot. A címszerepet Peczkay End­re, Senecát Solt Bertalan Kossuth- díjas művész, Poppaeát, a Kecske­métről is jól ismert Máthé Eta játsz- sza. (Kedd, 20.30) A múlt színpadán A filmszalag elhalványodott,- a hanglemez recseg, mégis élmény lesz ez a műsor, szívdobogtató lesz ez a barangolás a Színháztudományi intézet termeiben. Láthatjuk például Jászai Marit Angliai Erzsébet, Bla- ha Lujzát, a Nagymama szerepében* hallhatjuk Márkus Emília, Bajor Gi­zi és a magyar színháztörténet több feledhetetlen alakjának hangját. (Szerda, 18,35) Nemzetköz! Mezőgazdasági Magazin A negyedévenként jelentkező mű­sorban ezúttal is számos mezőgaz­dasági és falusi érdekesség került be a világ minden tájáról érkezett filmhírekből. Megismerkedünk egy kanadai fókavadásszal, bemutatnak egy angol méhészeti kutatóintézetet* majd a zambiai hivatásos oroszlán­vadászokról, egy japán lókórházról és egy új konstrukciójú lengyel rak­tár terveiről számol be a montázs- szerű adás. (Szombat, 17.20) Századok dalban és táncban A barokk és a rokokó nyugtalan szenvedélyességet, monumentalitást, játékos illúziókat és könnyed eroti­kát egyaránt magában foglaló vilá­gát eleveníti meg a zene és a tánc erejével Békés András műsora. A Budapesti Fúvósötös és Sebestyén János csembaló játéka adja a muzsi­kát, fiatal balettművészek a táncot, Géczy Éva és Péter László modem koreográfiájára. (Vasárnap, 21.35) II jugoszláv műsora KEDD 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.30: Heti szemle albán nyelven. — 18.00: Hírek. — 18.10: A zágrábi nemzetközi vásár hírei. — 18.30: Te­lesport. — 19.10: Ébresztőtől takaró- dóig. — 19.54: Jó éjszakát, gyere­kek! — 20.00: Tv-hlradő. — 20.40: Dokumentumfilm. — 20.55: Játék­film. — 22.25: Hírek. — 22.30: Föld­közi-tengeri Játékok. tűnte, atei éppoly otthonosan ka­lauzolt bennünket a Hunyadi János emlékét is őrző nándor­fehérvári régi falak, mint a mai főváros jellegzetességei között. Az ellentétek hihetetlenül éle­sen rajzolódnak ki előttünk. A D-una és a Száva folyó torkola­tának csodálatos szépsége a vár­ból nézve, a lassan elúszó uszá­lyok nagy nyugalma, s lent, a másik oldalon a 24 emeletes pártszékház, s más középületek, a lüktető város. A dombon a már klasszikus világhírű szob­rász. Mestrovics szobra: A győ­ző, s lent a modem képtár sok­szögű különleges épülete. Vagy a mi fővárosunk Váci utcájá­nak megfelelő Knyez Mihajlova utca óriási nyüzsgése, forgalma — éppen akkor volt a szezon­végi kiárusítás — s a parkok végtelen csendje. A divatos ru­hák, s egy-egy bugyogós nő, népviselet, majd a „legnyuga­tibb” hosszú haj. s mezitlábas- ságukkal tüntető fiatalok. A drága gyümölcs, s a számunkra olcsónak tűnő. leszállított áron tömegesen kínált nylon, pamut, puplin és polyester ingek — 32 dinártól 47 dinárig. (A dinárt nekünk 3.2 forintért adták.) Kísérőnk azzal biztatott, hogy csekély pénzünket inkább dél­előtt próbáljuk elkölteni, mert ilyenkor kisebb a forgalom. A hivatalokban ugyanis kora reg­geltől délután kettőig, háromig dolgoznak, aztán kiáramlik a nép. De mi azt tapasztaltuk, hogy délelőtt is tömve voltak a boltok. Szokatlan volt az is, hogy a tízszeres szorzószámmal deval­vált Dinár mellett forgalomban van a régi pénz is, s ez gyak­ran megtéveszti az idegent, aki nem tudja hirtelen, milyen ér­tékű pénzzel áll szemben. Néha bizony az is előfordul — sajnos, velem is megesett —. hogy pár dinárral becsapják a gyanútlan idegent... • REKKENÖ meleg napot fog­tunk ki Delgrádban, s örültünk, amikor a délutáni órákban to­vább indultunk Növi Sad felé. Egy kis pihenő a Fruska Go­ránál, majd isimét a szokott ér­zés: végre ismét pihenőhely, s ezúttal a legkellemesebb egész utunkon, az újvidéki Park ho­tel, ötemeletes szép épület egy hatalmas park közepén. Még aznap este egy kis városnézés, melyről ezúttal tán felesleges is beszámolni, hiszen ez az a város, melyről már eddig is többször írtunk, s kapcsolataink révén — Bács-Kiskun határos a Vajdasággal — ezután is még gyakran szót ejtünk. Talán csak annyit: szinte otthon éreztük itt magunkat, hiszen sokan beszél­nek magyarul, s a plakátokról úgy láttuk, gyakran rándulnak át ide magyar művészek. Belgrádhoz hasonlóan itt is kimerítő tájékoztatást kaptunk fiatal újvidéki idegenvezetőnk­től. Kiss Jovák Imrétől, aki jo­gos büszkeséggel mutatta be ne­künk a történelmi nevezetes­ségek mellett az imponálóan szép új városnegyedeket és köz­épületeket Is. Hazafelé még egy negyedóra Szabadkán, majd ugyanennyi a határállomáson, minden külö­nösebb procedura nélkül. Sze­geden. a késő esti órákban — nem lehetett annyira fáradt a társaság — még halászlé va­csorát ettünk, persze ki-ki ala­pion, s ami számunkra lénye­ges volt, jó magyar forintért! A sok pénztelenség és kényel­metlenségig „Ínséges” napjaink után bizony jól esett már, hogy nem kell nagyokat nyelnünk, ha egy pohár sört megkívánt az ember. • EBBEN az utóbbiban talán egy kicsit az IBUSZ-utak kri­tikáját is kiolvashatják az ille­tékesek, melyeik bizony néha még — minden komplett ellátás ellenére is — szegényesek. Irigykedve néztük a panoráma­ablakokkal, repülőülésekkel fel­szerelt külföldi buszokat, s bár a mi Ikarus-buszunk becsület­tel szolgált — hála két derék gépkocsivezetőnknek! —, de azért lassan ilyen kocsiit külföl­dön már látni sem lehet. (Nem kellene a mostani bérlemények helyett lehetőséget adni az IBUSZ-nak saját, és a célnak jobban megfelelő kocsipark be­szerzésére?) Azt hiszem azt is egyöntetűen vallottuk, hogy „kévesebb talán több lett volna.” Különösen a látnivalókat jobban magyarázó szöveg — élő vagy akár írott szöveg — hiányzott. Mindezt leszámítva — kitű­nően éreztük magunkat. S jö­vőre — a fáradságot is elfeled­ve — biztosan mindannyian új­ra jelentkezünk valahová, va­lamerre. ha jó és kellemes prog. ramot kínál az utazási Iroda. Azt hiszem, már kezdhetjük is a spórolást... Még van rá idő. (Vége) F. Tóth Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents